Fidesz: hatalmas előny és változó mozgástér
A legnagyobb ellenzéki párt az elmúlt egy évben sikeresen növelte támogatottságát és pozícionálta magát kormányképes erőnek. Az viszont, hogy a kormányzás akár 2010 előtti átvétele - a népszavazást követően kialakult kormányválság miatt - a Fidesz reális lehetőségévé vált, óvatossá tette a párt politikusait. A Fidesz távol tartja magát a radikális politikai szereplőktől, igyekszik egyben tartani heterogén szavazótáborát és jó képet kialakítani magáról a nemzetközi szintéren, valamint a piaci döntéshozók körében. Más tehát a politikai felelősség a kormányzás lehetőségétől távol és más a kormányzati pozíció közelében, ez az, ami megváltoztatja a Fidesz politikai mozgásterét.
Lassú megújulás a népszavazásig
Egy évvel ezelőtti elemzésünkben - a Jövőnk-kampány, Orbán Viktor imázsváltása, valamint a Fidesz radikálisoktól való fokozatos távolodása kapcsán - azt írtuk, hogy míg a kormánypártok beszélnek saját politikájuk megújításáról, addig a Fidesz szép csendben megújul. A kormányoldal ugyanis - rámutatva saját hibáira - rendszeresen elemzi önmagát a nyilvánosság előtt, és folytonos újrakezdésre kényszerül. A Fidesz viszont állandó önigazolásra törekszik és szükség esetén úgy változtat irányvonalán, hogy közben minden fő üzenetét igyekszik megtartani. Ez a jellegzetesség akár Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc személyére is leegyszerűsíthető: míg a Fidesz elnöke - nem kis kockázatot vállalva - a népszavazás által igazolta saját politikai stratégiáját, addig a miniszterelnök ismét a kormányzás újrakezdésére készül - ezúttal kisebbségből.
Orbán Viktor tehát a párton belül, valamint a nyilvánosság előtt sikerrel békítette össze az "Egy az ország" című könyvben megfogalmazott népszerű politikát a kormányzati kompetencia növelésre hivatott Erős Magyarországért programmal. Részben ez (részben a kormány gyenge politikai teljesítménye) vezetett a népszavazási győzelemhez, amely után a Fidesz ismét úgy váltott, hogy az a nyilvánosságban legfeljebb hangsúlyeltolódásként vagy visszafogottságként jelent meg.
Újabb váltás a népszavazás után
A koalíciós válság időszakában a Fidesz a várakozásoknak megfelelően az MSZP-re és az SZDSZ-re bízta, hogy vitájukkal pozícionálják magukat a választók előtt, ami a megelőző időszakot is tekintve, értelemszerűen nem jelenthetett számukra kedvező elmozdulást. A Fidesz részéről a koalíciós vita kezdete és az SZDSZ küldöttgyűlése közötti időszakot két botrány keretezte: az első Gyurcsány Ferencről és a Motim kedvezményes energiavásárlásáról szólt, a másodikat pedig az újabb megfigyelési üggyé növelni kívánt vita jelentette. Míg az első ügy gyorsan elhalt a nyilvánosságban, és nem is volt olyan jellegű, amely alapvetően változtatott volna a már amúgy is kialakult tematikán, addig a második ügyben a Fidesz érezhető módon törekedett arra, hogy éppen a koalícióból való hivatalos kilépés napjai előtt olyan nagy jelentőségű ügyet gerjesszen, amely az SZDSZ-t is hitelteleníti, miután a párt megszavazta Szilvásy György interpellációra adott válaszait.
E témák középpontba állítása ugyanakkor a Fidesz népszavazás utáni váltását is jelzik. Míg ugyanis a népszavazást megelőző időszakban a Fidesz politizálásának középpontjába a megszorítások és reformok kritikáját állította, addig a referendum után látványosan kerülte ezek bírálatát. Sőt, a párt több politikusa is a költségvetés egyensúlyban tartásának és a reformok megindításának fontosságáról beszélt.
Mindez már kormányzóképesség felmutatására tett törekvésnek tekinthető. Jellemző módon a Fidesz azonban ezen a téren is óvatos igyekezett maradni, ami nem csupán abban nyilvánult meg, hogy a párt, bár érthetővé tette az előrehozott választások szükségességét, de erre nem épített önálló kampányt. Csupán jelzésértékűnek minősíthető az a javaslatcsomag, amelyet Varga Mihály tárt a nyilvánosság elé április közepén. A közérdekű adatok eltitkolásával, a fiatalkorúak és idősek ellen elkövetett bűncselekményekkel, valamint az ÁFA-visszatérítés szabályozásával kapcsolatos javaslatcsomagot a Fidesz az Erős Magyarország program kibontásaként mutatta be, bár a három javaslat már többször is felmerült a 2006-os országgyűlési kampánytól kezdve, míg a program 2007 decemberében került nyilvánosság elé. A politikai környezetre és a Fidesz helyzetértékelésére jellemző, hogy a bejelentés nem alakult kampánnyá, a párt mintha nem is akart volna többet annál, hogy ismét elmondja: van programja. Ehhez még kapcsolódott a Fidesz külpolitikai stratégiájának bemutatása, valamint Orbán Viktor és Sólyom László találkozójának utókommunikációja is: az esemény legfontosabb üzenete az volt, hogy a köztársasági elnök megkérdezte, hogy a Fidesz készen áll a kormányzásra, a pártelnök pedig igennel felelhetett.
Változó mozgástér
A kisebbségi kormányzás időszakában a Fidesz stratégiája szempontjából az egyik legfontosabb kérdés az, hogy a párt törekszik-e majd bármilyen értelemben a kormány helyének átvételére - nem közjogi, hanem politikai értelemben. A népszavazással kapcsolatban már megmutatkozott, hogy a Fidesz tulajdonképpen kormányzó erőként lép fel, hiszen a referendummal elérte egyes kormányzati intézkedések visszavonását, vagyis módosítani volt képes a kormány programját. Az elmúlt hetekben a Fidesz körüli sajtó és értelmiség újra és újra érvelt egy árnyékkormány felállítása mellett, Orbán Viktor azonban élesen elutasította ezt a lehetőséget. Ebből a szempontból lehet érdekes, hogy a párt milyen intenzitással törekszik majd a parlamenti napirend befolyásolására, milyen mértékben törekszik majd saját javaslataihoz többséget keresni az Országgyűlésben. A kormányzóképesség felmutatása legalább részben azt igényli, hogy a párt érdemi javaslatokkal is a nyilvánosság elé lépjen, hogy ezeken keresztül mutassa fel: van alternatív, hatékonyabb programja mind a gazdasági helyzetre, mind az egyes szakpolitikai területek átalakítására.
A Fidesz ugyanakkor érthetően közelít óvatosan ezekhez a kérdésekhez. Az alternatív javaslatok ugyanis lehetővé teszik, hogy a kisebbségben lévő MSZP a Fidesz előterjesztéseihez képest definiálja magát újra, vagyis paradox módon a kisebbségi kormány válhat az összességében többségben lévő ellenzék ellenzékévé. Nem beszélve arról, hogy láthatóan a Fidesz egyik legfontosabb törekvése a népszavazáson megszerzett támogatói bázis egyben tartása, melyet ugyanakkor az óhatatlanul konfliktusokkal járó szakpolitikai javaslatok megoszthatnak.
Hosszabb távon a Fidesz célja - készülve egy esetleges választási győzelemre - jelentős részben az lehet, hogy értelmezhetővé tegye az eltérést az elmúlt két év ellenzéki stratégiája és a lassú megújulással előkészített majdani kormányzati politika között. A Fidesz számára ebből a szempontból kedvező lehet a kisebbségi kormány megalakulása, egy "normális ügymenetben" ugyanis sokkal nehezebb (lett volna) végrehajtani azt a stratégiaváltást.
A Fidesz politikájának áthangolása így a következő időszakban egyszerre szólhat majd a külföld, a piac, valamint a rendkívül heterogén mai szavazótábora felé, és ebben jelentős szerepet kap majd a sokáig mellőzött Erős Magyarország program, amely tartalmilag viszonylag tág mozgásteret ad a párt számára, amely mozgástérbe belefér a reformokért való aggodalom és a demagógiától való további eltávolodás is.
