SZDSZ: vissza a jövőbe?
Az elmúlt időszakban az SZDSZ-en belül egyre többször merült fel Kuncze Gábor visszatérésének lehetősége. A nyilvánosságban először Konrád György író említette meg egy interjúban, hogy szívesen viszontlátná a pártelnöki poszton a politikust. Kóka János jelenlegi pártelnök kijelentette, ha Kuncze Gábor is indul a párt tisztújításán, visszalép a javára.
A véleményformálók többsége egyetért abban, hogy a liberális párt legitimációs, morális és politikai válságban van, amelyből a felemelkedésre az elnökválasztás az egyetlen esély, azonban sokan megkérdőjelezik, hogy erre a pozícióra Kuncze
Tamás Ervin: Kuncze (Népszabadság, 2008. április 19.)
Gavra Gábor: Hívjuk vissza Horn Gyulát! (Hírszerző, 2008. április 21.) Kocsis L. Mihály: Egy örök Jolly Joe (Magyar Hírlap, 2008. április 21.) Pilhál György: Hattyúk dala (Magyar Nemzet, 2008. április 21.)
Kőszeg Ferenc: Nyuszi a kalapból (Hírszerző, 2007. április 22.)
Kasza László: Liberális remény: Kuncze Gábor (Népszava, 2008. április 23.)
Csontos János: Kuncze for president (Magyar Nemzet, 2008. április 23.) Szerkesztőségi vélemény: Esőre áll (Mancs, 2008. április 24.)
Gábor lenne az ideális jelölt. A publicisztikák elismerik a politikus eddigi szerepét a párt népszerűvé tételében, a Hírszerző azonban abszurditásnak tartja, hogy az elmúlt 15 évben minden válsághelyzetben „egyetlen vezeték és keresztnév ötlik az SZDSZ-es vezetők fejébe”. A Magyar Narancs szerint Kuncze Gábor visszahívása helyett az SZDSZ-nek végre felnőttként, felelősségteljes politikai pártként kellene viselkednie. 
 
 A jobboldali véleményformálók a szabaddemokrata párt teljes bukásának bizonyítékaként értékelik azt, hogy „Kóka János, aki már végkép padlóra vitte a pártot” kétségbeesésében úgy nyúlt az SZDSZ jolly jokere után, „mint fuldokló a szalmaszál után”. 
 
 
 
 
| Mészáros Tamás: A romlás virágai (Népszava, 2008. április 19.) "Nem kell különös jóstehetség előre látni, nemsokára milyen fájdalmasan fogják megélni a liberálisok saját antipolitikájuk minden rémes következményét. És fájdalom, nem csak ők." | 
 (…) Nem biztos, hogy minderre egyáltalán van logikus magyarázat. Sokkal valószínűbb, hogy miként a koalíció hirtelen felmondásának sem volt, úgy a pártelnök személyével kapcsolatos állásfoglalásoknak sincs kidolgozott forgatókönyve; az egész zavaros folyamat - amely még korántsem ért véget - nem más, mint improvizációk sorozata. A szabad demokraták ügyvivői beleugrottak valamibe, aminek nem látták az alját. Elragadta őket egy homályos, ám sürgető érzület: tenni valamit a megállíthatatlannak tűnő népszerűségvesztés ellen, egyszersmind önérzetesnek látszani önmaguk előtt. A szocialistákkal való szakítás látszott a legjobb ötletnek - képzelhetjük, milyen volt a többi. De semmit nem gondoltak végig igazán. Sem azt, hogy mi lesz a kormányzással, sem azt, hogy ők maguk hogyan politizálnak tovább, és persze - most látjuk - még azt sem, hogy kinek a vezetésével. Kóka ugyan alkalmas volt verni a tamtamot, keménykedni a miniszterelnökkel, játszani a sértett reformerényt, de a lelkük mélyén tudták, hogy maradék választóik ettől még nem fogják megszeretni és elfogadni. Márpedig parlamenti magányukat legalább az elnök személyének relatív elfogadottságával enyhíteniük kell. Lehetséges, Fodor Gábor legott úgy értelmezte a riválisa körül megváltozott hangulatot, hogy a mérleg az ő javára billent. Hogy az övéi benne látják azt a keskenyszájú Kókához képest kompromisszumokra hajlóbb figurát, aki a továbbiakban épp ezért kedvelhetőbb és hasznosabb lehet a párt számára. Hogy míg az elnök úr kissé túlzásba vitte a radikális szigorúságot, addig a fodoristák tábora szép csendben gyarapodott. Csak hát feltehetően Kóka János érzékei sem tompultak el annyira, hogy ne jelezték volna a veszélyt. Alighanem felfogta, hogyan romlanak az esélyei. És amit nagyon nem szeretne, az éppen Fodor fölötte aratott győzelme. Elővette hát a Kuncze-kártyát. 
 
 (…) Mert ha most a jobboldal alighanem kétharmados többséget szerezne, a liberálisok felelőssége enyhén szólva nem volna elhanyagolható. Nem hirdethetik - bár újabban gyakran tesznek rá gusztustalan kísérleteket -, mintha a kormány népszerűségvesztése az ő hathatós közreműködésük nélkül ment volna végbe. Arról meg talán szólni sem érdemes, milyen fokú politikai elvakultságra vall megpendíteni a szabad demokraták és a Fidesz együttműködésének jövőbeli lehetőségét. Belátható időn belül - márpedig a politikában csak azzal szabad kalkulálni - egy ilyen szövetség, túl az érzelmi tényezőkön, már csak azért is abszurditás, mert a jobboldalnak praktikusan semmi szüksége nem lesz a jelentéktelen liberális pártra. Eltörölni, legfeljebb azt szeretné. És ehhez a legtöbb segítséget maga az SZDSZ kínálja fel ellenfeleinek, amikor a saját soraiban éppúgy kaotikus helyzetet teremt, mint ahogy a kormányzás feltételeit is kiszámíthatatlanná teszi. 
 
 
| Szentmihályi Szabó Péter: Sarkosan fogalmazva (Magyar Hírlap, 2008. április 19.) "Az Országgyűlés MSZP-s elnöke szerint pártja robogó vonaton ül, amely száguld a szakadék felé (…) a költői hasonlat nem pontos, inkább arról van szó, hogy a mozdonyon van az MSZP, a kocsikon a lakosság, az SZDSZ most próbál leugrani a mozdonyról.+ | 
 Ha Kóka visszavárja Kunczét, a parlament megkopott humoristáját az SZDSZ elnöki székébe, akkor ésszerű, hogy Gyurcsány is visszahívja Kovács Lászlót az MSZP élére, bár egyik sem túl kecsegtető ajánlat. A kétségek közt őrlődő állampolgárt az is megdöbbenti, hogy Szili Katalin, az Országgyűlés MSZP-s elnöke szerint pártja robogó vonaton ül, amely száguld a szakadék felé. Ez önmagában még jó is lehetne az országnak, csak az a baj, hogy a költői hasonlat nem pontos, inkább arról van szó, hogy a mozdonyon van az MSZP, a kocsikon a lakosság, az SZDSZ most próbál leugrani a mozdonyról. (…) 
 
 
| Tamás Ervin: Kuncze (Népszabadság, 2008. április 19.) "Az, hogy Kóka nyíltan vállalta, fele királyságát odaadná elődje visszatértekor (ő frakcióvezető maradna), az nem annyira ambíciói föladását jelzi, hanem azt, hogy a háttérben nagy erőkkel folyik Kuncze Gábor meggyőzése, amely egy esetleges Szent-Iványi-bejelentkezést is esélytelenné tenne." | 
 (…) Az SZDSZ-en belül van egy jól körülírható csoport, amelynek egy esetleges Fodor-győzelem majdnem akkora csapás, mint Orbán hatalomba emelése. Számára létfontosságú nyárig olyan embert találni, aki képes föloldani az ellentéteket, megcsillantani a két-három százalékról való elrugaszkodás esélyét - és nem kevésbé egy valamelyest szabályozott együttműködést a szocialistákkal, elkerülendő egy előre hozott választást. Erre a megmaradt gárdából továbbra is egyetlen ember alkalmas: Kuncze Gábor. 
 
 Az, hogy Kóka nyíltan vállalta, fele királyságát odaadná elődje visszatértekor (ő frakcióvezető maradna), az nem annyira ambíciói föladását jelzi, hanem azt, hogy a háttérben nagy erőkkel folyik Kuncze Gábor meggyőzése, amely egy esetleges Szent-Iványi-bejelentkezést is esélytelenné tenne. 
 
 (…) Ha csak párbeszédre volna szükség a kisebbségi kormányzáshoz, az még menne. De alkuk kellenek, nem is akármilyenek. Hízelgés, cserealap, befogadás, visszavonás és szabad demokrata polgártársak békén hagyása különböző posztokon. Mindez pedig újabb békétlenségekhez vezethet berkeken belül. A Fidesz szigorított a frakciófegyelmen, képviselői aligha lesznek a büfében szavazáskor, a Magyar Demokrata Fórumnak pedig ugyanolyan fontos az "arculatvédelem", mint a szabad demokratáknak, hiszen ha a legnagyobb ellenzéki párt középre gyalogol, az tőlük is jócskán vehet el voksokat. 
 Igen, Kuncze Gábor visszajövetele valamit segítene. Min is? 
 
 
| Gavra Gábor, Hívjuk vissza Horn Gyulát! (Hírszerző, 2008. április 21.) "Kuncze, come back! - rikoltja most az SZDSZ színe-virága Magyar Bálinttól Eörsi Mátyáson át Csepeli Györgyig. Ezek az emberek, az SZDSZ elmúlt másfél évtizedének meghatározó figurái most éppúgy Kunczéban látják pártjuk jövőjét, mint 1993 óta minden válsághelyzetben. A liberális párt elitje a jelek szerint ennyire képes. Ez a csapat kemény - mondaná Horn Gábor, és igaza lenne." | 
 (…) A közvélemény-kutatások eredményeit jelző grafikonokon hónapok óta láthatatlan liberális párt legitimációs, politikai, morális válságából a most vázolt forgatókönyv szerint azonnali vezetőváltás jelentené a kiutat. A megújulás jegyében, nyilván. Logikus lépés: vissza Kunczét az elnöki székbe, de azonnal! 
 
 (…) Máig nem tudni, hogy a tavaly tavasszal Kóka mögött álló SZDSZ-es erős emberek (köztük nem utolsósorban Kuncze Gábor) mire gondoltak, amikor az SZDSZ új elnökét keresgélve választásuk az SZDSZ-be csak 2006 elején belépett egykori gazdasági miniszterre esett, de erős a gyanúnk, hogy a szemükben annyi is elég volt a pártjának egy éve sikert és 10 százalékos támogatottságot ígérő Kóka mellett szóló érvnek, hogy amíg ő vezeti az SZDSZ-t, addig sem Fodor Gábor a liberális párt elnöke. 
 
 (…) Ám hogy egy katasztrofális Kóka-év, a tavalyi (mielőtt elfelejtenénk: Kuncze Gábor elnöksége alatt előkészített) tisztújítás körüli botrányok, az ebből adódó legitimációs válság, majd egy, a miniszterelnök és az SZDSZ-elit infantilizmusa nyomán előállt koalíciós szakadás után ugyanennek a pártelitnek ne jusson más az eszébe, mint hogy "miután az SZDSZ visszahívta minisztereit, most hívja vissza Kuncze Gábort", akivel majd jól el lehet játszani újra 2001-et vagy 1993-at, az mégiscsak erős. 
 
 (…) Az előzmények ismeretében Kuncze Gábor bölcs önmérsékletről tett tanúbizonyságot, amikor nemet mondott a kisded játékban történő részvételre. Voltaképpen ő a Kuncze, come back!-mozgalom egyetlen érintettje, aki felnőtt módjára viselkedett - legalábbis eddig. 
 
 (…) Kuncze visszautasításának fényében csak még kínzóbbá válik a kérdés: azok az SZDSZ-vezetők, akik aláírták a visszahívását kezdeményező felhívást, tényleg nem érzik annak abszurditását, hogy idestova 15 éve minden válsághelyzetben egyetlen vezeték- és keresztnév ötlik a fejükbe megoldásként? Hogy ezek szerint másfél évtized alatt a liberálisok egyetlen épkézláb első vonalbeli politikust nem tudtak kiállítani maguk közül? És mit gondolnak vajon: az elmúlt hónapokban napvilágra került, az SZDSZ-t és a koalíciót egyaránt felemésztő problémák közül pontosan melyeket oldaná meg Kuncze esetleges visszatérése? 
 
 Talán azt hiszik, hogy a Nagy Visszatérés feledtetné, hogy a tavalyi küldöttgyűlés lebonyolításáért a Kuncze-féle pártvezetés felelt; hogy az SZDSZ azóta egyszázalékos párttá vált; hogy időközben ráadásul ellenzékbe is szorult; hogy az MSZP elnökét és az ország miniszterelnökét pedig (az SZDSZ-vezérkar és a közvélemény őszinte sajnálatára) továbbra is Gyurcsány Ferencnek hívják, és hogy (mielőtt még elfelejtenénk) 2008-at írunk, nem pedig 1993-at? 
 
 Igaz, el lehet játszani ez utóbbit is. Lehet úgy tenni, mintha az SZDSZ-nek most kéne megvívnia az elmúlt másfél évtized összes, vezetői gyávasága és opportunizmusa miatt nem megvívott küzdelmét a szocialistákkal. Ha ez a cél, arra megfelelőbb ember a Horn-kormány bozótharcaiban edzett Kunczénál tényleg nincs. Csak akkor az eredeti '90-es évekbeli életérzés eléréséhez Kuncze Gáboron kívül Horn Gyulát is reaktiválni kellene, hogy a kormány(?)oldali abszurd fokozhatatlanná váljon. 
 
 Talán az MSZP (válsághelyzetek előidézésében és menedzselésében szintén komoly teljesítményre képes) vezérkara és holdudvara már dolgozik ezen a Nagy Visszatérésen is. 
 
 
| Kocsis L. Mihály: Egy örök Jolly Joe (Magyar Hírlap, 2008. április 21.) "A pártja azonban lassacskán elfogyott, Kunczéval, Kuncze nélkül. Jelenleg olyan mélyrepülésben vannak a szabad madarak, hogy a tengerszint szinte Csomolungmának tetszhet." | 
 (…) Kuncze Gábor, az SZDSZ jolly jokere, de akár Jolly Joe-nak is nevezhetjük, hiszen fegyelmezett katona, akit ott és akkor lehet bevetni, ahol és amikor kell. (S ha bevetik, mindig kikel.) 
 
 Most Kóka pártelnök nyúlt utána kétségbeesésében – mint fuldokló a szalmaszál után. Vajon szalmaláng-e a fellobbanás? Vagy komolyan gondolja? Mert bizony, gondolhatja, ilyesmi máskor, másoknak is eszükbe jutott már. És Kuncze jött, pederített egyet a bajszán, egy életem, egy halálom, ezt a pártot én kirántom (a mély süllyedésből). És tette. Előbb persze, tudta, illetve merte (üres vödörrel). Elmondhatjuk, visszatekintve a szabad demokraták zivataros évtizedeire (zwei!), hogy kellett hozzá merészség, nem kevés. Lop stop-tól a lop sok-ig (illetve a még többig). 
 
 A pártja azonban lassacskán elfogyott, Kunczéval, Kuncze nélkül. Jelenleg olyan mélyrepülésben vannak a szabad madarak, hogy a tengerszint szinte Csomolungmának tetszhet. 
 
 (…) Elgondolni sem tudjuk a jövőt nélkülük, és igen nagy szerencsénk, hogy ezt ők maguk sem bírják elgondolni. Világosan megmondták, hogy SZDSZ nélkül nincs élet, vagy ha mégis, az csak látszatélet. Pannon puma oson a végeken, s hirtelen felröppen. Hess, madár! 
 
 Kóka János áll a vártán. Nézzük őt erősen, s ha eléggé, akkor valóban meg kell látnunk benne Kuncze Gábort. És a szebb magyar jövendőt. Vagy ha nem szebbet, hát valamilyent. 
 Mit nekünk kormányválság, közelgő gazdasági csőd, pénzügyi leminősítés! A kérdés nem ez. A kérdés Kuncze! Hogy vajon vállalja-e? 
 
 
 
| Pilhál György: Hattyúk dala (Magyar Nemzet, 2008. április 21.) "Talán nem mondok újat azzal, ha kijelentem: a szabad madaras párt az utolsókat rúgja, az elnöki pulpitust már fölravatalozták, holló kering a Gizella úti pártszékház fölött." | 
 Meglehet, hogy megint Kuncze Gábor lesz az SZDSZ elnöke. Ez ilyen vetésforgó, időnként mindenkiből elnök lesz a szabad demokratáknál, Kuncze Gáborból speciel többször is. Legelőször magyaros bajsza, brummogós hangja miatt esett rá a választás az akkor még a Mérleg utcában székelő pártban, ráadásul humoros ember hírében állt. (…) Kuncze prolongálását most maga a csalással megválasztott Kóka János elnökember javasolta, akinek egyébiránt nagyon kiáll a rúdja a pártnál, mint beszélik, már állást keres. Talán nem mondok újat azzal, ha kijelentem: a szabad madaras párt az utolsókat rúgja, az elnöki pulpitust már fölravatalozták, holló kering a Gizella úti pártszékház fölött. (…) 
 
 
| Kőszeg Ferenc: Nyuszi a kalapból (Hírszerző, 2007. április 22.) "Az SZDSZ megtehetné, hogy komolyan veszi a kilépését a koalícióból, és maga kezdeményezi a parlament föloszlatását. Kockázatos lépés lenne, de talán van öt százaléknyi szavazó ebben az országban, aki nem adja szívesen a szavazatát sem a Fideszre, sem az MSZP-re." | 
 (…) Némelyek úgy vélik, a koalícióból való kilépésnek eleve megvolt a forgatókönyve. Ha ez igaz, nehéz megmondani, mi volt a szerző mondanivalója. Ha az volt a cél, hogy lecseréljék a népszavazási vereség után tehertételnek tetsző Gyurcsányt, ez nem jött be: az MSZP, mint külső támadás esetén mindig, ezúttal is összezárt. 
 
 Ráadásul az SZDSZ-re szavazó értelmiségnek az a része, amely beleszeretett Gyurcsányba, mert az MSZP vezetői között látott végre egy embert, aki más volt, mint a szociáldemokratának átkeresztelt Kádár-kori funkcionáriusok, személyes sértésnek vette, hogy idolját épp az SZDSZ próbálja hátba szúrni. Ha a megroggyant hitelű Kókát próbálták a kilépéssel afféle önérzetes és szuverén liberális fenegyerekké stilizálni, hát ez se sikerült. 
 
 (…) Kunczét nem először húzzák elő vészhelyzetben Jolly Jokerként. (…) Az április 27-i küldöttgyűlés valószínűleg jóvá fogja hagyni a koalícióból való kilépést, de felhatalmazza az ügyvivőket, hogy keressék a megegyezés lehetőségeit, beleértve egy új koalíciós szerződés megkötését. Ha pedig Kunczét is sikerül meggyőzni - s Magyar Bálint talán nem állt volna ilyen látványosan Kuncze újraválasztása mellé, ha nem látna jó esélyt erre -, júniusban legitim elnöke is lesz az SZDSZ-nek, a kormány pedig kitart akár 2010-ig. 
 
 (…) Az SZDSZ számára elvben volna egy másik út. Megtehetné, hogy komolyan veszi a kilépését a koalícióból, kritikusan végiggondolja, helyes volt-e, hogy a demokratikus ellenzék pártja örök szövetséget kötött a pártállami funkcionáriusok pártjával, és az értékelés eredményeképpen maga kezdeményezné a parlament föloszlatását. Kockázatos lépés lenne, de talán van öt százaléknyi szavazó ebben az országban, aki nem adja szívesen a szavazatát sem a Fideszre, sem az MSZP-re. 
 
 
| Kasza László: Liberális remény: Kuncze Gábor (Népszava, 2008. április 23.) "uncze Gábor még nem nyilatkozott. De azt gondolom, hogy ha egy széles, egységes front támogatja, ő is erkölcsi kötelességének érzi pártja megmentését és elfogadja az elnöki tisztséget." | 
 Az SZDSZ a létéért küzd. Hónapok óta 1-2 százalékos támogatottságot jeleznek neki a közvélemény kutatók. Ha nem sikerül gyorsan javítani helyzetén, a következő választáson – legyen az előrehozott, vagy a 2010-ben esedékes – nem kerül be a parlamentbe. Ez pedig a magyar liberális párt végét jelentené. Erre figyelmeztetett a múlt héten Friderikusz TV műsorában Konrád György, a párt alapító tagja, szürke eminenciása. Az író mintegy mentőövként dobta be a fuldokló liberálisoknak Kuncze Gábor nevét. Meggyőződése, hogy csak ő lenne képes csillapítani a párton belüli ellentéteket és legalább részben visszaszerezni az SZDSZ megtépázott társadalmi tekintélyét. Konrád szerint ehhez az kellene, hogy a mostani két elnökjelölt, Kóka János és Fodor Gábor lépjen vissza, adja át helyét Kuncze Gábornak. 
 
 (…) De egy fontos név hiányzik a listáról. Fodor Gáboré. Ő évek óta a pártellenzéknek nevezett csoport vezetője. Kétségtelen, neki és táborának esik leginkább nehezére Kuncze visszahívása. A volt elnök véleménye sokszor eltért Fodorétól. Csakhogy most többről van szó személyes, vagy akár tárgyi ellentéteknél. Az SZDSZ léte, fennmaradása a tét. Ha a június 7.-ére kitűzött rendkívüli tisztújító küldöttgyűlésen Kóka és Fodor is indul, bármelyiket választják meg, a pártot padlóra vivő belső ellentétek megmaradnak, sőt valószínűleg tovább erősödnek. Ez pedig az SZDSZ végét jelentené. 
 
 (…) És persze fontos lenne, ha azok az egykori SZDSZ-es vezetők, akiknek nagy érdemeik voltak a magyar liberális párt megalakításában, de az évek során különféle személyi, tárgyi ellentétek miatt elhagyták a pártot, félretennék akár jogos sértettségüket, megbántottságukat és szintén csatlakoznának a Kunczét visszahívó akcióhoz. 
 
 (…) Kuncze Gábor még nem nyilatkozott. De azt gondolom, hogy ha egy széles, egységes front támogatja, ő is erkölcsi kötelességének érzi pártja megmentését és elfogadja az elnöki tisztséget.
 
 
| Csontos János: Kuncze for president (Magyar Nemzet, 2008. április 23.) "uncze for president – de a dörmögő humorzsák inkább a Bia-Projekt Zrt. felügyelőbizottságának elnökségét érti ezen." | 
 (…) Buktaszag terjeng: úgy néz ki, hogy a legnagyobb verbális rendszerváltó párt, amelyik tizennyolc éve a legöblösebben kommunistázott, még másfél évtizedig sem élvezheti árulása gyümölcseit, amiért puszta haszon- és hatalomvágyból lepaktált a posztkommunistákkal. A piros helikopterről beejtőernyőzött Kóka János végképp padlóra vitte a pártot, amely már őelőtte is négykézláb közlekedett az asztal alatt. 
 
 A koalícióból való kilépés teátrális gesztusa után a klientúra azzal szembesült: májustól kieshet az állami felügyelőbizottságokból, regionális tanácsokból, s így már nem is olyan jó móka a kormányt kívülről támogatni. (Például az antiliberális Szilvásy megmentése ügyében.) A „liberális” végromlás a Kuncze-érában kezdődött, de a messzeség megszépítő: még Konrád György is reaktiválta magát, hogy Kuncze Gábort a pártmessiás szerepébe pofozza. Elvégre ha az állami pénzek bedugulnak, nehéz lesz lánglelkű piacpárti héroszként állni a vártán. Kuncze visszatérését most olyan aláírók szorgalmazzák, akik annak idején óriásplakátokon köszönték meg neki a távozását. (Más plakátok szerint a liberalizmus elsikkasztása fűződött a nevéhez.) Amikor Orbán Viktor tért vissza pártja elnöki székébe, a liberális sajtó epébe mártotta tollát. Mára kifogyhatott a tinta. 
 
 (…) Fertő! Kuncze még az övéi szerint is falazott a gyanúsan karambolozó Hornnak. És ez a látszatember lenne a megmentő! Kuncze for president – de a dörmögő humorzsák inkább a Bia-Projekt Zrt. felügyelőbizottságának elnökségét érti ezen. A törökbálinti ingatlanbizniszbe már Keller László is belebukott polgármesterként. Az illető cég vezérigazgatója pedig az a Pimper Richárd, aki Gál J. Zoltán helyettese volt a kancellárián, ahonnan decemberben gyanús „targoncatenderek” miatt kellett távoznia. A csaló párt örvén a polgári stíl nem tolvajbandázik, úgyhogy szerényen csak annyit jegyezzünk meg: ennek a kizsigerelt országnak nincsen erre további két éve. 
 
 
| Szerkesztőségi vélemény: Esőre áll (Mancs, 2008. április 24.) "lyenformán nem is ajánlhatunk mást, csak azt, hogy az érintettek mindegyike borítson a fejére egy vödör hideg vizet, hátha attól kijózanodik. Sokat gondoljanak arra, hogy mit hozna a Fidesz kétharmada. Hátha fog menni: felnőttként viselkedni." | 
 (…) Visszahívták Kunczét. Most. Hogy megint legyen ő az elnök, mert épp senki nem alkalmas elnöknek. Kuncze Gábor kétségkívül népszerű politikus, tekintélye vélhetően túlnyúlik az SZDSZ szemhatárán. S mint ilyen, fellépése egy politikai kártya. Volt eddig. Mert most épp egy mínuszos játszmában dobták be. Lehetett volna legalább a negyvenszázig, még az ultiig várni, de nem, elő vele, hátha még egy tök filkó is felülüti. Ezen is túl vagyunk. Ezt a kártyalapot fogták és összetépték. Mintha annyi jó lap lenne a kezükben. 
 
 (…) Talán viselkednének már úgy, mint egy politikai párt, amit a szavazók bizalma juttatott be a parlamentbe. És ezért - meglepő módon nyilván - felelősséggel tartoznak nekik. Elsősorban abban az irányban, hogy a nevezett szavazók milyen elképzelések alapján ragadtatták magukat e lépésre (a reájuk szavazásra). Hogy mit akartak tőlük, s mit bíztak rájuk. S mindannak, meg kedvvel hangoztatott elveik fényében mi is lehet a teendő működésük elsődleges terepén, a parlamentben. Például kitalálnák, hogy a jövőben mi az, amit a kormány esetleges előterjesztéseiből támogatni tudnak, mi az, amire ne adj' isten rábírhatják a kormányzókat. Vagy éppenséggel miben csatlakoznának az ellenzékhez, s ugyan miért? Az ugyanis, hogy mi történik az országgal a következő pár hónapban, épp ezeken a válaszokon múlik. (…)
 
                        