Kultúrsarc-mi legyen az internetadóval?

Az utóbbi időszakban a kormányzat részéről felmerült a kulturális járulék internet-használatra való kiterjesztése is. A nyilvánosságba ez az internetadó illetve -egy hasonló jellegű felvetésnek köszönhetően- a nyakkendőadó néven került, és szinte teljes elutasítással találkozott.A kulturális járulék internetre való kiterjesztését minden publicisztika szerzője elutasította, a témában elsősorban online írások szüle

ttek. Valamennyien úgy gondolták, hogy járulék igazságtalan és értelmetlen, a kormányzat hamis újraelosztási politikáját szolgálja. A kulturális járulékról általában azonban megoszlottak a vélemények: többek szerint az adónem bizonyos esetekben indokolható, mások szerint azonban minden formájában értelmetlen, és csak a kulturális tárca érdekeit szolgálja. Többen kritizálták az SZDSZ témában kifejtett tevékenységét is, Szerb László HVG-ben megjelent publicisztikája pedig az adórendszert értelmetlenül bonyolító eszközként jellemezte az internetadót.

A Szonda-Ipsos által április végén készített felmérés szerint az internetet nem használók csak a hatodik helyen hivatkoznak a drága hozzáférésre, miközben a lakosság 41 százaléka még sohasem használta a világhálót. A Népszabadság megbízására készített felmérésből kiderül: a megkérdezettek 54 százaléka tartja elfogadhatónak, hogy járulékot vessenek ki az internethasználat után.

(…) Ha a kormányzat tényleg úgy gondolná, hogy az eddig sok pénzzel támogatott internet-hozzáféréseket ezután büntetőadóval kéne sújtani, ha ez volna az új, még progresszívabb, bátor baloldali politika, akkor csak azt gondolnánk, hogy ez az ökörhugyozásos vonalvezetés még újabb példája mindössze.

(…) És még valami. Az új adóval a mobiltelefon-szolgáltatókat is rendesen megsarcolnák. A még igazán erőre is alig kapott internetes szakmához képest egészen elképesztő nyereségeket elkönyvelő mobilcégekért egy könnycseppet sem hullatnánk; viszont olvastunk csak az elmúlt néhány héten több száz hozzászólást pénzügyminisztertől, jegybankelnöktől, ellenzéki főembertől, elemzőktől külföldről és itthonról és még sok mindenkitől, hogy a mérték, ahogyan Magyarország a jövedelmeket központosítja és újraelosztja, az tarthatatlan, és abba belefulladunk hamarosan. Ezek után nem tekinthető épeszű állampolgárnak az, akinek nem nyílik ki a bicska a zsebében bármilyen pici, akár tízezred ezrelékes adóemelés vagy új adó létrehozása hallatán.

(…) Kormányunk úgy döntött, hogy a nagyobb ívű reformok elmaradása után a haza kultúráját leginkább az internet-előfizetések, a mobil-tartalomszolgáltatás és az importbútorok megadóztatásából kell továbbfejleszteni. Különösen jól mutat ez az intézkedés a korábbi időszak olyan jelszavainak fényében, mint az adók egyszerűsítése vagy a komoly összegekkel támogatott digitális írástudás és más internetközeli programok.

(…) Képzeljük el ezek után a besorolással megbízott köztisztviselőt, amint 2008-ban felismeri, hogy számos honfitársunk otthon - vagy a munkahelyén - ott ül az internet előtt, és adózatlanul nézi rajta a pornót és az erőszakot! Nem beszélve azokról, akik otthonukba csak úgy, ész nélkül importbútorokat szereznek be, és gátlástalanul fetrengenek rajtuk, ahelyett, hogy orosz realistákat vagy egy pompás, az NKA-ból finanszírozott irodalmi lapot olvasnának! Itt az idő lesújtani rájuk! A vicc az, hogy e köztisztviselő gondolatmenete logikus: ha egyszer a rádió- és televíziószolgáltatás után is kulturális járulékot kell fizetni...?

(…) Az oktatási és kulturális tárca vezetőjének aláírásával április 4-én érkezett az Országgyűlés hivatalába a javaslat, amely kiterjesztené a kuturális járulék hatálya alá eső termékek és szolgáltatások sorát. Ez a tárcaadó hivatott részben finanszírozni a különféle kulturális programokat, művészeti fesztiválokat. Mivel azonban a kifutó termékek, mint lemezjátszó, kazettás magnó és hasonlók forgalmának megcsappanása miatt az elmúlt időszakban folyamatosan csökkent a szaktárca bevétele a járulékból, ezt valamilyen módon pótolni szerették volna. Eddig nem sokakat zavart, hogy például a gabonasilókra is fizetni kellett ezt a járulékot. Most azonban, hogy a fizetésre kötelezettek körébe be kívánták vonni az internetszolgáltatókat, kiborult a bili. Ők erősebb lobbisták, mint a többi bevonandó termékcsoport előállítói, illetve forgalmazói, hiszen az ő hangjukat alig lehetett hallani.

(…) Az új, "internetadónak" becézett járulék alig érezhetően, kevesebb mint 50 forinttal növelné a havi előfizetési díjat. Nem is ezzel van a baj. Az elterjedtségben rendkívüli módon le voltunk maradva, hiszen a 20 százalékos uniós átlagszint alatti, 14,2 százalékos a hazai ellátottság, az otthonok csaknem kétharmadában még ma sem hétköznapi eszköz a világháló. Pedig ezen a téren bizonyosan van remény a gyors felzárkózásra, hiszen a magyar netvilág kétszer olyan gyorsan bővült tavaly például, mint az uniós átlag. Ezért érzik furkósbottal támadásnak a szolgáltatók a bevezetendő netadót.

(...) A kulturális járulék fizetésére kötelezett cégek-terméktől és tevékenységtől függően az árbevételük 0,8 és 25,0 százaléka közötti összeget fizetik be a Nemzeti Kulturális Alapnak. Ezen elvonás kiterjesztése után az évente eddig befolyt 8,0-8,5 milliárd forintnyi öszszeg l0 milliárdra nőne, vagyis - úgymond több jutna a kultúra támogatására. Bár ez utóbbi nemes cél, nagy kérdés, miért éppen az internetszolgáltatók által befizetendő adók formájában kell beszedni annak fedezetét.

(…) E terhet a" kultúra ellen ható"- így például a pornográf vagy erőszakos -tartalmakra vetették ki 15 évvel ezelőtt. Eddig rendben is van. Még az is megmagyarázható, hogy később a bevásárlóközpont-építésekre, az eladott üres adathordozókra (CD, DVD, memóriakártyák) és hasonlókra is kiterjesztették. Kérdés azonban, hogy az írott kultúrát terjesztő újságok, könyvek, térképek, vagy éppen a háztartási üvegáruk, a mobiltelefonok és a digitális fényképezők miképpen rombolják a kultúrát?! Nem is beszélve a szállodákról, a garázsépületekről vagy a gabonasilókról (!), amelyek építése után szintén meg kell fizetni a járulékot. Az adórendszert egészében kellene átalakítani, és ezzel el lehetne kerülni, hogy a költségvetési lyukakat ágazati különadókkal foltozzák be. Az előbbi több intellektuális muníciót és politikai bátorságot igényelne. Az utóbbi igazságtalan, és hosszú távon értelmetlen. De kétségtelenül egyszerűbb.

(…) Működött ez már régen is, ez a beidegződés, tartsa el a nagy forgalmat produkáló selejt a minőségi árut (és majd a magas művészetek alkotásai megtermékenyítik a populárist ezért cserébe), csak ezt most a nemzeti kultúra menedzselésének mondják, nem giccsadónak. A lényeg mégis ugyanaz: jöjjön a mindenható állam, mondja meg, hogyan kell reprezentálni a nemzeti kultúrát, és teremtse meg rá a forrásokat.

(…) A konzervatív-nemzeti oldal például a pornószolgáltatókat adóztatná meg úgy, hogy azok belegebedjenek; az érdemes honatyák csak azt felejtették el, hogy szemben a kábeltévé előfizetésekkel, ahol valóban léteznek olyan csomagok, ahol szexadókat lehet tanulmányozni, az internetszolgáltatók egyelőre nem találták fel az XXX előfizetési csomagokat. Politikusok számára is érthetően megfogalmazva: mindenki arra használja netkapcsolatát, amire akarja, böngésszen akár ókeresztény szövegeket, avagy szadomazo videókat, esetleg egyszerre mindkettőt.

(…)A legjobb produkció azonban a mellékesen netpárttal (rendessel már amúgy is egyre kevésbé) is rendelkező SZDSZ-é volt, akik valószínűleg az ellenfél megzavarására játszanak, annyi különböző álláspontot képviselnek egyszerre. A párt elnöke, Kóka János (akinek volt minisztériuma állítólag elszabotálta az egyeztetéseket a szakmai szervezetekkel) olyannyira szilárdan elutasította a digitális szakadékot elmélyítő sarcot, hogy módosító javaslatában egészen 0,7 százalékig levitte volna annak eredetileg 0,8 százalékos mértékét. Kár, hogy ilyen járulékkulcs nem létezik. Egyik elődje, Pető Iván ellenben feltalálta a költségvetési hiány gyógyírját, amikor fontolóra vette, hogy a fasiszta és az uszító tartalmakat is meg kellene adóztatni. Az elvet érdemes lenne kiterjeszteni: ezután a tüntetéseket sem betiltani és drága pénzen feloszlatni kellene, hanem jól megkopasztani a tüntetőket, rongálás esetén kukagyújtogatási járulékkal is.

(…) Az ár persze csak nemzetközileg tud alacsonynak látszani, a távolmaradók mintegy felének még mindig drága mulatság az előfizetés - ez pedig már a Népszabadság megrendelésére készült Szonda-felmérés egyik megállapítása. A felmérés és a cikk egyébként alig leplezetten az internet megadóztatása mellett próbál - eléggé átlátszóan - érveket szolgáltatni. A lakosság többsége támogatja az internetadót - fenyegetnek leplezetlenül az írás utolsó mondatában (a közvéleménykutató hivatkozott kérdése egyébként nem is erre vonatkozott), mivel nagyjából ugyanannyian tartják elfogadhatónak a netadó mértékét, mint ahányan internet nélkül élnek az országban.

(…) Miközben a szocialista frakciót legalábbis megosztja a legújabb adóötlet, kínos meglepetés, hogy az internet ügyének eddigi bajnoka, az SZDSZ hogyan változtatgatja hozzáállását. A párt tavaly még drámai hangon [4] ígérte meg, hogy a ciklusban többet nem szavaz meg egyetlen adóemelést sem, és az elnök, valamint a gazdasági tárca leköszönő vezetői első nyilatkozataikban még tartották is magukat ehhez, élesen bírálva az új sarcot. Aztán, ki tudja, milyen eszközökkel, a nagyöreg-platform lenyomta őket, és a hivatalos pártálláspont egy rosszízű, paternalista-etatista megoldási javaslat lett: osszák vissza a beszedett pénz egy részét a szakmának.

A Magyarországon jelenleg élő 53 adó- és járulékfajta közül számos, úgynevezett bagatelladó próbál meg külön-külön "ösztönözni" például beruházásra, foglalkoztatásra, innovációra, szakképzésre, képzőművészeti alkotások vásárlására, vagy próbálja mérsékelni a cég működésének negatív környezeti, illetve társadalmi hatásait. A számos prioritás azonban egyidejűleg csak korlátozottan képes érvényesülni.

(…) Az új fizetnivaló hívei nagyjából 2,5 milliárd forint költségvetési plusszal kalkulálnak, és a havi kiadások egy internetező háztartásra jutó mintegy 20-70 forintos emelkedését számítják. Nos, valóban nehezen képzelhető el, hogy - mint az adó ellenzői érvelnek - emiatt az emberek tömegesen mondanák le internet-előfizetéseiket, ugyanakkor a kulturális alap a 2007-es 8,8 milliárd forint majd harmadával növelhetné a kiosztható pénzeket. (…) Az APEH 2007-ben 8654 milliárd forint adó- és járadékbevételre tett szert. A világháló használatának megadóztatásából tervezett pluszbevétel ennek az összegnek nem egészen 0,03 százaléka, sőt az egész kulturális járulék 2007-ben az APEH-bevételek 0,1 százalékát tette ki. A különféle alapokból és alapszerű járadékokból származó összes bevétel tavaly a teljes adóbevétel nem egészen 1 százalékára rúgott, míg a legfontosabb kilenc adó a bevételek 90 százalékát adta.

(…) A számos adófajta beszedése, nyilvántartása, ellenőrzése az adók számával exponenciálisan növeli az idő- és költségigényt az állam részéről. Az egyes adótörvények parlamenti tárgyalása, a törvények megszövegezése, közzététele, végrehajtási rendeletekbe foglalása tovább duzzasztja a kiadásokat. A bevételek különböző alapokba címkézése pedig olyan szűk érdekcsoportokat hív életre, amelyek természetesen élesen tiltakoznak, ha kivételezett helyzetüket fenyegetve érzik.

(…) Eközben az EU egy 2006-os - az akkori 25 tagot felölelő - jelentése szerint a vállalati gazdálkodás adminisztratív költségei, amelyek mintegy fele az adózáshoz köthető, Magyarországon és Görögországban voltak a legmagasabbak, a GDP 6,5 százalékát tették ki. A vállalkozások alapításának, menedzselésének feltételeit mérő 2007-es Világbank-rangsorban a 175 ország közül a 45. helyet foglaljuk el, az adófizetés szerint viszont csak a 127. helyre vagyunk jók.