Nem csak a szűk pénzügyi mozgástér akadályozza az adóreformot
Az adórendszer alakításának kérdése hagyományosan a politikai viták kiemelt témája. Magyarországon azonban jelenleg két tényező miatt is nagyobb figyelmet kelt az őszi adótörvényeket előkészítő tavaszi-nyári időszak. Egyrészről ugyanis a magyar gazdaság versenyképességének romlása miatt egyre nagyobb a nyomás nehezedik a politikai szereplőkre az adóreform megkezdése érdekében. Másrészről viszont az aktuálpolitikai helyzet éppen hogy megnehezíti az előrelépést ezen a téren. Átfogó adóreformra tehát nem pusztán a szűk pénzügyi mozgástér miatt egyre kevesebb az esély.
A gazdasági és politikai szereplők többsége ma egyetért abban, hogy Magyarországon minél előbb az adórendszer átalakítására van szükség. Miközben ugyanis Kelet-Európa országaiban az adóterhek folyamatos csökkentése a jellemző, addig Magyarországon az elmúlt másfél évben a költségvetési kiigazítás okán a társasági, valamint élőmunkát terhelő adók emelkedtek. Gazdasági szempontból tehát az a legfontosabb kényszerítő ereje egy adóreformnak, hogy az ország folyamatosan veszít régiós versenyképességéből, lemarad a tőkeberuházásokért folytatott küzdelemben. Ráadásul minél később következik be átfogó változtatás az adórendszerben, annál nagyobb lesz az ország hátránya a régiós vetélytársakkal szemben. Abban is egyetértés mutatkozik, hogy egy adóreformnak alapvetően három feladata lenne: feleljen meg a nemzetközi adóverseny kihívásainak, csökkentse az adóelkerülést, valamint eredményezzen igazságosabb közteherviselést. Végül pedig mindenki egyetért abban is, hogy az adóreform akkor lehet sikeres, ha az valóban átfogó, azaz a reformnak tartalmaznia kell az adórendszer átalakítását, az adminisztráció javítását, az ellenőrzök szigorítását, az adóelkerülést motiváló tényezők megszüntetését.
Az adóreform kapcsán ott kezdődik a vita, ahol a politikai pozíciók elválnak egymástól. Ebben a vonatkozásban azonban nem az ideológiai vagy a gazdaságpolitikai nézetek különbözősége az elsődleges, hanem inkább a kormányzati és az ellenzéki pozíció eltérő jellege. A legjobb példa erre, hogy az őszi adótörvény-módosításokat előkészítő – jelenleg is zajló – adóvita során az SZDSZ a koalícióból való kilépésének bejelentése óta követeli ismét erőteljesebben az adók csökkentését. Kóka János, az SZDSZ elnöke, korábbi gazdasági miniszter április közepén finn, észt és román liberális politikai vezetőkkel folytatott megbeszélései óta hangsúlyosan érvel az egykulcsos adórendszer mellett, melynek szükségességéről utoljára a 2006-os választási kampányban beszélt ilyen elánnal az SZDSZ.
Ugyancsak jól megfigyelhető a kormányzati és ellenzéki felelősség különbözősége a Fidesz politikájában. Az évekig radikális adó- és járulékcsökkentést ígérő legnagyobb ellenzéki párt ugyanis az utóbbi hónapokban – megtartva eddigi politikájának fő üzeneteit – érezhetően igyekszik kormányzóképesebbnek látszani, és javítani megítélését a gazdasági döntéshozók körében. Ennek megfelelően a Fidesz kettős kommunikációt folytat: továbbra is családbarát adózást vagy például az élelmiszerek áfájának csökkentését szorgalmazza, eközben azonban nem zárkózik el mereven az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetésétől sem. Ám annak részletei nem ismertek, hogy a párt szakpolitikusai szerint ez utóbbi miként egyeztethető össze a Fidesz által sokat hangoztatott szociális szempontokkal.
Legkisebb ellenzéki pártként az MDF szintén az adóvita kapcsán igyekszik erősíteni politikai pozícióját. Az MDF ennek érdekében az elmúlt hetekben hozta nyilvánosságra saját javaslatait, Nemzeti Adószabadság Program néven, amely többek között adóamnesztiát, 18 százalékos egykulcsos személyi jövedelemadót, valamint a háromkulcsos áfa visszaállítását tartaná jó megoldásnak. Az MDF az általa kezdeményezett ötpárti egyeztetésen kisebb sikert is elkönyvelhetett, hiszen a párt által évek óta követelt örökösödési illeték részleges eltörlésében valamennyi parlamenti párt egyetértett.
Míg azonban az ellenzéki pozícióban lévő pártok sorra állhatnak elő nagyívű adóreform-javaslataikkal, addig a kormányzati felelősséget viselő MSZP meglehetősen szorult helyzetben van. Egy átfogó adóreformot ugyanis csak kiegyensúlyozott költségvetési helyzetben lehet elkezdeni, hiszen az eleinte többletköltséget jelent, a bevétel növekedése csak fokozatos. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök ezért azt hangsúlyozza, hogy a kormány a jelenlegi helyzetben csupán apró lépéseket tehet a cél érdekében. Ez viszont egyértelműen hátrány jelent számára mind gazdasági mind politikai szempontból, mivel az adójogszabályok folyamatos változása (mely várhatóan az elkövetkező években is folytatódik) kiszámíthatatlanná teszi a gazdaságot, növeli a bizonytalanságot. Gyurcsány Ferenc ráadásul nehéz örökséget cipel, hiszen, a 2006-os Ötéves adócsökkentési terv, majd annak a választások megnyerése után történt visszavonása miatt elveszítette hitelességét ezen a téren.
A kormány csak akkor szerezhet vissza hitelességének legalább egy részét ezen a téren, ha valamilyen eredményt tud felmutatni az adórendszer átalakításában. Egy lépésenként haladó adóreform azonban két éven belül csak akkor lehet eredményes, ha parlamenti többség által stabilan támogatott, gördülékeny menetrend szerint zajlik, vagyis ha a politikai szereplők félre teszik rövid távú politikai érdekeiket. Erre pedig meglehetősen kevés az esély a jelenlegi politikai helyzetben: a napi parlamenti alkudozást jelentő kisebbségi kormányzás idején, egy évvel az európai parlamenti választás előtt, politikailag erősen instabil helyzetben, amikor valamennyi párt önálló adóprogram felmutatására törekszik. Azonban éppen ugyanezért nem túl valószínű az sem, hogy az egykulcsos adó jelszavát egyaránt használó SZDSZ-MDF-Fidesz többség közös adókoncepció megszavazásával buktatná meg a kisebbségben kormányzó MSZP-t. Így bár maga Gyurcsány Ferenc is nyilatkozott úgy, hogy „a költségvetés és az adótörvények olyan ügyek, amelyeknél – ha a kabinet nem tudja elfogadtatni javaslatát a parlamentben – akkor le kell mondania”, ez a forgatókönyv csak akkor lehetséges, ha ősszel az ellenzéki párttá lett - és jelenleg a parlamenti küszöb alatti támogatottsággal rendelkező – SZDSZ úgy ítéli meg: érdemes nekifutni egy előrehozott választásnak.
