Publicisták az új miniszterekről

A publicisták többsége bírálja a kormány új minisztereit. A jobboldali sajtó szerint az új kormánytagok kinevezésével Gyurcsány Ferenc miniszterelnök "szocialista pártvezetőket” és "egykori üzlettársakat” jutatott kormányzati posztokhoz.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kormányában hét új miniszter kezdte meg a munkát. Bajnai Gordon egy korábbinál nagyobb tárca, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium vezetője lett, Székely Tamást, az Országos

Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatóját egészségügyi miniszternek, Szabó Imrét, az MSZP Pest megyei elnökét, környezetvédelmi és vízügyi miniszternek, Szabó Pált, a Magyar Posta Zrt. vezérigazgatóját az újonnan megalakuló közlekedési, hírközlési és energiaügyi tárca élére nevezte ki a miniszterelnök. Szűcs Erika, az MSZP választmányának elnökhelyettese a szociális és munkaügyi-, Gyenesei István független országgyűlési képviselő az önkormányzati tárca irányítását vette át. Molnár Károly, a Budapesti Műszaki Egyetem rektora a tudománypolitikáért, a kutatásfejlesztésért és a technológiai innovációért felelős tárca nélküli miniszter lett.

A véleményformálók nem várnak sokat az új kormány működésétől, a Népszabadság publicistája szerint Gyurcsány Ferenc "megbízott minisztereket" talált addig, amíg nem tisztázódnak az SZDSZ-en belüli erőviszonyok. A jobboldali publicisták úgy vélekednek, az új miniszterek kinevezése pozícióosztás, melynek során megkérdőjelezhető múltú szocialista pártvezetők és egykori üzlettársak jutottak hatalomhoz. Az új tárcavezetők közül egyedül Székely Tamás egészségügyi miniszter személyét nem bírálták az újságírók.

(…) Alig hiszem, hogy az új Gyurcsány-kormány névsora bárkit is euforikus hangulatba sodort volna. Az újak, a kívülről jöttek tegnapig - tisztesség ne essék szólván - zömmel nem voltak a magyar közélet erős szereplői. Egyéni képességeiket, tehetségüket, szakmai hátterüket nem vitatom. De ha van komoly "mandátumuk", azt csakis a miniszterelnök rokonszenve és kalkulációi miatt élvezik. Ettől függetlenül tehetik a dolgukat a főnök ízlése és tehetségük szerint - valamennyien abban volnánk érdekeltek, hogy jól tegyék.

Amúgy pedig Gyurcsány "feltöltési" akciója érintetlenül hagyta Kiss Péter, Hiller István, Draskovics Tibor, Szekeres Imre, Gráf József pozícióit, Bajnaiét pedig még tovább is erősítette, egyszóval a kormány gerince érintetlen maradt, s vele - némi fellengzősséggel szólva - az új korszak igézete is. Beáldozott személyiségnek egyedül Lamperth Mónika tűnik, holott szerintem Juhász Ferenc az, akinek, ha Lamperth valóban átveszi a párt "operatív irányítását", kevés dolga marad.

(…) Nekem valami azt súgja, hogy a miniszterelnök megbízott minisztereket talált. Amit meglépett, azt vissza is tudja csinálni, ha az SZDSZ-en belül tisztázódnak az erőviszonyok. (De csak részben. Még egyszer nem lesz az SZDSZ olyan fokon alkuképes, mint eddig volt.) Ennek a forgatókönyvét akár európai példára is alapozhatom. Fodor Gábort, aki meglepően jó miniszternek bizonyult a környezetvédelmi tárca élén, a liberálisok hat hét múlva megválaszthatják elnöküknek. Ő újrateremt(het)i a koalíciót, és kiépít(het)i - újbóli miniszterként - a tárca körül az SZDSZ saját birodalmát. (…)

Ne legyünk megrögzötten bizalmatlanok és előítéletesek! Ne jelentsük ki látatlanban, hogy a hirtelenjében feltupírozott kormánystruktúra és a megújult kormány bizonyosan rossz lesz. Koncentráljunk a pozitív, reményt keltő jelekre, mert vannak olyanok is bőven. Mert minő kedves meglepetést szerzett nekünk a miniszterelnök azzal, hogy Lamperth Mónikát kihagyta a kormányból! Az SZDSZ-es miniszterek ugyebár gyárilag maradtak ki, így hosszú idő után lesz egy szabad madarak és Lamperth Mónika nélküli kormány.

(…) Mert az üdvözlendő, ha alkalmatlan személyeket kibillentenek a bársonyszékből. Nyilván alkalmasabbak jönnek a helyükre. Kérdés: mitől alkalmasabbak, s mire? Bajnai Gordon már bizonyított. Hajdani cégének számos üzleti partnere földönfutó lett, többen öngyilkosságba menekültek, ideális alany egy gazdasági csúcsminisztérium vezetésére. Bajnai Gordon a Büszke Magyarország program második legfőbb letéteményese.
De nem lehetnek kétségeink a szociális és munkaügyi minisztérium új vezetőjének, Szűcs Erikának kivételes képességei felől sem. Évekig volt Gyurcsány egyik eladott cégének, a Perfekt Rt.-nek területi igazgatója, ilyentájt, a rohamosan növekvő munkanélküliség és robbanás közeli szociális közhangulat idején – ha az Isten nem is – a földi hatalom mindenképpen miniszternek teremtette. Túlzás nélkül állítjuk, hogy „született környezetvédelmi miniszter” az a Szabó Imre, aki tornatanár és futballedző, de 31 éve párttag, s már a sporthivatalban is adott a környezetére. Van még egy Szabó, a Pál, aki úgy lesz közlekedési, hírközlési, energiaügyi miniszter, hogy ezen területek fejlesztésével nem kell foglalkoznia. (Ez is Gordonra testálódik.) Kár, mert az innováció a posta volt vezérigazgatójának kisujjában van. (A kerékpár-beszerzések körüli botrány bizonyítja a közlekedésügyben való jártasságát.) A nem fejlődő önkormányzatok külön minisztériumot kapnak (a fejlődők szintén Gordon kompetenciájába kerülnek), az élén Gyenesei Istvánnal, az egyetlen és örök független képviselővel. Helyette is fejleszthet Molnár Károly tudománypolitikát, innovációt, kutatást-fejlesztést felügyelő tárca nélküli miniszter, aki eddig is egy fejlesztési fenoménnek bizonyult, váltig állítva, tandíj nélkül a felsőoktatás egy tapodtat sem fejlődhet. Székely Tamásról, a rettentő emlékű Molnár Lajos és Horváth Ágnes utódjáról egyelőre bármiféle kommentár elsietett és igazságtalan lenne. (…)

(…) A szabad demokraták a kormánykoalícióból való kiválással zsarolási potenciáljukat az egekbe emelték. Szinte biztosra vehető tehát, hogy a különféle gazdasági pozíciókban, igazgatóságokban és felügyelőbizottságokban lévő embereik a helyükön maradnak. Országom javait a támogatásért – így alakul át a shakespeare-i mondat; már ebből is látható, hogy Gyurcsány Ferenc nem egy kisstílű III. Richárd, aki egy árva lóért kótyavetyélné el országát. A magyar miniszterelnök még ennél is meggyőzőbb nagyvonalúságot mutat, még egy miniszterséget is ad egy értékes szavazatért. A nagyon független Gyenesei képviselő ennyit ér. Neki. Aztán előhúzza a varázskalapból Szűcs Erikát – van, ki e nevet nem ismeri? –, és megajándékozza a bársonyszékkel a kétszeresen is megbízható hölgyet: miskolci pártkáder, ráadásul az akkor még miniszterelnöki érdekeltségbe tartozó részvénytársaság hajdani területi igazgatója volt. Már meg sem lepődünk, hogy ugyancsak megbízható káder, egy másik Gyurcsány-érdekeltség egykori embere kerül a fontos közlekedési (etc.) tárca élére. Végül is napnál világosabb, hogy a mostani kormányátalakítás nem más, mint pozícióosztás. A párton belüli támogatás elnyeréséért való áldozat. De az igazi áldozatot nem ők hozzák meg. (…) 

(…) Kétségtelenül olybá tűnik, hogy Gyurcsány 19-re lapot kér. Teljesen a maga kezébe veszi az irányítást és vele vállalja a teljes felelősséget is. Most már elég közel van a jövő évi EP-választás és a - pillanatnyilag esélyes - 2010-es parlamenti voksolás ahhoz, hogy addig ne változtathasson lényegesen többet. Amit tehát e napokban "húz", azzal kell nekimennie a következő két megmérettetésnek. Jobban hallgat pártjára, de el is várja tőlük, hogy ezek után vele menjenek, mégpedig habozás és kitérők nélkül. Mindkét részről tisztában vannak vele: ez kölcsönös érdek.

Mindez kiolvasható abból a névsorból, amely az új kormányhoz tartozik. Olyan szakembereket sikerült megnyernie, akik nem kötődnek egyértelműen a szocialista párthoz, de egy-egy területen maximálisan megbízhat bennük. Ugyanakkor saját pártjából is jelölt politikusokat vezető kormányzati tisztségekre, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy jelezze: számít az általuk képviselt régió támogatására. (…)

A jó pénzen kívül eddig sem lehetett túl nagy öröm Gy. F. kormányában miniszternek lenni, most azonban különösen rövid életű megtiszteltetésnek tűnik, viszont az új miniszterek nyugdíjalapja jelentősen növekszik ettől is. Egyedül Lamperth Mónika sírhat kicsit, a szocialista kormányok legstabilabb tagja, pedig szívesen vettem volna, ha univerzális tehetsége mondjuk a honvédelmi tárca élén teljesedik ki, bár külügyminiszterként is csereszabatos lenne Göncz Kingával (feltehetően angol nyelvismerete is bővült, legfeljebb most úgy mutatkozna be: Hi, I am L. M. külügyminiszter). Az új embereknek nem lesz idejük a tájékozódáshoz, elég, ha megjegyzik, merre van a toalett, és mi a neve a titkárnőnek. (…)

(…) A lampherthizmus hat éve után új kormányunk van tehát, amely, egy klasszikust idézve, még keményebb csapat, mint az eddigi volt. Nem mellékesen a kormányzati struktúrát is sikerült annyira átszabni, hogy lassan köszönőviszonyban sem lesz az eredetivel, ami tekintve annak hatékonyságát, akár még jól is jöhet.

A mára családtaggá vált Lamphert Mónika helyett régi-új arcokkal vigasztalódhatunk, például az üstökösként emelkedő Bajnai Gordonnal, aki mostantól egy úgynevezett csúcsminisztérium élén ügyködik majd. Még miniszterelnök is lehet - más kérdés, hogy a szocialisták helyében egyáltalán nem jelölnék kormányfőt ebből a kormányból.

Szemben azonban a múlt nyári úgynevezett kormányátalakítással, most valóban gyönyörködhetünk új arcokban. Itt van például a Műegyetem rektora, Molnár Károly, aki a népszavazási kampányban való részvételének méltó büntetéseként helyet kapott a rendszerváltás utáni valószínűleg legnépszerűtlenebb magyar kormányban. Már csak az a kérdés, hogy mi lesz így az elsősorban általa összegründolt újfajta felsőoktatási finanszírozással.

Az ellenzéknek odadobott gumicsont lehet a funkciója a közlekedésért felelős postavezérnek, Szabó Pálnak, akit legalább olyan jól lehet majd támadni, mint annak idején Gyurcsányt, ez pedig akár még egy szocialista választási győzelemre is elég lehet. Szabóból ráadásul mindjárt kettőt is kapunk, miután a környezetvédelmi tárca élére minden kétséget kizáróan a legalkalmasabb személy kerül a civilben tornatanár és futballedző Szabó Imre személyében.

Új kormányhoz új egészségügyi miniszter is dukál, és Székely Tamás kétségtelen előnye, hogy elődjével szemben nem rühelli az egész egészségügyi szakma. Szeretik a legendás Lamphert Mónika utódát, Szűcs Erikát is, ha máshol nem is, az MSZP frakciójában, ami jelenleg még elég sok embert jelent, és biztos saját városában, Miskolcban is népszerű.

A legjobb választás persze a díszfüggetlen Gyenesei István, aki azon kívül, hogy minden bizonnyal jó szakember, és pár minisztertársával szemben valóban van köze tárcájához, egy egész szavazatot is jelent a parlamentben. Sok kicsi sokra megy. (…)

(…) Gyurcsány az egészségügyi tárca kivételével véglegesen sutba dobta a szakmai szempontokat. A személyi javaslatok során egyetlen cél került előtérbe: a lehető legtöbb szocialista pártvezetőt és egykori üzlettársat befolyásos kormányzati posztokhoz juttatni. A párthadurak előretolása azért vált olyan fontossá, mert a jövő év elejére esedékes kongresszus tisztújítása során a párton belüli status quo melletti kiállásuk nagyobb esélyt ad Gyurcsánynak a vezetői pozíciók megőrzésére. A korábbi cégtársakkal más a helyzet: ők a kormányzati munkának nevezett bozótharcban jelenthetnek értékes támaszt a miniszterelnöknek.

A nagy befolyással bíró megyék pártmoguljainak miniszterré jelölése bizonyult a legárulkodóbbnak. A testnevelő tanári diplomával rendelkező és lelkes természetjárónak számító Szabó Imre Pest megyei elnök a környezetvédelmi, míg a pénzügyi, valamint az önkormányzati szférát egyaránt megjárt Szűcs Erika Borsod megyei tótumfaktum a szociális és munkaügyi tárca első embere lett. Viszonylag szerencsésnek tekinthető, hogy mindketten fel tudnak mutatni olyan szakmai önéletrajzot, amelynek egyes részei legalább köszönő viszonyban vannak az általuk a közeljövőben irányított minisztériumok profiljával, ezért az induláshoz szükséges bizalmat mindenképpen megérdemlik. Ám mégiscsak ott bujkál az emberben a gondolat, hogy mi történt volna akkor, ha például a Pest megyei szocialisták első embere a testnevelés és a labdarúgás mellett nem a természetbarátok legnagyobb civil szervezetének az élén bábáskodik, hanem tegyük fel a magyarországi pszichoanalitikusok egyesületének vezetését vállalja el? Esetleg a nemzetiségi táncházmozgalom védnöki tisztségével vagy a fúvószenekarok nemzetközi baráti társaságának tiszteletbeli elnöki székével dicsekedhet. Netán akkor is alkalmasnak találtatott volna a környezetvédelmi minisztérium irányítására?

(…) Szakmai előélete miatt némileg kevesebb okot ad a hasonló élcelődésre Miskolc alpolgármesterének, Szűcs Erikának a szociális miniszterré jelölése. A polihisztor Lamperth Mónikát felváltó országos választmányi alelnök képzett közgazdász, aki számtalanszor bizonyította már, hogy bankárként járatos a pénzek mozgatásában, bár tegyük hozzá, hogy a korábban általa vezetett regionális fejlesztési bank működése finoman szólva nem tartozik a magyar gazdaságtörténet legfényesebb lapjai közé. Az újdonsült miniszter aszszony ragyogóan együtt tud majd dolgozni Gyurcsány Ferenccel, hiszen a Perfekt Rt. területi igazgatójaként már bőven volt alkalma kiismerni hiperaktivitású főnökének természetét. Bonyodalmak legfeljebb abból származhatnak, hogy a szociális minisztérium államtitkára, Simon Gábor úgy lesz a továbbiakban Szűcs Erika alárendeltje, hogy eközben a pártban választmányi elnökként a feljebbvalójának számít. (…)

(…) Ám nem ez a lényeg. A lényeg ugyanis az, hogy a politikai hűség, a pártban betöltött formális vagy informális hatalmi pozíciók most először nem számítottak. Gyurcsány vette a bátorságot, és valóban a gazdasági növekedés gyorsítását, az infrastruktúra fejlesztését tartotta szem előtt a kormány átalakításánál. A műszaki egyetem rektora, az egészségbiztosítási pénztár egykor érsebész-kórházigazgató vezetője, egy veterán önkormányzati szakember és egy dinamikus, fiatal menedzser, aki a gyakorlatban bizonyította, ért a gazdasághoz. Természetesen a puding próbája az evés. Majd kiderül, hogy miniszterként is „hozzák-e a formájukat”, de a remény mindenképpen megvan rá. Már csak szakmai önbecsülésük, hiúságuk okán is. (…) 

(…) Az új somogyi vezetőség kivizsgált némely öröklött ügyeket a hosszú-hosszú Gyenesei-korszakból, és talált ezt-amazt. Két (de lehet, hogy három – vagy még több) ügyben meg is tették a feljelentést, illetve a bejelentést. Az ügyészség, a rendőrség lépett is már. (…) Szóval ez a Gyenesei lett (lesz?) önkormányzati miniszter. Drága kormány… Mármint nekünk, adófizetőknek. Sokba fog ez még kerülni
Itt van például a Gyeneseivel azonos napon, április 1-jén született Szabó Imre, aki Pest megyei közgyűlési elnökként azzal írta be magát a közigazgatás-történetbe, hogy mindenkit üldözött, aki az 1998–2002-es Fidesz-érában kapott a megyénél állást vagy előléptetést. Valószínűleg ez a probléma már nem fenyeget a fideszes kézben sosem volt környezetvédelmi tárcánál.

Van az új miniszterek közt még egy Szabó, a Pál. Na ő aztán a drága ember! Részt vett a Motim privatizációjában, amelynek végén egy pápai gyerek lett a cég tulajdonosa, Szabó meg szinekúrát kapott ugyanott. Szabó Pál univerzális ember, mindenhez ért. Így vihetett útja a Hungalutól az ÁPV-hez (hívószó: Tocsik), onnan némi kitérővel a Magyar Postához (biciklitender), és most a MÁV-nál ténykedik (privatizáció!), de régebben ott kóricált a fegyverüzletek körül is. Ő az eleven példa rá, hogy a jó befektetések mindig megtérülnek, a pápai gyerek nem feledkezett el hajdani jótevőjéről.

(…) Mindezek után nem csoda, hogy Székely Tamás személyében érsebészt is kooptáltak a kormányba. Akkora érvágás lesz ugyanis az új kormányzás az adófizetőkön, hogy jól jön egy szakember.

(…) alig csodálkozunk, hogy a kormánystruktúra átalakításakor ismét megdőlt egy tévhit. Nem igaz ugyanis, hogy a végrehajtó hatalom csúcsszervezetét kizárólag tiszta múltú, feddhetetlen jellemű urak és hölgyek alkothatják. Ha nem Magyarország kormányáról lenne szó, akár kabarétréfának minősíthetnénk: a kabinetbe került új miniszterek közül hárman olyan gyanús ügyekkel a hátuk mögött kezdték el kormányzati pályafutásukat, amelyek a világ civilizáltabb részében kinevezésüket biztosan megakadályozták volna.

A jövendőbeli önkormányzati miniszter ellen feljelentést tettek, e szerint elnöksége idején a Somogy megyei önkormányzat egy kórháznak járó címzett támogatást – mintegy három és fél milliárd forintot – más célokra költött el. A rendőrség egyébként öt olyan ügyben kezdett el nyomozást, amely az ő elnöki ügyködése közben zajlott. A gazdaságfejlesztésért felelős új minisztert az elhíresült postáskerékpár-beszerzési tender lebonyolításában tartják vétkesnek, hiszen a szerződés megkötésekor épp ő volt a posta első embere. A szociális és munkaügyi tárca élére frissen kinevezett politikusnak egykori bankelnöki funkciója okoz bonyodalmakat: egyesek szerint a pénzintézet csődjének ő a fő felelőse.

Mondhatják persze kormányközeli berkekben, hogy a három minisztert érintő vádaskodások politikai célzattal fogalmazódtak meg. Szerintünk az igazán feddhetetlen emberek a gyanúnak ily sötét árnyékába sohasem kerülhetnek. (…)