Mercedes - Made in Hungary

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2008. június 18-án jelentette be, hogy Kecskeméten épül a Mercedes új gyára, amely 2011-től kétezerötszáz embernek biztosít munkát. A médiumok összességében pozitívan fogadták a hírt, de a politikai vita már felsejlik az ügy mögött arról, hogy kinek köszönhető a siker.

A baloldali véleményformálók annak bizonyítékát látták a gyár hazánkba településében, hogy az ország gazdasága nincs olyan válságban, mint ahogyan azt

az ellenzék állítja. Több publicista szerint bár pozitív, hogy ekkora beruházásnak ad otthont Magyarország, de a hazai kisebb cégeket is támogatni kellene a felzárkózásban. A 168 óra nehezményezte, hogy a magyar sajtó nem foglalkozott elég részletesen a gyár Kecskemétre kerülésével és az előnyök bemutatásával.

A politikai különbségek ebben az ügyben sem maradnak el. Bár a gyár idetelepítését pozitív vélemények kísérik, a felhangokból kitűnik, hogy korántsem mindegy, a választók vajon a kormány vagy a helyi Fideszes önkormányzat sikerének és elismerésének tulajdonítják a döntést. 

A multinacionális cégek általában arról híresek, hogy imádják a válságövezeteket, és valósággal irtóznak az akár lassú ütemben is, de azért megbízhatóan növekvő gazdaságoktól. Ez lehet az egyik magyarázat az orbáni logika szerint. A másik, a címben feltett kérdésre adott igenlő válasz, vagyis Stuttgartban a Mercedes főhadiszállásán mindenki megbolondult. Esetleg csak elfelejtettek a nagyobbik ellenzéki párt vezérével egyeztetni, tanácsát kikérni. Netalán Gyurcsányék, ahogyan a Financial Times szerkesztőségét, a Mercedes vezérkarát is kilóra megvették.

(…) A haza ezer baja és a kétségtelen meglévő társadalmi, politikai feszültségek mellett - melyekért amúgy éppen a gátlástalan hazugságokkal, csúsztatásokkal, féligazságokkal is operáló Orbán és vezérkara súlyos felelősséget visel - a gazdaság bizony nincsen válságban. Bármily fájdalmas is ez az ellenzék mindenható urának.

(…) Az urak Stuttgartban és Brüsszelben csak a saját szemüknek és adataiknak hisznek. Azok szerint pedig a magyar gazdaság nincs könnyű helyzetben, de stabil, válságnak nyoma sincs. A Mercedes gyár tovább erősítheti ezt a stabilitást, valóban új munkahelyeket teremthet. Az innovációs hivatal pedig serkentheti a hazai egyetemek, kis és középvállakozások fejlődését, fejlesztéseit is. Talán ezeknek a befektetéseknek is köszönhetően, egyszer eljutunk addig, hogy honfitársaink többsége, az új többség, inkább hisz a tényeknek, mint a politikusok önérdektől vezérelt füllentéseinek.

(…) A Mercedes döntése azt mindenképp jelzi, hogy régiós gazdasági versenyképességünket sokkal árnyaltabban kell megítélni a ránk annyira jellemző fekete-fehérnél. A végletes leszakadás rémképébe nehezen illeszthető be egy frissiben érkező Mercedes-gyár. Ennél már csak akkor hibáznánk nagyobbat, ha a német óriás döntésében annak bizonyságát látnánk, hogy nincs is semmi baj.

(…) A gazdaságban az elválasztó vonal egyben minőségi is. A boldogabb parton élnek az export motorjának számító nagy cégek és a rájuk kapaszkodni képes beszállítók, valamint a világ, vagy legalább Európa gazdasági vérkeringésébe bekapcsolódni tudó kisebb vállalkozások. A másik parton meg ott toporog a hazai piacnak és változásoknak mindenben kitett kis- és középvállalkozások tömege. Ők okkal érzik azt: szép-szép odaát az a Mercedes, az is mi vagyunk, legalább lélekben, de sokkal jobban tudnánk örülni, ha nekünk nem egy ócska csotrogánnyal kellene furikáznunk.

Gazdasági értelemben a Trabantok és a Mercedesek országa lettünk. Tegnaptól aztán végképp. A gyorsítósávban elsuhanó Merdzsókkal, és a kapaszkodósávban köhögve visszakapcsoló Trabikkal. A sávváltás reménye nélkül.

A papír-Jaguárnak már nem használ a sufnituning - esélyt kellene kínálni az átülésre. Ha Mercedesszel nem is kecsegtethetünk mindenkit, legalább egy Suzukiban bízhassunk, ha már az a mi autónk. Abból a kecskeméti Mercedes is jobban tetszene.

Húgom közgazdaságtan-vizsgáról hazafelé tartva futott össze barátjával, Tubussal. (…) "Most ennyire büszke vagy rá, hogy Mercedes-gyár lesz Kecskeméten?" – vetette fel. Tubus legyintett, majd végezve a csillag felerősítésével, rejtelmesen lehalkítva hangját mondta: "Konjunktúra van, Mariann!" Húgom félrenyelte a pizzaszeletet, így vastag csontozatú barátjának volt ideje kifejteni, hogy mi áll a sejtelmes mondat mögött. Mint kiderült, Tubus másod-unokatestvére Kecskemét mellé nősült, s előző nap együtt készültek megnézni az orosz–svéd meccset. Korán kapcsolták be a tévét, így a híradó zömét is elcsípték. Innen már ment minden, mint a karikacsapás, az otthonról hozott baracknedűt a közeli német olcsómarketben beszerzett dobozos sörrel keverve kialakult a terv: Tubus és rokona összeáll, és a Mercedes-gyár meghatározó élelmiszer-beszállítójává válik. Mindehhez Tubus adja a gépparkot és a szállításban jártas munkaerőt – azaz a Simsont és magát –, a rokon pedig a háttérlogisztikát. Azaz telkét és feleségét, aki állítólag nagyon tud sütni. Az unokatestvér pedig a gyárat célozza.

(…) Mariann röviden vázolta neki a terv bökkenőit: kisvállalkozóként csak akkor tudna versenyezni a szerződésért, ha megerősödik. Megerősödéshez nincs pénz, mert tőkét nem kap, a háza már amúgy is zálog alatt. Tubus felvetette, hogy a Mercedes is kap állami támogatást, akár 35 milliárd forintot. Mariann ránézett a házilag eszkábált csillagra, elmosolyodott: ők kapnak, ezért jönnek ide, te nem, s ezért mész majd Szlovákiába pizzát hordani.

(…) Ide jutottunk. Gyurcsány még nem, de a társadalom már-már megadta magát.
És akkor jött a Tenkes kapitánya. A Mercedes képében. Elképesztő. Hihetetlen. Hol élnek ezek? Nem olvasnak újságot? Nem láttak még élő és fenyegető hangú fideszest? Stuttgartból nézvést még megvolna az ország? Mert a Polgárok Házából nézvést már rég nincs. Mellesleg Bukarestből sincs. Hiszen az Erdélyben kampányoló örökös miniszterelnök első kézből és első szájból tájékoztatta többször is a romániai magyarokat és rajtuk keresztül a romániai románokat a magyar romhalmazról, úgyhogy ők ott biztosra vették, hogy a haldokló magyarok helyett a megtáltosodott Románia viszi el a pálmát és a Mercedes-gyárat. Ezek szerint azonban a világ mégsem olyan egyszerű, ahogy egy vezénylő tábornok szeretné látni és láttatni. Tele van rejtélyekkel. (…) 

(…) A magyar miniszterelnök az ügynökség kérésére közbenjárt Baden-Württemberg tartomány kormányfőjénél, a cél érdekében a szocialista kormány és a fideszes kecskeméti polgármester remekül együttműködött, s így az utolsó pillanatban megérkező felkérésre olyan ajánlatot tudtunk adni, amely az összes többinél jobbnak bizonyult. Méghozzá annak ellenére, hogy az összes aspiráns ország az unió által megengedett legnagyobb támogatást ajánlotta, s a többieknél mind az adóterhek, mind a munkabérek alacsonyabbak. Jobbnak bizonyultunk infrastruktúrában, a munkaerő minőségében, a hivatali ügyintézés gyorsaságában, a benyújtott adatok hitelességében, s vélhetően élhetőbb környezetet is tudunk kínálni az ideköltöző menedzsereknek.

Nem kellene tehát túl sokat tenni ahhoz, hogy az ország versenyképesség szempontjából ne a legrosszabbnak tűnjön a régióban. Ha a makrokörnyezet nem is javítható meg egyik napról a másikra, a hátrányait lehet ellensúlyozni. Ehhez mindössze szakértelemre, lelkiismeretes munkára, s politikai hovatartozástól független együttműködésre lenne szükség más területeken is. Ha pedig ez kezdene természetessé válni, az államadósság és a költségvetési hiány is gyorsabban csökkenne, s a növekedés hamarabb élénkülne meg.
Egyelőre azonban a Mercedes-projekt inkább fehér hollónak tekinthető. A kormány nem vette észre, hogy ez a siker önmagáért beszél, s bevonta a politikai kommunikációba azzal, hogy egész oldalas újsághirdetésben népszerűsítette „hazánk eddigi legnagyobb zöldmezős beruházását”. (…)

(…) De hol maradt a média? Miért nem láttunk-hallottunk helyszíni tudósításokat, riportokat Kecskemétről? Miért nem mondták el a különböző műsorokban mindazok, akik ott részt vettek a Daimlerrel folytatott tárgyalásokon, hogy mit ígér és mit vár a város ettől a kivételes projekttől? Hogyan fogadják polgárai a hírt, hogy kétezerötszázan találhatnak munkát a gyárban, és több ezren a beszállítók révén? Miért nem kérdezi meg senki a várományos vállalkozások embereit, mit jelent majd nekik a Mercedesszel való együttműködés? Mi a helyzet a munkaerő toborzásával, képzésével? Mindezekről a részletekről semmit sem tudunk. Az ellenzéki sajtó azért nem tudósít, mert eltökélten nem akar semmilyen gazdasági sikerről számot adni, a független, közszolgálati, illetve a balliberális szellemiségű szerkesztőségek meg azért nem, mert nem szeretnék, ha azt gondolnák róluk, hogy fényezik a kormányt. Van egy harmadik opció is: a szakmai ítélőképesség hiánya, karöltve a lustasággal.

(…) Mert nem abban áll a függetlenség, hogy reggeltől estig parázunk az ellenzék rosszallásától. Értjük, a jobboldalnak történetesen nem tetszik, hogy miközben hosszú kampányt építene a "gazdasági és szociális válság" rémképére, egy világcég meglehetősen kézzelfoghatóan kifejezi bizalmát az ország viszonyai iránt. Ennek azonban semmi köze a média kötelességének értelmezéséhez. Ha a Mercedes gyártósorait itt szerelik majd fel, akkor az igen sok szempontból hasznos lesz nekünk. Hogy pontosan miért és hogyan, azt akkor is el kell mondani, ha némely szerkesztők úgy vélik, ez a lelkiismeretes témafeldolgozás a Fidesznél nem hoz nekik jó pontokat. És tévedés volna azt hinni, hogy a kereskedelmi csatornáknak semmi dolguk a kecskeméti óriásberuházással. Elegendő volna, ha megnéznék a külföldi mintákat. Nincs az a német, angol vagy francia magánmédium, amely ne kezelné objektív jelentőségükhöz mérten az ehhez hasonló gazdasági eseményeket. Azt a mély, nemtörődöm provincializmusból, politikai gyávaságból és szakmai tehetségtelenségből összegyúrt abszurditást, amiről a magyar média tanúbizonyságot tesz, éppen a kereskedelmi társaságok tulajdonosai nem tűrnék el sehol. (…)

Öröm van. Mindent elsöprő, két-százmilliárdos Mercedes - öröm. A Daimler konzorcium - a versengő helyszínek közül - Kecskemétet választotta. A német cég legújabb gyártóbázisa az Alföldre települ. Kétezer-ötszáz munkahelyet teremtve, s megannyi beszállítói munkavállalónak nyújtva jó reményt. Mi a boldogság, ha ez sem, kérdeznénk teljes komolysággal, ha nem láttunk volna már orosz futballistákat holland skalppal a kezükben Bázelben. Mi a boldogság, ha az sem, hogy világhírű autógyárat magyarítunk.

(…) A Mercedes-hírre fel is paprikázódott a független kormánypropaganda, s oktatóműhelyt indított el nyomban, hogy most aztán lelepleződött az "orbánhazugsággyár", hiszen a németek is bennünk látják a jövő reménységét. Ez ám a bizonyíték a táguló univerzumra. S kár tagadni, az ellenzék válságkommunikációja kissé elkásásodott. Mercedesszel a puttonyban a bús, komor járás rogyadozni kezd, majd megáll, és térdre esik. Kiváltképp, ha mellé tesznek még egy európai technopoliszt, Budapest központtal. Most akkor hogy is állunk valójában? Reménytelenség van, vagy nyakunkon a szebb jövő? Mi itt a tényvaló? És ilyenkor érdemes kikapcsolni a rádiót, a televíziót, elfordulni az internettől és ölünkbe engedni az újságot, körbetekinteni ott, ahol vagyunk. Merthogy az van. S olyan, amilyennek látjuk. Rudistól, Nokiástól és - hamarosan - Mercedesestül együtt.

(…) Szükségünk van a nagy sztárokra, de legnagyobb szükségünk jó minőségű honi bajnokságra, működő gazdaságra lenne. És érthetetlen, hogy ha képesek vagyunk világszínvonalú autót gyártani, miért elégszünk meg a wartburgos bánásmóddal?