Drogcsata

Az elmúlt hét egyik legnagyobb médianyilvánosságot kapott ügyében az újságírók többsége úgy vélekedik, attól függetlenül melyik tábor mondott igazat, a pénzügyminiszternek távoznia kell.

Augusztus 1-jén a HírTV arról számolt be, hogy kábítószert akart elrejteni Tóth Viktor – Veres János pénzügyminiszter kampányfőnöke – a médium két riporterének autójában. A riport szerint Helmeczy László ügyvéd, az MLSZ

alelnöke tartotta a kapcsolatot egy Miklós nevű férfival, aki az akciót végrehajtotta volna. A Pénzügyminisztérium a vádakra válaszolva kijelentette, a HírTV állításaival ellentétben Tóth Viktort kereste meg egy Baráth Miklós nevű személy, akivel később Tóth megbízásából egy ügyvéd tárgyalt, azonban ajánlata megismerése után azonnal a rendőrséghez fordultak, és feljelentést tettek.

A témában a médiában megjelent hírek számához képest kevés publicisztika született. A véleményformálók egyetértettek abban, hogy a botrány miatt Veres János pénzügyminiszternek „azonnal távoznia kell a közéletből”, még akkor is, ha az ő verziójuk igaz, hiszen „a költségvetés tervezésének idején egy pénzügyminiszter kezének, sőt a hátának nem pusztán tisztának, sterilnek kell lennie”. 

(…) A lényeg pedig, hogy én mindent el tudtam ezekről a gazemberekről képzelni. Most mégis megleptek.

Megleptek, mert ilyet jó, közepesen rossz és nagyon rossz filmekben lát az ember. Hogy gengszterállamok hogyan tesznek el láb alól, csinálnak ki nekik nem tetsző embereket. No és persze ott a tapasztalat is – szüleink, nagyszüleink tapasztalata. Amikor 1951-ben jöttek az ávósok házkutatást tartani, és "megtalálták" a szekrényben a valutát, a fegyvert, attól függően, hogy az illetőt csak internálni akarták, vagy mindjárt ki is végezni. Nem gondoltam, hogy egyszer még újra valóság lesz mindez. Hát az lett.

Amit immár hangfelvételek bizonyítanak, az több mint megdöbbentő. Három gazembert ismerünk eddig név szerint ebben a bűzlő történetben, két politikust és egy ügyvédet. A negyedik gazembert nem ismerjük név szerint – illetve dehogynem! Csak az ő neve nem hangzik el a rejtett felvételeken. De aki nem teljesen hülye, igazán hamar ki tudja találni, ki lehet ő.

Csupa-csupa cégéres gazember. Két emeszpés, s egy éppen emdéefes (ő az ügyvéd), no és persze a miniszter. Ezek ötlik ki, hogy kábítószert tetetnek egy Miklós nevű emberrel a Hír Tv riportereinek kocsijába, amit aztán a rendőrség "véletlenül" megtalál. (…)

Ez a három mondat tartalmát és stiláris elemeit tekintve egyaránt a mi rendszerváltásunk története, tökéletes és hű lenyomata. A mi rendszerváltásunk húsz esztendő elteltével egy Tóth Viktort, egy Csedrik Katalint, egy Helmeczy Lászlót izzadott ki magából. No és egy Veres Jánost, egy Szilvásy Györgyöt meg egy Gyurcsány Ferencet. Igazgyöngy meg sehol. És most ezek az izzadmányok vannak hatalmon, és pakolásznak kábítószert az autóinkba. Kun Béláék az előszobáinkban, a hálóinkban, az életünkben s az életünkön. Undorító…

És tényleg: ki lesz a következő? Talán nem szerénytelenség, ha élek a gyanúperrel, akár én. Néhány nap múlva elutazom. Öt gyerekkel. Lehet, hogy már Ferihegyen némi heroint találnak majd a bőröndömben? Sietve közlöm tehát: soha nem kereskedtem kábítószerrel. (…)

(…) Ám most már mindenki láthatja, minek vannak kitéve a dolgukat végző zsurnaliszták 2008-ban Magyarországon, s hogy milyen veszélyektől élveznek védelmet és nyugalmat azok, akik engedve az erőszaknak és az öncenzúrának, nem hajlandók tájékoztatni a közvéleményt a Gyurcsány-kormány működéséről és az itt élő emberek sorsáról. Míg például a közszolgálati tévé stúdiójából olyan kérdésekkel izgatja a nemhogy gondolkodni, de már beszélni is alig tudó Verebes István a mindenhonnan kibukott Lamperth Mónikát és a nézőket, hogy mondja már végre meg neki, miként fog nyerni az MSZP, addig a Hír TV két riportere a többi kollégájával együtt az utcán viszi a bőrét vásárra, hogy leleplezze a hatalommal visszaélőket. Azokat, akik kihasználva helyzeti előnyüket, folyamatosan lopják a közvagyont, zsebükbe terelik a közt illető hasznot; akik hat éve minden nap félrevezetik és megalázzák az embereket, s ha ez nem tetszik nekik, akkor időnként megverik és megcsonkítják „alattvalóikat”.

(…) Elérkeztünk a mostani súlyos, eddig példátlan eset értékeléséhez. A mellébeszélésnek nincs itt a helye. Az ellenzéki pártoknak minden lehetséges csatornájukon keresztül haladéktalanul tájékoztatniuk kell a nemzetközi közvéleményt. Helmeczy szóra sem érdemes, vele foglalkozzon az ügyvédi kamara és a rendőrség, hiszen a büntetőeljárások elindultak. Veres Jánosnak azonban azonnal távoznia kell a közéletből.

(…) A drogleleplező históriának valahogy hiányzik a sava-borsa, a drog. A riporterek vállalják a drogtesztet, amivel készek bizonyítani, hogy nem élnek a szerrel.

A nyomozó hatóság, ha tetszik ez nekik, ha nem, tesztüzemmódban működik. Ez az ügy lesz a vízválasztó, hogy képes-e fényt deríteni pártatlanul, politikamentesen egy igencsak kényes ügy teljes hátterére, a magát drogdílernek mondó Barát igazi megbízójára.
Ugyanis ha drogcsapda-históriából eddig nyilvánosságra hozott tények alapján, bármilyen rossz véleményünk is legyen Veres Jánosról, akármennyi kétes ügyben bukkant is fel a neve, hihetetlennek tartottuk volna, hogy a kormány tagjaként ekkora kockázatot vállaljon a saját kis bosszúéhsége miatt, hogy meg merje tenni, hogy a közeli munkatársát beküldi egy ilyen kétes kimenetelű ügybe. Aki ráadásul egy büntetett előéletű figurára igyekezett alapozni a csapdaállítást a kenyéradó gazdáját számos gyanús ügyben leleplező riporterek ellen.

Ha bebizonyosodik, hogy Veres emberének köze van az újságírók elleni akcióhoz, a pénzügyminiszternek azonnal el kell tűnnie a közéletből.

Hihetetlen, hogy a politikai elit bármelyik boszorkánykonyhája sikerre vigyen egy olyan elképesztő ötletet Veresék bosszúéhségére alapozva, amelyben sikerrel játszhatja el a többkulacsos szerepet egy ilyen Barát-szerű figura. Az eddig napvilágra jutott tények alapján nem lehet kizárni, hogy a Veres pénzügyminiszterhez közelálló ügyvéd és a Hír tévés riporterek között oda-vissza játszadozó Barát díler mögött egy ma még ismeretlen politikai hátterű megrendelő állt, akinek egyszerre volt érdeke gyanúba keverni a Hír Tv riportereit és a politikai leszámolás gyanújába mártani a televíziótársasággal kibékíthetetlen ellentétbe került pénzügyminisztert. (…)

(…) Kölcsönösen elveszítik józanságukat. Ez nem meglepő a Hír TV részéről, amely forradalmi eseményeknek, a pesti ifjúság ötvenhatjának látta a televízió 2006-os véres ostromát. Ez esetben viszont az eddigiek szerint legfeljebb a sajtóetika szabályainak határait feszegetik, amennyiben maguk provokálták a másik felet, s nem az őket. Ezt az eszközt akkor lehet tisztán alkalmazni, ha biztos, hogy szemben bűnözők vannak, s a közérdek védelmében más eszköz leleplezésükre nincs, mint a lépre csalás. Aligha kellett ilyen kényszerhelyzettel szembenéznie a Hír TV-nek. Nem is jártak igazán sikerrel. Tették, amit tettek.

A másik, a politikával szoros kapcsolatban álló oldal szintúgy. Nagyokat, komolyat hibázva. A politikai józanság állapotában nem volna elfogadható, hogy Veres János volt kampányfőnöke, nyírségi szocialista politikus egy ilyen hitelességű embert, az áldrogdílert a megye egyik legtekintélyesebb közéleti személyiségéhez, politikusához, Helmeczy Lászlóhoz irányítson, s ne vissza oda, ahonnan jött vagy küldték. Ha világos fejjel gondolkodnak még a felek, Helmeczy ahhoz tartaná magát, amit az általa nyilvánosságra hozott felvételen mondott is az információdílernek, vagyis hogy ez nem olyan ügy, amit ügyvédnek kell vinni. Ha igaz lett volna is, hogy a Hír TV-sekre rá lehet bizonyítani a kokainfogyasztás bűnét, az sem ügyvédek és politikusok dolga, hanem a rendőröké.

Ha megfontolt, akkor Veres János pénzügyminiszter sem ad ki az első napon nyilatkozatot, amelyben elítéli a Hír TV provokációját, s egyben involválja magát egy bizonytalan ügyben, amelyhez egyébként köze nem volna. A költségvetés tervezésének idején egy pénzügyminiszter kezének, sőt a hátának nem pusztán tisztának, sterilnek kell lennie. De hogy maga mozdul a zagy felé?

(…) Félő, hogy ez ügyben az igazság nem valamelyik félnél vagy félúton van. Ugyanis sehol sincs. Egy pénzszűkében lévő ember kipróbálta a két egymásra fenekedő felet, és mindkettő kész volt vásárolni tőle. Szennyezett politikai kábítószert.

(…) Van két egymással homlokegyenest ellenkező sztorink. (…) Mindebből, ha az ember vissza tudja tartani hétköznapi szimpátiáit (azt, hogy kinek szurkol), annyi hüvelyezhető ki, hogy vagy Verest akarta előre megfontolt szándékkal csőbe húzni a Hír Tv, vagy Veresék akarták előre megfontolt szándékkal csőbe húzni a Hír Tv-t. Nem mindegy? De tényleg. Az eddigi nyilatkozatözön tele van ellentmondásokkal. Mindkét részről. A Hír Tv az elejétől azt állítja, hogy az akciót Helmeczyék szervezték, és ehhez ők találták meg Barátot - ezt a Helmeczy-féle fölvétel nem igazolja. Szemfényvesztőnek hat az a sietség is, amivel egyik riporterük negatív drogtesztjét lobogtatják. Vizeletmintából kokaint kimutatni ugyanis már-két három nap után sem lehet.

(…) A másik oldal még cifrább: a Veres és Helmeczy által is emlegetett följelentésekről a rendőrség semmit nem mondott; sőt, eddigi hivatalos nyilatkozataikból az derül ki, hogy csak közvetlenül az akció előtt kaptak olyan bejelentést, ami nem a Hír Tv-től érkezett. Márpedig ez döntő momentum Veresék szavahihetőségének a megítélésekor (hiszen a miniszter és az ügyvéd is azt állították, hogy amint a dologról tudomást szereztek, értesítették a rendőröket). És hát mi a bánatnak kellett egyáltalán belemenni az egész ügybe? Még akkor is, ha egyébként tényleg úgy történt minden, ahogyan azt Helmeczy bizonygatja.

A miniszter, ha csak annyit tett, amennyit lapzártánk idején tudni lehet - "valamikor" szólt a rendőrségnek, majd a múlt héten kiadott egy sajtónyilatkozatot -, úgy akaratlanul is kínos helyzetbe hozta magát. Ha nem értesítette az ügyről például a Nemzetbiztonsági Hivatalt (ami, feltesszük, a legkevesebb, amikor egy magas rangú közhivatalnok ilyesfajta provokációt sejt), az elég gáz, mert így le nem mossa magáról a gyanút, hogy valami sara azért csak lehet a históriában. És ebben az esetben nem hinnénk, hogy más lehetősége volna, mint a lemondását fölajánlani. De ezt persze csak mi gondoljuk így, alighanem. De mi is inkább azt gondoljuk, hogy menjen mindenki a jó francba. (…)

(…) A díszletek pedig kezdenek leomlani. Nagyjából Magyarországon is ennek a hatásai érződnek, azzal az aligha elhanyagolható különbséggel, hogy Gordon Brown megkérdőjelezhetetlennek mondott tisztességét nálunk épp a kormányzó elit legfontosabb figurái nélkülözik. Sőt, némelyikük egyenesen piti bűnözőnek tűnhet fel. Nem messzebbre, elég csak a múlt hétre visszatekintenünk. A tisztességet rendre nélkülöző ügyeiről (lehet-e visszafogottabban Fogalmazni?!) ismert Veres most valami egészen elképesztő történetbe csöppent - maffiamódszerek bevetése a Hír Tv munkatársaival szemben -, s a miniszter és környezete értelmes, elfogadható magyarázatot vagy cáfolatot képtelen adni. Zagyván, a tényeknek ellentmondva vádaskodik. A súlyos büntetőügy tisztázása pedig az ügyészségnek, és annak a rendőrségnek a feladata lenne, melynek felügyeletét egy hivatali visszaéléssel meggyanúsított, majd az ellene folyó eljárást politikai eszközökkel megállító politikus látja el.

(…) Mintha be lennénk kerítve. És arra kell gondoljak, hogy ennek az összefonódó, saját hibáival és bűneivel számot vetni képtelen, ellenben tagjait az utolsó csepp vérig megvédő hatalmi elitnek semmi sem drága megőrizni pozícióját, s így megakadályozni a vele szembeni törvényes eljárásokat. Ha jól olvassuk a Veres Jánoshoz kötött történetet, el sem tudjuk képzelni, mi mindent és ki mindenkit tesznek majd kockára a hatalmi struktúra változatlanságáért, a választási eredmények befolyásolásáért. (...) És a médiának - elsősorban a kereskedelmi televízióknak - meg az értelmiségnek kulcsszerep jut. Mit tűr, mit maszatol és mit hallgat el. Mert ha az alantas eszközök használatától sem tartózkodó kormányzati elitünkkel sem tudunk mit kezdeni, gazdasági bajainkon esélyünk sem lehet úrrá lenni. Ezt még Londonból is láthatja, aki csak egy pillanatra is felénk fordul.