Őszi válságmenetrend a politikában
Gyurcsány Ferenc Megegyezés című írásában igyekezett partnereket találni az adótörvények és a következő évi költségvetés elfogadásához. Az azóta több szereplő által is elutasított program ismét megnyitotta a Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége után következő időszakról szóló vitákat. Elemzésünkben azokat a lehetőségeket vizsgáljuk meg, amelyeket a politikai szereplők vetettek fel, de amelyek még nem zárják le véglegesen a jelenlegi keretek közötti megegyezés lehetőségeit.
Megegyezés című írásában Gyurcsány Ferenc miniszterelnök javaslatot tett egy alapvetően a gazdaság kifehérítéséből finanszírozott adócsökkentési program végrehajtására. A javaslatcsomag célja olyan politikai program megfogalmazása volt, amely (1.) nem kínál túlzottan sokat az SZDSZ-nek, így megmarad a szocialisták támogatása a kormányfő iránt; (2.) „megadja” az SZDSZ-nek azt az adócsökkentési ajánlatot, amelyet az egykori kormánypárt sajátjaként is támogathat; (3.) olyan társadalmi programot hirdet meg – az adómorál javítását –, amellyel hitelesen nem ellenezhetnek a parlamenti politikai erők, illetve azok a gazdasági szakértők, akik az elmúlt időszakban saját javaslataikkal a nyilvánosság elé léptek.
A csomag mindezek ellenére éles elutasításra talált szinte minden megcélzott csoportban, köztük a legélesebb álláspontot az SZDSZ fogalmazta meg, amelyre pedig a leginkább számított a kormányfő. Miután az SZDSZ elutasította Gyurcsány Ferenc miniszterelnök adóprogramját, illetve a Megegyezés című írásban kifejtett cselekvési programot, Fodor Gábor pártelnök az általa korábban bejelentett menetrendnek megfelelően felvetette a szakértői kormány felállításának gondolatát. Elemzésünkben azokat a lehetőségeket vizsgáljuk meg, amelyeket a politikai szereplők vetettek fel, de amelyek még nem zárják le véglegesen a jelenlegi keretek közötti megegyezés lehetőségeit.
1. Szakértői kormány
Bár a szakértői kormány gondolata állandó kísérője a rendszerváltás óta eltelt időszaknak, a nyilvánosságban még ma is szinte alkotmányos kategóriaként létezik, hiszen a politikai szereplők is úgy használják a fogalmat, mint egy lehetséges megoldást a politika által okozott társadalmi-gazdasági problémákra. A szakértői kormány azonban politikai szlogen, és politikai célokat szolgált felvetése az 1994-es kampányban, amikor a szocialisták saját szakértelmükre hivatkozva folytattak kampányt, majd politikai stratégiát szolgált felvetése a Fidesz részéről 2006 őszén, a balatonőszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után, és politikai szlogenként működik Fodor Gábor pártelnöksége óta az SZDSZ retorikájában is.
A szakértői kormány mítosza arra épül, hogy amennyiben politikusok helyett szakértők kerülnek a kormány és az egyes tárcák élére, mindazok a politikai problémák elkerülhetőek lesznek, amelyeket a pártpolitikus-miniszterek, illetve a szakmai szempontokat figyelmen kívül hagyó politikusok okoznak. Két ellenérv azonban világossá teheti, hogy a szakértői kormányzás politikai szlogen, amelynek már felvetése sem értelmezhető szakmai, csakis politikai, sőt leginkább pártpolitikai keretek között.
♦A kormányzati posztokra kerülő szakemberek gyakorlatilag abban a pillanatban politikussá válnak, hogy elfogadják a felkérést a kormány vagy egy minisztérium vezetésére. Szakmai koncepciók politikai viták tárgyává válnak, amelyre csakis politikailag értelmezett válaszokat lehetséges adni.
♦ A szakértői kormány intézkedései és – különösen törvényjavaslatai – éppúgy az Országgyűlés politikusainak döntéseitől függenek, mint a pártpolitikusokból álló kormányé. A szakértői kormány minisztereinek nem szakmabelieket, hanem politikusokat kell meggyőzniük a támogatásért (és ez még akkor is így van, ha történetesen a szakértői kormány tagja és az országgyűlési képviselő közös szakmai gyökerekkel rendelkezik).
2. Miniszterelnök-csere
A Gyurcsány Ferencnek címzett SZDSZ-es elutasítások egyik eleme az, hogy a jelenlegi kormányfő hiteltelensége miatt eleve képtelen a liberális párt számára elfogadhatatlan ajánlatot tenni. Ez felveti a miniszterelnök-csere lehetőségét, ami elvileg megoldaná, mind a 2009-es költségvetés megszavazásából, mind a kisebbségi kormányzásból fakadó politikai nehézségeket. A koalíció újraalakításának ugyanakkor olyan politikai akadályai vannak, amelyeket a két párt 2006 és 2008 között sem volt képes tartósan megoldani, és aligha várható, hogy ez a következő országgyűlési választáshoz közeledve megváltozna.
Egy új miniszterelnök megválasztásához új kormányprogramra van szükség, amelyről szavazva az országgyűlés képviselőinek többsége új kormányt hoz létre. Tehát, ha formálisan még nem is jön létre új koalíció, vagy az SZDSZ politikusai nem lépnek be miniszterként, államtitkárként az új kormányba, már a program elfogadásában megállapodásra van szükség. Ma az MSZP és az SZDSZ egyetért abban, hogy a gazdaságpolitikai mozgásteret a konvergenciaprogram határozza meg, sem a szocialisták, sem a liberálisok nem kívánnak ettől eltérni.
Politikai érdekellentétek merülnek fel ugyanakkor szinte minden ezután következő kérdésben. Az MSZP leállítaná a sok konfliktust kiváltó ágazati reformokat, az SZDSZ folytatná. Az MSZP nem kíván további lényeges kiadáscsökkentésbe fogni, az SZDSZ szerint ez alapvető követelmény. Nyitott kérdés jelenleg tehát, hogy milyen program kapná meg mind a saját választókerületükért is aggódó MSZP-s képviselők, mind pedig az SZDSZ frakciójának támogatását. Nem a leendő miniszterelnök személye tehát a kérdés és a potenciális konfliktusok forrása, hanem, hogy létezik-e olyan program, amely mindkét párt számára elfogadható, mind szakpolitikai-ideológiai, mind stratégiai szempontokból. A közös program elfogadásának és végrehajtásának akadályait, érdekellentéteit az elmúlt két év láthatóvá tette például a kórházi struktúra átalakításakor. Az SZDSZ által vezetett egészségügyi tárca csökkenteni és összevonni tervezete a kórházi rendszert, az MSZP-s képviselők azonban sorra „védték meg” választókerületük kórházait, a megoldással pedig végül egyik fél sem volt elégedett (ahogyan egymás ellen beszéltek a felek a biztosítási rendszer átalakítása kapcsán is).
3. Előrehozott választások
Az előrehozott választások lehetőségét, bár az SZDSZ is felvetette, a pártelnök által meghatározott menetrend szerint a liberálisok inkább elkerülnék ezt a forgatókönyvet. Kérdés azonban, hogy mi történik, ha a párt a parlamentben „szakértői kormány” felállítását kezdeményezi, akár két párt (az MSZP és az SZDSZ), akár az összes parlamenti párt részvételével. A Fidesznek ugyanis nem érdeke egy olyan választási helyzetbe belemenni, amelyben a döntési lehetőségek arra korlátozódnak, hogy vagy támogatja egy, a „válság felszámolásával megbízott” szakértői kormány felállítását (és ezzel a jelenleg számára kedvező politikai szituáció esetleges megváltozását), vagy pedig hozzájárul Gyurcsány Ferenc hatalmon maradásához. A legnagyobb ellenzéki párt ezért lépéskényszerbe kerülve magát az SZDSZ-t állítaná döntési kényszer elé, és kezdeményezné a parlament feloszlatását, amikor is éppen a liberálisok kerülnek nehezen feloldható dilemma elé, hiszen az előrehozott választásokhoz az ő szavazataikra is szükség lehet, ha nem feltételezzük, hogy a szocialista frakció egy része adná támogatását a Fidesz kezdeményezéséhez. A Fidesz nyilatkozatai szerint a párt most már nem igazán látja értelmét egy szakértői kormány felállításának, és korántsem érdeke ebben az SZDSZ-szel együttműködnie.
