Pénzügyi- és MDF-válság a Parlamentben

Az elmúlt másfél hét parlamenti vitáit a gazdasági világválság belpolitikai hatásai mellett az MDF-frakció végül be nem következett megszűnésének kérdése határozta meg. Eközben a kisebbségi kormány tagjainak leszavazása rendszeressé vált a Házban, ám a mára Magyarországon is nyilvánvalóvá vált pénzügyi válság, és a válságra adott politikai válaszok feledtették a kabinet parlamenti támogatottságának instabilitását. Így pártpolitikai szempontból és rövid távon a válság a kormánynak kedvezett. A krízis megerősítette Gyurcsány Ferenc pártelnöki és miniszterelnöki pozícióját, és növekedett a költségvetés elfogadásának esélye is.

Prognózis

Az őszi ülésszak aktuális hetét is a gazdasági válság nyomán indult politikai vita, valamint az MDF ügye határozza meg. A kormány bejelentette, hogy átdolgozásra visszavonja a költségvetést (ami a rendszerváltás utáni Országgyűlés történetében még sosem fordult elő), s hogy ugyanezt teszi az adótörvényekkel is, ám azok helyett már nem is nyújt be újat (!). A kormány eközben egyre intenzívebben igyekszik a többi pártot is bevonni a válság kezelésébe, meglehetősen nehéz helyzetbe hozva ezzel elsősorban a kormánnyal való együttműködéstől eddig mereven elzárkózó, ám egyszerre kormányzati kompetenciát felmutatni is igyekvő Fideszt. Gyurcsány Ferenc ugyanis a nemzeti csúcstalálkozó összehívásával konszenzusteremtő szerepben próbálhatja meg újrarendezni politikáját. A költségvetés mind valószínűbbé elfogadtatása – hiszen arra elsősorban az SZDSZ egyre nehezebben mondhatna nemet – pedig stabilizálhatja a miniszterelnök pozícióját akár 2010-ig.

A Fidesz számára értelemszerűen dilemmát jelent, hogy válsághelyzetben egyszerre legyen konstruktív ellenzék (a választók, a külföld és a piaci szereplők felé egyaránt), és egyszerre legyen a válságból profitálni tudó ellenzék. A dilemmát jól mutatja, hogy a hétfői napon hosszú idő óta először fordult elő, hogy a Fidesz frakciója nem vonult ki, amikor a miniszterelnök napirend előtt szólásra emelkedett. Később pedig Orbán Viktor bejelentette, hogy részt vesz a kormányfő által összehívott nemzeti csúcstalálkozón – igaz csak azért, hogy ellenezze a kormány által javasolt válságkezelő programot.

Az MDF képviselőcsoportja Lengyel Zoltán korábbi fideszes, majd független képviselő belépésével menekült meg. Az, hogy az MDF vállalta a frakcióhoz csatlakozott képviselő botrányos politikai előéletéből fakadó kockázatot, jól mutatja, mennyire fontos egy párt számára, hogy frakcióként vehessen részt a parlamenti munkában. A képviselőcsoporti státusz fenntartása a Házszabályban biztosított olyan előnyökkel jár, mint az összes bizottságban való tagság joga (azaz a frakciólétszámnál nagyobb számú bizottsági hely), a Házbizottság ülésein való szavazati jog, a napirend előtti felszólalás joga, az interpellációk és a kérdések során a biztos szóhoz jutás, vagy éppen a vezérszónoki körökben való felszólalási lehetőség (a frakcióknak nyújtott időkeretekről nem is beszélve).

A frakciójogok tehát a parlamenti működés fontos sarokpontját jelentik, hiszen a magyar Országgyűlés Házszabálya (de sok esetben az Alkotmány is) alapvetően frakcióelvű, a média hírszelekciós gondolkodásáról nem is beszélve, mely gyakran kizárólag a napirend előtti felszólalásoknak, így elsősorban a képviselőcsoportok vezetőinek és helyetteseiknek biztosít felületet. A független képviselők helyzete tehát nemcsak az érdekérvényesítés, hanem a nyilvánossághoz való eljutás szempontjából is nehéz. Ráadásul a jelenlegi szabályozás mellett nemigen van lehetőség parlamenti „technikai csoportosulások” létrehozására sem, mert a Házszabály megköveteli, hogy a frakciótagok egy adott párthoz tartozzanak (kivéve, ha már létező frakcióhoz csatlakozik egy független képviselő).



Javaslatok állapota a Házban