A szlovák kormány érdekét szolgálja a magyar szélsőjobb?

A szlovák hatóságok Nemzeti Őrsereg 28 nyíregyházi tagja ellen tiltott önkényuralmi jelképek viselése miatt indítottak eljárást, miután a szervezet tagjai Királyhelmecen a Felvidék visszacsatolásának évfordulójára emlékeztek. Az Őrsereg királyhelmeci akcióját a véleményformálók többsége provokációnak minősítette.

A publicisták egyetértenek abban, hogy a magyar szélsőjobb szlovákiai megjelenése rontotta az hazánk helyzetét a magyar-szlovák konfliktusról szóló nemzetközi párbeszédben. "A Nemzeti Őrsereg eszement kirándulása azt a

helyzetet is előidézte, hogy Szlovákia az azóta is megmagyarázatlan dunaszerdahelyi rendőrbrutálkodás után már nem védekezik, de támad" és ezek után "Fico és Slota ártatlan szemekkel bizonygathatja, hogy országuknak a magyar nacionalisták okozzák a legfőbb gondot".

A jobboldali véleményformálók az ügy kapcsán a magyar kormány tehetetlenségét állították a középpontba, a Magyar Hírlap megközelítése szerint még a magyar titkosszolgálatok keze is benne lehet a királyhelmeci incidensben. A baloldali publicisták szélsőjobb elleni még erősebb fellépést várnának el a kormányzattól, hogy a szlovák-magyar viszony ne torkolljon tragédiába. 

(…) Túl sok itt a véletlen. És ha ehhez hozzárendeljük az effajta ügyekben mindig eligazító kérdést, hogy kinek használt mindez, azt tapasztaljuk, hogy kizárólag a két populista kormányfő, Gyurcsány és Fico profitál a dacos királyhelmeci bevonulásból. Aligha véletlen, hogy Ficóék nagyszabású sajtótájékoztatón leplezték le a "magyar nácikat", és Gyurcsányék is villámgyorsan eszméltek, sokkal gyorsabban, mint például a dunaszerdahelyi magyarverés után.

(…) A szolgálatoknak nem kell mást tenniük, mint a jogos felháborodásból, ostoba hencegésből, drámai önsajnálatból, kocsmai indulatokból egységes akaratot kovácsolni. Jóváhagyni, támogatni, de legalábbis passzívan végignézni, ahogyan - meglehet, jóakaratú, de végletesen rövidlátó emberek - parádéznak egy sort, és jól őrizetbe vetetik magukat egy másik országban.

(…) Ha a nemzeti ellenállás fő letéteményese a Nemzeti Őrsereg vagy éppen a Magyar Gárda, akkor alkotmányos eszközökkel miért nem számolták fel eddig őket? Nyilvánvalóan azért, mert a posztkommunistáknak úgy kellenek, mint egy falat kenyér. (…)

(…) Képzeljük el a helyzetet - sajnos talán nem is olyan elképzelhetetlen -, amikor nácira hajazó, ocsmány egyengúnyában szlovák soviniszták fasiszta gondolatoktól zűrzavaros fejjel bemasíroznak édes hazánkba. Mert, mondjuk meg akarják koszorúzni a… (ide tetszőlegesen behelyettesíthető minden, ami a magyar lelket durván sérti.) Lenne itt olyan felhördülés, gyalázkodás, amilyet nem látott még a trianoni égbolt.

(…) Otromba provokáció a magukat hazafiaknak valló álmagyaroktól az, amit szomszédunknál művelnek. (Nem menti ez persze az ottani rendőrök öncélú brutalitását.) Nem tételezem fel, hogy ezek a kielégületlenek maguktól játszanak a "tót–magyar" ellentétre. Szervezi ezt valaki a héttérből kegyelem nélkül. Adja a jóisten, hogy egyszer megtudjuk, ki…! A szlovák–magyar viszony amúgy vacak. De itt a lehetőség, hogy rossz, borzasztó, sőt tragédiába forduló legyen.

(…) És a mi államfőnk éles szeme is mintha másfelé kalandozna…

(…) E bombasztikus vonulásokért, obszcén rigmusokért, rossz emlékű egyenruhákért, királyhelmeci koszorúkért Robert Fico ezúton küldi forró köszönetét minden érintett honfitársunknak. Remek adukat adtak a kezébe a magyar-szlovák viszony szennyének további passzírozásához.

(…) Sőt a történtek után valószínűleg azt is elhiszik nekik, hogy a megromlott kétoldalú viszony hátterében nem is két fél áll, hanem csupán egy, az irredenta magyar nacionalizmus.

(…) Királyhelmeccel, a szlovák zászló égetésével, a hazai szlovák kisebbséget ért provokációkkal az anyaország is rosszabb pozícióba került a viszályban.

(…) A slotaizmus kezelése Szlovákia problémája. Ám a magyar szélsőjobboldal helyretétele egyedül a miénk - ezt a feladatot senki nem fogja átvállalni tőlünk.

(…) A királyhelmeci egyenruhás megemlékezés kapcsán gyorsan megszólal a magyar kormányszóvivő is. Most nincs hallgatás, kivárás, mint a dunaszerdahelyi magyarverés után. Daróczi Dávid kijelenti: az első információk szerint a szlovák rendőrség ezúttal a jogszabályok adta kereteken belül maradt. Azaz, dehogy vagyunk egálban. Már mi vagyunk hátrányban. De keményen védekezünk. A kormány a helyén van. Sajnos.

(…) A szánalmas magyar–szlovák viszonynak két fő felelőse és több mint ötszázezer elszenvedője van. Az előbbi kettő a két miniszterelnök.

(…) A felvidékiek nem magyar győzelmet várnak, hanem megoldást. Azt, hogy a jogsértéseket európai módon orvosolják, s a kormányzati szinten megnyilvánuló nyílt magyarellenességet legalább olyan komolyan vegyék Brüsszelben, mint annak idején az osztrák Jörg Haider idegenellenességét vagy a Jaroslaw Kaczinsky vezette jobboldali lengyel kormány radikális koalíciós partnereinek euroszkepticizmusát. És nem utolsósorban stratégiát, felkészültséget várnak a magyar kormánytól, amelyet érzékelhető meglepetésként ért a sokak által jó előre megjósolt dunaszerdahelyi eset. (…)

(…) Tudja, miniszterelnök úr, kevéske kis dolgot írtam most ide, századát sem annak, amit nekünk jelent, amennyi magyar emléket és történelmet őrizget a Felvidék. S mindent, majdnem mindent el lehet venni egy nemzettől, csak a múltját nem. Mert ha a múltját elveszik, akkor nincs nemzet többé. Ön pedig most különös helyzetben van, miniszterelnök úr. Mert minden, amit tesz, hasznára van a hazájának. Az ön fiatal, alig húsz esztendőt számláló állama szédítő dolgot vitt véghez. Ön egy hazafi, miniszterelnök úr, éppen ez különbözteti meg magyarországi kollégájától. S ebben a különleges helyzetben Ön nagyon könnyedén tehetné Szlovákia leglojálisabb polgáraivá a felvidéki magyarokat. De ezt az egyet elhibázta, miniszterelnök úr. Nagyon. S tudja, a magyarral sokáig meg lehet tenni sok mindent. De a múltját, a történelmét, a földjét és a hazáját még nem adta oda soha, senkinek. Most sem fogja, ezt Önnek is tudnia kell. Tehát nincsen értelme ennek a háborúnak, miniszterelnök úr. Sehogy sincsen. Ezt nem nyerheti meg sem ön, sem más. Ráadásul, mondom, ne legyen kicsiny hitű. Attól, hogy minekünk Kassa Kassa, nem rogyhat meg a szlovákság.

(…)Végezetül, Önök azt találták mondani, hogy a dunaszerdahelyi konfliktus mögött a magyar titkosszolgálat áll. Meglepő dolgot fogok mondani, miniszterelnök úr: a magam részéről ezt készséggel el tudom képzelni. Vagy inkább hinni. Ez a kormány s az ő titkosszolgálata egyre súlyosabb háborút visel a saját nemzete ellen. (…) 

(…) most azt látjuk, hogy a szlovák és a magyar szélsőjobbosok és elvakult nacionalisták, szerencsére persze nem túl nagylétszámú - csoportjai tudatosan gonosz módon rontják a két ország viszonyát. Provokálnak, s ebben nem ügyetlenek. S a magyar szélsőjobb nacionalistáinak eszement akciói persze jó ürügyül szolgálnak szlovák elvtársaiknak a hasonló színvonalú válaszra.

(…) Egyetlen megoldás van. A két ország többségét alkotó józan politikai erők, azok, akiknek még valamit számít a szavuk, kijelentik, akár egy jelképes közös nyilatkozatban, egy együttes parlamenti ülésszak keretein belül vagy egy jófajta közös sörözésen/borozáson, hogy a szélsőséges erők fellépését együtt és közösen és a leghatározottabban elítélik. Velük semmiféle szövetséget nem vállalnak, kiközösítik őket, legyenek akár magyarok, akár szlovákok.

(…)A saját fasisztáit meg mindenki rendezze le otthon - amíg még nem késő.

(…) A balhéban majdnem egyformán tevékeny magyar "szurkoló" és a szlovák rendőr zsigeri örömmel tette a dolgát. Az egyik hergelt, amint már a tüntetéseken megszokta, a másik meg ütött, amint ugyancsak.

(…) A magyar kormány - immár kétségbeesett hiábavalósággal - mindenáron önkritikára akarja kényszeríteni a szlovák felet, az meg éppoly kevés hajlandóságot mutat erre, mint amennyi az adott kontextusban elvárható tőle; nem akar "rossz szlováknak" látszani. Ehelyett fenyegető ujját Budapestre szegezi, mint ha a magyar kormánynak bármi része lett volna abban, hogy szélsőséges (jó adag eufemizmussal "nemzeti radikálisnak" mondott) csoportok idegen futballpályákra viszik ostoba irredentizmusukat, rasszizmusukat (idehaza bőséges előgyakorlatokat tartanak az ilyesmiből).

(…)Abban viszont egészen bizonyosan igazuk van, hogy Magyarországnak kell valamit kezdenie önnön szélsőségeseinek határon túli megmozdulásaival, éspedig határon innen.

(…)Viszont ugye meg kellene kérni szlovák testvéreinket, akikkel sok száz évet éltünk le egy államban, akár tetszik, akár nem, hogy a magyar nemzeti érzelmeket sértő, fensőbbséges nyilatkozatokkal, ostoba tankönyvekkel, a szlovákiai magyarság politikai pártjának rossz hírbe hozásával lehetőleg ne terítsenek kókuszszőnyeget pár száz javíthatatlan, félresiklott agyú magyar alá.

(…) A parlament tegnapi ülésén a kisebbségi miniszterelnök a gazdasági válság kommunikációs látszatkezelésének mintájára a magyar–szlovák viszony rendezése érdekében is nemzeti összefogást, ötpárti együttműködést sürgetett. Szavai leleplezték, hogy kormányának nincs kiforrott elképzelése arról, mit is kellene tennie ebben a felettébb abszurd, kellemetlen, ám korántsem előzmények nélküli, váratlan helyzetben.

(…) Nálunk egyetlen mértékadó erő sem mentegette az őrsereg királyhelmeci masírozását, míg északi szomszédunknál kormányzati tényezők fröcsögnek úgy, ahogy azt mifelénk csak néhány marginális, szélsőséges figura engedi meg magának.

(…) Hol válság van, ott válság van: a fő probléma a magyar állam gyengesége, tekintélyvesztése, amin a hatalmi viszonyok változtatása nélkül naponta összehívott ötpárti találkozókkal sem lehet segíteni.

(…) A magyar-szlovák viszony javulását csúcsszintű, kétoldalú találkozóktól remélni felesleges erőlködés. Az ilyen látszatgesztusok soha nem a túloldalnak, hanem önnön bázisuknak címződnek. Hogy lám, bölcs vezérünk milyen briliánsan leiskolázta, sarokba vágta démoni rosszakaróinkat.
Robert Fico miniszterelnök nem külpolitikai, hanem belföldi használatra idomítja koalíciójának nacionalistáit. 

(…) Szabó Dezső azt mondta, üres hassal nem lehet Himnuszt énekelni. Eme bölcsességet Fico (és Slota) úgy módosították, hogy amennyiben kellő dühvel, a szomszéd ország nemzeti imádságát agresszíven túlharsogva énekeljük a saját himnuszunkat, úgy talán a nép kevésbé hallja önnön gyomrának - a piacosításért hozott áldozatok miatti - korgását. 

Szlovákia kormánya jelenleg a versenyképesség oltárára feszültséglevezető rituális áldozatként legnépesebb nemzeti kisebbségét teszi. Kérdés csak az, hagyjuk-e neki.

(…) Hogy a Felvidék visszacsatolásának megünneplésére Szlovákia területe kínálja-e a legmegfelelőbb helyet, arról alighanem megoszlanak a vélemények. A választás helyességében leginkább azok hihetnek, akik 2002. december elsején, Erdély Romániához csatolásának évfordulóján a budapesti Kempinski Hotelben Medgyessy Péter társaságában koccintgattak Adrian Nastase miniszterelnökkel.

(…) Hogyan fordulhat elő, hogy a hazai titkosszolgálat a rendőrséggel karöltve képtelen megakadályozni a nyilas egyenruhás alakulat hazai grasszálását és külföldi turnéját? Nem csak ebben a diplomáciailag kiélezett helyzetben, de bármikor. A szlovák és a magyar szocialista kormánynak nem az-e a nyilvánvaló közös érdeke, hogy Magyarországot fasizálódó gócpontként tüntessék fel, s ezzel szembeni heroikus küzdelmükhöz társakat találjanak a "civilizált" világban? Úgy tűnik, most, hogy az itthoni fasisztázás érdeklődés hiányában fulladozik, új idő kell hogy ránk köszöntsön. Az internácizmusé.