SZDSZ: igen a költségvetésre, nem az adótörvényekre

A SZDSZ bejelentését, amely szerint a párt igennel fog szavazni a 2009-es költségvetésre nem övezte igazán kiemelkedő érdeklődés, a témáról nem született nagyobb mennyiségű publicisztika. Az ügyre inkább a jobboldalinak mondott újságok szerzői reagáltak.

A legtöbb jobboldalinak mondott lapban kritizálták az SZDSZ-t döntése miatt, sokak szerint az SZDSZ „vissza akar táncolni” a koalícióba, és tulajdonképpen továbbra is a kormány támogatója. Mások szerint az SZDSZ saját pozícióját ak

arja biztosítani a kormány hatalomban tartásával.

A baloldali lapokban megjelent publicisztikák szerzői szerint ezzel elhárult az előrehozott választás veszélye, többen üdvözölték a döntést, és azt felelősségteljesnek minősítették. 

Mióta tavasszal Kóka János lyukra futtatta saját pártját, az SZDSZ-en belül senki nem tudja, mi is a hivatalos irány a Gyurcsány-kormánnyal kapcsolatos viszonyt illetően.

(…) Most épp úgy áll a meccse, hogy Fodor a plafontörvény elfogadása óta (és a Szabó Pál miniszter megüresedett pozíciójáról szóló, Gyurcsánnyal folytatott egyezkedését követően) hajlik a kormány túlélésének támogatására.

(…) A lényeges itt most a párt parlamenti képviselőinek a döntése, hisz az ő kezükben van Gyurcsány politikai sorsa. (Hírek szerint azonban a többség már a liberálisok nélkül is a kormányfő rendelkezésére áll. A liberális körökben hagyományosan jól értesült Hírszerző szerint saját frakcióján túl állítólag a költségvetés mellett szavazna Gyenesei István miniszter, Vas János ex-MDF-es és Lengyel Zoltán MDF-es, valamint Császár és Tóth exfideszes honatya is.)

Az OT (…) értesülések szerint a támogató szavazatot javasolja. (…) három gyakorlatias érv szól e választás mellett: a kormány SZDSZ-es javaslatra vállalta a költségvetési hiány idei csökkentését, elfogadta a plafontörvényt, valamint a Stabilizációs és Adóreform Alap felállítását.”

(…) nehéz elképzelni, hogy az SZDSZ megerősítését szolgálja egy ilyen puha stratégia követése. Egyesek ezért már úgy magyarázzák a helyzetet, hogy Gyurcsány ajánlata nem azért volt gáláns Fodor felé, mert annyira nagyon szüksége lett volna a voksokra. Sokkal inkább azért - így a találgatások -, mert esetleg a liberális párt felszalámizása a célja, hisz az átállókkal megerősített szocialistáknak nagyobb lehet az esélye a győzelemre az európai választásokon.

Ami az ország számára fontosabb: az SZDSZ láthatólag viccesre veszi az ellenzéki szerepkört. Vagy ami még rosszabb: olyan üzleti pozíciónak tekinti, amelyet elég magas árfolyamon lehet áruba bocsátani.(…) Hogy az ország ily módon mire jut, az úgy tűnik, kevésbé foglalkoztatja az operett-párt képviselőit.” 

(…) Médiauralma kissé megroggyant ugyan, már leghűségesebb tagjai és talpnyalói is kezdenek kritikus hangokat pengetni, főleg mivel az MSZP fizetőképesebb és bőkezűbb a kliensei jutalmazásában – a Vörös Segély ritkán hagyja cserben a lebukottakat, bár néha oda kell vetni valakit a népharagnak, ha túl sokat és túl szemérmetlenül lop. A Halál és falfirka című szélsőséges hetilapban Vásárhelyi Mária Szomorú-szomorú születésnap című cikkében búslakodik (…) az SZDSZ huszadik születésnapjának gyászos körülményei felett, "mert túlságosan sokan hiányoztak azok közül, akiknek ott kellett volna lenniük".”

(…) Igen, sötét kor jön el, amikor nemcsak az SZDSZ, de még az MSZP is eltűnik a parlamentből és a közéletből. Az lesz a szabad Magyarország legszebb ünnepe. Legszebb és nagyon vidám.

(…) Itt van ez a globális pénzügyi meg gazdasági válság, amelyik sunyi módon hozzánk is begyűrűzött s rettenetes károkat okoz, folyamatosan csőd közeli helyzetbe kényszeríti hazánk pénzügyeit és gazdaságát. Ám ha csak a kormányon és a kormánypárton múlik, akkor országunk és népünk ebből a válságból is profitálni fog, ha nem is az egésze, egy jól behatárolható töredéke mindenképpen.

(…) Mindenesetre az SZDSZ bejelentette, megszavazza a jövő évi költségvetés fő számait, s azok után vélhetőleg magát a büdzsét is, mintha már az általuk követelt szakértői kormány előterjesztése lenne. Két hatalmas intellektuális képességeikhez méltó érvük is van a támogató szavazatuk mellett. Először is az MSZP elfogadta a költségvetési plafontörvényt, amely olyan nagylelkű gesztus, hogy az egy hete még kifejezetten rossznak tartott költségvetési tervezetről szombatra kiderült, hogy zseniálisan jó. 
A teljesen fölösleges, senki által komolyan nem vett, adott esetben játszva felrúgandó plafontörvény jó ürügyként szolgált, hogy az SZDSZ de facto visszafaroljon a koalícióba, bár ezt a tényt élénken tagadják a felek.

(…) A veszélyes gazdasági helyzet sem indokolja a költségvetés elfogadását. Hiszen a lényegesen jobb, kimondottan kedvező gazdasági helyzetekben is rengeteget ártott az országnak az, hogy ilyen Gyurcsány-, Veres-, Draskovics-, Bajnai-, Kóka-féle gazdasági és pénzügyi géniuszok készítették el, kényszerítették ránk, majd vették semmibe a költségvetést. (…) 

(…) Mindenesetre a miniszterelnök magabiztos. „Az elmúlt hetek tárgyalásai alapján azt gondolom, többségünk lesz a parlamentben” – írta tegnapi blogjában Gyurcsány Ferenc.

(…) Hogy az utóbbi megbeszéléseken miről volt szó, egyelőre nem tudható. Ám a koalícióból kilépő, az ellenzékiségével sokáig szinte kérkedő, komoly feltételeket támasztó SZDSZ röpke fél év alatt eljutott odáig, hogy inkább mégis a kormány mellé áll. Talán Fodor Gábor – miután kétszer is tárgyalt Orbán Viktorral – rájött, hogy még mindig jobb a szocialistákat támogatni, mint a Fidesz elnökét hatalomra segíteni. Talán kiszámolta, hogy ha egy dominót (a költségvetést) hagy eldőlni, az magával sodorhatja a többit, beleértve az SZDSZ feliratút is. Talán van harmadik és negyedik ok is, esetleg az összes együtt magyarázza a fordulatot.

Normális helyzetben egy ország képes működni elfogadott költségvetés nélkül is. A világgazdasági és a hazai körülmények azonban most nem ilyenek. Nem véletlenül ígérte meg a miniszterelnök, ha bukik a költségvetés, felmegy a Sándor-palotába. Nem kétséges, miért.(…)

Mint afféle ráérő nyugdíjas, örömmel zökkentem bele kedvenc fotelomba, hogy a nép okos küldötteinek vitáját megnézzem a költségvetésről. Ám a nagyon is közszolgálati televízió a műsorban hirdetett közvetítést mindössze kilenc óra tizenöt percig folytatta, majd andalítóan unalmas dokumentumfilmek jöttek, akár a Kádár-korban fontos események idején. (…) a lényeget meg úgyis elmondta már Fodor Gábor: az SZDSZ Magyarországnak tesz szívességet, amikor megszavazza a költségvetést.

(…) Azzal is csak jót tesz a kormány, ha a nép régi vágyát teljesítve, végre törvénybe iktatja a magáncsőd intézményét, hiszen micsoda dolog az, hogy csak a cégek mehetnek tönkre, a családok és az egyének pedig (papíron) nem! (…) 

A csúnya, mumus Orbán Viktor a költségvetés kapcsán szociális katasztrófát emleget a jövő évre, úgyhogy a nyakunkat tehetjük rá: a kormánypropaganda meg a lojális média pár nap alatt az ő nyakába fogja varrni az egészet.

(…) Kedd óta sok mindenben tisztábban látunk (például hogy a kriptogyurcsányista fodoristáktól semmi szín alatt nem veszünk az életben használt autót), ám az országlakók jelentős részének a szemén még mindig ott a hályog. Persze jó olyasmiben hinni, hogy a koldusbotért – Orbánon kívül – a csúf külkapitalizmus a felelős, s még véletlenül sem ez a tehetségtelen, kontraszelektált koalíció. (A gyengébbek kedvéért: az MSZP és az SZDSZ nevű jegyesek, minden külön értesítés helyett.)

(…) Megnyirbált nyugdíjak és segélyek; elvett tizenharmadik havi fizetés a tanároktól és a nővérektől; az idősek és betegek sanyargatása az egyik oldalon – a másikon pedig pazarlás továbbra is; a „nyomtató ló” elvén nyugvó privilégiumok. Hogy mást ne mondjak: az önbíráskodó Popper Péter szerint a sokszorosan érintett cigányság állítólag polgárháborúra fegyverkezik. Ez valószínűleg ökörség, de a szociális katasztrófa igaz belőle. Meg a szocialista katasztrófa. Meg a szabad demokrata. 

Nagy feszültségeket kioldva tegnap kiderült, amiben két és fél éve még mindenki biztos volt: 2010-ben lesznek a választások.
Ebben 2006 szeptemberében talán még Gyurcsány Ferenc sem bízott. De végképp illett elbizonytalanodnia ez év áprilisában, amikor magára maradt a szocialistákkal és a kormányzással. Most megnyertek egy menetet, bár a meccsük nem áll jól.

(…)Ehhez az SZDSZ-nek azt kellett tennie, amit már késő tavaszszal, a koalícióból való távoztukkor sokan - elsősorban nem a barátaik - megjósoltak. Nem engedték idő előtti választásokig jutni a dolgokat. Azt, hogy ez nem volt számukra könnyű, opportunus alku, bizonyítja, hogy menet közben szinte összes volt nagyja elhagyta a pártot, miközben mostani vezetői véresre marták egymást, mígnem elfogadták, hogy a világválság felülüti a pártválságot. Nem tudni, hogy ezek után mivel állnak a választók elé a jövő évi EP-választásra, de amilyen sebességgel változnak ma a körülmények, ezzel egyelőre nem is érdemes tervezniük. Maguk azt mondják, hogy a karakán ellenzéki arc elveszítéséért cserébe végre megkapták, amit akartak. (Költségvetési plafon és pénzpolitikai rokonai.)

(…) Az MDF politikai törvényeket szegett, az élet szabályait viszont megtisztelte. Az örökösödési illeték hétköznapi mértéke (20 millió forint) megszüntetésének örömére ellenzéki pártként megszavazták az adótörvényt.

(…) Az MSZP és a két vele tartó ellenzéki párt ezzel azt tette - talán akaratlanul - kicsiben, amit nagyban is: kényszerhelyzetben civil léptékkel is befogható, normál helyzetben várt kompromisszumokra jutottak.

„A viharok pártja, a Fidesz viszont a parlamentben oly sorsra jutott, amilyet Gyurcsánynak szánt: magára maradt, de nagyon. (…) 

Nem a kormánynak, hanem Magyarországnak szól N a támogatás - mondta Fodor Gábor, amikor bejelentette, hogy pártja, az SZDSZ megszavazza a költségvetést. És tényleg, mi más, mint az ország érdeke motiválná az éles helyzetben megint egyszólamúvá váló szabad demokratákat. Tavasszal ezért a szent célért léptek ki a koalicióból, vele együtt három miniszteri és néhány államtitkári pozícióból. Ezért civakodnak a nyilvánosságban Gyurcsány Ferenccel, mintha közük sem lenne a múlthoz, miközben mindahányan bent maradtak az állami vállalatok igazgatótanácsaiban, felügyelőbizottságaiban és az összes, szocialistákkal együtt irányított önkormányzatban. Nem önmagukért. (Nem a minisztériumokban csőstül hátrahagyott üzleti ügyek fektetéséért.) Nem a korábbi koaliciós partner megmentéséért. Kizárólag Magyarországért. És ez így helyes. Kár, hogy ez a hőn szeretett ország az utóbbi hat év során - az SZDSZ hathatós és önzetlen közreműködésével - a tönk szélére jutott.

„(…) Az SZDSZ bejelentette, hogy megszavazza a költségvetést. Az elmúlt hat év történéseinek ismeretében tőle semmi más nem volt várható. A miniszterelnök megint mentőövet kap. Libeg még kicsit a felszínen. Csak az ország süllyed tovább.
 

Mégis lett Megegyezés...így, nagybetűvel. Még ha nem is abban a formában, amiről az eredeti, szeptemberi kormányfői kezdeményezés szólt. Az alku tárgya akkor „csak” az adócsökkentés mértéke, szerkezete volt, míg most ennél nagyobb merítésben, a válságkezelés módjáról jött létre a lehető legszélesebb konszenzus.

(…) A krízis kirobbanása óta a felelősség és a népnyúzó kormány értelmezési keretei közötti harc még élesebbé vált. Előbbi azt hangsúlyozta, hogy a pártoknak elsősorban az ország javát kell szem előtt tartaniuk politikai érdekeikkel szemben, még akkor is, ha a szükséges válságkezelő intézkedések meghozatala, támogatása népszerűségük csökkenését hozza. Utóbbi pedig azt, hogy a válságkezelés nem más, mint a kormány újabb megszorító csomagja, és „nem szabad, hogy az emberek viseljék a válság terheit”. E két kontextus közötti küzdelem persze nem új keletű, gyakorlatilag a ciklus eleje óta ez a politikai élet fősodra, azonban a válság fordulatot hozott. Alkalmat adott a pártoknak arra, hogy ellépjenek korábbi pozícióikból, amelyben főszabály szerint az ellenzéki pártok attól ellenzékiek, hogy nem támogatják a kormányzati elképzeléseket, a kormányzó szocialista párt pedig markánsabb baloldali politikával igyekszik megrendült népszerűségét helyreállítani. Az új helyzetben például az SZDSZ kijöhetett abból a zsákutcából, ahová a szakértői kormány (meglátásunk szerint elhibázott) ötletével kormányozta magát, az MSZP pedig olyan szükséges intézkedések mellett dönthetett amiket korábban elutasított, lévén az új gazdasági környezetben úgysem tudta volna azokat tartani.

(…) Nem kétséges, hogy az adótörvények és a költségvetés főszámainak megszavazása személyesen Gyurcsány sikere. Még akkor is, ha egyébként azt állítjuk, hogy kicsi volt az esélye annak, hogy nem lesz Magyarországnak költségvetése 2009-re (ami a kormányfő távozását vonta volna maga után), hiszen a minimum-programhoz nem kellett volna az ellenzék támogatása. A miniszterelnök távozásával tehát komolyan nem kellett kalkulálni. És pont azért nem csak „papírforma”, hanem kifejezetten siker a keddi szavazás, mert Fodor „leszerelésével” – az SZDSZ által kezdeményezett plafontörvény szocialista támogatásával – Gyurcsány elérte, hogy többen legyenek a felelősség, mint a népnyúzó kormány táborában. (…) 

(…) Hogy ez a költségvetés jó-e, rossz-e, korrekt-e, vagy ravaszkodás van mögötte, megmondani nem áll módunkban. Nb. senkinek nem áll. Ízlelgethetjük, hogy tényleg egy százalék lesz a gazdaság csökkenése, vagy több, vagy kevesebb - de nincs élő ember, aki erről megbízhatóan tudna nyilatkozni, mert senkinek gőze sincs, hogy a gazdasági világválság mikor és mitől fog elmúlni, vagy hogy elmúlik-e egyáltalán, és ha nem múlik el, csak csöndesen rotyogni fog-e, vagy nagy, látványos, megrendítő csapások is jönnek még .

(…) Bizonyossá vált, hogy nem lesz előrehozott választás Magyarországon, és ebből több dolog következik. A Fidesz vezetője hónapokon át látványosan, sok ember előtt hitegette híveit avval, hogy lehet, hogy lesznek (és kell, hogy legyenek), amit ő eközben vagy elhitt, vagy nem: de a választói egy része bizonyára komolyan vette Orbán akaratoskodását, és ők most szomorúak, és egy kicsit becsapva érzik magukat. Akárhogy is, ez pofára esés - mindegy, majd megmagyarázzák valahogy, idejük lett rá. A liberálisokat viszont a válság kifejezetten kirántotta öngödrükből. Az, amit most mondanak, hogy tudniillik a költségvetés nem jó, de muszáj megszavazniuk, mert az ország érdeke stb., hónapok óta az első érthető, sőt igaz mondat általános irányukból. A második ilyen meg az, hogy azért szavazzák meg a költségvetést, mert a szocpárt belement a plafontörvénybe és a szigorú hiánycélba (ha már ezt szabták feltételnek hozzá). Ily módon a liberálisoknak nem kell választ adniuk arra sem, hogy mi az istenre volt jó kijönniük a koalícióból, ha most megszavazták a költségvetést, és hogy megszavazták volna-e, ha nincs a válság.

(…) De ezt az országot, sajnos vagy hála istennek, nem az "objektív gazdasági ésszerűség" nevében fellépő "szakemberek" irányítják, hanem választott politikusai. Akik választóik preferenciáinak foglyai; és persze egymáséi is. Az elmúlt két évben annak voltunk szomorú szemlélői, hogy még a legderekabb ötletek, koncepciók is hogyan buknak el: hol az ellenérdekelt társadalmi csoportok ellenállása, hol az MSZP-frakció gyávasága, hol Orbán Viktor politikája, hol a kormány tehetetlensége miatt. Felokosíthat-e a válság ennyi embert egyszerre? A kormánynak még van másfél éve, és ez nem sok idő. De megbocsáthatatlan mulasztás lenne, ha neki sem futna - még ha utoljára is.