A vesztes mindent visz?

A válság a Lehman Brothers bedőlését követő első időszaka a „pánik” időszaka volt. A katasztrófa elkerülése sok országban stabilizálta a kormányok pozícióját, még a krízis által legérzékenyebben érintett országokban is. Az elkövetkező időszak azonban az „elhúzódó gyötrelmek” periódusa lesz, melyet mélyülő recesszió, romló életkörülmények, illetve társadalmilag és politikailag egyre fájdalmasabb intézkedések fémjeleznek. Ez a régió országainál a kormányzatok alacsonyabb támogatásában és a fokozódó társadalmi feszültségekben is visszaköszön majd – közel sem igaz tehát, hogy a válság „bebetonozza” a kormányzatokat.

Kormányzati intézkedések Magyarországon

Gyurcsány Ferenc parlamentben bejelentett intézkedései alapján látható, hogy a befektetők bizalmáért folytatott elkeseredett küzdelem Magyarországot gazdaságilag racionálisabb pályára kényszerítheti, ennek ára ugyanakkor a kormány további népszerűségvesztése lehet. A kormány a korábban vártnál drasztikusabb bejelentéseit alapvetően három tényező magyarázza:

1. mind a régió, mind a világ országainak az előzőleg prognosztizáltnál hosszabb és mélyebb gazdasági visszaesésre kell berendezkednie, 

2. a kormány az elmúlt hat évben, majd az utóbbi hónapokban is elmulasztott meglépni számos szükséges, de népszerűtlen intézkedést, 

3. az IMF-hitel feltételeinek teljesítése, illetve a pénzügyi elit megcsappant bizalmának visszaállítása és az államcsőd veszélyének elkerülése látványos intézkedésekre kényszeríti a kormányzatot. 

A Forint sebezhetősége és az árfolyamkockázat ugyanakkor az intézkedések ellenére továbbra is rendkívül magas.

Válságkezelés a régióban

A válság a Lehman Brothers bedőlését követő első időszaka a „pánik” időszaka volt. A katasztrófa elkerülése sok országban stabilizálta a kormányok pozícióját, még egyes, a krízis által legérzékenyebben érintett országokban is. Az elkövetkező időszak azonban az „elhúzódó gyötrelmek” periódusa lesz, melyet mélyülő recesszió, romló életkörülmények, illetve társadalmilag és politikailag egyre fájdalmasabb intézkedések fémjeleznek. Ez a régió országainál a kormányzatok alacsonyabb támogatásában és a fokozódó társadalmi feszültségekben is visszaköszön majd – közel sem igaz tehát, hogy a válság „bebetonozza” a kormányzatokat.
A politikai hatások (kormány támogatottságának csökkenése, sztrájkok és tüntetések, etnikai konfliktusok) azon országokban lehetnek a legerősebbek, melyeknek nincs meg a lehetőségük arra, hogy a költségvetés lazításával tompítsák a válság gazdasági-társadalmi hatásait. Hosszabb távon azonban éppen azon országok profitálhatnak a válságból, amelyeket a válság a legkedvezőtlenebb pozícióban kapta el, és a legszűkösebb a gazdaságpolitikai cselekvési repertoárjuk (térségünkben például Magyarország és Románia), két okból is:

1. Az egyre fenyegetőbb kilátások és a bizalom visszaszerzéséért folytatott ádáz harc ezen országokat a politikailag rövid távon racionális helyett a gazdaságilag racionális útra szorítja, és rákényszeríti arra, hogy a „betegségek” (osztogató fiskális politika, reformkerülés, korrupció) felszámolása érdekében látványos és hatékony lépéseket tegyenek.

2. Nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzetközi pénzügyi szervezetek minden áron igyekeznek elkerülni a fejlődő országok bedőlését és az ezáltal beindított dominóeffektust, ebből (például a kedvező hitellehetőségek révén) pedig szintén a legveszélyeztetettebb országok profitálhatnak. 

A régió stabil gazdaságai – Szlovákia, Lengyelország, Csehország – a válságkezelés Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is látott módját választják: a keresletcsökkenést állami beruházásokkal próbálják ellensúlyozni. Ez lehetőséget ad arra, hogy ezek az országok „puhább landolást” hajtsanak végre. Ennek a gazdasági stratégiai útnak azonban több kockázata is van: 

1. Növekedhet a költségvetési hiány, mely hosszabb távon alááshatja a befektetetői bizalmat, másrészt (Lengyelország és Csehország esetében) kitolhatja az eurózónához való csatlakozás időpontját. 

2. Ezen országok növekedésüket mesterségesen generált keresletre alapozzák, ami hosszabb távon a mostani válságot is előidéző lufi kialakulásához vezethet. Még nem tisztázott kérdés ugyanis (melyre csak a jövőben lesz válaszunk) a teljes világgazdaság számára, hogy lehet-e a válság hatásait éppen azon tényezőkkel orvosolni (a fogyasztás és a gazdaság mesterséges felpörgetése hitelekből), melyek magát a válságot is előidézték. Könnyen elképzelhető, hogy a hiánynövelésre alapozott gazdasági növekedés csak kitolja, de nem oldja meg a gazdasági problémákat.

Közös sors

A romló gazdasági kilátások közepette mindegyik régiós ország módosítani kényszerült gazdasági növekedésre vonatkozó prognózisait, legnagyobb mértékben a balti országok, amelyeket a legsúlyosabban érint a válság. A romlás mértékét jellemzi, hogy az egyes kormányok számára is irányadó, 2009-re vonatkozó Európai Bizottság prognózisban a bruttó nemzeti össztermékre vonatkozó becsléseket november és január között valamennyi régiós országot illetően csökkentették, összesen átlagosan 2,7 százalékponttal. Minden országban kisebb fogyasztás és termelés várható, mint azt év végén várni lehetett, ami jelentősen csökkenti az adóbevételeket. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy az alacsonyabb infláció miatt forgalmi adóból is várhatóan jóval kevesebb bevétele lesz az államnak. Ennek köszönhetően a régió több országa (Magyarországon kívül Csehország, Szlovákia, Románia, Lengyelország és Oroszország is) módosítani kényszerül a költségvetésen 2009-ben. Szlovákiában mintegy 200 millió, Magyarországon 650 millió, Csehországban pedig 1,3 milliárd (!) eurónyi kiesést kell pótolni a költségvetésben – az egyre borúsabb kilátások miatt pedig egyre szélesebbé válhat a büdzsén tátongó lyuk.

Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a régió legtöbb országából az elmúlt években jelentős mennyiségű munkavállaló áramlott a fejlettebb EU-tagállamokba, akik jövedelmük jelentős részét hazautalták, most viszont a válság következtében tömegesen veszíthetik el állásukat. A külföldön dolgozók korábbi hazautalt jövedelme így „kieshet” a nemzetgazdaságból, ráadásul hazatérve munkanélküliként hazájuk szociális ellátórendszerét is igénybe vehetik, ezzel további súlyos terhet róva a költségvetésre.

A régióban mindezek következtében gyakorlatilag általánossá vált a gazdasági-politikai dilemma: vagy a hiány nő, vagy a költségvetési kiadások csökkentésének és a bevételek növelésének valamilyen kombinációjával kell fenntartani az egyensúlyt. A további megszorítások eközben növelik a lakossági elégedetlenséget, alááshatják a kormányba vetett bizalmat, és további országokban is elvezethetnek olyan erőszakos demonstrációkhoz, mint amilyenek Litvániában, Lettországban vagy Bulgáriában voltak láthatóak. Különösen veszélyeztettek ebből a szempontból azon országok, amelyek az állam karcsúsításával igyekeznek visszafogni a kiadásokat, vagy nem tudják kezelni a munkaerőpiaci válságot, hiszen a magas munkanélküliség a válság által erősen sújtott országokban a társadalmi elégedetlenség legfőbb forrása.

Annyiban közös a régió országainak válságkezelése, hogy a gazdasági recesszió elmélyülése miatt a régió országai rendkívüli kiadáscsökkentő és bevételnövelő intézkedések meghozatalára kényszerülnek (ld. erről a fenti összefoglaló táblázatot). A két kivételt Szlovákia és Bulgária jelenti: Szlovákiában a kormány inkább a költségvetési hiány duzzasztásának árán igyekszik a növekedést fenntartani, Bulgária pedig várható szufficites költségvetése miatt nem kényszerül megszorításokra.

A válság első hónapjaiban a Közép-Kelet-Európában készített közvélemény-kutatásokból jól látható, hogy a pénzügyi-gazdasági krízis első körben megerősítette (vagy legalábbis jelentősen nem gyengítette) a kormányzatokat: 

• Lengyelországban Donald Tusk kormányfő és pártja megőrizte rendkívüli népszerűségét,

• Magyarországon a kormányzó MSZP népszerűsége némi emelkedés után gyakorlatilag a szeptemberi szintre esett vissza, míg Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kis mértékben javítani tudta elfogadottságát,

• Csehországban Topolánek és a kormány népszerűsége is jelentősen emelkedett a válságot követően,

• Szlovákiában szintén emelkedett a kormány és a kormányfő (eleve magas) népszerűsége, pedig az országot a gázválság is kiemelten érintette,

• Bulgáriában a miniszterelnök és a kormány támogatottsága is gyakorlatilag a válság előtti (rendkívül alacsony) szinten maradt. 

A válság elhúzódó hatásai azonban a legnépszerűbb kormányok népszerűségét is kikezdik. Abban ugyanakkor, hogy az egyes kormányzatok mennyire tudják politikai támogatottságukat megőrizni, jelentős szerepe van annak, hogy milyen gazdasági bázisról indultak, és ezzel összefüggésben milyen lehetőségeik vannak a rövidebb távú hatások tompítására.

Eltérő stratégiák

Miközben a régió gazdaságait a fokozottabb gazdasági visszaesésből és befektetői kockázatkerülésből fakadó „közös sors” sújtja, az egyes országok politikai-gazdasági mozgástere nagyon különböző.

Minél nagyobb jelenleg a bizalmi tőkéje egy országnak, annál inkább megteheti, hogy lazítson a költségvetésen a megváltozott helyzetben. Magyarországnak nagyon alacsony a bizalmi tőkéje, és a kormány szinte kényszerpályán van, hiszen érdemben nem növelheti a hiányt az IMF nyomása és a befektetői félelmek miatt. A valószínűleg szintén IMF-hitelre szoruló román kormány hasonló kényszerhelyzetben van, és az új kormánynak rendkívül népszerűtlen intézkedéseket (elbocsátások, nyugdíjak és bérek befagyasztása, önkormányzatok forrásainak csökkentése) kell foganatosítani, ha az Európai Bizottság által várt csaknem 8 százalékos hiányt a kormány és államfő által említett 2 százalékos szint közelébe akarja csökkenteni. Az Európai Bizottság hiányprognózisa szerint pedig Litvánia is további jelentős kiadásmérséklésre kényszerül.

Szlovákia euróövezeti tagként azonban várhatóan jelentősen növelni fogja a hiányát a közkiadások növelése, állami infrastrukturális beruházások fokozása, adócsökkentés és munkahelyteremtő programok révén. Ennek megvalósításában az országot segíteni fogja, hogy a 3 százalékos maximális költségvetési hiányra vonatkozó maastrichti kritériumot szinte egy euróövezeti ország sem fogja tartani 2009-ben. A kormány a központi kiadások növelésével rövidebb távon tompíthatja is a válság politikai hatásait. A munkanélküliség ezzel együtt legnagyobb mértékben Szlovákiát fenyegeti, a prognózisok 10% feletti munkanélküliséget valószínűsítenek; és az országot különösen súlyosan érintheti az autóipari recesszió. 

A múlt vesztesei- a jövő győztesei?

A válság első szakaszának vesztesei (a balti országok, Magyarország, továbbá kisebb részben Románia és Bulgária) továbbra is jelentős versenyhátrányban vannak: a fundamentális problémák továbbra is fennállnak, és a befektetői bizalom sem állt helyre, így mozgásterük korlátozott. Rövidtávon ezekben az államokban tehát a válság negatív hatása jóval erősebb lehet, és egy hirtelen „sokk” is érzékenyebben érintheti őket. A folyó fizetési mérleg magas hiánya (főleg Bulgáriában és Romániában) jelentős problémát okozhat, ha a beáramló tőke mennyisége jelentősen apad.

Hosszú távon ugyanakkor ezek az országok megerősödve kerülhetnek ki a válságból. A jelenlegi helyzetben ugyanis a gazdasági racionalitás felülírhatja a rövid távú politikai racionalitást. Az elkövetkező időszakban a felelőtlen kormányzás sokkal gyorsabban és nagyobb mértékben bosszulja meg magát, hiszen az általános rettegésben lévő befektetők a „puhítás” és az osztogatás első jeleire megvonhatják amúgy is ingatag bizalmukat ezen országoktól. A teljes összeomlás veszélye továbbra is érezhető távolságban van, így a kormányok mozgástere végletesen leszűkült, a nemzetközi szervezetek és a befektetői bizalom olyan erős kontrollt gyakorol, hogy nem tudják a szükséges, de politikailag kényes döntéseket elkerülni. 

A balti országok gazdaságuk átalakítására kényszerülhetnek. Magyarország és Románia jelentősen csökkentheti költségvetési hiányát. Bulgária és Románia az EU-források befagyasztásától (is) félve kénytelen a politikai korrupció felszámolásának irányába is intézkedéseket tenni. A megszorítások és a reformok kényszere miatt a kormányok olyan tabukat döntenek le, melyek megváltoztathatják a közvélemény beállítódását, és hosszabb távon jelentősen bővíthetik ezen országok mozgásterét a gazdaságilag racionális döntések meghozatalára. Ez Magyarországra különösen igaz lehet: a régió összes többi országa az elmúlt időszakban strukturális reformokat hajtott végre, az utóbbi évek dinamikus növekedése ennek volt köszönhető. Magyarország nem ezen a pályán járt, ha azonban a közeljövőben strukturális reformokra kényszerül, az hasonlóan pozitív eredményekkel járhat, mint szomszédjainknál néhány évvel korábban. 

Ennek ára persze rövid távon a politikai konfliktusok halmozódása és a súlyos népszerűségvesztés lehet. A válság minden országban nehézségeket fog okozni, mely csökkenti majd a kormányok támogatottságát. Ez a hatás azonban hatványozottan jelentkezhet a krízis által súlyosan érintett, nemzetközi hitel felvételére kényszerülő országokban: a már említett szükséges, de népszerűtlen intézkedések meghozatala komoly ellenállásba ütközhet a lakosság részéről, így általános következmény lehet a tömegtüntetések szervezése, az esetleges zavargások és a populista erők megerősödése, a társadalmi ellentétek általános erősödése. Az EP-választásokon az éppen kormányzó pártok hagyományosan gyengén szoktak szerepelni, a gyenge gazdaságú országokban ugyanakkor ez a hatás ezúttal különösen drámai lehet.