Mennyit ér a Gyurcsány-csomag?

Gyurcsány Ferenc hétfőn ismertette az MSZP legújabb reform-(válságkezelő) csomagját. A javaslatokat mindkét oldalon fenntartással fogadták. A Fidesz szerint a miniszterelnöknek már nincs hitele. Az MDF a javaslatok homályosságát kérte számon, míg az SZDSZ súlyosan bírálta a "csomagot", habár néhány javaslata beépült a tervezetbe.

A jobboldali publicisták mély felháborodásuknak adtak hangot a hétfői, "dupla

beszéd" kapcsán. A Gyurcsány-csomag szerintük kevés, és elkésett megoldás a válság kezelésére. Nem beszélve arról, hogy nem a megfelelő lépéseket tartalmazza. A legnagyobb problémának mégis egyöntetűen azt tartják, hogy a miniszterelnök egyáltalán nem hiteles.

A baloldali sajtó az ellenzéki reakciókkal foglalkozott, miszerint például a Fidesz, "évek óta ugyanazt darálja", a KDNP véleménye pedig még említésre sem méltó. Szerintük a csomag problémája, hogy nem konkrét megoldásokat javasol. 

(…) Mi a baj mégis ezzel a kormányfői beszéddel? Gyurcsány Ferenctől hallottunk már lelkesítőbb, élettelibb előadásokat, ez igaz, de a tartalomban nem esett hiba, minden a helyén volt. A program szerint csökkennek az élőmunka-terhek, végre hozzányúlnak a szociális kiadásokhoz és folytatják a nyugdíjreformot. Mi kell több ennél? Máshol van a bibi. Egy államférfitól azt várta volna az ember, hogy röviden ismerteti a változtatások indokait, azok lényegét, s utána a képviselők asztalára teszi a kész jogszabálytervezeteket.

(…) Mit kerteljünk, unalmas volt a kormányfői beszéd, de nem volt szellemes és újszerű az sem, ahogyan a Fidesz frakcióvezetője, Navracsics Tibor reagált arra. Ujabb megszorító csomagként aposztrofálta a cselekvési tervet. Idézte az őszödi beszéd szerinte idevágó sorait: Gyurcsány Ferenc csak úgy csinál, mintha kormányozna, amivel az ország jövőjét teszi kockára. Magyarán, teljesen mindegy, mit tesz vagy mond a kormányfő, az ország szavazóinak felét (vagy több mint felét) képviselő nagy párt képviselői: 1. nem kíváncsiak a kormányfőre, 2. azzal "erősítik" az ország hitelét a nemzetközi piacon, hogy válság idején a cselekvésre magát elszánt kormányfőt akadályozzák segítés helyett.

(…)Az eddigi, botrányosan ésszerűtlen és bonyolult adórendszer átrendezgetéséről van szó, hogy kicsit jobban megérje legálisan munkát adni és vállalni, és kicsit kevésbé érje meg erőn felül fogyasztani. Meg megspórolnak néhány oldalt a több tucatból egy átlagos vállalat vagy vállalkozó adóbevallásában. De arról, hogy az állam összességében jobban bízna az őt eltartó polgárokban, és abban, hogy vannak, akik produktívan tudják elkölteni saját pénzüket, arról szó sincsen.

(…)Nincs a tervek között a nyugdíjrendszer átalakítása sem. A nyugdíjkorhatár emelése pusztán a rendszer egy paraméterének megváltoztatása, és ez sem az elven, sem a gyakorlaton, sem a végrehajtás különösen bájos, hazai fejlesztésű módján és színvonalán nem változtat, továbbá nem lesz tőle fenntartható vagy stabil az égvilágon semmi sem, legfeljebb egy picit később dől össze a már most nyilvánvaló demográfiai okok miatt.

(…)Az állami, önkormányzati és egyéb szociális támogatások összevont kezelése szintén nem rossz ötlet, de a szolgáltatások - a választók számára fájdalmas, a kiadáscsökkentéshez azonban elkerülhetetlen - visszavágása megint nem került napirendre.

Valahogy mindig sikerül kormányunknak ellentmondani. Más, tisztességes országban az ellenzék viszi ezt a szerepet. Itt azonban minden más. A helyzet ugyanis nálunk az, hogy igazi professzionalitást nem az ellenzék ér el ebben a "sportágban", hanem a kormány. 

(…) Ebben a helyzetben érhetett minket derült égből villámcsapásként a "reformcsomag" amely majd alapjaiban erősíti meg a jó dolgokat a társadalmi struktúrában, illetve hoz alapvető változásokat azokban az entitásokban, ahol gondok vannak. Mert ez lesz majd a harmadik nagy reformhullám, igen. Már csak arra várhatunk, hogy elinduljon ez a nagy sok jó, ami ebből az új nagy reformhullámból jön. Leírhatjuk még egyszer: "reformhullám".
A harmadik Gyurcsány-csomag útjára indult. Az eddigi tapasztalatok alapján mindenki kösse be az öveket, rázós út lesz. De ne legyünk pesszimisták! Bíztatásként: Magyarország túlélte a tatárokat, a törököt, Trianont, a nyilasokat, a szovjeteket is. 

Tegnap a miniszterelnök - követve a divatot samponok, neszkávék stb - kettő az egyben beszédet, beszédeket mondott. A parlamenti beszéde után, amely az elemzők között kettős hatást ért el, szólt az országhoz is, méghozzá "főműsoridőben".

(…)Az ellenzék vezető pártja miért nem vette észre, hogy tegnap a parlamentben, az ORSZÁG HÁZÁBAN elhangzott egy miniszterelnöki beszéd, miért van az, hogy frakcióvezetőjük, mintegy álmából felriasztva, elmondta ugyan azt a beszédet, amit már évek óta folyamatosan darál. Mi az oka annak, hogy Navracsics úr meg sem próbálja megtisztelni az országot azzal, hogy végre ahhoz szól hozzá, ami valóban elhangzott?

A többi párt reagálása sokkal megfontoltabb volt, mint a FIDESZ-é, az SZDSZ, persze - szerepének megfelelően - keményen bírálta a programot, holott néhány fontos javaslata is beépült abba, de ők, a koalícióból történt kilépésük óta, folyamatosan keménykednek, legalábbis szavakban, azután persze eminens érdeküknek megfelelve beállnak a sorba. Az MDF reakciója volt már megint a legfelelősebb, és legmegfontoltabb. A FIDESZ fiókpártjára - azaz a KDNP-re - szót sem érdemes vesztegetni.

De mit várhatunk egy kormányfőtől, aki nem tudja megkülönböztetni az élelmiszerárakat a felvásárlási áraktól, és bele meri mondani milliónyi tévénéző arcába, hogy Magyarországon "húsz százalékkal csökkentek az élelmiszerárak"? Mit várhatunk egy olyan kormányfőtől, aki kijelenti, hogy gazdasági növekedés helyett 2,5-3 százalék csökkenésre számíthatunk, majd fél perc múlva hozzáteszi, hogy ugyanez a szám mínusz 3,5 százalék lesz, ha az emberek takarékba teszik a pénzüket? (Néhány napja még a költekezés visszafogására buzdított mindenkit.) 

(…)A sávhatárt ugyan fölemelik 1,7 millióról 3 millióra, de egyúttal a 18 százalékot 19 százalékra, s amit Gyurcsány éppen csak megemlített, pedig a lényeg ott rejlik: a következő sávban 36 százalékról 38 százalékra emelkedik a személyi jövedelemadó. Ez volna hát a terhek mérséklésének gyurcsányi programja. További közérzetjavító intézkedésnek szánja a jövedéki adó és az áfa emelését (20-ról 23 százalékra). A társasági nyereségadó mértéke 16-ról 19 százalékra nő. Mindez nyilván a családokért, a magyar vállalkozói kedv növelése érdekében történik. A családi pótlék megadóztatásán és a gyed idejének faramuci csökkentésén már nem is csodálkoztunk. Nyilván az is a terhek mérséklésének a része. Ha ennyi adóemeléssel jár "a patrióta gazdaságpolitika programja", nem lenne jobb nekünk egy kevésbé hazaffyas elképzelés? Árvalányhaj és hazudozások nélkül.

(…) A mi Fletónk, aki csak első osztályú helyen hajlandó helyet foglalni abban a mentőcsónakban, amelyet rég nem látott nemzetközi összefogással grundoltak neki. Másképpen nem értelmezhető ugyanis az a bejelentés, amely szerint a kormányzat gazdaságpolitikai modellt váltott. A kormány új gazdaságpolitikája patrióta jellegű lesz, és az ország önfinanszírozó képességére alapoz.

(…) De a kedvenceim a 2016-ról meg 2020 utániról szóló tervek egy olyan kormánytól, amelynek legutóbbi költségvetési tervezete, háromszori átdolgozás után, két hét alatt összeomlott. Ez is kísértetiesen emlékeztet a nagy szocialista elődök ötéves terveire. Azok sem tudták soha megoldani, hogy a boltokban elég kabát legyen télen, elég sör nyáron, de azt tudtuk: húsz év múlva már le fogjuk fektetni a kommunizmus alapjait.
Úgyhogy jobb lenne, ha nem röhögtetnénk ki magunkat azzal, hogy első osztályú helyet követelünk a mentőcsónakban, hanem elkezdenénk elemezni azt, mi a fenét keres a Feri egyáltalá a a vízben , és mi a túrónak kellett maga mellé az egész országot is berángatnia.

Tény: a magyar gazda, termelő, kereskedő, fogyasztó - azaz a magyar nép - legelemibb, hosszú évek óta hiába hangoztatott, jogos igénye a patrióta gazdaság. De patrióta gazdaság patrióta országlás nélkül nem működhet 

(…) De a szó csak akkor igaz, és csak akkor indít közös cselekvésre, ha hiteles. Azaz annak, aki kimondja, van hitelfedezetként elfogadható erkölcsi alapja, személyes bizalmi tőkéje. Az elmúlt hat év kormányzásának értéküket vesztett hívószavai és "eredményei" megkérdőjelezik az új elképzelések hitelességét. A havonta, sőt már hetente romba dőlő kormányzati tervek és költségvetési ötletek nem nyújtanak fedezetet újabb erkölcsi hitelfelvételre! 

(…) Ők hirdetnek "patrióta" jelszavakat? Miért éppen most döbbentek rá a gazdasági fordulat szükségességére? És vajon mit értenek patrióta gazdaságon? Mindenki tudja, hogy a helyzet drámai: a magyar állam vagyonának jelentős részét feléltük - pontosabban valakik felélték. Az államadósság soha nem volt ilyen mértékű, nem tudjuk, hová szivárogtak el a felvett hitelek. 

Az a gond, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke évek óta nem mond igazat. Ezt tette unalomig ismerjük - Őszödön, de ami nagyobb baj, ezt teszi azóta is. Hazudik, amikor azt mondja: baloldali. Hazudik, amikor azt mondja: együtt húzzuk össze a nadrágszíjat. Hazudik, amikor azt mondja: csak ezt lehet tenni. A Magyar Szocialista Párt és vezére nem baloldali. Nincs köze a társadalini igazságossághoz, nincs köze a munkáshoz és a paraszthoz

(…)Az adóötletei, a legújabb gazdasági receptjei kizárólag egy szűk réteget szolgálnak. Néhány privilegizált nagytőkés barátot és a még barátibbn Hazugság , hogy nem lehet hatékony magyar gazdaságot csinálni, akár Brüsszellel együttműködve is. Hazudik, amikor adócsökkenésről beszél, miközben megakadályozza az alapvető éleliniszereket terhelő áfa húsz százalékról öt százalékra való csökkentését. A Magyar Szocialista Párt és vezére nemcsak hazudik, hanem a legaljasabban teszi, amikor cigányt, zsidót, antiszemitát kiált, lerasszistázza népét, köztársasága polgárainak létező félelmeit használja fel politikai céljai érdekében. Progresszió, patriotizmus, populizmus. Bájos "három p", amelyből a negyediket szolgálja: a profitot. Persze a sajátját.

Senki sem bújhat el a válság elől - szólt a miniszterelnök baljós szózata hétfőn este egyszerre minden tévéállomáson keresztül. És valóban, a kormány által tervezett válságkezelő megszorítások így vagy úgy szinte mindenkire újabb terhet raknak

(…)A válságra felírt legújabb recept átgondoltságát mi sem jellemzi jobban, mint hogy a kormány a napokban gazdasági programjának már a nyolcadik változatát tárta elénk. Ebben sem lesz köszönet! A nyugdíjkorhatárt például 65 évre tolnák ki- Ez teljesen érthető egy olyan országban, amely munkaerőhiánnyal küszködik. Viszont nálunk a Központi Statisztikai Hivatal január 13-i kimutatása több mint 477 ezer munkanélküliről számolt be, s itt nemcsak szakképzetlen emberekről van szó, hanem szakmunkásokról és diplomásokról is. (Elképzelem, amint a 64 éves tetőfedő lezuhan a tetőről, hiszen nem mindenki íróasztal mellett dolgozik.) Mindemellett miként vélekedjen az ember arról a kormányról, amely az itthoni nyugdíjak ismeretében a nyugdíjasokat is ingatlanadóval igyekszik megsarcolni? 

Ezúttal nem Vörösmarty Mihály klasszikus remekművéről van szó. Bár az is reformkor volt, állítólag ez is az, annyi köztük a különbség, mint egy szép, ropogós libacomb meg a fekete-fehér fényképe között. Viszont virtuális reformhős is mondhat tévészózatot 

(…) Gyurcsány Ferenc a politika és média területén számos, ostromolhatatlannak gondolt világrekordot megdöntött már, de a hét eleji produkciója még gyér számú rajongótáborának várakozásait is felülmúlja. Ha jól számoltam, öt országos tévécsatornán szólt egy időben ahhoz a néphez, amelynek minősített többsége legalább három és fél éve eltökélten el akarja őt zavarni a hatalomgyakorlás környékéről. Világcsúcs már ez a görcsös ragaszkodás is a kormánykerékhez, nem is szólva a politikai hazudozás GDP-arányos töménységéről.

(…) Ráadásul ez a műsoridő-kiigénylés nem az első eset: emlékezhetünk Gyurcsány híres nyolcperces tévészózatára, ami nem szólt semmiről. (Helyette volt az őszödi botrány.) S mit mondhatunk az RTL Klub meg a TV 2 hallatlan készségességéről? Mit remélnek: ez a gesztusuk kamatozik majd a legközelebbi pályázat nélküli koncesszióhosszabbításnál vagy díjelengedésnél?

Napirenden voltunk Brüsszelben, ahol az unió végrehajtó testülete tizenhét tagállam stabilitási programját vette szemügyre. Úgy értékelte, hogy Magyarország "látványos előrelépést tett" államháztartásának szilárdabb alapokra helyezésében. Ugyanakkor jelzést kaptunk arra is, hogy a befektetői bizalom visszanyerésére folytatni kell az erőfeszítéseket, és az államháztartási egyensúly végett a nyugdíjrendszer reformját is napirenden kell tartani. 

Az értékelés jelentőségét növeli, hogy ugyanakkor zokszavuk volt az euroövezet olyan tagországaira, mint Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Görögország és mások. Nem tartják be Maastricht egyik fő kritériumát, a deficit kordában tartását, messze meghaladják az előírt összeghatárt. 

(…) Csupán remélhető, hogy az adók és járulékok ügyében végül valamelyik kis párt majd segít a szavazataival, egy sor más területen pedig a kormány egyedül is elboldogul, de mindennél lényegesen többet - mondjuk az önkormányzati rendszer alapvető reformját - csak kétharmaddal lehetne átvinni a parlamenten. 

(…) Ha (mint Bokros Lajos szeretné) a kormány megkísérelné csökkenteni mondjuk az egyetemek számát, és versenyelvűvé tenni a felsőoktatást, akkor jönne az újabb népszavazási hecc. Azt sem ártana meggondolni, hogy recesszió idején, amikor a munkahelyeket iszonyú erőfeszítések árán kellene megőrizni, végrehajthat-e bármilyen kormány újabb közalkalmazotti leépítést. 

(…)A kormánynak ebben a szorításban nagyon szűk a mozgástere. Lehet, hogy amit Gyurcsány ma megtesz, azon holnap kénytelen lesz túlhaladni - a globális krízis mélysége még mindig felmérhetetlen. De az is érthető, hogy keresi a muszáj érzékeny határát.

Csomagot kaptunk megint. A feladó ezúttal is a kormány. Gyurcsány Ferenc kormánya. Már számolni sem tudjuk, hányadszor játsszuk ugyanazt a jelenetet. A miniszterelnök lelkesülten érkezik. Dobozzal a kezében. Mentőládának mondja, és pontról pontra elmeséli, hogyan fogja életünket megsegíteni. Hogyan gyógyítja az ezeréves sebeket. Hogyan győzi le a nemzetközi járványokat. 

(…) Gyurcsány Ferenc 2004 ősze óta csattogtatja a margóvágót, és csomagoltat velünk. Mindhiába. Nemhogy semerre sem haladunk, de még helyben sem járunk. Száz lépésekkel, negyvennyolc pontokkal, konvergencia- és kormányprogramokkal kibélelve már a fasorban sem vagyunk. Versenyképességben a huszon-egynéhányadik helyről a hatvan-egynéhányadikra hanyatlottunk le a világban 

(…) A meghirdetett programvázlat az MSZP jórészt inaktívakból álló választói bázisát igyekszik megóvni, és rövid távon súlyos károkat okoz annak a középosztálynak, amely a kilencvenes évek második felében és az ezredfordulón képes volt lendületet adni a gazdaságnak, az országnak.

(…) Magyarországra a válság nem 2008 őszén érkezett, hanem már évekkel korábban. A világméretű recesszió hazánkat magas államadósság, jelentős deficit, alacsony lakossági megtakarítások, magas fogyasztási hitelek és a környező országokénál háromnégyszer magasabb kamatok mellett érte el. 

Amíg nincs válság, ugyan kinek jutna eszébe ellenőrizni, hogy vásároltak-e maguknak biztosítást az egészségügyi ellátásra jelentkezők, avagy szimpla táppénzcsalók költik az adófizetők pénzét? Amíg a hiány finanszírozható, senkinek sem fáj, ha a szociális segélyeket a gazdagok is kapják. Senki sem kérdezi, hogy a százmilliárdokba kerülő foglalkoztatási és átképzési támogatások hány munkahelyet hoznak létre. Mert szerintem nagyon keveset. Amíg a külföldi pénzpiacok veszik az államkötvényeket, addig nem probléma a sok ezer üresen álló kórházi ágy, és persze a "felesleges" konfliktusok elkerülése is megér annyit, hogy finanszírozzuk a sok tucat, használhatatlan diplomát adó egyetemet és főiskolát.

(…) A speciális magyar modell kitalálása helyett tanulnunk kell Európától. Húsz éve, a szocializmus bukásakor nem kezdtünk magyar modellel kísérletezni. Akkor bölcsen átvettünk egy máshol bevált, jól működő rendszert: a demokráciát. Ugyanígy voltunk a szocialista tervgazdasággal is, amit szerencsére piacgazdaságra cseréltünk. Most megint hasonló a helyzet: a kormánynak nem kéne egy sajátosan magyar megoldás gordiuszi csomójával bíbelődnie, hanem megint körül kellene néznie a térségben. 

(…) Jobban megéri majd foglalkoztatni, mérséklődnek a munkára rakódó terhek. A szociális támogatások körében érvényesülhet a rászorultság elve, a nyugdíjrendszerben pedig valamelyest visszaszorul "a jóléti rendszerváltás egyik szocialista túlburjánzása. Ha ezekkel tavaly ősszel, a költségvetési vitában áll elő a kormányfő, azt akár előremutató, helyes lépésként lehetett volna üdvözölni. 

(…) Amivel azonban most hétfőn az Országgyűlésben előállt, az az, amiben a pénzpiacok néhány hónapon belüli megnyugvásában, a világgazdasági folyamatok viszonylag gyors normalizálódásában gondolkodó szocialista párt bízhat. Megússzuk 3 százalék körüli visszaeséssel, elég lesz 200 milliárdot összekaparni a büdzsében, a nullszaldós adóátrendezéssel és egyéb rövid távú intézkedésekkel pedig a még szóba jöhető MSZP-s választói rétegek súlyos érdeksérelme nélkül újabb reformkorszakot lehet hirdetni. Az ennek alátámasztására megjelölt hosszú távú intézkedésekkel (ingatlanadó, megnövelt nyugdíjkorhatár, közjogi elképzelések és hasonlók) most nem érdemes foglalkozni, mert azok már a következő ciklus(ok)ra vonatkoznak.