Bokros az MDF-ben: vélemények az ex-pénzügyminiszterről

A publicisták meglepetéssel vegyes kíváncsisággal fogadták az MDF vezetőinek és választmányának döntését az EP-lista vezetéséről. Dávid Ibolya bejelentését, amely szerint konstruktív bizalmatlansági indítvány keretében jelöli Bokros Lajost miniszterelnöknek szintén nagy figyelem kísérte, és a témáról élénk vita indult meg.

A baloldali publicisták azt vizsgálták, hogy milyen hatása lehet a jelölésnek a párt

egységére és létére, s egybehangzóan kockázatosnak ítélték az MDF irányváltását. Mészáros Tamás, a 168 Óra munkatársa szerint ez leginkább egy pr-akció és sokkal lényegesebb lenne, ha a párt - egyfajta közös többszörösként - megállapodna az SZDSZ-szel és az MSZP-vel a Reformszövetség programjának végrehajtásáról.

A jobboldali publicisták felidézték Bokros pénzügyminiszteri  tevékenységének kedvezőtlen lakossági megítélését, az MDF útját a döntésig, és a fokozatos felmorzsolódás emlegetése mellett  gyors véget jósolnak a pártnak.

(…) Bár Bokros Lajos eljuthatott volna -talán- Brüsszelbe, ha az SZDSZ jelöltje lenne, a vadliberális kapitalizmusnak lehet ennyi megrögzött híve, illetve kedvezményezettje. A liberálisok nem tették, bánhatják. Bánjuk mi is, Bokros a liberálisok gazdaságpolitikáját képviselve kicsit jobban lobbizgathatott volna újabb kölcsönökért, a professzor úrnak könnyebben elhitték volna, hogy igazán szükségünk van az újabb gyógyászati segédeszközre. (Pénzügyes mankó.) De fordítsuk kissé komolyabbra a szót. Olajos Péternek ismereteink szerint komoly érdemei vannak abban, hogy hazánk környezetvédelmének fontos ügyeiben előbbre tartunk, mint korábban. Sokat és eredményesen harcolt a Rába tisztulásáért, hogy csak egyetlen példát mondjak. Bokros Lajossal szemben ő Brüsszelből többet tett Magyarország jövőjéért, mint a valahai pénzügyminiszter tett idehaza.

(…) Mindent kibírtak, de egyre kevesebben lettek. És nem csupán azok, akik az MDF képviseletében a hírekben szerepeltek. Hanem legfőképpen azok, akik a hírek hallatán még mindig úgy gondolják, hogy ez kell nekik. Nagy utat járt be a párt és elnöke is. 1997-ben Dávid Ibolya még arról beszélt a parlamentben, hogy a Bokros-csomag az előző két évben olyan károkat okozott, ami a háborús évekhez hasonló mértékű népességfogyást eredményezett Magyarországon. Tudniillik a volt pénzügyminiszter megszorító lépései a gyermekes családok helyzetét rontották leginkább. Tizenkét év elteltével Dávid Ibolya úgy látja, pártjának, az országnak, sőt Brüsszelnek is Bokrosra van szüksége. Minthogy a válságot kezelni kell, ehhez a gazdaság élénkítésére van szükség, amihez az egykori miniszter ért a legjobban.

(…) Nem zárható persze ki, hogy a fórumnak éppen az a célja, hogy magához édesgesse azokat a liberális érzelmű szavazókat, akiknek fülében jól cseng Bokros neve. Kérdéses viszont, hogy ennek a nehezen körülhatárolható létszámú választói csoportnak a megnyerése eredményez-e olyan növekedést a párt támogatottságában, ami ellensúlyozhatja a Bokros érkezése miatt kiábrándulókat. Itt érkezünk el az újabb baklövéshez. Az EP-lista első helyének jelöltjét úgy nevezték meg, hogy előtte sem a párt tagságát nem szondáztatták meg, sem pedig a választmány álláspontját nem kérték ki. Az egyetlen MDF-es színekben politizáló európai parlamenti képviselő, Olajos Péter szintén kész tények elé lett állítva. Az előbbiek ismeretében komoly felzúdulást válthat ki Bokros jelölése.

(…) Más szemszögből megközelítve az sem igazán érthető, hogy miért éppen európai parlamenti listavezetőként van akkora szükség Bokrosra. Mezei EP-képviselőként nem sokat tehet a magyar gazdaság talpra állítása érdekében. Ha az MDF tényleg egy újabb nagyszabású reformcsomagra vágyik, akkor miért nem lép nyíltan koalícióra az MSZP-vel, feltételként Bokros pénzügyminiszterségét megszabva? A kisebbségi léttől frusztrált szocialisták aligha utasítanák vissza a lehetőséget, ami biztos garanciát nyújtana számukra a ciklus végigvitelére.

(…) Közel sem vehető biztosra, hogy sokat vitatott 1995-ös szereplése ellenére az egykori pénzügyminiszter olyan formátumú politikus, aki egy reformmozgalom frontembere lehetne. A híres-hírhedt csomag nem kizárólag az ő műve volt. Igazi csapatmunka volt, amelynek kivitelezői közül senki nem bizonyított az elmúlt években. (…) Látható tehát, hogy a kilencvenes évek szocialista pénzügyi reformerei fölött igencsak eljárt az idő. Bár közülük vitán felül Bokros volt a legintelligensebb és leghatásosabb fellépő, mégiscsak ott bujkál a kérdés: ha a többiek rendre elbuktak, akkor miért éppen ő lenne sikeres?

(…) A párt-PR tervezői most nyilván úgy ítélték meg, hogy az MDF-nek valami blikkfangos bejelentéssel kell előállnia, megmozdítandó a közélet fantáziáját. Ne tagadjuk, ez valamelyest sikerült, bár bizonyára nem egyedül Katona Kálmán tartja viccnek, hogy a magát egyedüli konzervatív erőként aposztrofáló MDF hívei épp a liberális gazdaságpolitika egyik apostoláért, nem mellesleg a jobboldal nemrég még kiátkozott nemzetrontójáért kampányoljanak az európai képviselő-választáson. Ám ennek a már-már frivol bejelentésnek a hírértéke - ha folyamatosan és ügyesen karbantartják - hosszabb időn át fenntartható. És ez mindennél fontosabb szempont a demokrata fórum mai helyzetében, főként, ha meggondoljuk, hogy a netán felháborodni készülő konzervatív szavazók alighanem rég nincsenek a párt támogatói között.

(…) De a lényegi kérdés az, vajon mihez kezd az MDF egy valóban politikai dilemmával. Dávid és társai most zászlajukra tűzik azt a Bokrost, aki nemhogy a miniszterelnök, de még a Reformszövetség jóval radikálisabb kríziskezelő csomagját is elégtelennek tartja - viszont a demokrata fórumnak a parlamentben mégiscsak meg kellene alkudnia a kormánnyal. Meg a szabad demokratákkal, hiszen együtt érdekeltek abban, hogy a szocialista kurzus kitartson, ugyanakkor elfogadja a lehető legkeményebb kiadáscsökkentést. A Gyurcsánnyal folytatott vita épp a "lehető" értelmezésén folyik - míg végtére valahol, jelesül talán a Reformszövetség tervezete körül összehozható volna a hárompárti egyezség. És ez hasonlíthatatlanul lényegesebb, mint az, hogy ki vezeti a fórum EP-listáját.

(…) A szólamok szintjén persze arról van szó, hogy Bokros az ő nagy tapasztalatával majd Brüsszelben tesz-vesz a Magyar Hazáért, pedig dehogy: a júniusi EP-választáson az MDF alkalmasint a választói fogadókészséget teszteli, és a 2010-es kampánytervét futtatja próbaüzemben. De ne feledjük, az MDF-ről van szó: a pártról, ami időről időre nemcsak meghökkentően érdekes, de meghökkentően ostoba húzásokkal is operál. Bokrossal már egy éve rendszeres a kapcsolat (a frakció többször is fölkérte, hogy elemezze nekik az aktuális helyzetet), de nem világos, végiggondolták-e, hogy a meglehetősen önjáró pénzügyi szakember tényleg alkalmas-e a párt megjelenítésére. Így a Habsburg-unoka listás második helye lehet pánikreakció is (betömni a Bokroson kiakadtak száját), meg előre kiszámított sakkhúzás (betömni a Bokroson tutira kiakadók száját).

(…) Mindenesetre nem értjük, miként keveredtek az MDF országos választmányi ülésére a karthauziak, miként az sem teljesen világos, hogyan keveredett oda Bokros Lajos és Habsburg György, két ilyen kuruc lelkületű, nemzeti elkötelezettségű népfi, akik igazán autentikusan képviselhetik a magyar rendszerváltásban kulcsszerepet játszó pártot az Európai Parlamentben. Olykor megrendül a hitünk a demokráciában, amikor olyanokat hallunk, hogy az MDF demokratikus döntést hozott, mert a többség, 48 fő, 46 ellenében igennel szavazott Bokrosra meg a többi jelöltre. Ilyenkor mardos a bizonytalanság: valóban a demokratikus módszerek a legalkalmasabbak fontos kérdések eldöntésére, nem lenne jobb, ha a vak véletlenre hagyatkoznánk? 

(…) Bokrosnak politikai tér kellett, Dávid Ibolyának -Debreczeni József kifejezését elorozva- ász. Az elnök asszony, mint már annyiszor, erőből akarta lenyomni pártja torkán jelöltjét. És - mint már annyiszor - a krízis követelte racionalitással magyarázta ezt. Joggal, és mégsem. Az MDF tradícióit, beágyazódottságát nem vette számításba. Igaz, az utóbbi években alaposan megváltozott a párttal rokonszenvezők összetétele, s Dávid e pillanatban nem csupán a szocialistákból kiábrándultakra számít Bokros Lajos neve az SZDSZ soványka táborából is hozhat híveket. Kérdés, lesz-e még hová. Vagy ismét kitárulnak a Fidesz karjai. Dávid Ibolya közben egyre magányosabbá vált, vagy annak érezte magát - előfordult, hogy még bizalmi embereivel sem osztotta meg elképzeléseit.

(…) Persze nem féltem én attól a listavezető urat, hogy elveiből egy fikarcnyit is fel kellene adnia, hiszen legalább tizenöt éve tudjuk, hogy nála autonómabb gondolkodó nem nagyon található határainkon belül, tehát ebből a szempontból kiválóan választott Dávid Ibolya. Ami esetünkben félthető, az sokkal inkább a Bokrost delegáló párt, hiszen ekkora fordulatot utoljára a Fidesz hajtott végre, még a második szabad választások után, amikor is kiderült, hogy aktuális üzeneteikre nincs fogadóképes kereslet, csakhogy a fiatal demokratáknál akkor is, és azóta is a "főnök" tekintélye megkérdőjelezhetetlen.

(…) Úgy hiszem, Habsburg György jelölése is megérne egy misét, de azt, hogy ketten is bejutnának, talán senki nem gondolja komolyan, ám ha mégis, akkor az MDF megvalósítaná a néhai Mao elnök álmát arról, hogy "virágozzék száz virág".

(…) De azért ilyen hamar és ennyire hülyén lebukni, ez még hazai viszonyok közepette is kuriózum. Hogy ennyire pőrén tárulkozzon fel a szimpla politikai haszonlesés és a nyilvánosságnak szánt ótvar duma közötti szakadék, nos, erre csak Gyurcsány volt képes eddig. Apropó, Gyurcsány! Milyen érdekes, hogy Bokros Lajos mostanában előszeretettel értekezik arról, miszerint ő igazán szívesen vállalná egy reformkormány, egy reformkoalíció élén a miniszterelnökséget. Nem tudom, kezdik-e már kapiskálni? Ahogy itt a szemünk előtt áll össze hazugságból, elvtelenségből, politikai kurvákból és gátlástalanságból az új szemfényvesztés: a reformkoalíció.

(…) Gyurcsány Ferenc maga is egyre többet beszél az MSZP, az SZDSZ és az MDF "válságkezelő" elképzelései közötti lényegi azonosságról, muníciót szolgáltatva az olasz baloldali Olajfa koalícióhoz hasonló magyar tervekről kombináló elemzőknek. A program nélküli kormányfő a Reformszövetség és Bokros Lajos javaslatai felé araszolgat, amelyek ezredszer is a régi neoliberális választ -megszorítások, jövedelem-elvonás- adják az új válságra. Bokros a Fidesz elnökének pénteki beszédét bíráló szavai a tegnapi Népszabadságban pontosan jelzik, hol húzódik az a bizonyos törésvonal. A Fidesz jól teszi, ha egyszerűen elsétál a neki szánt csapda mellett, és kitart a válságkezelést bénító hosszú kampány lerövidítése, vagyis az európai parlamenti és az országgyűlési választások összevonása mellett. A jelenlegi viszonyok között Bokros Lajos pedig akkor lesz miniszterelnök, ha Gyurcsány Ferenc úgy akarja.

(…) vajon számolt-e az MDF elnöke azzal, hogy veszélyes játékba kezdett. Bokrost ugyanis a Fidesz használhatja kvázi "trójai falónak" is. Vagyis meglesz a szükséges 78 aláírás a konstruktív bizalmatlansági indítványhoz, amit meg is szavaznak, hogy aztán könnyebben eljuthassanak a parlament feloszlatásáig. A számukra önmagában is vonzó elképzelés, hogy –egyelőre politikailag- leszámolhatnak Gyurcsánnyal, így összekapcsolható lenne régi vágyukkal, az előrehozott választással. És a cél eléréséhez minden eszközt megfelelőnek tarthatnak.

(…) Sokan állítják, hogy ismét Dávid Ibolya pr-fogásainak egyikét mutatta be, ha ez igaz, akkor kevesen fizettek akkora árat azért a bizonyos tizenöt perc hírnévért, mint, na nem az elnök asszony, hanem az MDF.

Érdemes persze azon is elgondolkodni, mennyire etikus Csáky András tette, aki magával viszi a függetlenek közé listás mandátumát, amely tettével, mintegy főbe lövi az MDF frakciót, de azért kár lenne az okot és okozatát összekeverni, de látnunk kell, hogy az MDF-ben minden, és mindennek az ellenkezője is előfordulhat.

(…) Szeretném leszögezni: Bokrosra Magyarországnak sem itthon, sem külhonban nincs szüksége. Csomagjának sikere puszta mítosz: az Alkotmánybíróság a javát megsemmisítette, nem állta ki a törvényesség próbáját. Maradt belőle a csúszó leértékelés meg a valóban sikeres vámpótlék - ám azóta belül vagyunk a schengeni határokon. S a nemzetközi tekintély is hibádzik: volt, ahonnan olyan sebesen tették ki a szűrét, hogy összecsomagolni se nagyon volt ideje.

(…) Gyurcsányt a Vitányi-féle Mozgó Világ építette fel a semmiből, míg Bokrost a nyilvánvaló pénzzavarban lévő Élet és Irodalom próbálta többször is újra forgalomba hozni. Az Almássy-afférnál az MDF-nek is megrendült a pénzügyi hátországa. Ez az őrület lett belőle. Most meg az egyszer már nyugdíjba vonult Boross reaktiválja magát, s összerántja a párt országos gyűlését. Joggal tart attól, hogy Dávid nemcsak az antalli, de a borossi örökséget is összesprézi. Ki tudja: az a grémium még azt a bizonyos hintaszéket is átruházza Bokrosra.

(…) Így Bokros az IMF és a Világbank által megfogalmazott intézkedésekhez adta a nevét, mintha ő találta volna ki, mit kell tenni, hogy ne a nagy tekintélyű intézményekre hulljon az emberek átka. A Bokros által a nemzetnek ígért szebb jövő mára már régmúlt álom. A neoliberális intézkedéscsomag sokkal mélyebbre taszította az ország polgárait annál, mint ahová ezen intézkedések nélkül jutottak volna. Az emberek felgyorsult romlást, kiszorulást éltek át a nemzetközi spekulatív tőke sikere érdekében. Sikerült az ország javait átjátszani azoknak, akiknek az itteni emberek élete, kultúrája, történelmi múltja csak eszköz a brókeri jutalék pár százalékos növelésére. Bokros pénzügyminiszter és a kormány látványos tettekkel üzent a nemzetközi tőkének: kész a saját népe ellenében is fellépni, és különös kedvezményben részesíteni a globális tőkét. Kész elhitetni az emberekkel, hogy a tőke majd munkát, boldogságot teremt, csak hagyni kell érvényesülni, és majd a nyereségéből hozzájuk is lecsorog annyi, hogy szabadon, gyorsan fejlődhetnek az ország gyarapodásával együtt.

(…) A lényeg, hogy a kampány ürügyén a csapból is a szakértő Bokros új receptje folyjon -és ha nem sikerül az uniót boldogítani nagyszerű képességeivel, hát jó lesz ő még itthon- miniszterelnöknek. Bokros azonban most sem mondja meg az igazat. Egy, az utóbbi időben nem kormányozó, nem felelős párt nevében úgy hirdetheti az eddigi rombolást, mintha az hiteles mentőakció és az új építés receptje lenne. Ráadásul mint névadó, a régi Bokros-csomagot is kedvező színben tüntetheti fel, hiszen át lehet írni múltat is, csak média kell hozzá. Emellett arra is jó ez a fundamentalista neoliberális propaganda a képviselő-választás ürügyén, hogy kiszorítson valódi változást követelő képviselőjelölteket a médiából, másrészt talán Soros György is megszabadulhat kényelmetlenül fundamentalista igazgatójától a Közép-európai Egyetemen. Nem kár egy mellébeszélő és beáldozható Bokrosért, nem kár az MDF-ért, de legyen kár az országért, a nemzetért.