Magyarország erősítette immunitását az orosz befolyásszerzéssel szemben
A napokban zajlott, főképp energiakérdésekkel foglalkozó EU-orosz csúcs inkább láthatóbbá tette, mintsem tompította a két fél közötti ellentéteket, ráadásul körvonalazódik egy újabb „gázháború” Oroszország és Ukrajna között. Ennek kapcsán ismét felelevenedtek a Szurgutnyeftyegaz hazai és régiós befolyásszerzésével kapcsolatos aggodalmak. Bár a hatékonyabb hazai külpolitikának, illetve a piaci és kormányzati szereplők „összezárásának” köszönhetően Magyarország rövid távon erősítette védelmi vonalait az orosz energiapolitikai expanzióval szemben, jól látszik, hogy a Kremlhez kötődő vállalatok megpróbálják átvenni az irányítást Közép- és Délkelet-Európában, és ezzel párhuzamosan megszerezni a Kaszpi-tenger környéki gázmezőket, hogy az energiapiac teljes vertikumát ellenőrizhessék. Ennek részeként a Szurgut erős nyomást gyakorolhat a Mol vezetésére, és kísérletet tehet arra, hogy oroszbarát vezetőket ültessen a menedzsmentbe.
Legfontosabb megállapítások
• Az új kormány külpolitikájának fókusza érezhetően eltolódott Oroszországtól az uniós kapcsolatok irányába. Ez kiélezheti a konfliktust egyes kérdésekben Moszkvával mind diplomáciai, mind gazdasági szinten, ugyanakkor több ponton is megakadályozhatja a további orosz expanziós kísérleteket.
• A Mol menedzsmentje – részben a kormánnyal, részben más vállalatokkal (pl. OTP) együttműködésben – az elmúlt hetekben jelentősen megerősítette védelmi vonalait a Szurgutnyeftyegaz további terjeszkedését illetően, így rövid távon enyhült a további befolyásszerzés veszélye. A magyar érintettek ”összezárása” és korábbi konfliktusokat felülíró kooperációja hatékonyan blokkolhatja a Szurgut és más orosz vállalatok törekvéseit.
• Az orosz cég számára ugyanakkor a Mol továbbra is kiemelten fontos maradt, három tényező okán is: (1) a Nabucco projektben játszott meghatározó szerepe; (2) finomító kapacitása; (3) gázvezetékei és gáztározói.
• A Mol a nyersanyagot Oroszországból szerzi be, a konfliktus további kiéleződése esetén, szélsőséges esetben veszélybe kerülhet a vállalat ellátásbiztonsága – mint történt az korábban Litvánia esetében is,
• A magyar ellenállást ugyanakkor két tényező is gyengítheti:
Nemzetközi szinten problémát jelent, hogy az Oroszországhoz való viszony kérdésében az EU is rendkívül megosztott, és az északi, déli vagy kék áramlat projektekben valamilyen szempontból részt vállaló országok (Ausztria, Szlovénia, Németország, Olaszország) nem feltétlenül a Nabucco sikerében érdekeltek.
Belpolitikai szinten Magyarország ellenállóképességét gyengíti, hogy a magyar gazdasági-politikai elit köreiben (és kifejezetten az MSZP-n belül is) sokan érdekeltek az orosz befolyásszerzési kísérletek sikerében.
Erősödő immunitás
Az elmúlt hónap tapasztalatai alapján úgy tűnik, a magyar fél védekezőképessége az orosz energiapiaci és gazdasági expanzióval szemben három szempontból is megerősödött a március végi Mol-részvényfelvásárlás óta:
1) a kormányváltás egyben külpolitikai irányváltással és az Oroszországgal szembeni nagyobb távolságtartással jár,
2) a korábban hűvösnek tekinthető viszony a kormány és a Mol között is kölcsönös gesztusok mentén rendeződni látszik,
3) nemcsak az állam és a Mol, de a piaci szereplők (pl. Mol és OTP) együttműködése is hatékonyabbá vált.
Változó külpolitika
• A Bajnai-kormány tagjainak eddigi nyilatkozatai és az új külügyminiszter személye azt vetítik előre, hogy Magyarország külpolitikája határozottabb, kezdeményezőbb irányt vesz, láthatóbbá, karakteresebbé és hatékonyabbá válik. A hangsúlyok – részben a volt EU-biztos Balázs Péter személyének köszönhetően – az unió irányába tolódnak el, és ezzel párhuzamosan hazánk eddigi barátinak nevezhető Oroszország-politikája visszafogottabbá válik. Erre utal, hogy az új külügyminiszter több interjúban is hangsúlyozta, hogy az elmúlt időszakban túl sok volt a kormányfői szintű magyar-orosz találkozó. A külügyminiszter ráadásul, félretéve a diplomáciai szókészletet, az orosz módszereket a bizánci hagyományokon nyugvónak nevezte, és kijelentette, hogy „ezzel a kultúrkörrel nagyon nehéz tárgyalni”. A tavalyi év végén kapott részben európai uniós pénzügyi segítség továbbá önmagában is kikényszeríti az EU-val való szorosabb együttműködést.
• Nemcsak a külpolitikában általában, de a konkrét ügyben is határozottabb magyar fellépés tapasztalható. A Szurgut akvízíciója idején Magyarország ellenállóképességét jelentősen gyengítette az éppen zajló belpolitikai válság és a bizonytalan kimenetelű kormányváltás. Miután az új kormány megalakult, Bajnai Gordon miniszterelnök és Balázs Péter külügyminiszter is a Gyurcsány-kormánynál határozottabban állt ki a magyar vállalat mellett.
Javuló Mol-kormány viszony
• A Szurgutnyeftyegaz tulajdonszerzése utáni külügyi bizottsági ülésen még Németh Zsolt, a bizottság fideszes elnöke és Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója is élesen támadta a kormányt, mert álláspontjuk szerint tudnia kellett volna a felvásárlási kísérletről. Azóta azonban a Mol és a kormány közötti konfliktus enyhülni látszik, az új kabinet a már említett nyilatkozatokkal egyértelműen jelezte, hogy támogatja a Molt a küzdelemben.
• A magyar mamutvállalat a közgyűlésen a B-sorozatú részvények jogainak bővítésével gyakorlatilag a kormány kezébe adta a védekezés egyik legfontosabb eszközét, és jelentősen megerősítette a kormány befolyását a stratégiai döntésekben, mivel az igazgatóság által nem támogatott döntéseket mostantól csak ezen részvények tulajdonosának – jelenleg a magyar állam – beleegyezésével lehet elfogadni.
Hatékony Mol-OTP együttműködés
• A Mol az elmúlt időszakban nagy értékű részvénycserét hajtott végre az OTP-vel, melynek célja a közgyűlés szavazati arányainak módosítása volt. (a Mol tulajdonában jelenleg így nincs is saját részvény). Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója egyben a Mol igazgatóságának alelnöke is, a két cég már a korábbi külföldi támadások során is szorosan együttműködött, és várhatóan a jövőben is idegen felvásárlás esetén segítenék egymást.
Védekező taktika
A Mol több szempontból is stratégiai fontosságú energiavállalat a régióban. A magyar cég többségi tulajdonosa többek között a szlovák és a horvát olajtársaságnak is. Másrészt Kelet-Európa leghatékonyabb feldolgozóival rendelkezik, hatalmas gáztározói vannak, és a tulajdonában lévő vezetékek is kulcsfontosságúak a kelet-nyugat irányú energiaszállításban.
Annak, hogy a Szurgutnyeftyegaz a közelmúltban felvásárolta a Mol részvényeinek 20 százalékát, három fontos potenciális előnye lehet a vállalat számára:
1. Az orosz cég meg akarta szerezni a Mol finomítói és tározói kapacitását, illetve olajvezetékeit, hogy még nagyobb és közvetlenebb kontrollt gyakorolhasson a térség energiaellátásában, és „vertikális integrációt” hajthasson végre, azaz a gázkitermeléstől a végfelhasználókig az energiapiac minden állomását ellenőrzése alá vonhassa.
2. A Mol a Nabucco projekt egy kulcsszereplője, így az elnökségbe bekerülve a Surgutneftegaz közvetlen információkat szerezhet – az oroszok által támogatott Déli Áramlattal riválisának számító – olajvezetékről.
3. A Szurgutnyeftyegaz középtávon át akarja venni a Mol irányítását, vagy legalábbis befolyást kíván gyakorolni a döntéshozatalra, mivel így akadályozhatná a Nabucco megépülését. Orosz illetékesek nem is palástolták, hogy amennyiben a Szurgutnak nem tetszenek a Mol Nabuccoval kapcsolatos tervei, hajlandó szembemenni azokkal a közgyűlésben.
A Mol menedzsmentjének a háromból egyik cél sem áll érdekében, és azért is volt kulcsfontosságú a gyors és látványos reakció, mert a horvát államnak a Mol idegen felvásárlása esetén joga van visszavásárolni a nemrég eladott INA nemzeti olajtársaságot, így a hosszú küzdelem után tető alá hozott üzlet semmissé válhatott volna.
A részvények húsz százalékának felvásárlása után megkezdett védekező stratégia több eleme is hatékonynak bizonyult, a menedzsment több olyan döntést is hozott (a B-sorozatú részvények megerősítésén és a részvénycserén túl is), mely a Szurgutnyeftyegaz lopakodó felvásárlását szinte lehetetlenné teszi:
• A Mol – részben a Magyar Energiaügyi Hatóság segítségével – elérte, hogy az orosz cég nem vehetett részt az április közgyűlésen, ahol a tulajdonosok egyöntetű támogatása mellett meg tudták erősíteni védelmi vonalaikat.
• A közgyűlés döntése szerint mostantól csak az kap szavazati jogot a közgyűlésben, aki nyilvánossá teszi tulajdonosi struktúráját. Mint azt már korábbi elemzésünkben említettük, a Szurgutnyeftyegaz a legkevésbé transzparens cég az orosz energiapiaci szereplők közül, a haszonélvezők köre nem ismert, és valószínűtlen, hogy a Mol követelése miatt feltárnák a szándékosan titkolt tulajdonosi szerkezetet. A Mol sajátrészvény-vásárlásai pedig rontják a Szurgut esélyeit a tulajdonrész növelésére.
Várható-e ellencsapás?
Az elmúlt hetek fejleményei alapján tehát úgy tűnik, hogy a Mol körül tudta bástyázni jelenlegi pozícióit. A harc azonban közel sem tekinthető lefutottnak, aSzurgutnyeftyegaz sokkal több eszközzel rendelkezik céljai elérése érdekében, mint a korábban próbálkozó osztrák ÖMV:
• A Mol bizonyos szempontból kiszolgáltatottja Oroszországnak, mivel a nyersanyagot onnan szerzi be. A Szurgutnyeftyegaz nyilván maga mögött tudhatja az orosz felső vezetés támogatását is: a Barátság kőolajvezeték elzárása esetén a Mol csak jelentős pluszköltséggel, közvetett úton tudna nyersanyagot beszerezni. Intő példa, hogy mióta 2006-ban a litván kormány a Mazeikiu Nafta finomítót a szintén pályázó orosz cégek helyett a lengyel PKN Orlen olajtársaságnak értékesítette, nem kap nyersanyagot a Barátság vezetéken keresztül.
• Az orosz cég beszámolója szerint nagy mennyiségű szabad forrással rendelkezik, ebben a Mol nem veheti fel vele a versenyt, ezért folytathatja a részvényfelvásárlást, akár a piaci értéket jelentősen meghaladó áron.
Több tényező is utal arra, hogy a Szurgut számára továbbra is kiemelten fontos a Mol, és hogy a Kremlhez kötődő energiacégek folytatják a régióban expanziójukat:
• Az új kormány megalakulását és a Mol döntését követően a legfontosabb orosz lapok (Kommerszant , illetve a Vedomosztyi ) szerkesztőségi vezércikkekben aggodalommal említették, hogy Bajnai Gordon nyilvánosan még nem foglalt állást arról, hogy mely déli gázvezetéket preferálja. A lapok neheztelve utalnak a magyar kormány, illetve a Mol Szurguttal szembeni távolságtartására. A Vedomosztyi megszólaltatta az orosz duma alelnökét (nem mellesleg az orosz fölgázszövetség elnökét, aki korábban „halva született gyermek”-nek titulálta a Nabucco), aki szerint a Szurgutnyeftyegaz azért vásárolta be magát a Molba, mert hiányt szenved feldolgozó kapacitásban, és mert közeledni akart a végfelhasználókhoz.
• Az elmúlt időszakban kiújult és élesebbé vált a küzdelem az EU és Oroszország között az unió potenciális forrását jelentő keleti gázmezőkért:
Türkmenisztán az Oroszországgal való gázvita után deklarálta, hogy érdekelt a Nabucco gázvezeték sikerében, és megállapodást írt alá a Nabucco-projekt egyik tagjával, a német RWE-vel arról, hogy Oroszország megkerülésével gázt szállítanak Európába. Az EU-nak Törökországgal, az egyik legfontosabb tranzitországgal is sikerült megállapodást kötnie a Nabucco támogatásáról.
Oroszország ugyanakkor tető alá hozott egy hosszú távú (még nem végleges) megállapodást Azerbajdzsánnal a gázszállításról, erősíteni próbálja továbbá pozícióit Üzbegisztánban és Kazahsztánban is, és a Kék Aramlat II-vel kapcsolatban ő is megállapodott Törökországgal.
Időközben kétségessé vált az is, hogy Irak áldását adja-e az ország északi, kurdok lakta tartományából történő, Európába irányuló gázexportra.
A gázmezőkért a keleti fronton, főleg a Kaszpi-tenger környékén folytatott, nyitott kimenetelű harccal párhuzamosan felerősödik a tranzitországokért folytatott küzdelem is, és ez nagyobb erőfeszítésekre sarkallja az orosz felet a jövőben a kelet-közép-európai térségben is.
Forrás: Bernard A. Gelb: Caspian Oil and Gas: Production and Prospects
|
