Jobboldali átrendeződést hozott az EP-választás
Európában évek óta megfigyelhető jelenség a szociáldemokrata pártok válsága, az európai parlamenti választások ennek a folyamatnak a kiteljesedését hozták. Az eddigi tapasztalatokkal szemben most általában nem a kormánypártok vesztettek az ellenzékkel szemben, hanem inkább a jobboldali pártok győztek a szociáldemokrata pártokkal szemben. A magyarországi EP-választás eredménye is illeszkedik ebbe a képletbe: a hazai pártrendszer erősen jobbra tolódott. A várakozásoknak megfelelően a Fidesz több mint háromszor annyi szavazatot kapott, mint az MSZP; miközben az SZDSZ történetének legnagyobb vereségét szenvedte el, az MDF megőrizte a 2004-ben elért eredményét, a Jobbik pedig jelentős mértékben megerősödött. A Fidesz tehát nagy győzelmet aratott, de az egységes jobboldal kialakítására törekvő politikai stratégiája ismét kudarcot vallott, így az EP-választás legnagyobb nyertesének egyértelműen a Jobbik nevezhető. Az EP-választást követően mind az MSZP-ben, mind az SZDSZ-ben várhatóan súlyos belső válság alakul ki.
Az EP-választás következményei
Európai trendnek tekinthető a jobboldal erősödése: az eddig törvényszerűnek tekintett ellenzéki előnyt az EP-választáson felülírta a jobbközép és a szélsőjobboldali pártok erősödése.
Ehhez hasonlóan európai trendként azonosítható a radikális jobboldal mérsékelt erősödése, mely Európa több más országában is tapasztalható. Ez összefügg azzal is, hogy a választási részvétel nemcsak hazánkban volt alacsonyabb, mint 2004-ben, hanem egész Európában ismét negatív rekordot döntött, ez pedig egyértelműen kedvez általánosságban is az aktív és fegyelmezett szavazótáborral rendelkező radikális erőknek.
Az EP-választást követően három vonatkozásban is érdemes lesz figyelni a következményeket Magyarországon:
1. A kormány stabilitását kikezdheti a vereség, ezzel kapcsolatban jelenleg kiszámíthatatlan, hogy miként fog reagálni a szocialista és az SZDSZ-frakció. Az igazság pillanata a június 29-i adótörvényekről szóló szavazás lesz. Ha az adótörvényeket nem fogadja el a parlamenti többség, akkor a kormány megbukik. Az előrehozott választásokkal kapcsolatos helyzet viszont a Fidesz szempontjából is megváltozott: a Jobbiknak egyértelműen kedvező lenne, a legnagyobb ellenzéki párt viszont lehet, hogy inkább kivárna, hátha gyengíthető a Jobbik a 2010-ig hátralévő időben. Szól ugyanakkor érv a Fidesz számára is az előrehozott választások mellett: ennek elmaradása éppen a Fideszt túl gyengének és eszköztelennek mutató radikális retorikát erősítheti fel, az elhúzódó, instabil kormányzati időszakból pedig a kormányellenes Jobbik profitálhat politikailag leginkább.
2. A pártrendszert átformálja a mostani választás, amennyiben a jobb és baloldal egyensúlyát jelentő két nagy párt, két kis párt modell jelenleg felbomlóban van, és az egész politikai rendszer erősen jobbra tolódni látszik, amit az jelez, hogy a Fidesz és a Jobbik együttvéve országosan több mint 70 százalékát szerezte meg a szavazatoknak, miközben az MSZP középpárttá zsugorodott.
3. Az eredmény meghatározza a pártok induló pozícióját és felforgatja a politikai erőviszonyokat a soron következő országgyűlési kampány előtt. Így például az SZDSZ jelenleg frakciót alkot az Országgyűlésben, de nem jutott az EP-be, az MDF bejutott, de jelenleg nincs frakciója, a Jobbik pedig erős ugyan, de jelenleg parlamenten kívüli párt.
A Jobbik jelentős eredménye egyben a Fidesz kudarca is annak ellenére, hogy az ellenzéki párt jelentős különbséggel verte az induló mezőny egészét. A Fidesz a kampány utolsó szakaszában látványosan, de végül sikertelenül törekedett megakadályozni a Jobbik mandátumszerzését, a jobboldal megbomlását. Sikertelennek bizonyult a Fidesz azon taktikája is, hogy részben átvegye a Jobbik fő politikai témáit, mert ezzel is csak a szélsőjobboldali pártot erősítette.
A választás eredményei
Az EP-választás eredménye megfelel az előzetes várakozásoknak: a Fidesz több mint háromszor annyi szavazatot kapott, mint az MSZP. A szavazatok területi eloszlását tekintve a Fidesz szórása viszonylag nagy: a leggyengébben a fővárosban szerepelt a párt (48,12%), a legerősebb pedig Vas megyében (68,37%). Nincs azonban egy olyan budapesti kerület sem, ahol ne a Fidesz nyert volna, a legkisebb Fidesz-MSZP-különbség a XIII. kerületben van: (38,9%-29,6%). A Fidesz Budapesten kívül csak Borsod-Abaúj-Zemplén megyében teljesített 50% alatt (49,11%), ahol a Jobbik 22,88%-ot szerzett.
A korábban szocialista fellegvárnak minősülő megyékben és városokban általában alacsonyabb volt a részvétel, ami a korábbi baloldali szavazók többségének passzivitására utal, de feltehetően a volt szocialista szavazók egy része most más pártokra szavazott. Az MSZP továbbra is Budapesten a legerősebb (22,3%), Hajdú-Biharban a leggyengébb (12,58%), 20 százalék fölött Budapesten kívül csak Komárom-Esztergom megyében teljesített a kormánypárt (21,02%).
A Jobbikot illetően várható volt, hogy 40 százalék körüli, az alatti részvétel mellett a radikális párt akár több mandátumot is szerezhet, ugyanakkor a 14,77 százalékot jelentő 427 ezer szavazat egyértelműen a Jobbikot teszi az EP-választás legnagyobb nyertesévé - 1990 óta még egy választáson sem szavaztak ilyen sokan a szélsőjobboldalra. A Jobbik 7 megyében is a második helyen végzett, ráadásul Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén és Hajdú-Bihar megyében jelentős különbséggel, 4-7 százalékponttal előzte meg az MSZP-t.
A Jobbik erősödése kapcsán máris felmerült a kérdés, hogy melyik párt korábbi szavazóiból kerülnek ki a Jobbik-tábor új szavazói. A kérdés azonban nem ilyen egyszerű, hiszen a korábban nem-szavazók mellett több párt volt szavazóiból állt össze a Jobbik jelenlegi tábora. Minden bizonnyal vannak a Jobbik táborában volt fideszes és volt MSZP-s szavazók is, az arány ugyanakkor valószínűsíthetően a Fidesz felé tolódik el. Ezt sejteti az is, hogy a Jobbik azokban a megyékben szerepelt a legjobban, ahol a Fidesz a legalacsonyabb támogatást tudta felmutatni. Ennél viszont lényegesebb szempont, hogy társadalmi és politikai okok vezettek a párt erősödéséhez. A Jobbik egyrészt sikerrel integrálta a 2002 és 2006 között széthullott, volt MIÉP-es radikális szavazótábort. Másrészt egyértelműen azokon a területeken - például az északkeleti megyékben - szerepelt a legjobban, ahol nagy a cigány lakosság aránya. Harmadrészt valószínűnek látszik az is, hogy a Jobbik minden más pártnál sikeresebben szólítja meg a fiatal szavazókat. Negyedrészt pedig míg a MIÉP alapvetően urbánus párt volt, addig a Jobbiknak nagyon erős a vidéki, kistelepülési bázisa.
A Jobbik elsősorban a romaellenes előítéletekre alapozott kampánnyal tudta szavazótáborát gyarapítani. Ez sikeresnek bizonyult, hiszen a Jobbik szavazataránya azon megyékben volt kiemelkedő, melyekben a legmagasabb a roma népesség aránya, és ez az összefüggés statisztikailag is rendkívül erős. (A két, megyei szinten vizsgált változó - romák 2001-es lakosságaránya és a Jobbik jelenlegi szavazataránya - között számolt Pearson-féle korrelációs együttható értéke: R=0,76)
Az LMP Budapesten majdnem átlépte a küszöböt (4,88%), további 6 megyében 2 százalék fölött teljesített: Pest (2,98%), Veszprém (2,2%), Komárom-Esztergom (2,05%), Fejér (2,35%), Baranya (2,55%) és Csongrád (2,46%) megyében. Az újonnan alakult párt számára a 2,6 százalék nem rossz kiindulópont, de egy országgyűlési választáson ez a 75 000 szavazat még nagyon kevés lenne.
A nyilvánosságra került közvélemény-kutatások az MDF mandátumszerzését sem jelezték előre, ebből a szempontból az MDF 5 százalék feletti szereplése 2004-hez és 2006-hoz hasonlóan szintén meglepetés. A párt minden megyében és Budapesten is a 4. helyen végzett. Az MDF támogatottságának területi eloszlása egyenletes volt, de Budapest valamelyest kiugrik (6,54%).
Az SZDSZ kiesése az EP-ből kalkulálható volt, de a vereség mértéke nagyobb a vártnál, hiszen a párt még Budapesten sem volt képes átlépni az 5 százalékot. Az SZDSZ 18 megyében 1-2 százalék között teljesített, Pest megyében 2,2%, Budapesten 4,46%. Ez előrevetíti a párt súlyos belső válságát.
