2009: A levegőben lógó változások éve
2009 nem annyira a meglepetések, hanem inkább bizonyos régóta várt események bekövetkezésének az éve volt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az év során történtek egy része ne lett volna újdonság - áll a Political Capital elemzésében.
A rendszerváltás óta először láthattunk például konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal végrehajtott miniszterelnök-cserét, „szakértői” kormányt, jogerősen feloszlatott – ám ennek ellenére mégis szinte zavartalanul működő – félkatonai szervezetet, tíz százalék feletti támogatottsággal rendelkező szélsőjobboldali pártot, valamint Magyarországot elmarasztaló amerikai képviselőházi határozatot. A politikai szereplők tehát ismét jelentős kihívások elé állították azt a magyar politikai rendszert, amely éppen idén töltötte be huszadik életévét. Bár a rendszer állta a sarat, a megítélése tovább romlott: a demokrácia működésével idén már a választók negyede sem volt elégedett.
Megváltozott kormányzás, átalakuló pártrendszer
A legjelentősebb politikai változás a kormányzás szintjén történt. 2004 után immár másodszor történt a rendszerváltás óta ciklus közben végrehajtott kormányfőcsere. Gyurcsány Ferencet konstruktív bizalmatlansági indítvány segítségével váltotta Bajnai Gordon, mivel ez az alkotmányos eszköz adta meg leginkább a lehetőséget arra, hogy a köztársasági elnököt kikapcsolják a kormányváltási folyamatból. Gyurcsány a miniszterelnöki posztról való távozásával egyszerre igyekezett saját párton belüli pozícióját megőrizni, és a gazdasági válságkezeléssel kapcsolatban kialakult politikai patthelyzetet feloldani. Ezek közül azonban csak az utóbbit sikerült megvalósítani, hiszen Gyurcsány végül kénytelen volt lemondani a pártelnökségről is.
A szocialisták Lendvai Ildikó vezetésével egy kollektív és deklaráltan átmeneti pártvezetést választottak. Ettől kezdődően az MSZP-vel kapcsolatban egész évre rögzült a nyilvánosságban a belső ellentétektől gyötört, meghatározhatatlan politikai irányvonalú párt képe. Az önmagát ideiglenes válságkezelőként meghatározó Bajnai-kormány stabilitását és cselekvőképességét azonban mindez nem befolyásolta, a szocialista képviselők és a Retkes-féle pártvezetéstől teljesen elszakadt SZDSZ-frakció egész évben kényelmes parlamenti hátteret biztosított a kormány számára. Ugyanakkor hiába volt az új kormány látványosan működőképesebb elődjénél, és hiába tudott Bajnai valamelyest népszerűbb lenni Gyurcsánynál, nem nőtt sem az MSZP, sem a kormány támogatottsága. Ez pedig igazolja, hogy egy kormány bármennyire is távol tartja magát a pártpolitikai ügyektől, abban az értelemben sosem lehet „szakértői”, hogy működése és megítélése független legyen a fennálló politikai közegtől és erőviszonyoktól.
A pártrendszer szintjén jelentős változások kezdetét jelezte az EP-választás. Európában már évek óta megfigyelhető jelenség a szociáldemokrata pártok válsága, az idei EP-választások ennek a folyamatnak a kiteljesedését hozták. A magyarországi eredmények is illeszkedtek ebbe a folyamatba: a hazai pártrendszerben erős jobbratolódás indult el. A Fidesz több mint háromszor annyi szavazatot kapott, mint az MSZP. Az SZDSZ - történetének legnagyobb vereségét szenvedve el - nem érte el az öt százalékot, majd szétesett. Az MDF megőrizte a 2004-ben elért eredményét. A Jobbik pedig jelentős mértékben megerősödött. A Fidesz nagy győzelmet aratott, de az egységes jobboldal kialakítására törekvő politikai stratégiája ismét kudarcot vallott, így az EP-választás legnagyobb nyertesének egyértelműen a Jobbik volt nevezhető.
Mindezek alapján kimondható, hogy az 1990-es évekre jellemző plurális pártrendszert a 2000-es évek elején felváltó kétpólusú rendszer– a baloldal szétesésének következtében – felbomlott, de hogy milyen irányba mozdul el, az jelenleg még nem látható pontosan.
Elkerült államcsőd, és előrehozott választás
2009-ben nem következett be államcsőd, az évet gazdasági szempontból azonban mindvégig a válság jelentette kockázatok és az azok elleni küzdelem határozta meg. Ebben a vonatkozásban az esztendő két jól elkülöníthető szakaszra osztható. Az első néhány hónapban az ország – és egyébként a régió egésze – egyre bizonytalanabb helyzetbe került, az államcsőd kockázata nőtt, a forint folyamatosan gyengült, fennállt a veszélye, hogy a devizahiteles családok tömegesen lesznek fizetésképtelenek. Kormányzati és szakértői szinten újabb és újabb megoldási javaslatok fogalmazódtak meg, érdemi lépésekre azonban a Gyurcsány-kormány bénultsága miatt nem került sor.
A Bajnai-kormány megalakulása után a helyzet gyorsan megváltozott: Magyarország a piac és a nemzetközi pénzügyi szervezetek szemében néhány hónap alatt elrettentő példából szinte mintaországgá vált. Ennek a fordulatnak több oka is volt.
Egyrészt az új kormány gyorsan és határozottan cselekedett. A korábbi gyakorlattal szakítva nagyobb részben kiadáscsökkentéssel és nem a bevételek növelésével tudta tartani a hiánycélt. Néhány hónap alatt végrehajtották a szakértők által évek óta követelt „ezer milliárdos kiadáscsökkentést”, de a recesszió miatt a magyar gazdaság strukturális gondjainak megoldására, adócsökkentésre csupán a megspórolt összeg töredéke maradt. A kormány így sikerként „csupán” az államcsőd elkerülését tudta felmutatni, de ez pártpolitikai szempontból jól láthatóan kevésnek bizonyult, legfeljebb az előrehozott választás elkerülésére volt elég.
Másrészt a nyár elején a nemzetközi piacokon is javult a hangulat, a válság kitörése után tapasztalt, sokszor irracionális pánik eltűnőben volt. Bajnai Gordon tehát bizonyos szempontból szerencsés időpontban vette át a kormányzást.
Összességében Magyarország megítélése nem a gazdaság teljesítménye miatt javult az év második felére. Bár a teljes összeomlás veszélye eltávolodott, a magyar gazdaság továbbra is Európa egyik legnagyobb recesszióját produkálja, a strukturális problémák pedig továbbra is fennállnak.
Változatlan intenzíttású politikai botrányok
2009-ben töretlenül folytatódtak a politikai botrányok. Miközben több nekifutás után sem sikerült megállapodnia az Országgyűlésnek a párt- és kampányfinanszírozás kérdésében, és több más fontos közintézmény mellett végül sikerült vezető nélkül hagyni az Állami Számvevőszéket is, a korrupciógyanús esetek és a befektetői környezet romlását előidéző ügyek folyamatosan szerepeltek a média napirendjén. Az év során nagy visszhangot váltott ki a fővárosi koalíció felbomlásához vezető BKV-botránysorozat, a pécsi vízmű ügye, valamint a rádiófrekvenciák kérdése. A Magyar Televízió egyik hírműsora rejtett kamerás felvétellel igazolta, hogy választások idején virágzik az ajánlószelvényekkel való kereskedés. Emellett pedig terítéken maradtak az infrastrukturális beruházásokkal kapcsolatos korrupciógyanús esetek, illetve az olyan konkrét politikusokkal összefüggő témák, mint például a Zuschlag- vagy a Hunvald-ügy.
Mindezek következtében nem meglepő, hogy a korrupció észlelt szintje tovább növekedett. A probléma súlyosságát az is jelzi, hogy kilenc ország (Amerikai Egyesült Államok, Belgium, Franciaország, Hollandia, Japán, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia és Svájc) budapesti nagykövetsége novemberben közös nyilatkozatot tett közzé, amelyben felhívta a figyelmet a magyarországi befektetői klímát negatívan befolyásoló tényezők veszélyeire. Majd végül, konkrétan a rádiófrekvenciák ügyében, az Egyesült Államok kongresszusának alsóháza határozatban marasztalta el Magyarországot.
Egy évvel ezelőtt a 2008-ról szóló értékelését úgy zárta az intézet: „a rendszerváltás huszadik évfordulójának évében a magyarországi pártoknak és politikusoknak alapkérdésekre kellene választ adniuk, nem pusztán saját stratégiájukat, hanem a politikai rendszer egészét illetően is”. 2009-ben azonban ez nem történt meg, sőt, a rendszerváltás huszadik évfordulójának megünneplése is elmaradt.
(A Hírszerző és a Political Capital egyaránt a Communication First csoport tagja.)
