Hétszeresére nőtt a szélsőjobboldal szavazótábora 2006 óta

Kudarcosnak látszó jelentős politikai siker – így foglalható össze a Jobbik első fordulóban elért választási eredménye. Miközben ugyanis a 2006 óta meghétszereződött az akkor a MIÉP szövetségeseként induló párt szavazótábora, maguk a jobbikos politikusok sem mutatkoznak maradéktalanul elégedettnek. Mintha a Jobbik vezetői elhitték volna saját kampányüzenetüket, miszerint az „ország kétharmada jobbikos”. Ehhez képest a most szerzett több mint 850 ezer szavazat kevésnek tűnhet, valójában azonban kedvező induló pozíciót biztosít Jobbiknak, amely a Fidesz legkeményebb politikai ellenfele lehet.

A Jobbik választási eredménye

 

2006-ban 119 ezren szavaztak a MIÉP és a Jobbik fémjelezte Harmadik Útra. A szélsőjobboldal szavazótábora azóta meghétszereződött, méghozzá egyre gyorsuló ütemben: a tavalyi EP-választáson 427 ezren voksoltak a Jobbikra, az első fordulóban pedig dupla annyian, több mint 855 ezren.

 

 

A táblázatban azokat a megyéket emeltük ki, ahol a Jobbik országos átlaga fölött teljesített. Idén a kelet-magyarországi megyék mindegyikében megelőzték az MSZP-t, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 8 százalékpontot is meghaladó mértékben. Budapesten viszont az LMP lett a harmadik, két százalékponttal előzve meg a Jobbikot. A választási arányokat (tehát nem a szavazatszámot) nézve Pest megyében minimálisan, Budapesten szignifikánsan csökkent a Jobbik támogatottsága 2009 óta, a 18 többi megyében viszont nőtt.

 

A Jobbik szerényebb szereplése a fővárosban különösen a MIÉP korábbi eredményeivel való összehasonlításban érdekes. A MIÉP-nek mind 1998-ban, mind 2002-ben a budai kerületek voltak a fellegvárai. 2010-ben a Jobbik eleve a fővárosban a leggyengébb, de a korábban a MIÉP-fellegváraknak számító belső budai „elitkerületekben” még fővárosi átlagukat sem érik el. A Jobbik teljesítménye nemcsak arányaiban, de abszolút szavazatszámban is messze elmarad a MIÉP 1998-as és 2002-es eredményétől. Mindez jól mutatja, hogy míg a MIÉP inkább elitista szélsőjobboldali politikát képviselt, addig a Jobbik a populista irányvonal megjelenítésében erősebb.

 

 

Bár a Jobbik továbbra is inkább a kelet-magyarországi megyékben erős, a tavalyi arányokhoz képest Tolna, Zala, Vas és Somogy megyében nőtt 30 százaléknál is nagyobb mértékben a párt szavazataránya. A Jobbikra adott voksok megyei bontásban 10,84 és 27,2 között szóródnak. Nem mondható tehát, hogy regionális párt volna: az ország minden megyéjében legalább 10 százalékos bázissal rendelkezik.

 

Társadalmi kereslet a szélsőjobboldalra

 

Ha a társadalmi attitűdöket vizsgáljuk, a Jobbik sikeres választási szereplése nem meglepetés. A Political Capital Institute 2010 februárjában publikált, 32 ország adatait összehasonlító extrém jobboldali politika iránti társadalmi fogékonyságot mérő Jobboldali Extremizmus Indexe (DEREX) kimutatta: 15 év feletti korosztályban 2003 és 2009 között 10-ről 21 százalékra növekedett a szélsőjobboldali eszmékkel és politikával szimpatizálók aránya a magyar társadalomban.

 

Az emelkedés elsődleges oka a demokratikus intézményekbe vetett bizalom megroppanása. A bizalomvesztésből fakadó indulatok pedig nem csak a rendszer „átmeneti” szereplője, a kormányzat ellen irányultak, hanem a politikai elit egészét és magát a demokratikus rendszert is feszegetni kezdték. Ugyanebben az időszakban a társadalmi előítéletek is jelentős emelkedést mutattak, és növekedett a magyar társadalomban a félelem és a bizalmatlanság is. Jól látható továbbá, hogy a szélsőjobboldal iránti igény terén az elmúlt években végbement egyfajta látványos társadalmi „kiegyenlítődés”: a korábban az ezen eszmékre kevésbé fogékony városi, magasabban iskolázott és fiatal csoportok felzárkózni látszanak a sovinizmus és előítéletesség, kiábrándultság és rendszerellenesség terén. Ez azzal együtt is igaz, hogy ezen attitűdök továbbra is a vidéki (főleg falusi) lakosság körében és az alacsonyabban iskolázott csoportokban magasabbak.

 

 

A Jobbik politikájának hatékonysága

 

A Jobbik erősödése az elmúlt években látható volt pártpolitikai szinten is. A párt 2006 őszétől kezdődően kulcsszerepet vállalt a magyarországi szélsőjobboldal újjászerveződésében, cigányellenes kampánya fél év alatt jelentős ismertséget hozott a számára, 2007 nyarától pedig az azóta jogerősen feloszlatott Magyar Gárda megalapítása adott újabb lendületet a pártnak. A szélsőjobboldalon belüli integrációs folyamatok 2008 második felében már egyértelműen a Jobbik törekvéseinek megfelelően alakultak. A párt 2009-re meghatározó politikai szereplővé vált: az európai parlamenti választáson 14,77 százalékot érő 427 773 szavazatot szerzett, amelyet kevesebb, mint egy év leforgása alatt hajszál híján megduplázott: a vasárnap begyűjtött 855nm 436 szavazat az összes érvényes voks szinte pontosan egyhatoda.

 

Az 1990-es évekre jellemző plurális pártrendszert a 2000-es évek elején felváltó kétpólusú rendszer – a baloldali pólus meggyengülésének és a szélsőjobboldal előretörésének következtében – mára felbomlott. Ebben a változásában a Jobbik politikájának meghatározó a szerepe.

 

• A szélsőjobboldal megerősödése Magyarországon tehát nem pusztán a társadalmi problémák tünete, és nem kizárólag a többi párt felelősségére leegyszerűsíthető kérdés.
• A Jobbik előretörésének egyik legfőbb oka a párt hatékony politikájában, és azon belül is elsősorban a 2006 vége óta folytatott cigányellenes kampányban, valamint erőteljes elitellenességében keresendő.
• A pártnak mindezek mellett erősen generációs jellege van: a párt szavazótáborában és politikusi garnitúrájában erősen felülreprezentáltak a fiatalok. Ebből a szempontból lényeges, hogy az elmúlt években a jobboldalon belül nem mehetett végbe generációváltás, mivel a jobboldalt uraló Fideszben rendkívül centralizált a pártszervezet, amelynek a szűkebb vezetése a rendszerváltás óta változatlan. Ebből következően a Jobbik egy a Fideszen kívül elindított jobboldali generációváltási törekvésként is felfogható.

 

A Jobbik jelentette politikai kockázat

 

A Jobbik erős képviselete a magyar Országgyűlésben negatívan befolyásolja az ország általános megítélését, rontja a gazdasági és befektetői környezetet, valamint a kelet-közép-európai térségre kiterjedően növeli a politikai kockázatokat.

 

• A Jobbik megerősödése a nagy hazai és nemzetközi médiafigyelem hatására jelentős mértékben rontja a Magyarországról külföldön kialakult képet, főként az ország stabilitásába, valamint demokratikus fejlettségébe vetett bizalmat illetően.
• A külföldi érdekeltségű befektetők, a multinacionális cégek és a nagy áruházláncok a Jobbik politikájának célpontjai. Ennek a politikának a folytatása visszavetheti a Magyarországra irányuló befektetéseket, amely munkahelyek megszűnését vonhatja maga után.
• A Jobbik – sokszor irredenta, soviniszta jelszavakat használó – politikája kockázatnövelő tényező a szomszédsági kapcsolatok szempontjából is. A környező államokban potenciális veszélyforrásként utalnak a szélsőjobboldal magyarországi megerősödésére. Egyes szomszédos országok ultranacionalista politikai szereplői saját magyarellenes politikájukat erősíthetik a Jobbik politikájára való hivatkozással, ennek első példája a közelgő szlovákiai választásokon következhet be. Mindez kihat az egész térség politikai stabilitására.
• A Jobbik cigányellenes politikája kapcsán továbbra is az jelenti a legnagyobb politikai kockázatot, hogy a magyarországi cigány és nem cigány lakosság között amúgy is meglévő etnikai feszültség egyre erőszakosabb formát ölthet. Ahogy az az elmúlt években világossá vált, a Jobbik politikai érdeke az etnikai ellentétek kiélezése.
• A Jobbik azon kelet-európai szélsőjobboldali pártok közé tartozik, amelyek az utóbbi időben látványosan oroszbarát politikát kezdtek folytatni. A párt nyugati orientáció helyett kelet felé való közeledésről beszél mind politikai, mind gazdasági téren.

 

A Jobbik stratégiai dilemmái

 

A Jobbik parlamenti pártként több irányba is elmozdulhat, de politikája mindenképpen főként a kormányzó Fidesz számára jelent majd a kihívást. A párt saját, igen heterogén szavazótáborát illetően hasonló dilemmával szembesülhet, mint korábban a Fidesz. A kérdés, hogy miként tarthatja meg a mérsékeltebb szavazóit, úgy, hogy közben a szélsőjobboldali, a parlamenti pártokat egyaránt elítélő törzsbázisa igényeinek is meg kell felelnie. Utóbbi választói csoporttal kapcsolatban kérdés az is, hogy a Jobbik establishment-ellenessége mennyire lehet hiteles előttük, miután maga a Jobbik is a parlamenti keretek közé került.

 

• Amennyiben a Jobbik nem képes egyben tartani a szavazótáborát és a Fidesz hatékonyan politizál a Jobbik ellen, úgy a párt könnyen azon a jobboldali radikális pártok sorsára juthat, amelyek esetében a gyors növekedést a kipukkanás követi.
• A Jobbik ugyanakkor tovább is erősödhet, ha képes összetartani szavazótáborát és hatékonyan politizál a kormány ellen, amelyre a legpotensebb ellenzéki pártként minden esélye megvan. Ebben az esetben további szavazókat szakíthat le a Fideszről, mivel annak szavazói között a közvélemény-kutatások szerint nagy arányban találhatók a Jobbikkal is szimpatizáló választók.