Kai-Olaf Lang: A németek hozzászoktak, hogy a V4 időnként elutasítja álláspontjukat
Michal Strzalkowski, EurActiv.pl: Hol a visegrádi régió helye a német külpolitikában? Berlin erős támogatója volt a négy ország európai integrációjának az 1990-es években. Mára ezek az EU tagállamai, és gyakran máshogy látják a dolgokat, mint Németország.
Kai-Olaf Lang: Az 1989 utáni rendszerváltások kezdetétől fogva Németország biztosítani akarta, hogy Közép és Kelet-Európa – tehát az egyesült Németország közvetlen szomszédsága – egy stabil, kiszámítható és gazdag régió legyen a Nyugati struktúrákba ágyazva. Nem volt tehát meglepő, hogy Németország lett a visegrádi országok uniós csatlakozásának hajtómotorja. Ez a négy ország lett és bizonyos szempontból maradt is az EU keleti bővítésének szíve.
A visegrádi országok uniós (és NATO) tagsága azt is jelenti, hogy Németország nem csak földrajzilag, de politikailag is Európa közepén helyezkedik el. A németeknek természetesen hozzá kellett szokniuk ahhoz is, hogy ezek az országok határozottan elutasítják a német álláspontot, amire már szinte a csatlakozás másnapján volt példa. Emlékezhetünk például a második iraki háborúval kapcsolatos megközelítésre, az Oroszország politikájával kapcsolatos vitákra vagy az uniós szerződések reformja körüli ellentmondásokra és a kettős többségi szavazás bevezetésére. Az elmúlt években a közép-európai országok öntudatosabbak lettek, ami ahhoz vezetett, hogy le kellett küzdeni egy az egymással szembeni elvárásokokon alapuló általános válságot. Ennek ellenére Németország, mint Európa motorja, nem szeretné, hogy ez a négy ország marginalizálódjon. Berlin nem azért támogatta az Unió bővítését, hogy új választóvonalakat teremtsen.
Az utolsó uniós csúcstalálkozó óta a visegrádi országok azzal érvelnek, hogy a migráció kontextusában az EU elkezdett úgy beszélni a migrációról, ahogy a V4 tette azt két éve. Egyetért ezzel a meglátással?
Egyértelműen a hangszín alapvető változásáról és az európai migrációs politika elsődleges céljainak átalakulásáról beszélhetünk. A jelenlegi prioritás a külső határok védelme és a harmadik országokkal való együttműködés. Ezen felül a legtöbb tagállamban már nem népszerű a menekültek kötelező szétosztásának kikényszerítése. A migrációval kapcsolatban az EU tagadhatatlanul elmozdult a V4 követeléseinek irányában – habár (legalábbis formálisan) a problémával kapcsolatos nyelvezet még sok helyütt mindig mindig eltérő.
Mit gondol, mik Németország és a V4 legfontosabb közös érdekei? Az egyik például az alacsony államháztartási hiányok fenntartása volt az EU-ban.
Ma az egyik legfontosabb közös érdek a 27 tagú Európai Unió egységének fenntartása. Habár Németország elfogadja a monetáris unió kis mértékű fejlesztésének szükségességét és felismeri, hogy időnként egy-egy projektet el kell indítani az összes tagállam beleegyezése nélkül, Berlin meglehetősen önmegtartóztató ezeken a területeken. Az eurozóna jövőjével kapcsolatban egyértelművé vált, hogy mennyire nehéz közös többszöröst találni Németország és Franciaország között. Megfigyelhető volt az is az elmúlt években, hogy Franciaország számára a „többsebességes Európa” vagy az EU valamilyen szintű „átalakítása” érdekessé vált, mint az európai integráció előmozdítására alkalmas eszköz. Németország azonban az ilyen tevékenységet kevésbé látja kifizetődőnek és valójában a teljes Unió konszolidására törekszik. Egy példa erre a PESCO védelmi projekt sorsa. Németország azt akarta, hogy mindenki számára „nyitva álljon” – ami meg is történt. Franciaország erre válaszul pedig egy új katonai projektet indított el Európai Beavatkozási Kezdeményezés néven, ami egy teljesen más filozófián alapszik, csak egy szűk kör kooperációját hangsúlyozza.
Az EU egységének és kohéziójának biztosítása tekintetében a közös piac erősítése Németország fő célkitűzése. Habár vannak viták (például a kihelyezett munkavállalókról szóló irányelv), úgy néz ki, hogy a hasonlóan felépített gazdasági szerkezeteken belül jelen lévő érdekeknek köszönhetően Németország és a V4 közös megközelítést alkalmaz.
Ne felejtsük el az EU szomszédságpolitikáját sem. Igaz, hogy általában a visegrádi országok Németországhoz képest nyitottabb politikát támogatnak a nyugat-balkáni és keleti partnerek irányában – mivel utóbbi hallani sem akar újabb bővítésről. Ugyanakkor Németországnak és a V4-nek közös érdeke, hogy biztosítsák, az EU nem feledkezik meg ezekről az államokról.
Egyes V4 tagállamok elkezdték lépésről lépésre lazítani költségvetési politikájukat, többet és többet tesznek félre szociális célokra. Lengyelország olyan nagy társadalmi programokat indít, mint a „Család 500+,” míg a cseh miniszterelnök a nyugdíjak és közalkalmazottak fizetésének emelését ígérte. Probléma lehet ez az EU-n belül a fenntartható költségvetési politikát támogató Berlin számára?
Véleményem szerint nem látni, hogy a visegrádi országok visszavonulnának attól a pénzügyi és költségvetési politikától, ami a költségvetési fegyelmet a laza költekezés elé helyezi. Az viszont igaz, hogy a lengyel kormány a társadalmi dimenziót emeli ki, ami bizonyos költségekkel jár. Lengyelország azonban már a Polgári Platform kormány alatt sem értett egyet igazán a német megközelítéssel a pénzügyi válság kapcsán. Az igazi teszt a következő gazdasági visszaeséskor jön majd, ha akkor következik be, mikor a költségvetések a jelenlegi állapotukban vannak. Ez megmutatja majd, hogy egy kormány hozzá tudja-e igazítani politikáját a társadalmi elvárásokhoz, amit természetesen nem szabad kizárni. Másrészről pedig a többi visegrádi országban semmilyen változást nem látok – Csehország, Szlovákia és Magyarország még mindig szigorú költségvetési politikát folytat és legalább olyan következetesen, mint Németország – ha túl nem szárnyalják azt. Tehát ebből a szempontból a V4 Németország szövetségese marad majd és nem válnak a „déli pénzügyek” országaivá.
Ma a V4 fontosabb kereskedelmi partner Németországnak, mint Kína a partnerek közti kereskedelmi volumen alapján. Hogyan hat ez a regionális kapcsolatokra?
Valóban, a kereskedelem és más gazdasági kapcsolatok is nagyon intenzívek a V4 és Németország között. Az erős viszony stabilizálja az együttműködést Németország és a régió országai között, amik a közelmúltban részben feszültebbé váltak a politika terepén. Ennek következtében sok fontos európai ügyben a felek érdekei megegyeznek, ahogy azt látjuk például az Egyesült Államok és Európa közötti kereskedelmi viták esetében. Mondhatjuk, hogy Németország és a V4 közelebb van egymáshoz, mint Németország és Franciaország. Tekintsünk azonban a jövőbe. Példának okáért a digitalizációnak kifejezetten komoly hatása van a német és visegrádi modellekre hajazó, erősen iparosított gazdaságokra. Mi történik, ha az ipari állások megszűnnek? Mit tesznek a befektetők (például a németek) ezekben az országokban? Most mindennél fontosabb előre tekinteni ezekre a kihívásokra és politikai fontosságukra.
Az elmúlt időszakban a visegrádi országok közelebb kerültek egymáshoz azáltal, hogy mindannyian ellenzik a jelenlegi uniós migrációs politikát. Azelőtt többször voltak megosztottak, mint egységesek – például az Oroszországgal való kapcsolatok terén. Hogy látja Berlin a V4 belső kohézióját?
A V4 nem egy gránittömb. Keleti politika, orosz kapcsolatok, a fenyegetések értékelése és a Németországgal kapcsolatos attitűdök is különböznek a négy országban. Hogy absztraktabb módon fogalmazzak, történelmük és földrajzuk közös, ugyanakkor a történelem és a földrajz el is választja őket. Ennek eredménye, hogy váltakozó képeket látunk: nem mindig van V4, néha V2+2-t látunk, néha pedig V4 mínuszt. Másrészről, ezen különbözőségek ellenére a V4, igazából, az egyik legjobban működő csoport az EU-ban. Sok esetben az EU elfogadja álláspontját és néhány esetben ezzel az állásponttal komolyan számolni kell.
Mit vár, ismét meggyengül a visegrádi együttműködés, ha az EU végre letisztult szabályokat állít fel a menekültpolitika területén?
Nyilvánvaló, hogy a migrációs politika erős kötelék volt a V4 tagállamok között és maradt a mai napig. Feltételezem, hogy nem születnek új megállapodások a migrációs politikával kapcsolatban, de lesz valamiféle tökéletlen egyezség. A migráció még hosszú ideig előkelő helyet foglal el az európai napirendben. De amíg nem jön egy újabb erős migrációs hullám (amit nem lehet kizárni), a probléma nem lesz olyan érzelmekkel töltött, mint a korábbi években. És természetesen nem lesz olyan nagy szerepe a visegrádi országok közeledésében. De ez nem azt jelenti, hogy a V4 köteléke lazulna, mivel vannak még olyan ügyek, melyek összekapcsolják ezeket az államokat – például a párbeszéd az EU jövőjéről, az Európai Bizottsággal szembeni kritikus hozzáállás vagy a négy alapszabadság fenntartása.
Elkezdődnek a 2021-2027-es pénzügyi keretről szóló tárgyalások. A visegrádi országoknak nem tetszik a (nekik kedvező) kohéziós politikák megnyirbálása és az európai források egy részének átcsoportosítása a déli országoknak. Hogy közelíti meg Berlin ezeket az ügyeket?
Berlin bizonytalan helyzetben van. Egyrészt, nettó befizetőként csökkenteni szeretné befizetéseit, különösképpen a Brexit hatásai miatt. Másrészt azonban Németország az egész unióval szemben felelősséggel tartozik, így nem vesz fel olyan kemény álláspontot a többéves pénzügyi keretről, mint Hollandia. Németország érdekelt ezen felül a további befizetések területén határok felállításában és a kohéziós politika enyhe kiigazításában is, így például a regionális politika támogatna a menekültek integrációjára létrejött projekteket. Ez valószínűleg forrásátcsoportosítással járna, de a hatása várhatóan minimális lenne.
Sokat beszélnek mostanában az eurozóna reformjáról. Habár Németország még mindig ellenzi egy külön az eurozónára vonatkozó költségvetés felállítását, elkezdett beszélni az ügyről Franciaországgal. A V4-ben egyedül Szlovákia eurozóna-tag. Vezethet ez ellentmondásokhoz Németország és a V4 között a többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalások során?
Ez attól függ, hogyan nézne ki pontosan az eurozónára vonatkozó költségvetés, milyen nagy lenne és milyen forrásokból töltenék fel, illetve mennyire menne a teljes büdzsé rovására. A vita legfontosabb alapjai egyelőre az eurozónán belül bontakoznak ki – az EU északi államai állnak egyik oldalon, míg Franciaország és a déli államok a másikon.
