Mi történik Grúziában?
Grúzia fővárosában, Tibiliszben nemrég tüntetések törtek ki, megostromolták a parlament épületét is, miután Szergej Gavrilov orosz képviselő a grúz házelnöki székben oroszul tartotta beszédét egy nemzetközi rendezvényen. Az incidensre válaszul Vlagyimir Putyin orosz elnök leállította a két ország közötti közvetlen légi járatokat az orosz turistákra leselkedő veszélyre hivatkozva. A történtek hátteréről, a két ország kapcsolatát folyamatosan beárnyékoló 2008-as orosz-grúz háborúról és orosz dezinformációs kampányokról kérdeztük Tamar Kintsurashvilit, a Media Development Foundation igazgatóját.
Political Capital: Erőszakos tüntetések zajlottak Tbilisziben azt követően, hogy Szergej Gavrilov orosz képviselő a grúz parlamenti elnöki székből intézett beszédet az Ortodox Interparlamentáris Gyűlés résztvevőihez. Miért okozott Gavrilov megjelenése ekkora politikai botrányt, ha hivatalos felkérésre érkezett egy elsősorban kulturális jellegű rendezvényre?
Tamar Kintsurashvili: A első tüntetés azt követően tört ki, hogy Ukrajna Grúziába delegált nagykövete, Ihor Dolov elhagyta a gyűlést, tiltakozva az Orosz Kommunista Párt képviselőjének, Szergej Gavrilov közgyűlési felszólalása ellen. Dolov nem akarta meghallgatni a felszólalást, elutasító magatartását pedig Ukrajna és Grúzia (a grúz Abháziát és Dél-Oszétiát, a Krím-félszigetet és kelet-ukrán területeket érintő – szerk.) folytatódó orosz megszállásával magyarázta. A szélesebb körű utcai tiltakozásokat az orosz képviselőnek a házelnöki pulpituson való megjelenése váltotta ki. A Nyugat-barát ellenzéki képviselők végül nem engedték Gavrilovnak, hogy a házelnöki székben maradjon. Szergej Gavrilov ugyanis azok közé az orosz politikusok közé tartozik, akik a 2008 augusztusában kezdődött orosz-grúz háború kitörése után pár nappal Abházia és a chinvali (dél-oszétiai) régió függetlenségének elismerése mellett szavaztak.
A tüntetések szélesebb kontextusához hozzátartozik, hogy a grúz társadalom az ortodox egyházat és papságot Oroszország egyik fő fegyverének tekinti. A megmozdulásokban vezető szerepet vivő grúz fiatalság pedig különösen érzékennyé vált a kormányzó Grúz Álom ezzel kapcsolatos üzeneteire, amelyek azonban ellentmondásosak. Úgy tűnik, hogy a grúz kormány kettős játékot játszik: Nyugat-barát intézkedésekkel kampányol, ugyanakkor igyekszik elkerülni Oroszország ingerlését. A Grúz Álom politizálása az ország nyugati orientációjáról szintén hozzájárult az állampolgárok zavarodottságához.
Ez a politikai közjáték, vagy az arra adott erőteljes orosz válasz, amely leállította a két ország közötti repülőjáratokat és korlátozza a turizmust, destabilizálhatja az orosz-grúz kapcsolatokat vagy a Grúz Álom és a pártot vezető Bidzina Ivanishvili kormányzóképességét?
2007-ben Oroszország korlátozta a grúz borok behozatalát, a tiltást csak a Grúz Álom kormányra kerülése után törölte el (2012-ben – szerk.). Az orosz szankciók ugyanakkor láthatóan jót tettek a grúz borok minőségének és diverzifikálták az ország külkereskedelmi piacait. Közhely, hogy Oroszország a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretében kötött megállapodások ellenére a kereskedelmi kérdéseket folyamatosan politikai célok elérésére használja, így Grúzia számára az orosz piactól való függőség nem jelent amúgy sem biztonságot, inkább a turizmusra szolgáló infrastruktúráját kellene javítania, a turizmussal foglalkozó kampányait diverzifikálnia.
Ön személyesen és a Media Development Foundation is rendszeresen monitorozza az orosz propagandát. Hogyan határozhatók meg Grúziában az orosz dezinformáció jelenlegi közvetlen és közvetett céljai?
A Nyugat-ellenes propagandára szolgáló orosz információs befolyás egyszerre használ nyíltan negatív és burkolt destruktív stratégiákat. A cél a közvélemény megosztása külpolitikai kérdésekben. Például a szélsőjobboldali ellenzéki Patrióták Szövetsége párt „ha Oroszország megszálló hatalom, akkor Törökország miért nem” üzenete az aktuális és valós biztonságpolitikai kihívás helyett egy történeti eseményre kíván fókuszálni, arra, amikor Grúzia az Ottomán Birodalom megszállása alatt állt. A láthatatlan destruktív stratégia kulcsfontosságú ügyekről tereli el a figyelmet, így figyelmen kívül hagyja Oroszország felelősségét a 2008-as háborús konfliktusban azzal, hogy azt hangsúlyozza: „feláldozzuk az országunk érdekeit az Egyesült Államok/a Nyugat érdekei oltárán”. A Nyugat démonizálásával párhuzamosan egy pozitív, azaz konstruktív stratégia Oroszországot a Nyugat alternatívájaként állítja be. Ez a stratégia pár éve jelent meg és egyre hangsúlyosobbá vált.
Hogyan használhatja a Kreml a jelenlegi diplomáciai konfliktust vagy a tüntetéseket oroszbarát üzenetek terjesztésére? Ön szerint a jelenlegi grúz politikai történések belföldi vagy külföldi percepcióját már eltorzították ilyesfajta dezinformációk?
Oroszország inkább a negatív gazdasági következményekre számíthat. Nem hiszem, hogy a nemzetközi vagy a belföldi percepciók jelentősen torzítottak lennének, noha a Kreml narratívái már készen vannak, a céljuk az, hogy a fejleményeket a grúz állampolgárok tüntetései helyett szélsőjobboldali csoportok vagy az ellenzék megmozdulásainak állítsák be. Megpróbálják a tüntetéseket az Egyesült Államokhoz kapcsolni, miközben gazdasági katasztrófával riogatnak az elmaradt orosz turisták miatt.
Az egyik korábbi elemzésük megállapítása szerint Oroszország emberi jogi ügyeket, összeesküvés-elméleteket használ fel Grúzia nyugati integrációjának megállítására, például a grúz identitás elvesztéséről és a homoszexualitás „legalizálásáról”. Mivel az első LGBTQ-menetet a tüntetések miatt fújták le, felbukkantak ilyen dezinformációk az új politikai botrányhoz kapcsolódóan?
A vallás fegyverként való használata Oroszország legerősebb eszköze a posztszovjet térség befolyásolására, a közös vallás és közös emlékek révén történő konszolidációra. Oroszországhoz kötődő szélsőjobboldali csoportok ugyan aktívan mobilizálták a közvéleményt a Pride ellen, de a két aktuális fejlemény nem kapcsolódott közvetlenül össze, mivel a Gavrilov-elleni tüntetések spontán módon alakultak.
Tamar Kintsurashvili a Media Development Foundation ügyvezető igazgatója. Szerzője számos gyűlöletbeszéddel, Nyugat-ellenes propagandával, a Kreml Influence Indexel, médiaműveltséggel, szólásszabadsággal foglalkozó kutatásnak és publikációnak. A tényellenőrző Myth Detector szerkesztője, a Deutsche Welle Akadémia fiatalok kritikai gondolkodását fejlesztő médiaműveltségi programjának vezetője Grúziában. Tagja a Deutsche Welle Akadémia Média- és Információs Műveltségi Szakértők Hálózatának (MILEN).
