Tágra zárt kapuk

A Political Capital Grigorij Meseznikov szlovák politikai elemzővel, a cseh Prague Security Studies Institute-tal együttműködve vizsgálta az orosz, a kínai és a török tekintélyelvű befolyás jellemzőit, módszereit Magyarországon, Szlovákiában és Csehországban. Kutatásunk során arra kerestük a választ, miként jelenik meg az autoriter befolyás ebben a három visegrádi államban. Azt is megvizsgáltuk, hogyan hat az autoriter befolyás az egyes országok szövetségi rendszerére, illetve miként jelennek meg a tekintélyelvű hatalmak a cseh, a magyar, illetve a szlovák médiatérben. Kutatásunk során Oroszország-, Kína- és Törökország-szakértőkkel is együttműködtünk.

Fő megállapításaink és szakpolitikai javaslataink alább olvashatók.

A teljes tanulmány angolul itt érhető el (pdf, 3 353 KB. A tanulmány szövegét 2019. december 6-án frissítettük.)

Vezetői összefoglaló

• A kelet- és közép-európai régió kifejezetten sérülékeny az autoriter befolyással szemben, mivel demokratikus intézményei kevésbé beágyazottak, kormányai pedig maguk is populista narratívák segítségével igyekeznek hatalomban maradni.
• A régió országai két okból is fontos célpontok lehetnek Oroszország, Kína és Törökország számára. Egyrészt rajtuk mint baráti politikai szereplőkön keresztül gyengíthetik a nyugati közösséget, befolyásolhatnak bizonyos szakpolitikai döntéseket, másrészt örömükre szolgál az illiberális hatalomgyakorlás terjedése, ezzel is relativizálva saját politikai berendezkedésüket.
• A V3 (Magyarország, Szlovákia, Csehország) országaiban az autoriter befolyás ereje és elterjedtsége számos körülménytől függ, beleértve a helyi kormányok nyitottságát az ilyen hatásokra.
  • Oroszország a három autoriter rendszer közül az egyetlen, amelynek kifejezetten érdekében áll az uniós integráció gyengítése. Oroszország az úgynevezett „sharp power” eszköztárát, beleértve az orosz hírszerzés aktív intézkedéseit veti be a térségben, hogy helyi oroszbarát erőkön keresztül támogassa saját NATO- és EU-ellenes külpolitikai céljait.
  • Kína kapcsolata az unióval gyakran konfliktusos, Európára ugyanakkor egy multipoláris világrend egyik lehetséges pólusaként tekint, legfőbb érdeke pedig, hogy egy virágzó uniós gazdaságot tudhasson kereskedelmi partnerének. Kína a puha hatalmi módszerekre koncentrál, leginkább kulturális és oktatási területeken, de időről-időre más befolyásolási eszközöket is bevet, hogy eltérítsen egyes helyi politikai szereplőket a Pekinggel ellentétes álláspontok képviseletétől. Egy ilyen eszköz az „ösztönzés és visszatartás” elve, ami annyit jelent, hogy Kína szívesebben fektet olyan államokba, amelyek nem foglalnak állást Peking érdekeivel szemben, legalábbis sikerrel igyekszik eladni ennek a látszatát.
  • Elsősorban NATO-tagsága okán Törökország esik intézményesen legközelebb a Nyugathoz. Ennek következtében Ankara szlovákiai és csehországi aktivitása szinte kizárólag a kultúra szintjére korlátozódik, de Törökország a politikai és gazdasági hatalmát is sikerrel terjeszt ki – már ha a helyi kormányzat vevő erre. Magyarország az.
• Az autoriter befolyás más-más módon jelenik meg a három V3-országban.
  • Az autoriter rezsimeknek Magyarország esetében van a legkönnyebb dolga. A magyar kormány nyíltan keleti orientációjú külpolitikája – amelynek keretében „hídszerepet” vállal Kelet és Nyugat között – szélesre tárja a kapukat az autoriter befolyás terjedése előtt. Budapest gyakran az uniós szintű döntéshozatal hátráltatásával igyekszik magyarországi befektetésekre váltható jó pontokat szerezni az autoriter nagyhatalmaknál, amelyek alternatív finanszírozási lehetőséget nyújthatnak kormányközeli üzletembereknek. Magyarország és szövetségesei számára konkrét fenyegetést jelenthet a Nemzetközi Beruházási Bank (IIB) budapesti irodája, ami a Nyugat-Balkán uniós és NATO-integrációs erőfeszítéseinek akadályozásán dolgozó orosz hírszerzési csomóponttá válhat. Az első európai Türk Tanács iroda budapesti megnyitása következtében pedig felerősödhet a türk nyelvű országok lobbitevékenysége, hogy Budapesten keresztül befolyásolják a nyugati intézményrendszer döntéseit.
  • Szlovákiában és Csehországban is megvannak az autoriter rezsimek saját szurkolói a politikai és a gazdasági életben, beleértve Milos Zeman cseh elnököt és Andrej Danko szlovák házelnököt, de ők korlátozott hatással bírnak saját országuk külpolitikájára. Ezekben az országokban ezért az autoriter rezsimek, leginkább Oroszország és Kína, a pártpolitikai (pl. Nyugat-ellenes politikai erők támogatása), gazdasági (pl. befektetések), hírszerzési (pl. a kínai és orosz nagykövetségek aktivitása) és kulturális (pl. oktatási együttműködések) szférákban aktívak.
• A V3 országainak autoriter befolyással szembeni kitettségében közös és országspecifikus elemeket is találunk.
  • Oroszország esetében mindhárom vizsgált közép- és kelet-európai országban sérülékeny tényezőnek tekinthetjük az energiafüggőséget, a külső szereplők által kihasználható társadalmi problémák megoldatlanságát, a helyi tisztviselők és a Kreml közötti esetleges információcserét és a helyi lakosság egyes rétegeinek oroszbarát nézeteit. Budapest döntése, hogy megnyitja a kapukat az orosz befolyás előtt és a prágai Orosz Nagykövetség folyamatos orosz hírszerzőcsomópontként való működése kockázatot jelenthetnek a nyugati intézményrendszer egészére. Szlovákiában a paramilitáris szervezetek lehetnek Oroszország eszközei, hogy beszivárogjanak egy NATO-tagországba.
  • Kínával kapcsolatban az információhiányt és a helyi kormányok Pekinghez kötődő irreálisan magas gazdaságpolitikai reményeit jelölhetjük meg a legfontosabb közös problémaként. Magyarországon jó példa erre a Budapest-Belgrád vasútvonal, hiszen az a magyar gazdaság számára nem, legfeljebb néhány kormányközeli vállalkozó számára lesz profitábilis. A beígért kínai befektetések többször nem valósultak meg Szlovákiában, 2018-ban pedig Csehországban a CEFC energiavállalat ütközött anyagi problémákba, hogy aztán csődöt jelentsen. A Petr Kellner cseh üzletember és a kínai kormány között kialakult szoros kapcsolat is kockázatot jelenthet.
  • Korlátozott pénzügyi kapacitásai, NATO-tagsága és uniós tagjelölti státusza miatt Törökország kevésbé számít veszélyesnek a régióban. Egyedül Magyarországon alakult ki rendszerszintű sérülékenység Törökországgal szemben, ami főképp a szoros személyes és nepotikus kapcsolatokat takarja a magyar miniszterelnök és török kormányzati és kormánypárti szereplőkkel. Ez a kapcsolat segíthette Ankarát abban, hogy uniós döntéseket befolyásolhasson, például az észak-szíriai offenzívája esetében.
• A helyi Kreml-barát portálok aktívan terjesztenek az orosz érdekekkel egyező narratívákat, sok közülük Kína esetében is támogató álláspontot vesz fel. Utóbbi esetében kivételek is akadnak, ilyen például a cseh Aeronet portál. Magyarország a dezinformáció tekintetében is különleges eset: a legtöbb oroszbarát dezinformáció és a Kína nemzetközi szerepét döntően pozitívan megítélő narratívát a kormányzati irányítású médiabirodalom terjeszti, ami szinte feleslegessé teszi az Oroszország és Kína által támogatott manipulatív kampányok finanszírozását az országban.
• Kutatásunk rávilágít arra, hogy amennyiben Kelet-barát kormány kerül hatalomra egy a nyugati intézményrendszerbe integrálódott országban, a keleti autoriter rezsimek viszonylag zökkenőmentesen tudják befolyásolni a nyugati intézményrendszer döntéseit. Ezt jelzi a magyar kormány tevékenysége, politikai előnyöket ígérve Oroszországnak (pl. retorikai szinten akadályozza a további szankciók bevezetését Moszkva ellen), Kínának (pl. a Peking álláspontját elítélő kezdeményezéseket vétózza) és Törökországnak (pl. a Törökország észak-szíriai offenzíváját elítélő nyilatkozat elfogadását késlelteti), úgy a belpolitikai, mint a nemzetközi színtéren. A Kelet felé kacsingató nyugati kabinetek bizonyították, hogy hajlandók lehetnek feláldozni nyugati kapcsolataikat az autoriter országoktól remélt előnyökért cserébe. Ez a felfedezés bátoríthatja Oroszországot, és esetlegesen más autoriter rezsimeket is, hogy fenntartsák vagy akár erősítsék az európai és észak-amerikai Kelet-barát szereplők támogatását célzó erőfeszítéseiket.

Szakpolitikai javaslataink

• Az EU külpolitikájára vonatkozóan az uniós intézményeknek és Nyugat-barát szereplőknek továbbra is a minősített többségi döntéshozatal bevezetése mellett kell érvelniük; ezzel volna csökkenthető az autoriter hatalmak EU-tagországokon keresztül kifejtett befolyása. A minősített többségi döntéshozatal melletti érv az Unió erősebb nemzetközi szerepvállalásának szükségessége, jelenleg ugyanis (az egyhangú döntéshozatal következtében) a blokk gyakran csak a partvonalról szemléli a jelentős nemzetközi eseményeket. Nem tudott például hatékonyan fellépni az észak-szíriai török offenzíva ellen, ahol törökbarát erők a jelentések szerint háborús bűnöket is elkövettek.
• Amíg az uniós szintű külpolitikai döntéseket egyhangúlag hozzák meg, a nemzetközi eseményekre adott válaszaikat koordinálni hajlandó uniós tagországoknak a lehető leggyorsabban közös nyilatkozatokat kell kiadniuk, és fellépniük abban az esetben, ha a Tanács nem jut dűlőre. Az Európai Parlamentnek egyidejűleg folytatnia kell azt a gyakorlatát, hogy a lehető leggyorsabban elfogadott határozatokban reagál a nemzetközi történésekre, ezzel az Unió hangját adva addig, amíg (és az után, hogy) az uniós külpolitikai döntéshozatal átesett a szükséges reformokon.
• A dezinformáció és a kiegyensúlyozatlan tájékoztatás továbbra is jelentős problémaként van jelen az EU tagállamaiban, és azon belül a vizsgált három visegrádi államban. Az Európai Uniónak érezhető mértékben növelnie kell a dezinformáció-ellenes erőfeszítéseit, képzések támogatásával segítenie kell a független újságírás fejlesztését, minden erejével erősítenie kell a szólás- és sajtószabadságot (beleértve a tagjelölt vagy a tagság felé orientálódó államokat is). Az East Stratcom Task Force anyagi erőforrásainak és mandátumának bővítésére is szükség van. A médiatudatosság-oktatás hosszú távú megoldást nyújthat a dezinformáció problémájára.
• Az Európai Uniónak következetesen kell kommunikálnia kohéziós politikájának eredményeit, kiemelve az uniós támogatás előnyeit (pl. a források egy része nem visszatérítendő, az EU ellenőrzi a pénz felhasználását) az autoriter rezsimek finanszírozásával megvalósuló befektetésekkel szemben (pl. politikai kiszolgáltatottság, hitelek, nincs uniós felügyelet). Ez hiteltelenítheti a Kelet felé forduló rezsimek érveit az autoriter államok befektetéseinek állítólagos nemzetgazdasági előnyeivel kapcsolatban.
• A nyugati szövetségeseknek határozottan el kell ítélnie az autoriter rezsimek felé forduló uniós és NATO-tagállamokat, a velük való együttműködést pedig a lehető legalacsonyabb szintre szükséges korlátozni, miközben nyomást kell gyakorolni rájuk irányvonaluk átgondolása érdekében. A nyugati szövetségesi rendszernek növelnie kell az autoriter harmadik államokkal széles körben együttműködő tagállamok számára a kockázatot jelentő kooperáció miatt elszenvedett hátrányokat („költségeket”), ami akár a renitens tagállamokat is eltántoríthatja erről az útról, de a többiek számára mindenképpen figyelmeztetésül szolgálhatna a jövőre nézve. A Kelet és Nyugat közötti egyensúlyozást hirdető rezsimeket minél többször kell olyan helyzetbe hozni, ahol egyértelműen oldalt kell választaniuk.
• Az Unión belüli Nyugat-barát szereplők továbbra is folytathatnak értékalapú kommunikációt geopolitikai kérdésekben, de fel kell ismerniük, hogy a helyi lakosság széles rétegeit nem vagy alig érdekli a külpolitika. Mégsem lehetetlen a téma hatékony kommunikációja. A Nyugat-barát szereplők rá tudnak mutatni, milyen hatással vannak az autoriter rezsimekkel ápolt kapcsolatok a mindennapi életre. Rávilágíthatnak például az autoriter országokkal kötött szerződések pénzügyi következményeire, a szolgáltatások alacsony színvonalára (pl. a 3-as metróvonalon közlekedő új szerelvényekre) és az autoriter országok által vezényelt vagy pénzelt befektetések kockázataira (pl. Paks II bővítése a Roszatom által).