Hogyan szállj szembe a radikalizációval?

Egyáltalán mi az a radikalizáció? Miért fordul valaki a szélsőséges eszmék felé, és mik ennek a jelei? Mit tehetünk mi, hétköznapi emberek, a saját környezetünkben a radikalizáció ellen? Ezekben a kérdésekben igazít el az útmutatónk, amelyet a Tegyél egy Bátor Dolgot projektünk keretében készítettünk.

A mindennapjainkban gyakran találkozunk szélsőséges megnyilvánulásokkal, mégis kevesen ismerik fel ezeket, és még kevesebben szállnak szembe velük. Pedig lehetne ez másképp is, és mi épp ebben segítünk. 

De mi is az a radikalizáció? Először is nem egy állapot, nem egy adottság, amin ne lehetne változtatni. A radikalizáció egy folyamat, egy örvény, amelybe ha valaki belesodródik, egyre mélyebb meggyőződéssel képes gyűlölni valamilyen „külső”, „idegen”, a „normálistól eltérő” csoportot. A megbélyegzettek lényegében bármilyen ismérv alapján körülhatárolhatók: bőrszín, nemzetiség, vallás, kultúra, szexuális irányultság, nem, kor, identitás vagy akár politikai meggyőződés szerint.

A leggyakoribb „külső” csoportok így a romák, a zsidók, a muszlimok, a bevándorlók, az LMBTQ+ közösség tagjai, a hajléktalanok, a munkanélküliek, a fogyatékkal élők – a sor hosszan folytatható. 

Na de miért radikalizálódik valaki? Több tényező is közrejátszhat ebben; ezeket két csoportba érdemes szedni. Az úgynevezett (1) ösztönző tényezők valamilyen sérelemből táplálkoznak: ez azt jelenti, hogy a „saját csoport” valamilyen (vélt vagy valós) hátrányt, igazságtalanságot szenved el (ez lehet társadalmi, politikai vagy gazdasági színezetű ugyanúgy, mint akár egy személyes tragédia), ami gyűlölködésre ösztönzi az elszenvedőt. Ugyanennyire fontosak az úgynevezett (2)  vonzó tényezők is: aki radikalizálódik, tagja lesz egy közösségnek, amelynek van célja, ideológiája, és ahol meg lehet élni a hatalomhoz, az irányításhoz való lojalitás és elkötelezettség érzését. 

Hogyan ismerhetjük fel, ha valaki épp a radikalizálódás folyamatán megy keresztül? Arról, hogy az ember világnézetének alapja egyre inkább „mások” elutasítása és gyűlölete lesz. További jelek lehetnek, ha valaki nem hajlandó kapcsolatba lépni olyan emberekkel, akiket különbözőnek tart, nem hajlandó tudomást venni a sajátjától eltérő véleményekről, miközben hirtelen változnak meg a mindennapi szokásai, a viselkedése.

Mit tehetünk, ha felismerjük a radikalizáció jeleit valakin a saját környezetünkben? Fontos, hogy nyitott, empatikus és megértő hozzáállással forduljunk a radikalizálódott személy felé. Beszélgessünk vele, próbáljuk megérteni, miért gondolkodik úgy, ahogy, és villantsunk fel alternatív narratívákat számára, hogy lássa, nem megingathatatlan az a szélsőséges világnézet, ami épp beszippantotta őt. 

Az útmutatóért, és további információkért látogass el a Tegyél egy Bátor Dolgot honlapjára!