Az autoriter rendszerek kísértete járja be az Európai Uniót
A Political Capital több mint 90 külpolitikai témájú EP-szavazás alapján vizsgálta, hogy mennyire nyitottak az EP-képviselők az autokrata befolyásolási kísérletekkel szemben. A szavazásokat öt kategóriába rendeztük: (1) a Kínai Kommunista Párt, (2) a Kreml, illetve (3) más autoriter rendszerekkel szembeni kritikus hozzáállás, (4) az információs szuverenitás, (5) a közös uniós külpolitika támogatása. Az öt kategóriához tartozik egy-egy index, amelyeken a képviselők, a nemzeti pártok, a nemzeti delegációk és az EP-csoportok is kaptak egy 0-100 közötti pontszámot, ahol a 0 a leginkább autoriterbarát, a 100 a leginkább autoriterellenes attitűdöt jelöli.
Ahogy az 1. ábra mutatja, az EP-képviselők az öt indexen elért pontszámaik alapján öt csoportba oszthatók. Közülük a legnagyobb létszámút az integrációpárti héják alkotják, akik a megfelelő számú leadott szavazatot felmutató 680 képviselő 53 százalék teszik ki. Ez a csoport nemcsak támogatja a közös fellépést az autoriter rezsimek szinte mindegyikével szemben, de támogatják a közös uniós stratégiák létrehozását a dezinformáció és a külkapcsolatok terén is. A rendszerkritikus héják – legfőképp a Konzervatívok és Reformisták, illetve a Zöldek képviselői (26%) – szintén keményen fellépnének az autokrata rezsimek ellen, a közös uniós stratégiákat ugyanakkor már gyakran politikai vagy szakpolitikai kritikával illetik. Ehhez a csoporthoz tartozik a lengyel PiS mellett több közép-kelet-európai kormánypárt, például a cseh ANO 2011 és a Fidesz is. A szuverenitáspárti egyensúlyozók csoportja az előbbi kettőnél lényegesen kisebb (8%), ide tartozik például az olasz Lega. Ők szinte teljes mértékben elutasítják az EU közös fellépését külpolitikai kérdésekben vagy a dezinformáció elleni küzdelemben, de számos autokrata rezsimmel szemben kritikusak – igaz, Oroszországgal szemben sokkal kevésbé, ellentétben az előbbi két csoporttal. A hipokrita békepártiak (6%), mint az osztrák FPÖ vagy a görög Sziriza, bizonyos esetekben hajlanak a kínai rendszer kritikájára, de a Kremlt már csak meglehetősen ritkán bírálják, míg az euroszkeptikus diktátorbarátok (8%) szinte semmiben sem hajlandók együttműködni az EP többségével – ide került például a német AfD vagy a Marine Le Pen fémjelezte francia Nemzeti Gyűlés.
1. ábra: Az EP-képviselők csoportjai az egyéni index-pontszámaik alapján
Kína „puha”, illetve „éles” befolyásolási kísérletei viszonylag sikertelennek mondhatók az Európai Parlamentben. Szinte vakon csak a szélsőbaloldal egy része támogatja (lásd a 2. ábrát), a Pekinget elítélő EP-nyilatkozatok pedig jó alkalmat biztosítanak számukra Amerika-ellenes álláspontjuk hangoztatásához. Az EP-képviselők az (általunk vizsgált) Kínát kritizáló határozatokat legalább 85 százalékos aránnyal fogadták el. A pekingi rezsim sokkal inkább a tagállami, illetve az egyéni szinteket célozza: megpróbálja kihasználni gazdasági erejét, illetve annak korrupciós potenciálját az európai politikai döntések befolyásolására. Erre lehet példa Magyarország, ahol több közös kínai-magyar projekt is készülőben van; nem mellesleg a Budapest-Belgrád vasútvonal felújítását kínai forrásból végző konzorciumnak része egy Mészáros Lőrinchez köthető cég. Többek között e projektek eredménye lehet, hogy Budapest több, Kínával kapcsolatos közös nyilatkozatot is megvétózott a Tanácsban, illetve hogy épp a Fidesz EP-képviselői azon kevesek közé tartoztak, akik nem szavazták meg az EU-Kína befektetési megállapodás EP-ratifikációját befagyasztó határozattervezetet.
2. ábra: Az EP-pártcsaládok Kína-kritikus pontszámai
Pekingnél vonzóbbnak bizonyult Moszkva: Oroszországot a politikai skála mindkét véglete (a Baloldal és az ID) támogatja szavazataival – igaz, az általunk vizsgált szavazások esetében általában így is legalább az EP kétharmada ellenezte Moszkva lépéseit. Míg az orosz állami politika ideológiailag a szélsőjobboldalhoz áll közelebb, a Putyin-rezsim gazdaságilag, katonailag, politikailag is sikeresen láttatja magát szuperhatalomként. Ez az, ami vonzó lehet mind a szélsőbal-, mind a szélsőjobboldalnak, az országra ugyanis az általuk elutasított EU- és Amerika-vezette nyugati világ ellenpontjaként tudnak tekinteni. Moszkva saját súlyát felnagyítani kívánó erőfeszítései főáramú pártokat is meggyőzhetnek arról, hogy a Kremllel való kapcsolatok „újraindítása” mellett érveljenek. Oroszország emellett bízhat például az energetikai erőforrásaiban, így fordulhat elő, hogy egyes szóban élesen Kreml-kritikus pártok, mint a német CDU-CSU vagy az osztrák ÖVP többször nem szavazták meg az EP felhívásait az Északi Áramlat 2 projekt azonnali leállítására. Moszkva továbbra is bízhat régi befolyásolási hálózatának együttműködésében, ez teheti például a bolgár kommunista utódpártot, a BSZP-t (S&D) az egyik legoroszbarátabb főáramú erővé az EP-ben.
3. ábra: Az EP-pártcsaládok Kreml-kritikus pontszámai
Az Oroszországgal kapcsolatos attitűdök folyamatosan mozgásban vannak. A Lega például 2020 végén – vélhetően belpolitikai okokból – sokkal kritikusabban kezdett szavazni a Kremllel kapcsolatos határozattervezetekre (lásd a 4. ábrát). Ezzel ellentétes irányban haladt a francia Republikánus párt: Kreml-kritikus indexük a vizsgált időszak alatt jelentősen csökkent.
4. ábra: A Lega Kreml-kritikus pontszámának alakulása (zárójelben az adott időpontig elfogadott releváns szövegek száma)
Az Oroszországon és Kínán kívüli autoriter rezsimek elleni fellépés viszont szinte egyöntetű támogatást élvez. A képviselők több mint 80%-a támogatta például az Alekszandr Lukasenko vagy a Bassár el-Aszad rezsimje elleni fellépést. A csádi, a haiti vagy a pakisztáni autoriter gyakorlatokkal szembeni kritikát pedig a képviselők több mint 90%-a szavazta meg. Az ideológiailag „barátibb” rezsimekkel szemben ugyanakkor még a főáramú pártcsaládok sem mindig támogatták a fellépést: A balközép pártok képviselői egy-egy esetben nem ítélték el az olyan szélsőbaloldali beállítottságú rendszereket, mint Kuba, míg jobbközép felől a jobboldali beállítottságú rendszerek és a saját preferenciájuknak megfelelő politikai döntések kritikáját kerülik (például a migrációval kapcsolatban).
5. ábra: Az EP-pártcsaládok autoriterkritikus pontszámai
A dezinformáció elleni küzdelem már vitatottabb terület. Az ECR és a Zöldek kevésbé támogatták az ezzel kapcsolatos tervezeteket, mint a másik három főáramú frakció. Az ECR vezető ereje, a PiS például egy gyűlöletbeszéddel kapcsolatos szöveg vitája során kijelentette, hogy a dezinformáció súlyos kockázat, de maga a fogalom „átpolitizálttá vált” egyes esetekben, ami a főáramtól eltérő vélemények cenzúrájához vezethet. A párt így inkább a médiatudatosság-oktatás erősítésével lépne fel a jelenség ellen. A Zöldek pedig felszólalásaikban a szólásszabadságot féltették, például konkrétumokat szerettek volna hallani arról, hogy milyen esetekben törölhetnek közösségi médiaplatformok bizonyos tartalmakat. A politikai szélsőségek mindeközben jól ismert Kreml-párti narratívákkal hárították el ezeket a kezdeményezéseket, az Uniót vádolva dezinformációterjesztéssel és propagandával.
6. ábra: Az EP-pártcsaládok dezinformációellenes indexen elért pontszámai
A közös uniós külpolitikai stratégiák kialakítása lesz a legnagyobb kihívás, ezek mögött van ugyanis sokszor a legszerényebb parlamenti többség, különösen az olyan jelentések esetében, amelyek bizonyos külpolitikai területeken szorgalmazzák, hogy egyhangúság helyett minősített többséggel döntsön a Tanács. Az EU közös kül- és biztonságpolitikájának 2020-as végrehajtásáról szóló jelentést például az EP-képviselőknek csak körülbelül 50 százaléka hagyta jóvá. Az ECR többször is határozottan felszólalt a minősített többségi döntéshozatal ellen, kiemelve, hogy a kisebb államoknak ez csökkentené érdekérvényesítő képességeit. Ironikus, hogy a PiS többször is kritizálta az EU-t mert hatékonytalanul lép fel a külpolitikai porondon, de ellenzi az egyhangú döntéshozatali módszer módosítását, ami sokszor épp a közös uniós fellépés legerősebb gátja. A Zöldek az uniós külpolitikai stratégiák esetében többször azt kritizálták, hogy az ő prioritásaik nem tükröződnek a szövegekben, például a többség nem vett ki egy jelentésből egy az EU-Mercosur kereskedelmi egyezménnyel kapcsolatos részletet.
7. ábra: Az EP-csoportok közös külpolitika indexen elért pontszámai
Bizonyos, hogy az EU jövőjéről szóló konferencia egyik fő külpolitikai témája lesz a minősített többségi döntéshozatal korlátozott használata. Amennyiben ez konkrét javaslattá növi ki magát, a nemzetállamoknak is nehezebb lesz kategorikusan elutasítani a lépést. Addig is, az Európai Parlament az Unió értékeit a globális ügyekben legerősebben képviselő intézmény marad majd, és igyekszik egyre erősebb szerepet kiépíteni magának a külpolitika területén.
A módszertanról, további eredményeinkről és azok bővebb értékeléséről a tematikus weboldalon találnak további információkat. A projekt első felének (2019-2020) eredményeit magyarul összefoglaló kiadvány itt érhető el.
