Narratívák az Ukrajna elleni orosz háborúról - Békéről, szankciókról, revizionizmusról, ukranizációról

Oroszország Ukrajna elleni háborúja új frontot nyitott a dezinformációs és befolyásolási műveletek számára. A háború és annak következményei egyrészt új témákat emeltke a politika és a közbeszéd fókuszába, másrészt teret nyitottak különböző szélsőséges, nacionalista, idegengyűlöleten alapuló és Nyugat-ellenes narratíváknak. Az Ukrajna monitor projekt keretében a Political Capital nemzetközi partnereivel a háborúval kapcsolatos narratívák jelenlétét vizsgálta meg négy országban: Magyarországon, Lengyelországon, Romániában és Szerbiában.

A Political Capital 2022 nyarán három partnével, a GlobalFocus Center (Románia), a Reporters’ Foundation (Lengyelország) és a European Western Balkans (Szerbia) szervezetekkel közösen vizsgálta az orosz-ukrán háború kapcsán a szélsőséges és populista jobboldal, valamint az oroszbarát szereplők által az országainkban terjesztett fő narratívákat az alábbi négy témában:

• ukranizáció,
• béke,
• szankciók és energia,
• területi revizionizmus,

A négy téma minden országra vonatkozó összefoglalója itt érhető el.

A projekt során vizsgált témák és rövid elemzések az alábbiakban találhatóak.

Összefoglaló

Magyarországon február óta központi téma az Ukrajna elleni orosz agresszió. Közvéleménykutatások kimutatták, hogy a magyar társadalom a háborúval kapcsolatos témákban erőteljesen megosztott pártpreferencia alapon. Az eredmények szerint a Fidesz és a Mi Hazánk Mozgalom szavazói sokkal inkább oroszpártiak, mint az ellenzéki szavazók. 

A projekt során vizsgált narratívák fő terjesztője Magyarországon – az elérés mértékét és a közbeszédre gyakorolt hatását is tekintve – a Fidesz és a kormány. Emellett a szélsőjobboldali szereplők és az oroszbarát oldalak is aktívan kommunikálnak a témában, esetenként kiemelkedően magas eléréssel. Mindhárom szereplő alapvetően a Kreml érdekeivel egyező narratívákkal operál. A kormány fő témája a béke és az energiával kapcsolatos szankciók. A szélsőjobboldali szereplők olyan narratívákat terjesztenek, melyek illeszkednek ultranacionalista, Nyugat-, liberalizmus-, és kisebbség-ellenes világképükbe. Az oroszbarát oldalak szinte minden vizsgált témában aktívak, mivel céljuk elsősorban a Kreml üzeneteinek terjesztése, zavar és bizonytalanság keltése, feszültségek szítása. 

A fentiekkel összhangban Magyarországon a legdominánsabban megjelenő narratívák a béke, valamint a szankciók és az energia témáihoz kapcsolódnak. A háború kezdete óta ezek a Fidesz és a kormány kommunikációjának központi témái, erőteljesen Nyugat- és EU-ellenes alapokra építve. A béke elérése a kormány kommunikációja szerint a legfőbb „magyar érdek” és a megoldás az ország gazdasági és szociális problémáira. Orbán Viktor miniszterelnök kijelentései szerint a béke csak orosz-amerikai tárgyalások útján és a Kreml követeléseinek kielégítésével lenne elérhető, az EU Ukrajna támogatásával pedig csak fenntartja a háborús helyzetet. A kormánykommunikáció a szankciók témáját arra használja fel, hogy a Magyarországon tapasztalható nehézségeket az EU számlájára írja, felmentve magát a felelősség alól. A területi revizionizmushoz kapcsolódó narratívák elsősorban a szélsőjobboldali szereplőknél jelentek meg, főként az invázió utáni első hetekben. A későbbiekben inkább az oroszbarát oldalak kommunikáltak aktívabban a témában, hogy bizonytalanságot és zavart keltsenek. Míg az ukranizáció témája erőteljesen jelen van Lengyelországban és Romániában, Magyarországon a fogalom szinte egyáltalán nem létezik. A témában más országokban megjelenő narratívák közül kettő – Ukrajna nem érdemel segítséget, Magyarországnak Ukrajna felbomlásával esélye lehet régi területei visszaszerzésére - viszont megjelenik Magyarországon is a területi revizionizmushoz kapcsolódva. 

A projekt eredményeit mind a négy résztvevő országra kiterjedően összefoglaló angol nyelvű elemzés itt található. 

Magyar nyelvű összefoglaló a Political Capital blogján található. 

1. „Ukranizáció” („Ukranisation”)

A félelem az „ukranizációtól” az orosz-ukrán háború kapcsán több, elsősorban kelet-európai országban is megjelent, bár a fogalom jelentése országonként változik. Míg Lengyelország szélsőjobboldali és oroszbarát csoportjai elsősorban az ukrán kisebbség erősödésétől és a lengyel identitás elmosódásától, addig Romániában az erdélyi magyarság és a „párhuzamos állam” felforgató tevékenységétől tartanak leginkább. Magyarországon inkább a revizionista álmokat éleszti újra az ukrán állam szétesésének víziója, Szerbiában pedig az etnikai konfliktusok balkáni fellángolását látják bele.

Mi az „ukranizáció”?

A kifejezés eredetileg a szovjet politikára utalt, amelynek célja a mai Ukrajna területén élő különböző csoportok és közösségek – néha akár deportálással vagy asszimilációval – történő pacifikálása volt, annak érdekében, hogy az ukrán nyelvet és kultúrát terjesszék az ukrán tagköztársaság területén. A posztszovjet ukrán hatóságok bizonyos mértékig folytatták az etnikai kisebbségekkel szembeni asszimilációs politikát, ami lehetővé tette, hogy a szomszédos országok nacionalistái, köztük Oroszország, Ukrajnát ellenséges „ukranizációs” politika folytatásával vádolják. Az oroszbarát propagandában az ukranizáció kifejezés eredeti jelentése tehát az Ukrajnában az etnikai kisebbségekkel szembeni bánásmódra utal.

Az ukranizáció mint narratíva nemcsak az asszimilációs politikát célozza, hanem az orosz befolyás korlátozására, az ukrán nyelv és kultúra megerősítésére irányuló 2014 utáni politikát is. Ez táplálja azt a narratívát is, miszerint a kisebbségek elnyomása miatt Ukrajna nem méltó a segítségre. Ez a toposz Lengyelországban, Magyarországon, és Romániában is jelen van, nem függetlenül attól, hogy jelentős lengyel, magyar és román diaszpóra él Ukrajnában.

A „ukranizáció” másik jelentése egy a saját állam alapjainak és területi egységének megbontására irányuló belső fenyegetésre utal. Ez a narratíva szinte csak Lengyelországban és Romániában jelenik meg, ott sem egyformán. Míg a szélsőjobboldali és oroszbarát csoportok Lengyelországban elsősorban az ukrán kisebbség erősödésétől és a lengyel identitás elmosódásától, addig Romániában az erdélyi magyarság és a „párhuzamos állam” felforgató tevékenységétől tartanak leginkább.

Magyarország

Az ukranizáció kifejezés a magyar közbeszédből szinte teljesen hiányzik. Ennek ellenére az ehhez a fogalomhoz kapcsolódó és a többi országban elterjedt narratívák Magyarországon is jelen vannak.

• „Ukrajna egy soviniszta ország, amely megérdemli a sorsát”: A narratíva szerint az ukrán állam elnyomta az ország nyugati részén, a kárpátaljai régióban élő magyar kisebbséget, megfosztva őket alapvető, különösen a kulturális jogaiktól, amelyek elsősorban a magyar nyelvű oktatáshoz kapcsolódnak. Így a szélsőjobboldali körökben Ukrajnát „kisebbségellenes" politikája miatt gyakran nevezik „soviniszta államnak", amely „megérdemelte sorsát”, az orosz kisebbség védelme pedig legitim indoka volt Putyin támadásának. A fő ellenség pedig a Nyugat, amely egyrészt támogatta és bátorította Ukrajna „kisebbségellenes” politikáját, másrészt kettős mércét alkalmaz.
• „Ukrajna területi felbomlása esély Magyarország számára a történelmi területek visszaszerzésére”: A narratíva szerint az ukrán állam felbomlása vagy területi szétesése megnyithatja az utat Magyarország számára, hogy visszaszerezze Kárpátalját.

A teljes elemzés angol nyelven itt érhető el (pdf, 3,14MB): “Ukrainization” in pro-Russian propaganda in Romania, Poland, Serbia and Hungary 

Magyar nyelvű összefoglaló itt érhető el: Ahány ország, annyi jelentése van – az „ukranizáció” 

2. Békenarratívák

Az Ukrajna elleni orosz agresszió kezdete óta szinte megkerülhetetlen lett a béke témája. A háború kitörése óta minden országban megjelentek a szélsőséges és a populista jobboldalon is különböző békenarratívák. Romániában, Lengyelországban és Szerbiában elsősorban az Ukrajna elkerülhetetlen vereségével érvelő (defetista) narratíva dominál, amely az első két országban kiegészül a saját nemzeti érdek elsődlegességét hangsúlyozó (egoista) narratívával. Ez utóbbi narratíva játssza a főszerepet Magyarországon is, ami mellett dominánsak az Oroszországot legitimáló narratívák is.  Míg azonban Lengyelországban és Romániában ezeket a békenarratívákat a partvonalbeli szélsőséges és oroszbarát szereplők terjesztik, Magyarországon és Szerbiában a kormányzó erők is.

Általános békenarratívák

A békével kapcsolatban három narratíva van jelen mind a négy országban a szélsőséges és populista jobboldali szereplők körében.

• Defetista narratíva – Eszerint Ukrajna veresége elkerülhetetlen, ezért a békét minél hamarabb meg kell teremteni. Ez a narratíva gyakran humanitárius érvelés képében jelenik meg: a béke állítólag Ukrajna vagy az ukrán nép érdekét szolgálja.
• Egoista vagy „nemzeti érdek” narratíva – Eszerint a békét az adott ország (fizikai, gazdasági, szociális) biztonsága érdekében kell a leghamarabb megteremteni, és amíg ez nem történik meg, a nemzeti érdeket leginkább a semlegesség szolgálja.
• Oroszországot legitimáló narratíva – Eszerint a Kreml szempontjai, követelései jogosak, ezért figyelembe kell őket venni. Ez a narratíva jelenik meg a legritkábban

Romániában és Lengyelországban elsősorban a defetista és egoista narratívák uralják a diskurzust, míg az Oroszországot legitimáló diskurzus gyengébben és leginkább impliciten jelenik meg. Ez valószínűleg az ezekben az országokban jelen levő erősebb oroszellenes és Ukrajna-barát közhangulatból következik. Magyarországon, ahol a hatalom sokkal inkább Kreml-párti, erősebb a legitimációs és az egoista narratíva, de humanista köntösben megjelenik a defetista narratíva is. Szerbiában elsősorban a defetista narratíva domináns.

Magyarország

A háború kezdete óta a kormány kommunikációja szerint a legfőbb „magyar érdek” a béke mielőbbi megteremtése. A Fidesz kommunikációjában a következő béke narratívák jelennek meg:

• A humanitárius narratíva az emberi életek védelmére összpontosít. Erkölcsi és humanitárius érvelést alkalmaz: a béke fontos a vérontás és az emberi szenvedés megelőzése érdekében.
• A biztonsági narratíva Magyarország biztonságára fókuszál, hangsúlyozva az ország fizikai és szociális biztonságának fontosságát. Eszerint meg kell őrizni a békét Magyarországon, és Magyarországnak ki kell maradnia a konfliktusból – a háború az ukránok és az oroszok között folyik, és Magyarországnak nem szabad beleavatkoznia.
• A gazdasági narratíva a háború okozta gazdasági körülményekre és nehézségekre, valamint a Nyugat politikájára fókuszál, különös tekintettel az EU szankciós politikájára, amely a narratíva szerint nem működik, hiszen nekünk jobban fáj, mint Oroszországnak. Ezért véget kell vetni a háborúnak, véget kell vetni az Oroszország elleni gazdasági háborúnak, el kell felejteni a szankciókat, és továbbra is együtt kell működni Oroszországgal Magyarország és Európa energiaszükségletének biztosítása érdekében. A gazdasági narratívának két alnarratívája van:
  • Az egyik alnarratíva a romló gazdasági körülményekre fókuszál: az energiaellátási nehézségekre, Magyarország export- és importpiacainak szűkülésére, a nyersanyagok árának emelkedésére.
  • A másik a gazdasági és társadalmi nehézségeket helyezi a középpontba, hangsúlyozva, hogy a gazdasági problémákat (pl. elszálló energiaárak és infláció, romló forint árfolyam, növekvő költségvetési hiány) kizárólag a háború okozza, ezért mielőbb békét kell teremteni. Ugyanakkor ezek a fejlemények tetemes részben a választások előtti elhibázott gazdaságpolitikából és kormányzati osztogatásból erednek.

Bár a béke hangsúlyozása központi szerepet foglal el a kormány kommunikációjában, arról csak ritkán beszélnek, hogy ezt hogyan kellene elérni: a Kreml által megfogalmazott biztonsági garanciákról történő orosz-amerikai tárgyalások útján, a Kreml igényeinek részleges kielégítésével. A kormány szerint ugyanis az Ukrajnának nyújtott nyugati segítség csak meghosszabbítja a háborút. Ezért is hangoztatja a kormány, hogy egyedül Magyarország áll a béke pártján, és szerintük a legtöbb nyugati állam nem érdekelt annak megteremtésében. Ez az érvelés azonban nem csak a Kreml érvelését legitimálja közvetetten, de az is következik belőle, hogy Ukrajnának területi engedményeket kell tennie Oroszországnak. Továbbá a magyar kormány ezzel elvitatja Ukrajna önálló döntés- és cselekvőképességét, önvédelemhez való jogát, így – végeredményben – szuverenitását.

A kormányközeli médiumok a háború kitörésétől kezdve aktívan terjesztik az orosz agressziót igazoló dezinformációs narratívákat is. Ezeket vagy a hivatalos orosz kommunikációból, vagy a Kreml-barát médiából veszik át. Fókuszukban Amerika, a Nyugat, az EU és a NATO hibáztatása állt, és gyakran közölnek a Kreml által terjesztett összeesküvés-elméleteket is.

A gyakran álhírekben és összeesküvés-elméletekben utazó oroszbarát dezinformációs oldalak is aktívan kommunikálnak a békéről, a Kreml narratívájával összhangban. Eszerint Oroszország a béke híve, a béketárgyalások kezdeményezője, miközben Ukrajna – részben nyugati nyomásra – elzárkózik ettől és fenntartja a háborút.

A teljes elemzés angol nyelven itt érhető el: Toxic Pacifism in Extremist Discourse about the Russia-Ukraine War 

Magyar nyelvű összefoglaló itt érhető el: Mérgező pacifizmus – békenarratívák az Ukrajna elleni orosz háború kapcsán

3. Szankciók és energia

Az energiabiztonság az Ukrajna elleni orosz agresszió következtében kialakuló helyzet miatt egyre fontosabb téma Európa-szerte. Az energiaellátással és árakkal kapcsolatban növekvő aggodalmat a szélsőséges és populista szereplők Kreml-barát és EU-ellenes narratívák terjesztésére használják fel, melyek az EU-t gyengének, a szankciós politikát pedig elhibázottnak láttatják.

Az energiával kapcsolatos, elsősorban EU-ellenes narratívák mind a négy vizsgált országban jelen vannak, ám különböző szereplők által és különböző intenzitással. Magyarországon az energia és a szankciók témája domináns és – amellett, hogy jelen van az oroszbarát oldalaknál és a szélsőjobboldali szereplőknél is – elsősorban a kormány kommunikációjában jelenik meg. Szerbiában a téma inkább a szélsőjobboldali szereplőknél, de valamilyen mértékben a kormánymédiában is megjelenik, Romániában és Lengyelországban viszont inkább a szélsőjobboldali szereplőknél vannak jelen ezek a narratívák.

Magyarország

A szankciók és az energia témája az Ukrajna elleni orosz agresszió kapcsán az egyik legdominánsabb téma Magyarországon mióta az energiával kapcsolatos szankciók napirendre kerültek az Európai Unióban. A témához kapcsolódó narratívák elsősorban a kormány kommunikációjában dominánsak, amely ezzel a témával igyekszik a Magyarországon tapasztalható nehézségekért a felelősséget külső szereplőkre – elsősorban az EU-ra – hárítani.

Négy fő magyarországi narratívát azonosítottunk a szankciók és energia témájában, melyek a vizsgált három szereplő – kormány, szélsőjobboldal, oroszbarát oldalak – közül legalább kettőnél megtalálható. Ezek a narratívák mind jelen voltak a háború elejétől, és egyre erősebbé váltak.

• A gazdasági, energia- és élelmiszerválságot Brüsszel/a Nyugat politikája okozza (mindhárom szereplőnél jelen van) – A narratíva szerint az európai energia- és szankciópolitika hatástalan és káros, mivel növeli az inflációt és energiahiányt okoz Európa-szerte. A szankciók váratlan hatásai, mint például az élelmiszerárak emelkedése, valamint az afrikai élelmiszerhiány és éhínség a rossz nyugati politikák következménye. A narratíva Oroszország szerepét és felelősségét egyáltalán nem említi.
• A szankciók több kárt okoznak Európának, mint Oroszországnak (mindhárom szereplőnél jelen van) – a narratíva azt állítja, hogy a szankciók nem ártanak Oroszországnak, az nem érzi meg hatásukat, mivel a szankciók által sújtott nyersanyagot máshol eladja, Európának viszont számottevő kára származik belőlük.
• Európa megosztott, egyes országok (pl. Magyarország) nem támogatják az EU szankciós és energiapolitikáját (a kormánynál és az oroszbarát oldalaknál jelenik meg) – a narratíva szerint Európa megosztott az EU-s szankciókkal kapcsolatban. Nem esik azonban szó arról, hogy minden tagállam kormánya, így a magyar is, jóváhagyta az uniós szankciókat, hiszen enélkül azok nem is léptek volna életbe. A magyar kormány mindössze egy szankciót vétózott meg: a Kirill orosz pátriárka elleni szankciót, amelynek azonban – az EU oldaláról – semmi köze nem volt az energia kérdéséhez.
• A háború és a szankciók mögött nyugati geopolitikai és gazdasági érdekek állnak, a cél Oroszország meggyengítése (a szélsőjobboldali és oroszbarát szereplőknél jelenik meg) – a narratíva fókuszában az Egyesült Államok áll; az európai országok szinte kizárólag amerikai szövetségeseként, szinte kiszolgálójaként jelennek meg. A narratíva szerint a háború és szankciós politikák az Oroszország térdre kényszerítésére irányuló amerikai/nyugati terv részei.

A teljes elemzés angol nyelven itt érhető el: Energy Security and the ‘Harsh Winter’ in Extremist Discourse about the Russian Invasion of Ukraine 

Magyar nyelvű összefoglaló itt érhető el: „Brüsszel a hibás” – szankciókkal és energiával kapcsolatos narratívák Magyarországon  

4. Területi revizionizmus

 Közép- és Kelet-Európában majd minden nemzet szélsőjobboldali csoportjai dédelgetnek revizionista álmokat, amelyeket a Kreml régóta igyekszik meglovagolni a régió gyengítésére és saját befolyásának kiterjesztésére. Az Ukrajna elleni jelenlegi orosz agresszió felerősítette az Ukrajnával szembeni revizionista narratívákat, amelyeket a Kreml-barát szereplők az EU régiós tagállamai és Ukrajna közötti konfliktusok szítására használnak föl, gyengítve ezzel az európai egységet, és aláásva az Ukrajna iránti szolidaritást.

Bár az eltérő történelmi emlékek és sérelmek miatt a konkrét revizionista narratívák jelentősen különböznek a vizsgált négy országban, a revizionizmussal kapcsolatos diskurzusoknak vannak hasonló pontjai. A nacionalista, szélsőjobboldali csoportok minden országban nagyobb anyaországról – Nagy-Szerbiáról, Nagy-Romániáról, Nagy-Lengyelországról, Nagy-Magyarországról – álmodnak. élnek narratívák Ukrajna felosztásáról vagy bizonyos területek elcsatolásáról is. Ezek aktuális megjelenése, felhasználása összefügg azzal is, milyen az adott ország, társadalom viszonya Oroszországhoz és az orosz érdekekhez. Románia esetében orosz csapatok vannak jelen a Moldovai Köztársaság területén, amelyet a román nacionalisták az anyaország részének tekintenek. Lengyelországban hagyományosan ellenállás van Oroszországgal szemben, de Ukrajna felosztása igazodna egyes nacionalista csoportok érdekeihez. A magyar nacionalisták és Oroszország érdekei kompatibilisek egymással. Szerbiának bár nincs közös határa Ukrajnával, de a remény jelen van, hogy az orosz erők erősebb jelenléte a térségben támogatja a szerb revizionisták érdekeit.

Magyarország

Magyarországon a vizsgált szereplők közül elsősorban a szélsőjobboldalon jelenik meg a revizionista narratíva, és főként a háború kezdete utáni első hetekben volt kifejezetten erős.  A szélsőjobboldali narratívának két fő iránya figyelhető meg a területi revizionizmus témájában:

• „Kárpátaljának autonómiára van szüksége”: A Mi Hazánk Mozgalom egyik fő narratívája a háborúval kapcsolatban, hogy Kárpátaljának a háború után autonómiát kell biztosítani. A narratíva alapját az 1991-ben tartott ukrán függetlenségi népszavazás adja, ahol Kárpátalja lakosságának többsége támogatta, hogy az ukrán alkotmány biztosítson Kárpátaljának „különleges önkormányzati státust”, a Beregszászi járás pedig kapjon autonómiát. Ezeket a követeléseket a központi kormányzat 1992-ben megtagadta.
• „Kárpátalja legyen újra Magyarország része”: A Mi Hazánk Mozgalom szerint Ukrajna területi felbomlása esetén Magyarországnak követelnie kellene, hogy Kárpátalja legyen újra magyar terület, ezért az országnak nem érdeke elköteleződni Ukrajna területi integritása mellett. A Magyar Önvédelmi Mozgalom szerint ez nem revizionista nosztalgia, hanem az egyetlen értelmes jövőkép. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom szerint Magyarországot megilletik történelmi területei, melyeket az „első adandó alkalommal vissza fogunk szerezni”.

 A magyarországi oroszbarát oldalak is rendszeresen publikálnak revizionista témájú tartalmakat, de gyakran nem kifejezetten azzal a céllal, hogy konkrét revizionista igényeket forszírozzanak. Céljuk inkább az, hogy napirenden tartsák a témát, és ezzel is bizonytalanságot, zavart és feszültséget keltsenek.

A magyar kormánynak világos és következetes álláspontja van a témával kapcsolatban: elkötelezett Ukrajna területi integritása és szuverenitása mellett. Miután ezt a kormány több alkalommal is kifejezte, sem a kormányzati kommunikációban, sem a Fidesz politikusainál nem jelenik meg a revízió gondolata. Ugyanakkor a kormány implicite ellentmond saját elköteleződésének azzal, hogy legitimnek ismeri el a Kreml biztonsági igényeit, orosz-amerikai tárgyalásokat sürget a háború lezárására, és nem tartja elképzelhetőnek Ukrajna győzelmét. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a magyar kormány szerint Ukrajnának le kell mondania területei egy részéről.

A teljes elemzés angol nyelven itt érhető el: Territorial revisionism in the wake of the War in UkraineA report on radical and far-right discourse

Magyar nyelvű összefoglaló itt érhető el: „Nem mondunk le a területeinkről” - Revizionista narratívák az Ukrajna elleni feszültségkeltés szolgálatában