Brüsszel nem Róma, avagy hogyan szavaztak az olasz kormánypártok az Európai Parlamentben az Oroszországgal kapcsolatos voksolásokon
A szeptember 25-ei olasz választáson győztes jobboldali-szélsőjobboldali koalíció három pártja az Európai Parlament (EP) három különböző frakciójában foglal helyet. A Silvio Berlusconi vezette Forza Italia (Forza) tíz képviselője a legnagyobb frakciót adó Európai Néppártban (EPP) ül, a győztes koalíciót vezető Giorgia Meloni pártja, a Fratelli d’Italia (FdI) nyolc képviselője az Európai Konzervatívok és Reformerekhez (ECR) tartozik, 24 képviselőjével pedig a Matteo Salvini fémjelezte Lega a leginkább szélsőjobboldali Identitás és Demokrácia (ID) frakciójának legnagyobb pártja.
Ez már önmagában megnehezíti a koalíciós pártok brüsszeli együttműködését, ami az Oroszországgal kapcsolatos, meglehetősen eltérő álláspontjukban látványosan ki is ütközik. A háború kitörése óta az Európai Parlamentben 9 Oroszországgal kapcsolatos állásfoglalásról szavaztak, amelyek során összesen 176-szor voksoltak név szerint. Ezek vizsgálata alapján jól látszik, hogy minél közelebb van egy párt frakciója az európai fősodorhoz, annál inkább az EP többségi véleményével egyezően szavaz. .
A három koalíciós párt a voksolások 54%-ában szavazott egy irányba, 46%-ban tehát eltérő álláspontra helyezkedtek. Az FdI és a Forza viszonylag gyakran voksolt egyformán (a 176-ból 132-szer), a Lega és a Forza viszont csak 110 alkalommal. Bár Orbán Viktor mindhárom párttal jó viszonyt ápol, a vizsgált, Oroszországgal kapcsolatos szavazásokon a fideszes EP-képviselők leginkább az FdI-vel szavaztak együtt. Az itt mért 81 százalékos véleményegyezés nagyobb mint az olasz koalíció bármely két pártja közötti.
Hogy Orbán Viktor mire számíthat a formálódó Meloni-kormánytól, arról Berkes Rudolf, Hunyadi Bulcsú és László Róbert beszélgettek podcastünkben.
Így számoltunk
Egy adott párt képviselői jellemzően egységesen szavaznak az EP-ben, ami alapján megállapítható a párt álláspontja. Ritkán fordul csak elő, hogy a képviselők szétszavaznak – vagy mert nincs központi pártiránymutatás, vagy mert a belső kommunikáció nem működik jól. Ilyenkor nem határozható meg pártálláspont. A most vizsgált szavazásokon csak a Forza esetében történt ilyesmi, összesen hét esetben. Van, amikor egy párt egyetlen képviselője sem szavaz, ilyenkor a távolmaradást tekintjük a párt álláspontjának (tudatos döntésre utal ugyanis a tény, hogy más, aznapi szavazásokon részt vettek). Ez a magatartás az olasz pártokra nem jellemző, a Fideszre annál inkább: a magyar kormánypárt 10-szer tett így, a Forza 1-szer, a másik két olasz párt egyszer sem.
A pártálláspont egy adott szavazáson tehát összesen ötféle lehet: támogatja; ellenzi; tartózkodik; nem szavaz; nincs egységes álláspont. A pártok álláspontja kétféleképp egyezhet meg az EP-többségével: támogat-támogat vagy ellenez-ellenez. Az egyet nem értés viszont árnyaltabban is kifejezhető: kemény ellenvéleményt jelent, ha a párt álláspontja pont az ellenkezője az EP többségéének (támogat-ellenez vagy ellenez-támogat), a tartózkodás vagy az egységes távolmaradás pedig puhább ellenvéleményre utal. A pártálláspont hiánya szintén azt jelzi, hogy a párt nem áll be a többségi vélemény mögé.
A pártok viszonya az EP többségi véleményéhez
A vizsgált 176 szavazás esetében az EP többségi álláspontja 111 esetben támogatta az adott indítványt, 65 esetben pedig ellenezte. A három olasz párt közül az EPP-frakcióban ülő Forza pártálláspontja egyezett meg a legtöbbször (az esetek 89 százalékában) a végül kialakult többségi EP-állásponttal. Az ECR-tag FdI-nél 69%-os az egyezés, az ID-frakció legtöbb képviselőjét adó Leganál pedig már csak 56%-os. A két nem kormányzó olasz párt közül az S&D-frakcióhoz tartozó Demokrata Párt (PD) a Forzahoz hasonlóan a legtöbbször a többségi álláspontot képviseli (82%), míg az EP-ben független 5 Csillag Mozgalom (M5S) csak a vizsgált esetek 69%-ában mozgott együtt a többséggel. Az ábrán jól látszik, hogy minél közelebb van egy párt frakciója az európai fősodorhoz, annál inkább az EP többségi véleményével egyezően szavaz. A Fidesz esetében 64 százalékos az egyezési arány, tehát a háború kitörését követő, Oroszországgal kapcsolatos szavazásokon a Lega és az FdI között helyezkedett el.
A pártok viszonya egymáshoz
A pártok egymáshoz való viszonyáról úgy kaphatunk képet, ha megvizsgáljuk, a szavazásokon egyformán támogatták vagy ellenezték-e a végül kialakult többségi álláspontot. Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy valamely két párt álláspontja a 176 szavazás hány százalékában egyezett meg, abban az értelemben, hogy mindketten az EP-többséggel együtt, vagy attól eltérően voksoltak-e. Jól látszik, hogy az új olasz kormány három pártja között korántsem teljes az összhang. A legerősebb egyetértés a Forza és az FdI között van: ők a szavazások háromnegyedében azonosan viszonyultak a többségi véleményhez. Legtávolabb pedig a Lega és a Forza állnak egymástól, közöttük 63 százalékos az összhang. A Fidesz az öt olasz párt közül leginkább az FdI-vel van közös platformon. A közöttük lévő 81 százalékos egyezés nagyobb, mint a három olasz kormánypárt közül bármely kettőé.
Még részletesebb képet kapunk, ha megvizsgáljuk a három olasz kormánypárt szavazási mintázatainak eloszlását. Az ábrán látható, hogy a szavazások 54 százalékában volt a három párt álláspontja azonos: 46 százalékban egyetértettek a kialakult többségi eredménnyel, 8 százalékban pedig egyikük sem támogatta azt. A voksolások 46 százalékában viszont eltérően szavazott a három párt. Legtöbbször (20%) a Lega lógótt ki azzal, hogy nem értett egyet a többségi állásponttal, miközben a Forza és az FdI igen. Az is gyakran fordult elő (15%), hogy csak a Forza volt azonos véleményen az EP-vel, a két, centrumtól távolabbi párt nem.
Függelék: az elemzésünkben vizsgált állásfoglalások
