Elnöki kármentés vagy a megszokott kettős beszéd Kijevben?

Novák Katalin egy kétoldalú találkozón igyekezett menteni a menthetőt az elmúlt hónapokban mélypontra jutott ukrán-magyar kapcsolatokból. A köztársasági elnök szép szavai és gesztusai ellenére azonban továbbra sem világos, hogy a magyar kormányban van-e komoly szándék a kapcsolatok javítására, vagy folytatódik a diplomáciai mélyrepülés.

• Novák Katalin kijevi látogatása a diplomáciai kármentést szolgálta. Az elmúlt hetekben mintha olvadásnak indult volna a befagyott magyar-ukrán viszony. Augusztus elején Volodimir Zelenszkij Kárpátalján a magyar kisebbség képviselőivel találkozott, majd Novák Katalin, hosszas kivárás után, aláírta Ukrajna új budapesti nagykövetének befogadó nyilatkozatát, hogy aztán be is jelentsék a köztársasági elnök ukrajnai látogatásának részleteit. A kormányzati irányítású média is mintha lejjebb tekerte volna az ukránellenes hangokat, óvatosan jelezve a központi szándékot a kormányközi feszültség enyhítésére. A köztársasági elnök kijevi látogatása leginkább a kétoldalú kapcsolatok vízfelszín felett tartását szolgálja, de ez nem jelenti a magyar Ukrajna-politika alapvető átalakulását.
• A feszültségek enyhítése mindkét fél érdeke, de a magyar kormány kétarcú külpolitikája és az elnöki találkozó eltérő kommunikációja magyar és ukrán részről kérdéseket vet fel. A magyar kormány rendkívül kényelmetlen helyzetben van a nyugati szövetségi rendszerben az ukránellenesnek és oroszbarátnak tartott kommunikációja, valamint az Ukrajnának szánt támogatások akadályozása miatt. Magyarország nyugati elszigeteltségét többek között az ukrán-magyar kapcsolat javításával lehetne enyhíteni, miközben a nyugodtabb és konstruktívabb párbeszéd nagyobb eséllyel segítené elő a kárpátaljai magyar kisebbség helyzetének rendezését is. Ukrajnának pedig létfontosságú, hogy feloldja az uniós pénzügyi és katonai segélycsomagokkal szembeni magyar vétót. A feszültségek enyhítésének jele, hogy Novák szerint megállapodtak Zelenszkijjel egy „közvetlen elnöki kommunikációs csatorna létrehozásáról”, valamint „a két ország közötti kapcsolatokról szóló új dokumentum előkészítéséről”. További gesztusnak számít magyar részről, hogy Magyarország csatlakozik az ukrán béketerv egyeztetéseihez, miközben az elmúlt időszakban az attól jelentősen eltérő kínai béketervet támogatta a magyar kormány. A bejelentéseket árnyalja ugyanakkor a lényegesen visszafogottabb ukrán beszámoló az államfői találkozóról, valamint a magyar kormány jó zsaru / rossz zsaru külpolitikai gyakorlata, amelyben az ellenséges kormányzati nyilatkozatokat a köztársasági elnök próbálja finomítani. Kérdés tehát, hogy Novák Katalin gesztusai az Ukrajnával szembeni magyar külpolitika és retorika megváltozását jelzik-e, vagy a kettős beszéd fenntartását szolgálják.
• Sándor Fegyir Ukrajna új budapesti nagykövetének lassú, több mint öt hónapig tartó jóváhagyása is a diplomáciai távolság jele. A lassú jóváhagyás nem példátlan vagy egyoldalú „gesztus”, hanem már szinte megszokott eleme a magyar-ukrán kapcsolatoknak. Íjgyártó István korábbi és Heizer Antal jelenlegi kijevi magyar nagykövet is hosszú hónapokat várt a befogadó nyilatkozatra Ukrajnától. A kijevi kormány vélhetően azt reméli, hogy magyar hátterének köszönhetően Sándor Fegyir nehezebb célpont lesz a kormányzati irányítású média számára, és képes lesz jobban szót érteni a magyar kormánnyal, mint elődje.
• A kétoldalú kapcsolatokat elsősorban a magyar kormány orosz agresszióhoz való hozzáállása és Ukrajna kisebbségpolitikája terheli. Magyarország a földrajzi közelség és történelmi tapasztalatok ellenére talán a legkevésbé elkötelezett támogatója Ukrajnának a nyugati szövetségi rendszeren belül. A rossz kormányközi viszony nem a tavalyi orosz invázióval, hanem az ukrajnai kisebbségek, így az oroszok mellett a magyarok nyelvhasználati jogainak 2015-ös szűkítésével kezdődött, ami egyébként a Krím orosz annektálására és Kelet-Ukrajna megtámadására adott ukrán reakció volt. A magyar kormány azóta is rendszeresen kritizálja Kijev politikáját, a kormányzati irányítású média következetesen ukránellenes, sőt, aktívan terjeszti az orosz dezinformációt. A magyar kormány emellett rendszeresen késlelteti (bár végül mindig megszavazza) az Oroszország elleni szankciókat és az Ukrajnának nyújtott segélycsomagokat. Jelenleg több mint 70 milliárd eurónyi uniós támogatás elfogadását blokkolja a magyar kormány arra hivatkozva, hogy az ukrán hatóságok a „háborús szponzorok” listájára tette az OTP Bankot. A konfliktus a kommunikációs térben is aktív, gyakoriak a diplomáciai szóváltások és az elmúlt hónapokban mélypontra süllyedt a két ország kapcsolata.
• Magyarország szép csendben támogatja Ukrajnát. A hangos ukránellenes és közvetve oroszbarát kommunikáció szélárnyékában a magyar kormány támogatást is nyújt Ukrajnának. A leglátványosabb és leginkább reklámozott segítség a menekültek befogadása, akiknek a száma valahol a hivatalos adatokban szereplő 32 ezer és egy háttérbeszélgetés során, menekültekkel foglalkozó szervezetek által becsült 120 ezer között lehet. (Összehasonlításképp, a hasonló méretű Csehország több mint 350 ezer ukrán menekültet fogadott be.)  A magyar állam humanitárius segélyeket is küldött Ukrajnába 18 milliárd forint (47 millió euró) értékben. Ehhez hozzáadódnak még az Európai Unión keresztül Ukrajnának küldött pénzügyi, humanitárius és katonai segélycsomagok, amelyekből 165 milliárd forint (430 millió euró) a „magyar rész”, a Kiel Intézet adatai alapján. A kormány nem veri nagy dobra, de katonai szempontból talán a legfontosabb segítség, hogy Törökország mellett Magyarországról származik az ukrán hadsereg által használt üzemanyag egy része. A Mol az év első felében megduplázta az Ukrajnába irányuló olajtermékexportját, hasznot húzva az orosz olaj folyamatos felhasználásából és finomításából. Emellett Magyarország részese az Ukrajnát támogató országok ramsteini találkozóinak, a Magyar Honvédség ukrán katonai egészségügyi szakembereket képez ki, és sérült ukrán katonák is gyógyulnak magyar kórházakban. A magyar kormány tehát, ha fegyvereket nem is szállít közvetlenül Ukrajnának, a katonai segély más formáin keresztül, és nagyrészt titokban, de segíti a katonai támadás alatt álló szomszédunkat. 

Berkes Rudolf, a PC elemzője