Nem az EU miatt lesznek Magyarországon migránsgettók – Az Orbán-rezsim migrációs politikája

Ha valaki csak a kormány által irányított médiából tájékozódik, három dolgot biztosan nem tudhat meg a nemzetközi migrációval kapcsolatban.

• Miközben Magyarországon a kormányzati kommunikáció évek óta Brüsszelt vádolja az Európába irányuló bevándorlás gerjesztésével, a migrációval való játszadozás, és ezáltal Európa destabilizálása leginkább az Orbán-rezsim barátainak számító autoriter hatalmakra, főként Törökországra és Oroszországra jellemző.
• Az elfogadás előtt álló uniós menekültügyi és migrációs csomag nem a betelepítésről szól, egyik fő célja épp a külső határok szigorúbb védelme, és a menekültügyi eljárások EU-n kívülre tolása.
• A nemzeti konzultációban is emlegetett „migránsgettókat” sem Brüsszel hozná létre, itthon a kormány új vendégmunkástörvénye vezethet ezek kialakulásához.

 

A migráció mint politikai fegyver

Bár a Fidesz az általa „szuverenitásvédelminek” nevezett törvényt arra hivatkozva fogadta el, hogy megakadályozza a külföldiek beavatkozását a magyar közügyekbe, maga az Orbán-kormány, illetve a kormánypárti politikusok sokszor látványosan igyekeznek befolyásolni más országok belső politikai viszonyait. Egyes esetekben kifejezetten a választási kampányokba avatkoznak bele. A közelmúltban ez két régiós ország esetében a nemzetközi migráció veszélyeinek felnagyításával történt. A kormány az itthonról évek óta jól ismert „morális pánikgomb” nyomogatását próbálta nemzetközi szintre is kiterjeszteni, és ezáltal más országok közvéleményét hiszterizálni a migrációval kapcsolatban.

Az októberben rendezett lengyelországi parlamenti választás után nem sokkal egy lengyel oknyomozó portál derítette ki, hogy a Jog és Igazságosság (PiS) kampányának alakításában a Fidesz tanácsadói is részt vettek. Hazai mintára azt javasolták, hogy a választással egy napon tartsanak népszavazást a „migránsok” állítólagos kötelező uniós betelepítésével kapcsolatban. További „segítségként” az Orbán- kormány bevándorlásellenes kampányvideókat hirdetett a YouTube-on, kifejezetten a lengyel közönségre célozva. A reklámokat a Rogán Antal vezette Miniszterelnöki Kabinetiroda fizette szeptember 28. és október 11., valamint október 10. és 24. között.

A Szabad Európa tárta fel, hogy a Miniszterelnöki Kabinetiroda később Szlovákiában is reklámozta azt a migráció veszélyeiről szóló videót, amelyet a lengyel kampányban is hirdettek. Ráadásul mindezt úgy, hogy a szlovákiai választás előtt átmenetileg nagyobb számban jelentek meg illegális határátlépők Magyarország felől, ami jól jött a Fidesz által preferált Robert Ficonak, aki a határok lezárását követelte, végül pedig pártja meg is nyerte a választást. Ezek után nem meglepő, hogy Szlovákiában felmerült az a vád, miszerint a magyar hatóságok terelhették a délről érkezőket Szlovákia felé, hogy ezzel befolyásolják a választási kampányt. Utóbbit azonban nehéz lenne bizonyítani, hiszen Ausztria és Szlovénia már korábban visszaállította az ellenőrzést a saját határszakaszain, így a déli határzáron átjutott illegális határátlépőknek és az embercsempészeknek terelgetés nélkül is érdekük lehetett Szlovákia felé kerülni. A kérdés inkább az, hogy a magyar hatóságok mennyire akarták megfogni ezt a folyamatot a kampányidőszakban. Nem sok jel mutat arra, hogy meg akarták volna.

Nem példa nélküli ugyanis, hogy egyes országok migrációs hullámok átengedésével vagy az ezzel való fenyegetéssel akarnak bizonyos politikai célokat elérni. Különösen az Orbán-rezsim számára mintaadó autoriter hatalmak, például Oroszország és Törökország járnak ebben élen.

Legutóbb Finnország az összes Oroszországgal közös határátkelőjét lezárta, mert drasztikusan megugrott az Oroszországon keresztül érkező közel-keleti és afrikai menedékkérők száma. A finn kormány szerint az orosz hatóságok szervezetten szállították az iratok nélküli embereket a finn határ közelébe, a finn miniszterelnök ezt Oroszország befolyásolási műveletének nevezte. Az északi és balti országok védelmi minisztereinek november végén tartott találkozóján az észt védelmi miniszter pedig egyenesen azt állította, hogy moszkvai szervezés áll amögött, hogy az elmúlt hetekben több százan próbáltak illegálisan bejutni Észtországba és Finnországba, Oroszország tehát fegyverként használja ellenük a migrációt.

Az Európai Uniót (EU) nyíltan destabilizálni akaró Putyin-rezsim részéről ez nem újdonság. Oroszország már a 2015-ös migrációs válságot okozó szíriai háború idején is tevőlegesen hozzájárult az Európába irányuló menekülthullámokhoz, miközben erősítette az európai szélsőjobboldali és bevándorlásellenes pártok támogatását, hogy ezáltal is fokozza a migráció nyomán kialakuló belső politikai feszültséget. 2022-től pedig az Ukrajna elleni orosz agresszió indított el újabb menekültáradatot Európa felé.

A másik autoriter hatalom, amely komoly befolyással rendelkezik az Európába vezető migrációs útvonalakon, az a Törökország, amely 2016-ban több milliárd euró támogatást kapott az EU-val kötött menekültügyi megállapodás keretében. Ez nem pusztán arról szólt, hogy Törökország nagy menekülttáborokat tart fenn, és visszaveszi azokat, akik menedékkérelmét elutasították Görögországban, hanem arról is, hogy Ankara erőteljesebben fellép az embercsempész-hálózatok ellen, amelyekre jóval nagyobb befolyással bír, mint az európai országok. A török vezetés erre alapozva erős zsarolási potenciállal rendelkezik az EU-val szemben, képes jelentős hatást gyakorolni a migrációs folyamatokra, és ezt ki is használja. Tekintettel arra, hogy most hónapok óta ismét nő az Európára nehezedő migrációs nyomás, egyre több szó esik egy újabb EU-török migrációs megállapodásról, amelyet Németország és Görögország is erősen támogat, és amivel az Erdogan-rezsim vélhetően megint nagyon jól fog járni.

Mindez persze nem azt jelenti, hogy az Európát célzó nemzetközi vándorlást az említett autoriter hatalmak irányítják. A nemzetközi migráció soktényezős, globális folyamat volt, azt irányítani egyes országok nem képesek. Oroszország és Törökország is inkább csak beleavatkozik az amúgy is zajló folyamatokba, kihasználja azok következményeit. A magyarországi kormányzati kommunikáció által a migrációs válság egyedüli okának bélyegzett Brüsszellel szemben kifejezetten érdekeltek az Európára gyakorolt nyomás és a kockázatok növelésében. A migráció így válik politikai fegyverré azon autoriter vezetők kezében, akik az Európai Uniót destabilizálni szeretnék.

Erről azonban nem sok szó esik a magyar közbeszédben, mivel az azt domináló orbáni propagandagépezet napi szinten az EU-t hibáztatja a migrációs válság miatt, Törökország és Oroszország felelőssége pedig fel sem merülhet. Ahogy Dezső András hvg.hu-n megjelent írásában felhívta rá a figyelmet, ennek egyik látványos példája a kormányzati propagandát is irányító Rogán Antal felügyelete alá tartozó Nemzeti Információs Központ (NIK) nyilvánossá tett jelentése a déli határ mentén zajló illegális migráció hátteréről. Ez a dokumentum egészen a tálib titkosszolgálat által irányított embercsempészbandákig jut az események magyarázatában, de a Balkánon évszázadok óta jelenlévő török és orosz érdekekre és az embercsempész-hálózatokkal kapcsolatos titkosszolgálati kavarásokra nem sok szót veszteget. Ahogy arra sem, hogy mekkora a felelőssége a hagyományosan oroszbarát Szerbia hatóságainak és vízumpolitikájának az illegális migráció működésében, noha azt maga a jelentés is kénytelen megemlíteni, hogy az iszlamista szélsőségesek a szerb-török és szerb-orosz vízummentességet kihasználva könnyen az EU területére léphetnek.

A NIK azt sem vizsgálta, hogy mi történt azzal a több mint 1300 jogerősen elítélt embercsempésszel, akiket az Orbán-kormány egy laza mozdulattal kiengedett a magyarországi börtönökből. Sőt, utóbbi mozzanatról a kormány által irányított orgánumok is mélyen hallgatnak, hiszen ha részletesen tárgyalnák ezt a nemzetközi hullámokat verő, az osztrák kormány által is erősen bírált döntést, akkor ugyanezeken a csatornákon gyorsan hiteltelenné válna például Bakondi György belbiztonsági főtanácsadó folyamatos jajveszékelése arról, hogy embercsempészek döntik el, kik juthatnak be az EU területére. Még a végén felmerülhetne az a kérdés, hogy ha ez így van, akkor miért kellett őket kiengedni a börtönökből.

 

Félremagyarázott menekültügyi és migrációs csomag

Az Orbán-kormány EU ellen felépített migrációs narratívája lehetetlenné teszi az elfogadás előtt álló uniós menekültügyi és migrációs csomag tényszerű tárgyalását is. Az elmúlt pár évben jelentős változásokon keresztülment uniós szabályozási terv kapcsán a kormányzati kommunikáció a 2015 óta jól ismert üzeneteit hangoztatja. Emiatt a hazai nyilvánosság a migráció ügyében attól hangos, hogy Brüsszel az állítólagos „kötelező betelepítést”, az „illegális migráció legalizálását”, újabban pedig a „migránsgettók” létrehozását akarja rákényszeríteni Magyarországra.

Ahogy egy korábbi elemzésünkben bemutattuk, ilyesmikről szó sincs az uniós tervezetekben. A sosem működött kötelező kvótarendszer nem tér vissza, és a kötelező szolidaritás sem azt jelenti, hogy feltétlenül fizetni kell az át nem vett menedékkérőkért; egy tagállamnak számos lehetősége lesz arra, hogy a közös menekültügyi rendszerben részt vegyen. A reform ugyanakkor számos szigorítást tartalmaz: a menekültügyi eljárás egységesítését, a szigorúbb és gyorsabb határeljárásokat, a védelemre nem jogosultak gyorsabb hazaküldését, a menedékkérő általi visszaélések megakadályozását, a másodlagos mozgások elkerülését (így azt, amikor egy menedékkérő elköltözik abból az országból, ahová először érkezett, hogy máshol védelmet vagy letelepedést kérjen), illetve a szolidaritási pénzekből az Európán kívüli befogadó területek támogatását, ami azt szolgálja, hogy eleve kevesebben jussanak el az EU külső határához.

Ezek között hiába van számos olyan elem, amelyet korábban Orbán Viktor is követelt, a kormány úgy tesz, mintha nem is léteznének. Itthon a szélesebb nyilvánosság elé még azok a szakmaibbnak mondható kormányközeli elemzések sem igen kerülnek, amelyek elismerik, hogy az uniós intézmények által jelenleg tárgyalt tervezetben „nagyobb hangsúlyt fektetnek az EU külső határainak védelmére és a harmadik országokkal való együttműködésre a kitoloncolások kapcsán”.

A politikusi nyilatkozatokban szinte kizárólag a csúsztatásokon vagy nettó hazugságokon alapuló tudatos félelemkeltés jelenik meg. Ezek irányát maga a miniszterelnök jelöli ki, aki például 2023. október 13-án az állami rádióban úgy fogalmazott: „Ma olyan szabályokat alkotnak Brüsszelben, amelyben bennünket is arra akarnak kényszeríteni […], hogy azokat az embereket, azokat a migránsokat, akik Magyarország déli határainál erőszakosan lépnek fel, agresszívek, fegyvert használnak a magyar határőrök ellen, ezeket az embereket mi engedjük be Magyarország területére”.

Ugyanezt a gondolatot viszi tovább a nemzeti konzultációnak nevezett kampány a „migránsgettók” rémképének felfestésével. Ahogy a Válasz Online rámutatott, a konzultációs ív szerzője itt feltehetően abból indult ki, hogy az Európai Bíróság döntése szerint sérti az uniós jogot az a magyar menekültügyi szabályozás, ami alapján csak nagykövetségeken lehet menekültstátuszért folyamodni, azaz teljesen abszurd módon sem a magyar határon, sem Magyarország területén nincs erre lehetősége annak, aki nem egy szomszédos országból menekül ide. Azt viszont már nehezebb megfejteni, hogy egy az ítéletnek megfelelő, normális menekültügyi eljárás visszaállítása miért vezetne automatikusan migránsgettók kialakulásához. Arról nem is beszélve, hogy az Orbán-kormány amúgy sem lesz hajlandó végrehajtani a bíróság döntését (vö. jogállam), hanem inkább napi szinten tetemes büntetést fizet majd a magyar adófizetők pénzéből.

Pedig a viccből ismert agresszív kismalac mentalitását idéző kormányzati magatartás helyett bőven lehetne érdemi és konstruktív kritikát is megfogalmazni az EU migrációs csomagjával kapcsolatban. Ahogy például a Migrációkutató Intézet már hivatkozott elemzése meg is teszi ezt, amikor hangsúlyozza: az egész csomag működőképességét alapvetően meghatározza majd az EU-n kívüli harmadik országok együttműködési hajlandósága, és az még nem derült ki, hogy az EU milyen eszközökkel javítana a hozzáállásukon.

Csakhogy egy ilyen kritika politikai szinten azt jelentené, hogy mégsem az uniós szándékokkal van a baj. Az Orbán-kormánynak szembe kéne mennie saját szélsőjobboldali ihletésű állításaival, amelyek évek óta arról szólnak, hogy az EU valamilyen megmagyarázhatatlan okból erőszakos, illegális migránsokkal akarja elárasztani a saját területét. Ad absurdum el lehetne jutni odáig, hogy az EU és az uniós tagállam Magyarország érdekei egybeesnek.

Erre a teljesen elképzelhetetlen politikai váltásra azért is nagy szükség lenne, mert 2015 óta tudhatjuk, Magyarország is frontország a migráció szempontjából, az Európába vezető legforgalmasabb szárazföldi útvonal rajtunk keresztül vezet, és a déli határ mentén zajló események valóban nem megnyugtatóak. Ami történik, az nem a 2015-ben összeomlott és azóta sem létező uniós menekültügyi politika kudarca, hanem az egyes tagállamok tehetetlenségének, és a közös uniós határvédelem szükségességének a bizonyítéka. Az Orbán-kormány által máig csodafegyvernek tartott határkerítésről hónapok óta láthatjuk, hogy nem működik, az illegális határátlépők és az embercsempészek ott jönnek át rajta, ahol akarnak, vagy egyszerűen megkerülik. Nemrég az is kiderült, hogy nincs elég határvadász, másfél év alatt 1804 emberrel kötött szerződést a Belügyminisztérium, ami jelentősen elmarad a tervezett négyezres létszámtól.

Az, hogy ebben a helyzetben az Orbán-kormány brüsszelezik, migránsgettózik, és – bár megakadályozni nem tudja, de –, továbbra is fúrja az uniós menekültügyi és migrációs csomagot, jól mutatja, hogy nem is szeretné elérni a vándorlási folyamatok hatékonyabb kezelését. A cél a migráció politikai fegyverként történő felhasználása, itthon és külföldön. Hiszen minél rendezetlenebb a helyzet, minél nagyobb a káosz ezen a téren, annál közelebb kerülhet az Orbán-rezsim ahhoz a nyíltan hirdetett céljához, hogy az európai mainstream megrendüljön, és a bevándorlástól való félelemre építő, Oroszország által is támogatott szélsőjobboldali pártok erősödhessenek. Ebben pedig most a közel-keleti konfliktus kiújulása és annak európai következményei is Orbán kezére játszanak. Ahogy a Geert Wilders győzelmét hozó holland választás után Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke mondta: az EU-nak kezelnie kell a migrációt, ha el akarja kerülni a szélsőjobboldali előretörést a kontinensen – „ha nem találjuk meg a megoldást vagy a megfelelő közös megegyezést a migráció kezelésére, akkor nagyon aggódom a következő európai választások miatt”. Ugyanígy gondolkodik Orbán is, csak fordított előjellel: nem szeretné, ha a közelgő EP-választás előtt az EU megtalálná a közös megoldást.

Innen nézve talán az is rögtön érthetőbb, hogy a magyar kormány miért engedi szabadon az embercsempészeket.

 

Ki csinál itt migránsgettókat?

Érdemes egy pillantást vetni arra, mit kezd a kormány a kifejezetten Magyarországra irányuló bevándorlással.

Arra már nyári elemzésünkben felhívtuk a figyelmet, hogy az elsősorban az erőltetett akkumulátorgyár-építés munkaerőigényének kiszolgálására hozott akkori vendégmunkástörvény áldozatául eshet azoknak a bevándorlásellenes üzeneteknek, amelyeket a kormánypropaganda éveken át vert a magyar választók fejébe. Így is lett. Győrtől, Gödön és Hajdúszoboszlón át Mikepércsig országszerte több településen is komoly félelmet váltott ki a helyiekből a vendégmunkások és a – sokszor családi házakból kialakított – munkásszállók megjelenése. A Mi Hazánk és több más párt is rámozdult a témára, a politikai jelszavakat tekintve a „vendégmunkás-bűnözés” lett az új „cigánybűnözés”, de még egyes fideszes polgármesterek is kénytelenek voltak kormánykritikus hangot megütni.

Ilyen előzmények után a kormány októberben visszavonta a még hatályba sem lépett vendégmunkástörvényét, majd decemberben, immár idegenrendészeti jogszabályként tálalva átvert a parlamenten egy új, a megfogalmazásában szigorúbb változatot. Maga a tartalom azonban nem sokat változott. A demográfiai lejtőre került, elöregedő magyar társadalomban ugyanis nem lehet külföldről behozott munkaerő nélkül működtetni a gazdaságot, főleg azt az alacsony hozzáadottértékű feldolgozóipart nem, amelyet az uralkodó gazdaságpolitika preferál. Lehet persze politikai jelszavakat ismételgetni a családpolitikáról meg a magyar munkavállaló előnyben részesítéséről, de ettől még a demográfia matematikai törvényszerűségei nem lesznek felülírhatók. A kormány ezért érdemben nem is akarja megnehezíti a külföldi munkavállalók foglalkoztatását, hiszen az ellentmondana az akkumulátor-nagyhatalom megteremtésére vonatkozó terveknek.

Az Orbán-kormány végső soron egy saját maga által kreált politikai csapdában vergődik, amikor az egymással konfliktusban álló gazdaságpolitikai céljait és a végletekig fokozott bevándorlásellenességét próbálja összehangolni. Ebből következnek az új törvény olyan hangzatos megfogalmazásai, miszerint „Magyarország szuverén állam – maga határozza meg, hogy kit enged a területére, és mindenkitől elvárjuk, hogy a magyar törvényeket és az együttélés magyar normáit tartsa be”. Továbbá azok az intézkedések, amelyek azt célozzák, hogy a vendégmunkások csak korlátozott ideig tartózkodhassanak Magyarországon, és ezt követően hagyják az országot. Mindezt annyira igyekszik túlbiztosítani az új szabályozás, hogy az a munkaadói vélemények szerint már-már veszélyezteti a további beruházásokat.

Kérdés tehát, hogy a kínált körülmények mellett lesz-e elég jelentkező a magyarországi állásokra. Az Orbán-kormány olyan szigorú rendszert próbál kialakítani a vendégmunkások számára, mint egyes gazdag arab országok vagy a korábban teljesen zárt Japán, ahol a befogadó társadalomba az integráció lehetősége is kizárt. A különbség az, hogy ezek az államok jóval nagyobb fizetéseket és kedvezőbb körülményeket tudnak kínálni a külföldi munkaerőnek, mint Magyarország.

Ezzel a szabályozással a legmagasabban képzett bevándorlókért folyó globális migrációpolitikai versengésben Magyarország a skála lehető legalacsonyabb fokára helyezi magát. A legvalószínűbb ugyanis az, hogy a magyarországi álláshelyekre, a már most is látható tendenciát folytatva alacsony képzettségű, igényű és státuszú vendégmunkások érkeznek majd, akik erősen kiszolgáltatott helyzetben a helyi társadalomtól teljesen elszeparálva tengetik az életüket, sokszor olyan konténervárosokban és ipari parkokban, ahonnan még a dohányboltba sem kell kimenni, nehogy véletlenül találkozzanak a magyar lakossággal. Ha valami, hát akkor ez migránsgettó.

 

Juhász Attila, a Political Capital külső munkatársa