Érdeklődő, de kiszolgáltatott: a fiatalok viszonya a politikai (dez)információkhoz

Mennyire érdeklődnek a fiatalok a politika iránt? Milyen forrásokból tájékozódnak a közéleti eseményekről? Felismerik-e, ha dezinformációval találkoznak? Hogyan reagálnak a kétséges hitelességű tartalmakra? Elemzésünk ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Összegyűjtöttük és feldolgoztuk a releváns közvélemény-kutatásokat: egyrészt a Political Capital saját, korábban készült kutatásaiból, másrészt nyilvánosan elérhető hazai és nemzetközi felmérések eredményeiből dolgoztunk.

A fókuszban a 18–35 éves korosztály áll, akiket az elemzés során fiatalokként, illetve fiatal felnőttekként említünk. A 2022-es népszámlálási adatok alapján ez a csoport a magyar társadalom 21 százalékát teszi ki.

A fiatalokat célzó közvélemény-kutatások nem egységesek abban, hogy pontosan mely korosztályt vizsgálják. Bizonyos kutatások mintájába a 15–30 éves korosztály került be, másokéba a 18–29, megint másokéba a 16–35 közöttiek. Ott, ahol a nyers adatbázis rendelkezésre állt, a 18–35-éves korosztályra számoltuk az eredményeket. Ahol nem állt rendelkezésre, ott a közölt adatokra hagyatkoztunk. (A részletes leírást lásd A felhasznált közvélemény-kutatások című fejezetben.)

Összefoglaló

• A(z idősebb korosztályhoz képest) politikailag kevésbé aktív fiatalok körében az elmúlt években fokozatosan erősödött az érdeklődés a politika és a közéleti ügyek iránt. Egyre többen követnek ilyen témájú híreket, és több időt szánnak tájékozódásra, mint korábban. Ezzel párhuzamosan a politikai szereplők is egyre inkább felismerik a fiatal generáció szerepét a szavazótábor bővítésében és fenntartásában. A kedvező tendencia árnyoldala, hogy a fiatalok egyre nagyobb mértékben ki vannak téve a politikai célú dezinformációnak is – beleértve a valós információkon alapuló, de azokból manipulatívan összerakott narratívákra építő, úgynevezett kártékony információt is.
• Minél fiatalabb valaki, annál inkább közösségimédia-csatornákon keresztül jut információhoz. Ugyanakkor éppen ezek a platformok azok, ahol a dezinformáció és a félrevezető tartalmak a leginkább akadálymentesen terjednek. A techóriások ráadásul (a Meta, a YouTube vagy a TikTok) egyre kevésbé elkötelezettek a dezinformáció elleni fellépésben.
• A fiatalok körében is erőteljesen jelen van a tényekkel és a hírforrásokkal kapcsolatos bizonytalanság, amelyet a „tényrelativizmus” jelenségeként írhatunk le. Ez nem egyedi probléma: a politikai megosztottság, a propagandisztikus médiakörnyezet, valamint a pandémia és az ukrajnai háború során megélt információs zavarok mind hozzájárulhattak a fiatalok bizalmatlanságához. A 2024 tavaszán mért adatok szerint a 18–35 évesek több mint kétharmada kisebb-nagyobb mértékben hajlamos kételkedni az objektív valóság létezésében, illetve a tények egyértelműségében. Ez arra utal, hogy a dezinformációval szembeni ellenállás nemcsak digitális készségeken múlik, legalább ennyire fontos a bizalom kérdése: kiben és miben hiszünk a közösen értelmezett valóság tekintetében.
• A fiatalok többsége magabiztos abban, hogy fel tudja ismerni a dezinformációt, és széles körben érzékelik is annak jelenlétét a hírfogyasztás során: több mint háromnegyedük szerint rendszeresen szembesülnek félrevezető vagy hamis információkkal. Azt persze nem tudhatjuk biztosan, hogy a válaszadók által dezinformációként azonosított tartalmak közül hány eset lehet téves riasztás, ahogy azt sem, hogy mekkora arányt tehetnek ki a radar alatt maradt dezinformációk. Ez felveti annak kérdését is, mennyire megalapozott a fiatalok magabiztossága.
• A fiatalok körében bár erős az igény arra, hogy ellenőrizhessék a kétséges hitelességű információkat, mégsem veszik sokan a fáradságot, hogy éljenek a rendelkezésükre álló eszközökkel. A legtöbben, ha fel is merül bennük a gyanú azzal kapcsolatban, hogy kétes hitelességű tartalommal van dolguk, egyszerűen csak továbblépnek, anélkül, hogy bármilyen módon utánanéznének, vagy beszélnének róla másokkal. A gyors hírfogyasztás és az információs túlterheltség világában az elmélyülésre sem idő, sem hajlandóság nincs.
• Bár a fiatalok igyekeznek elhitetni magukkal, hogy hatékonyan védekeznek a dezinformáció ellen, a 2023–2024-es kutatások ezt nem támasztják alá. A fiatal válaszadók körében számos olyan állítás elfogadottsága magas, amelyek dezinformációs narratívák részét képezik.

 

1. A politika iránti érdeklődés alakulása

A fiatalok politikai érdeklődésének alacsony szintje régóta ismert jelenség. A 2013-ban készült Aktív fiatalság vagy apatikus fiatalság? című tanulmányunk már akkor arra a következtetésre jutott, hogy a fiatalok túlnyomó többségét nem különösebben érdekli a politika. Ezt a képet támasztották alá a 2000 és 2012 között végzett Ifjúság-kutatások, valamint a European Social Survey (ESS) 2002–2010 közötti adatai is.

Az ESS későbbi hullámai szerint a politikai érdeklődés 2021 körül érte el mélypontját – ahogy az az alábbi ábrán is jól látható. A legfrissebb, 2023-as adatok viszont már érezhető növekedést mutatnak, különösen a fiatalok körében. Ez arra utal, hogy a közéleti érdeklődés erősödése még a 2024-es év belpolitikai fordulatai (a kegyelmi botrány és Magyar Péter megjelenése) előtt megkezdődött.

Bár a fiatal felnőttek politikai érdeklődése továbbra is elmarad az idősebb korosztályokétól, a 2023-as felmérés szerint ez a különbség mérséklődött. A két csoport között mért 12 százalékpontos eltérés az elmúlt két évtized egyik legalacsonyabb értéke volt – hasonló mértékű különbséget korábban csak 2002-ben és 2006-ban tapasztaltunk. A fiatalok tehát látványosan kezdik utolérni az idősebbeket. Ennél is figyelemreméltóbb jelenség, hogy a fiatalok közéleti érdeklődése 2023-ra hirtelen a 2010 őszén mért szintre pattant fel, míg az idősebbeké meg sem közelítette az Orbán Viktor hatalomba való visszatérése idején mért értéket.

A Magyar Digitálismédia Obszervatórium (HDMO) keretében, a Mérték Médiaelemző Műhely által 2023-ban végzett kutatás eredményei is ezt igazolják. Eszerint a 18–35 évesek 48 százaléka úgy nyilatkozott, hogy az utóbbi években több időt szán politikai és közéleti tájékozódásra, míg mindössze 24 százalékuk mondta azt, hogy kevesebbet. Vagyis az egyéni visszatekintő értékelések is a politikai érdeklődés erősödésére utalnak. Az idősebb korosztály tagjai ennél visszafogottabb növekedésről számoltak be.

A belpolitikai szempontból jelentős változást hozó 2024-es év kutatásai közül a szűkebb fókuszú Aktív Fiatalok kutatás ötödik hulláma arra a megállapításra jutott, hogy a 2019-ben tapasztalt jelentős és „némileg váratlan” élénkülés után 2024 tavaszára visszarendeződött a nappali tagozatos egyetemisták politikai érdeklődése. Ugyanebben az időszakban viszont a tiltakozó petíció aláírását, vagy a tüntetésen való részvételt is magában foglaló politikai aktivitásuk látványosan és következetesen emelkedett.

Hasonló tendenciákat jelez a National Democratic Institute (NDI) 2024 nyarán végzett felmérése is. A 18–29 évesek politikai érdeklődése a 2017-es és 2020-as adatokhoz képest folyamatosan és érezhetően nőtt. A közéleti szerepvállalás terén is erősödést mértek: a fiatalok mind az online, mind az offline politikai részvételi formákban aktívabbnak bizonyultak, mint korábban.

2. Hírfogyasztási szokások és a közösségi média szerepe

Ismert, hogy a fiatalok politikai és közéleti hírfogyasztásában meghatározó szerepet tölt be a közösségi média. A 2024 őszén készült Eurobarometer-felmérés szerint a 16–30 éves magyar fiatalok 38 százaléka elsősorban innen tájékozódik. A második helyen az online híroldalak állnak, ezeket 32 százalékuk említette.

Az NDI 2024. nyár végén készült kutatása szintén alátámasztja az online platformok jelentőségét: a 18–29 évesek 57 százaléka gyakran használ online hírportálokat. Ebben a felmérésben a közösségi médiát nem gyűjtőfogalomként, hanem konkrét platformokra bontva vizsgálták. A leggyakrabban említett csatornák a Facebook (52%) és a YouTube (46%) voltak.

A közösségi média sajátos működési logikája miatt a politikai tartalmak akkor is eljutnak a fiatalokhoz, amikor nem kifejezetten közéleti tájékozódás a céljuk. A Mérték Médiaelemző Műhely és a HDMO 2023-as kutatása szerint a 18–35 évesek 95 százaléka – vagyis szinte mindenki – használ valamilyen közösségimédia-platformot. Közülük 63 százalék szinte naponta, további 16 százalék pedig hetente többször találkozik politikai vagy közéleti témájú tartalmakkal.

A különböző platformok népszerűsége a fiatal felnőttek körében eltérő. A Facebook továbbra is vezető szerepet tölt be, de ez elsősorban az idősebb fiatalokra igaz. Az életkor csökkenésével a Facebook használata is visszaszorul – ezt az NMHH és az NDI kutatása is kimutatta. A Facebook mellett három további közösségimédia-felület is fontos szerepet játszik a politikai hírek fogyasztásában: a YouTube, a TikTok és az Instagram – ezek különösen a legfiatalabbak körében népszerűek.

Nemek szerint is vannak eltérések a platformhasználatban: a férfiak körében gyakoribb a YouTube-használat, míg a TikTokot inkább a nők preferálják. Az Instagram esetében a vizsgált kutatások nem mutattak ki számottevő különbséget a nemek között.

A hagyományos médiumok szerepe a politikai és közéleti hírfogyasztásban háttérbe szorult. Közülük a televízió említettsége még mindig a legmagasabb, de ez is jelentősen elmarad az online csatornákétól – erre jutott mind az Eurobarometer, mind az NDI kutatása.

3. Bizalmatlanság és tényrelativizmus

A 21. századi információs kakofóniában senki sem képes arra, hogy az egy és oszthatatlan igazságot tömegek fejébe verje bele. Arra viszont annál inkább, hogy elbizonytalanítsanak, zavart keltsenek, egyszersmind elérjék azt, hogy az emberek jelentős része ne tudjon különbséget tenni tény és vélemény, hiteles és hiteltelen forrás között. A modern dezinformáció természete tehát, hogy nem meggyőzésre, hanem elbizonytalanításra törekszik.

Az álhírekben és összeesküvés-elméletekben való hitnek épp ez a fajta kétely képezi a melegágyát; kitapinthatóan jelen van a hazai online és offline közbeszédben, ahogy a közvéleményben is. Ezt, az általunk „tényrelativizmusnak” nevezett jelenséget 2023 és 2024 tavaszán is vizsgáltuk egy-egy közvélemény-kutatás keretében.

A fiatalok körében kapott eredményeink nem térnek el érdemben az idősebbek válaszaitól. A fiatalok, fiatal felnőttek körében, csakúgy, mint a magyar társadalom egészében is elterjedt a tényrelativizmus és a hírforrásokkal szembeni elbizonytalanodás. A 2024 tavaszán készült felmérésünkben a 18-35 évesek 28 százaléka erős, további 45 százalék pedig mérsékelt tényrelativista attitűdöket mutatott. Ők jellemzően egyetértenek a vizsgálatunkhoz használt öt állítással:

1. „Az igazság valójában az az álláspont, amit az ember magának választ.”
2. „Objektív valóság valójában nem létezik, csak különböző vélemények vannak.”
3. „Aki azt állítja, hogy tudja, mik a tények, valójában hazudik.”
4. „Sok dolog, amire tényként hivatkoznak a sajtóban, valójában csak egy vélemény.”
5. „Nem lehetünk biztosak abban, hogy amit tényként közölnek, az igaz is.”.

Napjaink információs környezete kifejezetten erősíti a tényekkel kapcsolatos kételyeket. Ez a jelenség nem független az egyre erősödő politikai megosztottságtól, illetve a kormányzati kampánynarratívák által dominált, propagandisztikus médiakörnyezettől. Az olyan válságok is erősítették a tényrelativista attitűdöket, mint a Covid-járvány vagy Oroszország ukrajnai inváziója. A közvélemény ezek kapcsán újra és újra megtapasztalhatta, mennyire össze tudják zavarni az ellentmondó hírek, vélemények a tájékozódást.

4. Magabiztosság és bizonytalanság a hírek világában

A fiatalok többsége magabiztosnak érzi magát a dezinformáció felismerésében. A 2024 őszén készült Flash Eurobarometer kutatás szerint a 16–30 éves magyar fiatalok 71 százaléka úgy véli, hogy legalább valamennyire képes azonosítani a hamis vagy félrevezető információkat, amikor azokkal találkozik. A 2024 tavaszán készült Eurobarometer-felmérésben pedig a 15–30 évesek 61 százaléka arról is beszámolt, hogy tanulmányai során olyan digitális készségekre tett szert, amelyek segítik a dezinformáció felismerését.

Igencsak magas a dezinformáció elterjedtségének percepciója is. Az említett Flash Eurobarometer felmérés szerint 22 százalék nagyon gyakran, további 36 százalék pedig gyakran találkozott álhírekkel vagy dezinformációval a lekérdezést megelőző héten. Csupán 10 százalékuk mondta, hogy ritkán vagy egyáltalán nem volt kitéve ilyen típusú tartalmaknak. Az NMHH 2024 nyarán végzett kutatásának eredményei is hasonló képet mutatnak: szinte minden internetező 16–35 éves találkozott már álhírekkel. A Standard Eurobarometer 2024. őszi hulláma szerint pedig a 15–34 évesek 77 százaléka rendszeresen találkozik olyan információval, amely félrevezető vagy kifejezetten hamis lehet.

Azt persze nem tudhatjuk biztosan, hogy a válaszadók által dezinformációként azonosított tartalmak közül hány eset lehet téves riasztás, ahogy azt sem, hogy mekkora arányt tehetnek ki a radar alatt maradt dezinformációk. Az önbevalláson alapuló felmérés tehát arra nem ad választ, hogy ténylegesen milyen arányban akadnak fenn a hamis tartalmak a szűrőn. Arra már inkább, hogy mennyire vannak tudatában a felhasználók a jelenségnek, milyen könnyen mondják rá egy hírre, hogy dezinformáció, hogy hamis.

5. Az álhírek kezelési módjai

A fiatalok körében bár erős az igény arra, hogy ellenőrizhessék a kétséges hitelességű információkat, mégsem veszik sokan a fáradságot, hogy éljenek a rendelkezésükre álló eszközökkel. A HDMO 2023-as felmérése szerint a 18–35 évesek 84 százaléka úgy véli, hasznos lenne egy megbízható eszköz az információk ellenőrzésére. Ehhez képest egyharmad körüli azoknak az aránya, akik ténylegesen ellenőrzik is a kérdéses információkat – derült ki a HDMO 2023-as és az NMHH 2024-es felméréséből.

A legtöbben, ha fel is merül bennük a gyanú azzal kapcsolatban, hogy kétes hitelességű tartalommal van dolguk, egyszerűen csak továbblépnek, anélkül, hogy bármilyen módon utánanéznének. Az NMHH kutatása szerint például mindössze 13 százalék beszéli meg másokkal a bizonytalan információkat. Nem igazán meglepő ez, hiszen a gyors hírfogyasztás és az információs túlterheltség világában az elmélyülésre sem idő, sem hajlandóság nincs.

6. Fogékonyság az összeesküvés-elméletekre és a dezinformációra

Az elmúlt években a Political Capital több alkalommal is végzett olyan közvélemény-kutatások, amelyek az összeesküvés-elméletekre és a dezinformációra való fogékonyságot vizsgálták. A felmérések során nemcsak az általános összeesküvéses gondolkodásra utaló attitűdöket mértük, hanem olyan konkrét állítások elfogadottságát is, amelyek szerves részei az Ukrajna elleni orosz agresszióhoz kapcsolódó, illetve más, a háborútól független dezinformációs narratíváknak.

A 2023-ban és 2024-ben készült felméréseink eredményei alapján a 18–35 éves fiatal felnőttek válaszai jellemzően nem különböznek jelentősen az idősebb korosztályokétól. Vagyis statisztikai értelemben nincs szignifikáns eltérés a két csoport összeesküvés-elméletekre és dezinformációra való fogékonysága között.

Az egyes kérdésekre adott válaszok azt mutatják, hogy a konteók sok fiatal körében is népszerűek. 37 százalékuk például teljesen egyetértett azzal a homályos állítással, hogy titkos szervezetek befolyásolják a politikai döntéseket, 19 százalékuk pedig igaznak tartja azt a már számtalanszor cáfolt dezinformációt, miszerint az Egyesült Államok biológiai fegyvereket fejlesztő titkos laborokat működtetne Ukrajnában. A háborús dezinformáció is célt ért: a fiatalok mindössze 35 százaléka van tisztában azzal, hogy az orosz propaganda alaptalanul nácizza Ukrajna vezetését.

A felhasznált közvélemény-kutatások

• EC Youth and Democracy 2024 (FL545): A vizsgált koroszály a 15-30 évesek. Az adatfelvétel 2024 áprilisában zajlott, 1017 fő online megkérdezésével. A kutatás itt elérhető.
• EP Youth Survey 2024 (FL013EP): A vizsgált korosztály a 16-30 évesek. Az adatfelvétel 2024. szeptember-október folyamán történt, 1006 fő online megkérdezésével. A kutatás itt elérhető.
• European Social Survey 1-11. hullámai. Az adatfelvételek 2002-2023 között zajlottak. További részletek itt elérhetők.
• HDMO-Mérték: Tájékozódási szigetek egy polarizált médiarendszerben 2023: A vizsgált korosztály a felnőtt népesség. Az adatfelvétel 2023 márciusában zajlott 1200 fő telefonos megkérdezésével. A 18-35 éves alminta elemszáma 297. A kutatás itt elérhető.
• HDMO-Political Capital: Összeesküvés-elméletek, dezinformációk és tényrelativizmus a közvéleményben – összehasonlító kutatás 2024: A vizsgált korosztály a felnőtt népesség. Az adatfelvétel 2024. május-június folyamán zajlott, 1000 fő személyes megkérdezésével. A 18-35 éves alminta elemszáma 287. A kutatás itt elérhető.
• National Democratic Institue (NDI): Youth Attitudes in CEE 2024: A vizsgált korosztály a 18-29 évesek. Az adatfelvétel 2024. augusztus-szeptember folyamán készült, 954 fő online és telefonos (50-50%) megkérdezésével. A kutatás itt elérhető.
• Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH): A TikTok és a YouTube a tinédzserek és a fiatal felnőttek elsőszámú mobil platformjai: A vizsgált korosztály a 16-35 évesek. Az adatfelvétel 2024. június-augusztus folyamán zajlott 1113 online megkérdezésével. A kutatás itt elérhető.
• Political Capital: Fogékonyság vs. immunitás – Dezinformációk és összeesküvés-elméletek Magyarországon 2023: A vizsgált korosztály a felnőtt népesség. Az adatfelvétel 2023. március-április folyamán zajlott, 1000 fő személyes megkérdezésével. A 18-35 éves alminta elemszáma 244. A dezinformációra fókuszáló kutatási jelentés itt elérhető. A tényrelativizmusról szóló elemzés pedig itt elérhető.
• Szabó Andrea – Oross Dániel: A magyar egyetemisták politikai gondolkodása és integrációja 2024-ben. A vizsgált korosztály a magyar, nappali tagozatos egyetemi hallgatók. Az adatfelvétel 2024. február-március folyamán zajlott, 805 fő személyes megkérdezésével. A kutatás itt elérhető.

 

Az elemzés a British Council támogatásával valósult meg.