A függetlenség felfüggesztve
Lesz-e Orbán Viktor utáni Fidesz? A kérdés talán így is feltehető: Orbán Viktorral lesz-e Fidesz? És ha nem vele, akkor kivel? Lesz-e Gyurcsány nélkül MSZP? Vagy MSZP nélkül Gyurcsány? Ezúttal Tarlós István imázsát vizsgáljuk, aki annak ellenére vált a Fidesz egyik meghatározó politikusává, hogy nem is tagja a pártnak.
A választási eredményeket tekintve Tarlós István eddigi politikai pályafutása felemásnak mondható. 1990-től tizenhat éven át rendíthetetlenül birtokolta Óbuda-Békásmegyer polgármesteri címét, ám 2002-ben nem sikerült egyéni országgyűlési képviselővé választatnia magát, 2006-ban pedig hajszállal alulmaradt Demszky Gáborralszemben a főpolgármesteri posztért folytatott versenyben. A választási kudarcot követően azonban nem tört meg, inkább felívelt a karrierje: előbb a Fidesz képviselőcsoportjának első embere lett a Fővárosi Közgyűlésben, majd a legnagyobb ellenzéki párt népszavazási kampányának vezetője.
Tarlós István két vonatkozásban is különbözik az eddig általunk elemzett fideszes politikusoktól: egyrészt nem a párt tagja, másrészt nem a pártelnök lehetséges riválisaként, inkább bizalmasaként jelenik meg a nyilvánosság előtt. Ebből a szempontból Tarlós éppen ellenkező úton jár, mint például Rogán Antal vagy Pokorni Zoltán. Ők ketten a nagypolitikában szerzett tapasztalatukat és ismertségüket kamatoztatják helyi politikai szinten, és ennek köszönhetően a nyilvánosságban megjelenő pozíciójuk egyre távolabb kerül az Orbán által képviselt politikától. Tarlós viszont a számára korábban pártfüggetlenséget biztosító helyi politikából lépett át a nagypolitika színpadára, nyilvános pozíciója pedig óhatatlanul is a Fideszhez, illetve a pártelnök személyéhez közeledett. Tarlós, mint a Fidesz által támogatott korábbi főpolgármester-jelölt, mint a Fővárosi Közgyűlés Fidesz-frakciójának vezetője, és mint a Fidesz népszavazási kampányának irányítója – pártonkívüliségétől függetlenül – ma sokkal inkább fideszes politikusnak tűnik a választók számára, mint az egyébként párttag Rogán vagy Pokorni.
Mindez azért lényeges, mert Tarlós Fideszhez fűződő viszonya láthatóan politikai imázsának alapkérdésévé vált. Szinte minden egyes nyilvános szereplésében felháborodottan fogadja az erről szóló kérdéseket, igyekszik bebizonyítani, hogy bár nem titkoltan a jobboldali “gondolkodói körhöz” tartozik, és a “független” jelzőt sem használja már, mégis párton kívüli politikus. Ezt a formális párttagság hiányának hangsúlyozása mellett rendre három eszközzel kísérli meg elérni: a kerületi polgármesterként elért eredményeinek felmutatásával, az “árokátlépő” politikusi imázs kialakításának szándékával, valamint a Fidesszel való egyenrangúság kifejezésével.
A tősgyökeres óbudai Tarlós István 1990-ben az SZDSZ tagjaként lett Budapest III. kerületének polgármestere, miután azonban a liberálisok 1994-ben koalícióra léptek a szocialistákkal, kilépett a pártból, és később függetlenként indult és nyert az önkormányzati választásokon.
A “függetlenség” mellett Tarlós István két további fontos imázselemet – rendpártiságát és a várospolitika terén szerzett szakértelmét – igyekszik megjeleníteni polgármesteri múltjának felelevenítésével. Saját honlapján a III. kerületben elért legnagyobb eredményei közé sorolja a graffitimentesítési programot, az ebrendeletet, a szemetelés büntetését, a hajléktalankérdés kezelését, valamint az engedély nélküli plakátozással szembeni fellépést. De a rend és az erkölcsi szigor iránti elkötelezettsége mutatkozott meg abban is, hogy hadat üzent az óriásplakátoknak, illetve eltávolíttatta kerületéből az általa ízléstelennek tartott Nitsch-kiállítás, majd később Serrano-tárlat plakátjait is.
Szakértelmének hangsúlyozása érdekében nem csupán városvezetői tapasztalatára utal előszeretettel, de gyakran hivatkozik mérnöki végzettségére is. Ennek kapcsán nyilatkozataiban sokszor használ olyan, “a magam egyszerű műszaki logikája szerint” típusú fordulatokat, amelyek a magyar választók körében oly népszerű “politikamentesség” és “szakmaiság” ideálját igyekeznek kifejezni. Tarlós főpolgármester-jelöltként is a “rend” és a “szakértelem” hívószavára építette kampányát, amely ebben a vonatkozásban koherens is volt óbudai politizálásával. A korábbi politikai sikerek felmutatásában nehézséget jelent számára, hogy egy kerületi polgármester munkája aligha kelti fel a szélesebb közvélemény figyelmét. Még akkor is így van ez, ha az utóbbi években Óbuda valóban a főváros egyik legélhetőbb kerületének, Tarlós pedig az egyik legismertebb kerületi vezetőnek számított.
Tarlós Istvánt így nem anynyira polgármesterként elért eredményei, inkább botrányai és elszólásai révén ismerte meg a szélesebb közönség. Neve akkor lett országosan igazán ismert, amikor 2001-ben a Sziget Fesztivál egyik rendezvénye kapcsán úgy fogalmazott Gerendai Károlyhoz írt levelében: “Sajnos nem tilthatom meg, hogy homoszexuálisok látogassák a Sziget rendezvényét, mert az valóban diszkrimináció lenne.” A polgármester többek között arra hivatkozva próbálta lebeszélni a szervezőket a melegek rendezvényéről, hogy az “egészséges szexuális beállítottságú, de agresszív fiatalok megjelennének a hírre, és ez esetben a homoszexuálisok biztonsága is nehezen garantálható”. A rendezvény végül rendben lezajlott, a bíróság pedig alkotmánysértőnek ítélte azt a szerződéskiegészítést, amelylyel Tarlós a program megtartását kívánta megakadályozni. Mivel azonban a homofóbia népszerű a magyar választók körében, Tarlós nem érezte kudarcnak fellépését, egyik nyilatkozatában egyenesen kifejtette: “Különböző, kereskedelmi televíziós csatornák által lebonyolított szavazások is megerősítettek abban, hogy jól cselekedtem, hiszen a voksolók több mint hetven százaléka egyetértett azzal, amit tettem.”.
Bár a politikus később igyekezett feledtetni az ügyet, néhány elszólása kapcsán újra és újra felelevenednek a sajtóban a 2001-ben történtek. Így amikor 2006-ban nyilvánosságra került egy óbudai testületi ülés hangfelvétele, amelyen a polgármester – nem éppen kifinomult stílusban – szemüvegének összetörésével fenyegeti az egyik önkormányzati képviselőt, a médiában előszeretettel idézték azokat a mondatokat is, amelyek Tarlós melegekkel kapcsolatos véleményére emlékeztettek.
Tarlós István gyakran durva és személyeskedő elszólásai – kiemelten az SZDSZ és az MDF politikusaival szemben – egyébként azért sem szerencsések, mert némileg hiteltelenítik azokat a törekvéseket, amelyekkel a politikus pártonkívüli, sőt időnként “árokátlépő” imázst kíván magának kialakítani. Tarlós gyakran hivatkozik ugyanis arra, hogy rá polgármesterként számos baloldali érzelmű választó szavazott, vagy hogy kerületében sikeresen valósította meg a bal- és jobboldal együttműködését.
Tarlós főpolgármester-jelöltként is törekedett arra, hogy minden oldalra nyisson, és ennek érdekében sokszor még az általa leghevesebben bírált Demszky Gáborról is baráti, már-már védelmező hangnemben beszélt. “Nem egyik vagy másik oldalé a város, együttműködés és közös felelősségvállalás szükséges.” Miután azonban kiderült, hogy csupán néhány ezer szavazattal maradt alul a jelenlegi főpolgármesterrel szemben, Tarlós már a választások éjszakáján igyekezett kitölteni dühét az önkormányzati választásokon is önállóan induló MDF-en: “még olyanok is lennének közöttünk, akik a demokratikus pártok köréből is kiírnák a Magyar Demokrata Fórumot”. A politikus sértődékenységéről az is sokat elárul, hogy nemrég egy, a népszavazási kampány felvállalásának személyes okait firtató kérdésre azt találta válaszolni: “az SZDSZ engem sértegető nyilatkozata is segített a döntésben”.
A sértődékenység, a kevéssé szerencsés szóhasználat ugyanakkor nem pusztán a politikai riválisokkal, de gyakran a média munkatársaival szemben is jellemző Tarlósra. Azon jobboldali politikusok közé tartozik, akik rendíthetetlenül hisznek a politikai toposszá vált “balliberális médiafölény” gondolatában. Kifejezetten ellenségnek tekinti az újságírók nagyobb részét, interjúhelyzetben gyakran eleve a megtámadott pozíciójába helyezkedik. Ez a médiához való negatív hozzáállás talán legnagyobb gyengesége.
Ha a “függetlenség” már nem is, de a “pártonkívüliség” fenntartása a népszavazás miatt továbbra is fontos Tarlós és a Fidesz számára. Kérdés, hogy a már említett pártközeli pozíció lehetővé teszi-e még ennek a célnak az elérését. Tarlós István akkor is és most is feltételekkel vállalta a Fidesszel való együttműködést, a feltételekben való megállapodás tálalása pedig fontosabb volt, mint annak tartalma. Mindez látványosan azt üzente a nyilvánosság számára, hogy Tarlós és Orbán egyenrangú félként tárgyalnak, mintegy szerződést kötve egy konkrét feladatra. Tarlós nemrég úgy nyilatkozott: “Az SZDSZ negatív jelzőként aggatta rám nyilatkozatában, hogy lojális vagyok Orbán Viktorhoz, de ez csak bizonyos mértékig igaz. Én elég szuverén személyiségként váltam ismertté már óbudai polgármesterségem idején is, sosem voltam bábu, ezért azt tudom mondani, hogy Orbán Viktornak erkölcsi értelemben feltétlen igaza van.”
Ezt a szuverenitást azonban aligha lehet az orbáni politikába simulva megjeleníteni.
A cikk megjelenése: Népszabadság, 2007. november 9.
