Aki mindig megtalálható
Lesz-e Orbán Viktor utáni Fidesz? A kérdés talán így is feltehető: Orbán Viktorral lesz-e Fidesz? És ha nem vele, akkor kivel? Lesz-e Gyurcsány Ferenc nélkül MSZP? Vagy MSZP nélkül Gyurcsány? Észrevesszük-e a két, saját oldalukat vezető sztárpolitikuson túl a többieket? Egyre több, tehetségesnek tűnő jelentkezőt látni: igaz, ők nem vállalják nyíltan ambícióikat, de azt a nyilvánossághoz való viszonyukból egyértelműen ki lehet következtetni. A sort most az MSZP elnökhelyettesével folytatjuk.
Szekeres Imre valódi politikai túlélőművész: az MSZP-ben 1990 óta lezajlott jelentős átalakulás közepette végig sikerült megőriznie pozícióit és befolyását. Ritkán konfrontálódik a nyilvánosságban pártbeli riválisaival, harcait a kulisszák mögött vívja. Szekeres Imrét olyan politikusként tartják számon, aki politikai tapasztalatának, szervezőkészségének, illetve a pártba való beágyazottságának köszönhetően megkerülhetetlen tényező az MSZP-ben.
Szekeres pontosan tudhatja, hogy erejét és politikai hazáját egyedül az MSZP-ben találja meg, hiszen mind a jobboldalon, mind a liberálisok körében ellenszenv övezi. Szekeres az egyetlen MSZP-s politikus, aki 1990 óta tagja a párt elnökségének – ugyanakkor karrierútja nem mentes a hullámhegyektől és -völgyektől. A vegyészmérnöki végzettségű, jelentős KISZ-es és MSZMP-s múlttal rendelkező politikus számára elsősorban az 1990 és 1998 közötti időszak volt a prosperitás korszaka. 1990-ben nemcsak az elnökség tagjává, és a párt országos titkárává, de négy évre az MSZP ügyvezető alelnökévé is megválasztották. Kampányfőnök volt, amikor 1994-ben az MSZP a rendszerváltás óta egyedülálló módon, abszolút többséget szerzett a parlamentben. A kormányátalakítást követően négy éven át parlamenti frakcióvezetőként és alelnökként a párt egyik frontembere.
Az 1998-as esztendő Szekeres Imre politikai pályájának “fekete éve”. A vesztes kampánynak az első fordulóig ő a politikai irányítója. Az első fordulót követően azonban távozik erről a posztról – amit utólag azzal magyaráz, hogy nézeteltérése támadt Horn Gyulával, nem értett egyet “az ellenfelet lejárató negatív kampánnyal”. Távozásában azonban egyéb tényezők is szerepet játszhattak. Még a kampányban jelentek meg ugyanis arra vonatkozó (az Élet és Irodalomból kiinduló) cikkek, hogy Szekeres Imre felesége hotelbotrányba keveredett. Az utóbb jogilag tisztázott szállodaügy és az elvesztett választások miatt Szekeres a következő négy évben kénytelen volt háttérbe vonulni – emellett a liberális sajtóval is konfliktusba keveredett, mivel egyes állítások szerint igyekezett megakadályozni, hogy a szállodaügyről szóló írás megjelenhessen a Magyar Narancs hasábjain.
Medgyessy Péter kormányában már, mint a MeH politikai államtitkára tűnik fel. Bár az első Gyurcsány-kormányban nem sikerül helyet kapnia, a másodikban miniszterként dolgozik, és 2004 óta ő az MSZP elnökhelyettese. A miniszterelnök-választáson Kiss Pétert támogató, a pártelnökválasztáson Hiller Istvánnal szemben elindult Szekeres Imre politikai pályája tehát az utóbbi években Gyurcsány Ferencével párhuzamosan ívelt fel. Ez nem független Gyurcsánynak a riválisait domesztikálni próbáló, azaz őket is a hatalomba emelő taktikájától, de a MSZP-ben általában is tapasztalható “kiegyensúlyozási” hatástól sem: a központosítástól félve a tagság az elnök mellett rendszerint megerősíti annak ellensúlyát is.
A magyar sajtóban Szili Katalin mellett Szekeres Imre az a politikus, akit leggyakrabban emlegetnek Gyurcsány Ferenc riválisaként. Ugyanakkor ez nem a politikus nyilvános megszólalásaiból olvasható ki, ezekben ugyanis Szekeres a pártvezetés és a miniszterelnök iránti lojalitását hangsúlyozza.
Gyurcsány és Szekeres politikai játszmája egy különleges páros táncra emlékeztet, amelynek során a kifelé összetartozást mutató partnerek mosolyognak egymásra és a közönségnek, ugyanakkor tartják a kellő távolságot és időnként jó erősen egymás lábára lépnek. Szekeres Imre a közelmúltban többször is kijelentette: 1. “nem kérdés”, hogy Gyurcsány Ferenc mögött áll az MSZP teljes vezetése, 2. az MSZP vezetői számára “nincsenek egyéni menekvési utak”, 3. jelenleg Gyurcsány Ferenc tűnik a legesélyesebb 2010-es miniszterelnök-jelöltnek, és 4. neki személy szerint nincsenek miniszterelnöki ambíciói.
A nyilvánosságban a miniszterelnök többször is elismerte Szekeres munkáját – amiben az a szándék is tükröződhet, hogy “közelebb húzza” magához a szocialista párt egyik legerősebb politikusát. Szekeres azon miniszterek között volt, akiket a kormányfő jutalomban részesített, és kiszivárgott hírek szerint kormányüléseken is többször etalonként állított más miniszterek elé. Ugyanakkor, Gyurcsány, egy hozzá közel álló politikus, Vadai Ágnes államtitkári kinevezésével igyekezett biztosítani az ellenőrzést a miniszter felett.
A miniszterelnök és az elnökhelyettes közötti legélesebb konfliktusokra Hiller István 2004-es elnökké választását követően került sor. A nyilvánosság számára csak korlátozottan érzékelhető ellentét leglátványosabb pontja az volt, amikor Szekeres 2005-ben egy fórumon az MSZP ideológiai kiüresedéséről beszélt – amire a miniszterelnök egy interjúban úgy válaszolt: “rossz mondat, hibás mondat, és nem igaz állítás, nagyon remélem, hogy nem is ez hangzott el”. Szekeres ez esetben is kerülte a nyílt konfrontációt, és finomított véleményén. A két politikus a kampányban “tűzszünetet kötött”.
A 2007. februári kongreszszust megelőzően viszont Szekeres ismét igyekezett finoman kifejezni Gyurcsánytól való távolságtartását, amikor a Magyar Nemzetnek adott interjúban utólag beismerte: nem értett egyet pártjának kettős állampolgárságot elutasító álláspontjával, és nem volt jelen Őszödön, amikor Gyurcsány ominózus beszéde elhangzott.
Bár Szekeres Imre Gyurcsánnyal szembeni “alternatívaképző erejét” némileg gyengíti minisztersége, a párton belüli helyzetét stabilizálhatja a sikeres kormányzati munkával. A tárcavezető mindent megtesz, hogy az eddig egyik legkevésbé látványos minisztérium vezetőjeként magára irányítsa a köz figyelmét. A miniszter az iraki missziót – Gyurcsány legnagyobb nyilvánosság előtti tévés kritikusával – Fábry Sándorral, az afganisztánit Bochkor Gáborral és Palik Lászlóval népszerűsítette; a repülőnapon vadászrepülőbe ült, a nemzeti ünnephez közeledve pedig felvetette az augusztus 20-i katonai felvonulás ötletét.
A honvédelmi múltjának hiánya miatt sokat bírált miniszter helyzetét nem könnyíti, hogy olyan területen kell reformot végrehajtania, amelynek költségvetése az utóbbi négy évben mind arányait tekintve, mind nominálisan jelentősen csökkent – ami miatt hazánkat rendszeresen megdorgálják a NATO vezetői. A honvédség – már Juhász Ferenc alatt megkezdett – szerkezeti átalakítása ugyanakkor nemcsak a kormányfő, hanem a köztársasági elnök, a szakértők, sőt az amerikai katonai vezetők nyilvános elismerését is kiváltotta.
A miniszter politikai rutinját mutatja, hogy eddig sikerrel helytállt a leglátványosabb konfliktusban, a tubesi NATO-lokátor ügyében is. A honvédelmi tárcát sem kerülte el azonban a politikai “urambátyám” vádja, miután az összevont Állami Egészségügyi Központ élére a miniszter Szilvásy György öccsét, Szilvásy Istvánt nevezte ki.
Szekeres Imre az MSZP egyik nagy “talánya”, akinek szándékait mind a baloldali, mind a jobboldali újságírók előszeretettel próbálják megfejteni. A politikus egyelőre úgy látszik, igyekszik minden lehetőséget nyitva tartani: ha a kormány politikája sikeres lesz, abban ő is osztozik, mivel azonban közel sem számít a miniszterelnök bizalmasának, adott esetben szembe is fordulhat vele a párton belül. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy Szekeres Imre politikai jövőjét elsősorban a párt berkein belüli kapcsolatrendszer és nem az erős választói szimpátia biztosítja. Ezt nem a népszerűségi indexek alapján állítjuk: jelenlegi, a Medián mérése szerinti 25 százalékos elismertségével ugyanis a kormánytagokra jellemző átlagot hozza. Sokkal inkább amiatt, mert Szekeres Imre mind a jobboldal, mind a liberális szavazók számára az előző rendszerből származó, hatalmát “átörökítő”, szürke pártbürokrata prototípusát testesíti meg. A jobboldali sajtó Szekerest gyakran mint 1956 “ellenforradalmi” örökségének képviselőjét emlegeti (utalva ezzel arra, hogy Szekeres a rendszerváltás előtt Veszprémben Papp János Veszprém megyei párttitkár mellett dolgozott). Az SZDSZ-es döntéshozók számára Szekeres Imre szintén negatív megítélés alá esik, amiben legalább akkora szerepet játszik az SZDSZ 1994-98 közötti legyengítésében érzett felelőssége, mint múltja, illetve az MSZP liberálisokkal való szövetségének felülvizsgálatát sürgető tavalyi, kiszivárgott beszéde.
Tekintettel arra, hogy az elmúlt tizenhét évben végig aktív politikai szerepet játszott, ez az imázs olyannyira megszilárdult, hogy nemigen tudna a róla kialakult képet gyökeresen átformálva “szerethető” politikussá változni – annak ellenére sem, hogy öltözködésében, nyelvhasználatában tudatosan igyekszik levetkőzni az előző rendszer örökségét. Nehéz elképzelni, hogy alkalmas lehetne a fiatalabb szavazók megszólítására. Ez nem jelenti azt, hogy Szekeres a következő években eltűnne a politikai süllyesztőben: a jó szervezőkészségű politikus várhatóan még sokáig a párt vezetésének egyik legbefolyásosabb tagja marad. Ahhoz azonban, hogy jelenlegi helyzetéből kiemelkedjen, meg kell győznie saját pártja közvéleményét is arról, hogy ő lehet a baloldal első számú arca. Ez pedig nem könnyű, hiszen Szekeres az MSZP – utóbbi időben jelentősebb fiatalodáson átesett – tagsága körében sem örvend általános elismertségnek. Ugyanakkor az is kijelenthető: ő ma a kormány egyik legsikeresebb minisztere.
A cikk megjelenése, Népszabadság, 2007. szeptember 7.
