A nagypolitikából ki és vissza: Rogán Antal pályája
Lesz-e Orbán Viktor utáni Fidesz? A kérdés talán így is feltehető: Orbán Viktorral lesz-e Fidesz? És ha nem vele, akkor kivel? Lesz-e Gyurcsány nélkül MSZP? Vagy MSZP nélkül Gyurcsány? Látjuk-e a két, saját oldalukat vezető sztárpolitikuson túl a többieket? Egyre több, tehetségesnek tűnő jelentkezőt látni: igaz, ők nem vállalják nyíltan ambícióikat, de azt a nyilvánossághoz való viszonyukból egyértelműen ki lehet következtetni. A sort Rogán Antallal kezdjük.
Rogán Antal eddigi politikai karrierjének íve szinte egyedülálló a magyar belpolitikában. A belvárosi polgármester közismert, a Fideszben magas pozíciókat betöltő országos politikusból vált helyi politikussá – ami azonban Rogán életében nem visszaesést, hanem előrelépést jelent.
Polgármesteri pozíciója ugyanis az első sikeres kísérlete arra, hogy önálló politikai imázsát erősítse – függetlenedve a Fidesztől és elnökétől. A belváros pedig jó bázis ahhoz, hogy újraépíthesse magát és megszabaduljon a 2006-os kampányfőnökség terhes örökségétől – mielőtt visszatérne a nagypolitika porondjára.
Mogorvából a bulvárba
Az ötödik kerület polgármestere a bulvármédia újdonsült kedvence, a Fidesz egyik „sikerembere”. Orbán Viktor korábbi felfedezettje, bizalmasa az utóbbi hónapokban a Fidesz „különutasává” vált, aki éppen Orbán Viktor politikájának hol burkolt, hol nyílt kritikájával hívja fel magára a figyelmet.
Míg korábban az egyik legerősebben ellenszenvet kiváltó politikus volt, aki pártja „ökleként” lépett fel, az utóbbi időben a Fidesz kompromisszumkészségét hangsúlyozó, a baloldali sajtóban és a szavazók körében érezhető szimpátiával övezett, népszerű személyiségévé vált.
Annak ellenére, hogy Rogán Antal pályája elején saját magát még zárkózottnak nevezte, amit részben paraszti származásával, első generációs értelmiségi mivoltával magyarázott, Fideszen belüli karrierjének kezdetén mégis a párt hivatalos „megmondóembere”, akkori Szijjártó Pétere volt, aki az MSZP-vel szembeni provokatív, offenzív hangvételű nyilatkozataival hívta fel magára a figyelmet.
Első jelentős feladatát akkor kapta, amikor 1999-ben az SZDSZ sajtótájékoztató-sorozaton támadta meg a Fideszt azzal, hogy a párthoz közeli cégek több mint 1 milliárd forintot kaptak az akkori Postabanktól a választási kampány előtt. Az addig alig ismert Rogánra bízták a válságkezelést, ami igazi mélyvíznek bizonyult a politikus számára, és egyben imázsát is negatív irányba befolyásolta.
Emlékezetes megnyilvánulása volt, amikor 2001-ben egy parlamenti felszólalásában kijelentette: „az MSZP miniszterelnök-jelölti posztjáért kiérdemesült múmiák versenye zajlik: Horn Gyula, Medgyessy Péter, Németh Miklós, Kovács László. Ennyit az önök jövőképéről”.
Rogán imázsát sokáig elsődlegesen az ehhez hasonló megjegyzések formálták; és vélhetőleg ennek is köszönhető, hogy 2004-ben a Színes Bulvár Lap olvasói őt választották Magyarország legirritálóbb politikusának.
2002-től datálhatjuk önálló politikai karrierjének kezdetét. Az országgyűlési választásokon elszenvedett vereség után Rogán kommunikációjának stílusa finomodott, megnyilvánulásainak hangneme engedékenyebbé, megszólalásainak tartalma differenciáltabbá vált.
2003-ban bejelentette, hogy visszavonul a nyilvános politizálástól: nem indult az alelnöki posztért, felmerült, hogy európai képviselőként folytatja munkáját, majd visszautasította Orbán Viktor felkérését, hogy legyen a pártelnök kabinetfőnöke. Orbán talán azért is szánta éppen Rogánnak a feladatot, mert potenciális ellenfélnek tartotta, akit ezzel a pozícióval „megszelídíthetett” volna.
2004-ben Rogán elvállalta a felkérést a párt kampányfőnöki posztjára. Ezzel a kinevezéssel párton belüli súlya is megnőtt, és jelentős hatalom került a kezébe. Ezt a pozícióját és az iránta érzett politikai bizalmat ásta azonban alá a Magyar Vizsla kiadvány ügye, illetve az adatlopási botrány, amelyek hozzájárultak a Fidesz választási vereségéhez.
A botrányok következtében Rogánt nem fosztották meg posztjától, de azt kiszervezték alóla: az általa pozícióba helyezetteket felfüggesztették, a hatásköröket átcsoportosították. A választási vereség Rogán helyzetét legalább annyira megrendítette, mint Orbánét, így a pártelnök átmenetileg megszabadult egyik potenciális riválisától.
A történtek jól érzékeltetik egyrészről Orbán ügyes személyzeti politikáját, másrészt a kampányfőnöki poszt hálátlanságát is. Míg ugyanis a választások legfőbb győztese a miniszterelnök-jelölt, a vesztese sokszor a kampányfőnök: a korteskedés irányítójának kevés jut a választási győzelem utáni dicsfényből, könnyedén felelőssé tehető azonban egy elvesztett választásért.
Kordbársony zakóban szocialista szlogenekkel
2006 után a tudatosan építkező Rogán számára az vált fő céllá, hogy javítsa a róla kialakult kedvezőtlen képet. Ehhez egyrészt intenzív kampánnyal készült a (már sok éve ambicionált) belvárosi polgármesteri posztra, másrészről bulvárkampánnyal igyekezett magát „szerethető politikussá” formálva újra felépíteni, harmadrészt pedig eltávolodni Orbán Viktortól és a Fidesz hivatalos politikájától.
Polgármesteri kampányában hivatkozhatott az előző négy évben az akkori ellenzék által is támogatott intézkedések meghozatalára. Ilyen volt a szociális boltok megnyitása, vagy a nyugdíjasoknak járó fűtéstámogatás. Ezek hangsúlyozása elsősorban az MSZP hagyományos szavazóbázisának megszólítását szolgálta. A baloldal felé mutatott nyitottságot erősítették programjának kulcsszavai is (lendület, rend, biztonság), melyek összecsengtek a szocialisták 2005-ös imázsszlogenjeivel (bátorság, biztonság, igazságosság).
A korábban MSZP-SZDSZ vezette kerületben az új polgármester viszonya az ellenzékkel nem indult harmonikusan: a belvárosi képviselő-testület többségének Bazilikából indított, majd alakuló ülésben végződő egész napos akciójában minden bizottsági helyre jobboldali tagokat delegáltak, menesztették a kerületi tévé választott ügyvezetőjét, és felmondták az önkormányzat hivatalos lapjának szerződését is.
Mindennek hatására az ellenzéki képviselők „totális hatalomátvételről” és „fideszes diktatúráról” nyilatkoztak, a kerület SZDSZ-es vezetője pedig Rogánt Don Corleonéhoz hasonlította, aki istentisztelet után „leszámolást” hajtott végre a kerületben. A kezdeti konfliktusok ellenére azonban sikerült megállapodni a bizottsági helyek elosztásáról, és a testület meg tudta kezdeni működését.
Rogán 2006-os győzelmében vélhetőleg az országos közhangulat, és nem saját kampánya játszotta a főszerepet. Polgármesterré választása óta azonban mindent megtesz annak érdekében, hogy 2010-ben már egyedülállóan is esélyes legyen az újrázásra.
Bár 2006-ban a Fidesz kampány-főnökeként nem tudott sikert felmutatni pártjának, polgármesterként konkrét intézkedésekkel mégis sikerrel ülteti át a Fidesz 2006-os kampányával összecsengő – ugyanakkor a politikai elit egészét támadó – üzeneteket („luxusbaloldal”, „limuzinszocialista”) a közvéleménybe.
Polgármesterré választása után az egyik első lépése volt, hogy eladta a polgármesteri hivatal autóját, és a pénzt – majd saját 13. havi fizetését és jutalmát is – szétosztotta a „szegények”, azaz a kerület szociális segélyezettjei és a kevésbé tehetős iskolások között. Mindezek után kampányt indított azért, hogy a közintézmények előtt is kelljen parkolási díjat fizetni, és – Demszky Gábor és Szili Katalin jelenlétében – parkolóórákat szerelt fel a képviselői irodaház előtt.
Bár a kezdetben sikeres akció-sorozat most éppen megakadni látszik, az általa szerzett pozitív ismertség mindenképpen jót tett Rogánnak.
A bulvárpolitizálás másik hagyományos toposzát vette elő akkor, amikor nyilvánosság elé tárta magánéletének részleteit (melynek emlékezetes mozzanata a sajtó nyilvánossága előtt lezajlott térdepelős eljegyzés).
Az új kommunikáció külső változással párosult: Rogán szemüvegről kontaktlencsére és öltönyről hétköznapi öltözékre váltott. Az utóbbi időben szinte védjegyévé vált a nyitott ing-kordbársony zakó párosítás, ami az egyszerűséget és a „professzionális politikus” szerep távolítását is kifejezi. Ahogy a 2006-os kampányban Orbán Viktor öltözéke is a hétköznapi imázst sugározta, Rogán Antalt sem lehetett gyakran látni az utóbbi évben öltönyben és nyakkendőben.
Francia szakácskönyv, magyaros ízek
„Sarkozy nagyon komoly teljesítményt nyújtott Franciaországban, amit (…) érdemes szerintem követni, és ha nem is másolni, de legalább is figyelembe venni.”. (Duna TV, május 10.) nyilatkozta Rogán, akinek politikai lépései és mozgásai arra utalnak, hogy nem csak „figyelembe veszi”, de több vonatkozásban „másolja” is az újdonsült francia elnök által nyújtott mintát.
Sarkozy kifejezetten fiatalon a politikába kerülve, egy új politikusi generáció tagjaként határozta meg magát. Korai politikai sikereit többek között jó kommunikációs képességeinek és sajtóval ápolt jó viszonyának köszönhette. Rogán a rendszerváltást követően szocializálódott politikusi generáció tagjaként pozícionálja magát, és ennek megfelelően, mint a politikai kommunikáció megújítója lép fel.
Sarkozy, amikor a képviselő-testület először polgármesterré választotta, elődje kiöregedett hivatali autóját egy szerényebb kategóriájú gépkocsira váltotta. (bővebben ld.: Tornádó – Nicolas Sarkozy politikai pályája. Political Capital köny-vek, 2006.) Rogán politikájában az autó szimbolikus szerepre tett szert: a polgármesteri hivatal Saab márkájú gépkocsiját eladta, majd több interjúban is hangsúlyozta, hogy hivatalos ügyei intézésekor is vagy saját autóján közlekedik, vagy ha teheti, autó helyett gyalog vagy BKV-járműveken utazik.
Ugyanakkor nem titkolja azt sem, hogy hosszabb távú politikai ambíciói túlmutatnak a belvároson: „azért is jó, ha valaki kipróbálja magát az ön-kormányzati életben, mert (…) az itteni feladatok megfelelő alapot adnak az esetleges későbbi kormányzati munkához” (Demokrata, 2006. szep-tember 28.).
Az V. kerületi polgármesteri cím elnyerésével lényegében a párt vezetésétől független pozícióba tudott kerülni: egy választott polgármestert politikai indokokkal nem lehet leváltani, így ez jóval nagyobb függetlenséget jelent a politikus számára, mint bármely korábbi pozíciója – különösen, ha azt nézzük, hogy Rogán 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban is listáról került be az Országgyűlésbe.
A belvárosi kerület vezetésével állandó publicitást is nyert, és ha sikerül megőriznie bázisát, alkalmasint párton belül is megkerülhetetlen tényezővé válhat. Ehhez azonban további kitartó munkára van szükség: a párton belül egyelőre inkább „magányos harcos”, akinek utóbbi időben valóban sikerült növelni saját népszerűségét, ahhoz azonban, hogy ezt politikai aprópénzre tudja váltani, a Fideszen belül is meg kell erősödnie.
Rogán Antal döntött: az összes Fidesz által épített falat felrúgja, ha az útjába áll. Fotózkodik a főpolgármesterrel, nem megy el kordont bontani, a Fideszben, az MDF-et támogató munkája, illetve erős szocialista kötödései miatt közutálatnak örvendő Schmuck Andorral köt szerződést fővárosi közös programokra, mindeközben elsőként nyilatkozza azt a bukott választások éjszakáján, hogy ő mindvégig híve volt az MDF-fel való szövetségnek – nem kis műhelytitkot elárulva pártja vesztést okozó, hibás stratégiájáról.
A belváros polgármestere 2000-ben még azt nyilatkozta: „Tíz év múlva (…) bizonyára az álmaim között fog szerepelni, hogy ennek a pártnak az egyik vagy akár első számú vezetője én lehessek”.
Kudarcai után inkább a kivárás és a lassú építkezés politikáját folytatja, cáfolva azokat a feltételezéseket is, hogy a párt elnöke vagy alelnöke, a Fidesz budapesti elnöke vagy főpolgármester szeretne lenni, bár közép- és hosszú távú tervei között bizonyosan szerepel ezen pozíciók némelyike.
Rogán Antal látványos önállósodási kísérletei és egyes nyilatkozatai leginkább arra utalnak, hogy a politikus az Orbán Viktor utáni időkre készül.
A cikk megjelenése: Népszabadság, 2007. augusztus 31.
