Az egyezség részletei

A Fidesz-MDF választási szövetség már második hete vezető hírként jelenik meg a politikai napirenden. A Fidesz és az MDF, azáltal, hogy a megállapodás elvi megkötését és protokolláris aláírását eltérő időpontra időzítette, elérte, hogy az egyezség viszonylag hosszú ideig a politikai napirenden maradjon. Míg a múlt héten a megállapodással kapcsolatos találgatások, addig ezen a héten az egyezség magyarázata, indoklása, kommentálása biztosított lehetőséget a Fidesz és főképp az MDF politikusainak a gyakori megszólalásra. A koalíciós pártok így egy számukra kedvező témát tudtak a napirenden tartani egy igen fontos pillanatban: az őszi parlamenti ülésszak első hetében. A Fidesz és az MDF elérte, hogy a parlamenti felszólalások, az ellenzéki javaslatok csak a híradások végén, mintegy "mellékes" eseményként kerüljenek említésre. A választási szövetség kommunikálásában tehát igen sikeresnek bizonyult a koalíció.

Múlt heti elemzésünkben leszögeztük, hogy a választási szövetség elsősorban az MDF számára kedvező. Ezen a héten ugyanakkor a megállapodás több kritikusa - az MDF-en belül éppen úgy, mint a jelenlegi ellenzék köreiben - az MDF "meghunyászkodásának", "beolvadásának" jeleit vélte látni a Fidesz-MDF egyezségben. Megítélésünk szerint ez téves értelmezés. Az MDF számára a kérdés nem az önállóság vagy a szövetségi politika dilemmájaként fogalmazódott meg. A Fórum - jelenlegi támogatottsági adatainak ismeretében - politikai túléléséért küzdött. A kérdés ezért számukra az volt, hogy hogyan lehet e túlélést elősegíteni, hogyan biztosítható az MDF 2002 utáni parlamenti jelenléte. Véleményünk szerint e kérdésre a Fidesszel kötött megállapodás adekvát választ adott. Az MDF - jelenleg sem túl markáns - önállóságából semmit nem vesztett a Fidesszel való megállapodás következtében.

Múlt heti elemzésünkben kijelentettük, hogy a megállapodás első számú előnye az MDF számára a párt politikai túlélése. Ezt a megállapítást - a választási szövetség szövegének ismeretében - pontosíthatjuk: a megállapodás elsősorban az MDF jelenlegi vezető politikusainak, képviselőinek túlélését segíti elő. Ezzel együtt ugyanakkor szinte lehetetlenné teszi, hogy az MDF jelenlegi "második vonala", illetve a jelenlegi vezetés ellenzéke 2002 után parlamenti mandátumokhoz jusson. Dávid Ibolya a megállapodással tehát nem csupán pártjának, de személyének és híveinek további négy évig tartó politikai túlélését is biztosította. Éppen ezt felismerve az MDF-en belül többen a megállapodás ratifikálásának megtagadását fontolgatják. Azoknak lenne egy ilyen akció érdeke, akik jelenleg nem a párt parlamenti képviselői, és nincsenek is közel a jelenlegi elnökséghez, ugyanakkor a tagság viszonylag szélesebb köreinek támogatását bírják. Ez a leírás pontosan illik az MDF Budapesti Választmányára, amely bejelentette: az Országos Választmány ülésén nem támogatja majd a megállapodás ratifikálását.

Miért állíthatjuk, hogy a megállapodás elsősorban a párt jelenlegi képviselőinek kedvező? Mert a megállapodás szövegéből kitűnik, hogy rajtuk kívül szinte egyetlen MDF-es politikusnak sincs esélye 2002-ben a parlamentbe kerülni. Ez akkor derül ki, ha a megállapodásban az MDF-nek juttatott helyek felsorolását áttanulmányozzuk. Az alábbiakban mi ezt tesszük, három részre bontva a majdani MDF-jelölteket: a jelenlegi képviselők körzeteire, az "új" körzetekre, valamint a listás helyekre.

1. Jelenlegi képviselők körzetei

A megállapodás szövege - Dávid Ibolyán és Hende Csabán túl - nem tesz említést személyekről. Nem határozza meg, hogy a jelenlegi képviselők személy szerint valamennyien saját körzetükben induljanak újra, ám tételesen felsorolja a jelenlegi MDF-es körzeteket, mint amelyekben 2002-ben az MDF által jelölt MDF-Fidesz jelöltek indulhatnak. Elméletileg az MDF alapszervezetei bárkit jelölhetnének e körzetekben, azaz nem feltétlenül a mostani képviselők indulhatnának újra. Erre hivatkoznak azok is, akik azt állítják, hogy a jelölések még nincsenek lezárva, hogy még "minden lehetséges". Csakhogy a megállapodás két olyan kitételt tartalmaz, amely szinte lehetetlenné teszi, hogy a jelenlegi képviselők helyett e körzetekben más induljon. Egyrészt, a "Fidesz támogatja az MDF jelenlegi országgyűlési képviselőinek közös jelöltként történő megnevezését" (5. pont). Másrészt, ha az MDF olyasvalakit kívánna jelölni, aki jelenleg nem rendelkezik mandátummal, arról a 8. pont szerint a Fidesz helyi szervezetével kellene egyeztetnie. Vagyis, ha egy MDF alapszervezet nem a jelenlegi képviselőt kívánná jelölni, arról a Fidesszel egyeztetnie kellene - a Fidesz viszont a jelenlegi képviselők újraindítását támogatja. Mivel vita esetén a végső szó a pártelnököké, aligha kétséges, hogy a mostani MDF-körzetekben az MDF alapszervezetek csak a jelenlegi képviselők újraindítását kezdeményezhetik. A megállapodás tehát kétségkívül csökkenti az MDF alapszervezeteinek jogosítványait, és növeli a jelenlegi képviselők és a pártelnök lehetőségeit. Továbbá, mint múlt heti elemzésünkben megjegyeztük, a mostani MDF-körzetek a jobboldal számára "jó" választókerületek: viszonylag nagy tehát az esély a jelenlegi képviselők többségének újraválasztására.


2. További egyéni kerületek

Más a helyzet azokkal a körzetekkel, amelyeket a Fidesz a mostani 16 helyen felül ajánl az MDF-nek. E körzetek áttekintéséből kitűnik, hogy ezen körzetekben a jobboldali győzelem valószínűtlen. Az alábbi táblázat összefoglaló adatokat mutat e körzetekről: a polgári erők 1998-as teljesítményét, a Fidesz és az MDF eddigi választások alapján számított területi súlyait, a jobboldalt az 1998-as második fordulóban képviselő pártot és a körzetben nyertes pártot. (A területi súly értékek azt fejezik ki, hogy egy párt inkább alul- vagy inkább felülreprezentált volt e körzetekben az elmúlt választások során; 1 alatti érték esetén a párt a körzetben országos átlaga alatt teljesített az elmúlt választásokon, azaz alulreprezentált volt, míg 1 feletti érték esetén felülreprezentációról beszélhetünk. A táblázat a Fidesz, illetve Fidesz-MDF második fordulós szavazatarányát tünteti fel az "1998-as eredmény" oszlopban. A *-al jelölt körzetekben viszont e pártok jelöltjei nem jutottak a második fordulóba, vagy visszaléptek: itt az aggregált első fordulós eredmények szerepelnek.)

Részletes magyarázat és számítási mód: Az "1998-as eredmény" oszlopban a *-al jelölt körzetekben az MDF és a Fidesz jelöltjeinek együttes szavazataránya szerepel az 1998-as választások első fordulójára vonatkozóan - akár külön, akár együtt indult e két párt. A *-gal nem jelölt körzetekben a Fidesz illetve a Fidesz-MDF jelölt második fordulós szavazataránya szerepel. A "2. fordulós jobboldali" oszlop azt a pártot jelöli meg, amelyik a jobboldali pártok közül 1998-ban a második fordulóban indult (és, érvénytelen első fordulós kerület esetén, a legtöbb szavazatot szerezte). A területi súly értékek számítása úgy történt, hogy mindkét párt esetén a három választásra vonatkozóan az adott körzetben elért első fordulós szavazatarányt elosztottuk az adott választásokon elért országos szavazataránnyal, majd a körzetekre és a pártokra vonatkozóan a három választás átlagát vettük. Ha valamelyik párt valamelyik évben nem indított jelöltet az adott körzetben, azt az évet értelemszerűen figyelmen kívül hagytuk. A "jelenlegi párt" oszlop azt mutatja, hogy 1998-ban melyik párt szerzett az adott körzetben egyéni mandátumot.

A körzetek többségében, mint a táblázatból kitűnik, 1998-ban a baloldal tudott nyerni. A területi súly értékek jól illusztrálják, hogy e körzetek többségében mind az MDF, mind a Fidesz országos átlagánál rosszabbul szerepelt az elmúlt három választás során. Az is látható, hogy e körzetek jelentős részében nem is a Fidesz-MDF, hanem az FKGP volt a jobboldal erősebb pártja 1998-ban.

A Fidesz által az MDF-nek juttatott körzetek két típusba sorolhatók. Egy részük szocialista "fellegvár" , ahol a polgári pártok már 1998-ban sem tudtak nyerni: ilyen Komárom, Pásztó, stb. Többször leírtuk, hogy 2002-ben az MSZP a mostaninál több egyéni kerületi mandátumra számíthat, még akkor is, ha egyébként a választásokat nem sikerül megnyernie. Ez egyben azt is jelenti, hogy azokban a körzetekben, ahol már 1998-ban is szocialista jelölt tudott győzni, várhatóan 2002-ben is MSZP-s jelölt nyer majd. A körzetek másik része erős kisgazda hagyományokkal rendelkezik. A Fidesz és az MDF itt az eddigi választások során még a szocialista "fellegvárakban" nyújtott teljesítményénél is gyengébben szerepelt. E körzetek egy részének elnyerésére csak akkor van esélye az MDF-nek, ha a polgári pártoknak sikerül az egykori kisgazda szavazóbázist teljes egészében integrálni.

Összességében tehát, az MDF-nek a 16 jelenlegi körzetén túl ajánlott körzetek a jobboldal számára "rosszak". Komoly reményekkel talán csak a budapesti 3-as és a zalaszentgróti körzetben indulhat majd 2002-ben az MDF-es jelölt. Éppen e két körzet azonban az, ahol - az állítólagos "titkos" záradék "véletlen" nyilvánosságra hozatalának következtében - konkrét nevek is felmerültek Tarlós István és Boros Imre személyében. E két jelölés az MDF szempontjából racionális döntés lenne: Tarlós polgármester vélhetően népszerűbb a III. kerületben, mint bármely más potenciális MDF-es jelölt, míg Boros Imre egy ízben már nyerni tudott Zalaszentgróton. Ezért e 'titkos' záradék által megnevezett személyek jelölése - akár hivatalosan aláírt dokumentumról, akár tervezetről van szó - az MDF szempontjából racionális döntésnek tűnik.

Mindez viszont alátámasztja azt, amit elemzésünkben korábban állítottunk: a jelenlegi MDF-vezetés ellenzéke nem szerezhet mandátumokat 2002-ben sem, hiszen az egyéni körzetek egy része - a 16 jelenlegi képviselőé - foglalt, másik részükben viszont a jobboldali győzelem meglehetősen valószínűtlen.


3. Listás helyek

Az MDF a 2002-es választásokon összesen 9 befutó listás helyre tarthat igényt: 2 országos listás helyre, valamint hét területi listás helyre. A Fidesz-MDF megállapodás ugyanakkor nem tér ki arra, hogy e helyek pontosan melyik területi lista hányadik helyét jelentik. Vélhetően a listás jelölésekkel kapcsolatos kérdésekben is a pártelnök szava lesz a döntő. Dávid Ibolya a befutó listás helyeket akár a hozzá hű MDF-es politikusok jutalmazására is használhatja. Olyan variáció is elképzelhető, hogy az MDF Országos Választmánya valamennyi befutó listás helyre megteszi jelölését, és utólag, a pártelnökök döntenek arról, hogy melyik hét hely legyen végül a Fórumé. Egy ilyen forgatókönyv minden kétséget kizárólag tovább növelné Dávid Ibolya párton belüli hatalmát, és szinte teljesen eljelentéktelenítené az alapszervezetek jelölő eljárásait.

Az MDF a Fidesszel kötött megállapodás értelmében tehát 27 egyéni jelöltet állíthat, ezen kívül pedig 9 befutó listás hely is megilleti. Ezáltal az MDF a következő országgyűlésben országos támogatottságához képest igen nagy frakciót alakíthat majd. Megítélésünk szerint nem túlzóak azok az MDF-es várakozások, amelyek 20 fős frakcióról beszélnek. Az MDF ugyanis könnyedén nyerhet a 16 mostani körzet nagy részében, amihez további egy-két mandátum járulhat a plusz 11 körzetből, és további kilenc a listákról. (Megjegyzendő, hogy e listás helyeket az MDF csak akkor tudja maximálisan kamatoztatni, ha Dávid Ibolyát nem indítja egyéniben. Ha ugyanis Dávid egyéniben nyer, elveszik a "biztos" országos listás mandátuma. Ha viszont nem indul egyéniben, attól az MDF a körzetet még megnyerheti, Dávid pedig az országos lista második helyén mindenképpen bejut a parlamentbe.) A 20 fő körül várható frakció igen jó eredmény egy 3-4%-os párttól; a MIÉP és az SZDSZ ennél nagyobb támogatottság mellett is csak kevesebb képviselőben reménykedhet a 2002 utáni országgyűlésben.