R. Székely Julianna félmondata

R. Székely Júlianna, a Magyar Hírlap liberális újságírója, a Napkelte adásában szokatlan fejtegetésekbe kezdett: "Az, hogy ez idáig jutott, ezt kell, ezzel kell szembenéznie bizony Amerikának, amelyik, hát most nagyon-nagyon remélem, hogy senki nem fogja félreérteni amit mondok, de azt kell hogy mondjam, hogy meg kellett kapnia egy hatalmas fejbevágást, hát nem ilyen módon... Mert hosszú távon ez a fajta korrupció, ez a fajta kontraszelekció, ez a fajta élet, az embereknek a meghülyítése és a fogyasztóvá való..." (R. Székely Júlianna, 2001. szeptember 16., Napkelte, ATV) R. Székely véleményét mind baloldalon, mind jobboldalon a MIÉP vezetőjének, Csurka Istvánnak véleményéhez hasonlították.

Ugró Miklós publicista (A változás maradandósága, Magyar Nemzet, 2001. szeptember 19) szerint Csurka Istvánnak "ballibrális" oldalon nagy vihart kavart amerikaellenes nyilatkozatához "támadt egy újabb "szövetségese" R. Székely Julianna személyében. A neves újságírónő imigyen nyilatkozott Lakat T. Károly fénylő mosolya előtt: "Az, hogy ez idáig jutott, ezt kell, ezzel kell szembenéznie bizony Amerikának, amelyik, hát most nagyon-nagyon remélem, hogy senki nem fogja félreérteni amit mondok, de azt kell hogy mondjam, hogy meg kellett kapnia egy hatalmas fejbevágást, hát nem ilyen módon... Mert hosszú távon ez a fajta korrupció, ez a fajta kontraszelekció, ez a fajta élet, az embereknek a meghülyítése és a fogyasztóvá való..." - itt beléfojtották a szót. Ne foglalkozzunk a zaklatott érzelmekből és az élőbeszédből fakadó esetlenségekkel, inkább nyugtassuk meg R. Székely Juliannát, ahogy Csurka Istvánt sem értették félre, úgy őt sem. Szaddám Huszein oldalán folyamatosan hízik a sor, akár egykoron a moszkvai GUM áruház előtt. Ugyanis, ha hihetünk a Népszabadságnak, mindenki, aki az USA felelősségét is pedzegeti, az Szaddámmal ért egyet, mintegy felsorakozik az ő oldalán."

R. Székely Julianna így válaszolt az őt ért kritikákra. (Egy rossz mondat? Magyar Hírlap, 2001. szeptember 19.): "Három nappal ezelőtt belekezdtem egy gondolatmenetbe, amit nem tudtam befejezni. Napnál világosabb volt persze, hogy így lesz. Ha az ember ötödmagával ül egy tévéstúdióban, ahol hat percben olyan témákról kell magvasat, érdekeset és lehetőleg újszerűt mondani, mint az Amerika elleni terrormerénylet plusz Koncz Zsuzsa francia Becsületrendje, akkor abból nem sülhet ki más, mint egy befejezetlen mondat. Vagy egy befejezett közhely." R. Székely szerint - a gyász mellett - "mindannyiunknak le kell vonni a ránk vonatkozó konklúziókat." R. Székely írásában megpróbálja befejezni a befejezetlen mondat: "ez a szeptember 11-ei szörnyűség, amire itt és most, a gyakorlatban nincs mentség, távlatokban és elviekben talán rákényszeríti a nyugati civilizáció vezetőit, hogy átgondolják a demokratikus deficitet. Ami kézen-közön, éppen a magát példaként felmutató - és lényegében azért így funkcionáló - demokráciákban felhalmozódott. A korrupció szinte tökélyre s ezáltal megfoghatatlanra fejlesztését, amit nem ellensúlyoz a néhány lebukott korrupt megbüntetése. A feladatára egyre alkalmatlanabb, kontraszelektálódott politikai vezetést, amely pillanatnyi érdeke szerint választ barátot, ellenséget, olykor maffiakapcsolatot. Az erkölcs, a kultúra térvesztését. Azt, hogy az egészségesen rendetlen demokrácia jó ideje inkább egészségtelenül kusza. Hogy az embereket nemcsak a szegénység, hanem az értékvesztés, az erkölcsi fogódzók utáni hiábavaló kapkodása is képes házi tálibjaik felé sodorni. Mert "tálibok" mindenütt vannak, s csak idő vagy szerencse kérdése, hogy ötezer ember helyett nem gyilkolnak-e meg ötmilliót."

R. Székely sérelmezi, hogy Fiala János rádióműsorában egy egész reggelt foglalkozott az ő mondataival. "43 megszólalót számoltam össze. öten állították, hogy tényleg azt mondtam: "Amerika megérdemelte", sőt, hogy csurkista vagyok. Négyen úgy vélekedtek, hogy "elvetettem a sulykot", bár írásaimat, életművemet ismerve, kizárt, hogy helyeselném a terrorizmust. A többiek félig vagy teljesen értették, mit akartam elmondani, többen egyet is értettek. Csak az általam eddig tehetségesnek és tisztességesnek gondolt Fiala kevesellte a szóbeli terrort. Az elítélést. A megbélyegzést. (...) Csak most már tudom, hogy az erőszakfilmek, tévéműsorok mellé föliratkozott az erőszakrádió is. És nemcsak a jobboldalon."