A koalíció jövője

A kisgazda belháború és a parlamenti frakción belüli kizárások miatt a koalíció számszerű kisebbségbe került a Parlamentben. Az MSZP ennek ellenére nem látja értelmét annak, hogy fél évvel a választások előtt bizalmatlansági indítvánnyal éljen a kabinettel szemben a koalíciós többség megszűnése miatt, de felszólította a kormányt: viselkedjen úgy, ahogy azt a kisebbségi kormányzás szabályai "normálisan működő demokratikus jogállamokban" megkövetelik. Kovács Lászlónak, az MSZP elnökének nem kell aggódnia a koalíciós többségért, mert a kormánypártok teljes mértékben biztosítani tudják az ország kormányzását - jelentette ki Szájer József, a Fidesz frakcióvezetője sajtótájékoztatóján a Parlamentben. Szájer József elmondta: a Fidesz 142, az MDF 16, az FKGP 34 képviselője, valamint négy független képviselő, akivel a Fidesznek aláírt megállapodása van, biztosítja a kormányzati többséget.
A kisgazda belháború és a parlamenti frakción belüli kizárások miatt a koalíció számszerű kisebbségbe került a Parlamentben. Az MSZP ennek ellenére nem látja értelmét annak, hogy fél évvel a választások előtt bizalmatlansági indítvánnyal éljen a kabinettel szemben a koalíciós többség megszűnése miatt, de felszólította a kormányt: viselkedjen úgy, ahogy azt a kisebbségi kormányzás szabályai "normálisan működő demokratikus jogállamokban" megkövetelik. Kovács Lászlónak, az MSZP elnökének nem kell aggódnia a koalíciós többségért, mert a kormánypártok teljes mértékben biztosítani tudják az ország kormányzását - jelentette ki Szájer József, a Fidesz frakcióvezetője sajtótájékoztatóján a Parlamentben. Szájer József elmondta: a Fidesz 142, az MDF 16, az FKGP 34 képviselője, valamint négy független képviselő, akivel a Fidesznek aláírt megállapodása van, biztosítja a kormányzati többséget.

Tamás Ervin szerint (Zöldkártya, Népszabadság, 2001. október 7.) A Fidesz-MDF koalíció úgy növelte a választói bázist, hogy a kisgazdákra már nincsen szükség ebben a szövetségben. Az egykor, kivétel nélkül Torgyánt "istenítő" kisgazdák jelenleg politikai életben maradásukért küzdenek. A Fideszen múlik, hogy kit ment meg és kit nem, ez az ő kizárolagos döntésük - állítja Tamás. A "túlélésért folytatott harcba beleroppan a maradék emberi tartás, minden szó és tett a maga pőreségében mutatja be, mit meg nem tesz egy politikus, hogy 2002 után is az maradhasson. Elég, ha a szemlélő fölvázolja magának mondjuk Szentgyörgyvölgyi Péter néhány hónapos pályaívét, aki Torgyán József javaslatára minden további nélkül beleült Bánk Attila frakcióvezetői székébe, kizárt mindenkit, akinek a nevét lediktálták neki, majd azokat is, akik diktáltak, hogy a minap különösebb aggály nélkül Bánkot javasolja a parlament alelnökének. Persze, az utóbbi sem tehet szemrehányást senkinek, hiszen egyrészt nem utasította el felháborodva jelölését, másrészt annak idején ő zárta ki az FKGP-ből Csúcs Lászlót, akit most visszavettek."

Ketten már megkapták a "zöldkártyát": két korábbi lázadó, Kiszely Katalin és Molnár Róbert a hét végén tagja lett a Fidesz-frakciónak. Borors Imre tárca nélküli miniszter az MDF segítségével élheti túl a kisgazda párt halálát. Nem lehet tudni, hogy kinek van még esélye túlélni, de ez része a Fidesz taktikájának: "A bizonytalanság a játék szerves része. Minél több játékos maradjon lojális, lehetőleg senki ne döbbenjen rá arra: nincs esélye. Ezért különböző rendű és rangú ígéretek hömpölyögnek - ha nincs parlamenti hely, lehet majd önkormányzati, ha az sem, igazgatósági vagy felügyelőbizottsági." - írja Tamás.
Tamás szerint a Fidesznek a jobboldalon már csak egyetlen ellenféllel kell megbirkóznia: a MIÉP-pel. "Miközben zárszámadási voksaira sandít, mindent el fog követni azért, hogy elcsábítsa szavazótáborát." - elemzi a helyzetet Tamás.

Hegyi Gyula, az MSZP képviselője szerint (Összekapart szavazatok, Népszava, 2001. szeptember 1.) Torgyánt még nem szabad teljesen kizártnak tekinteni a politikai életből: "ha győzelemre nem is, de egy bosszúhadjáratra még futja erejéből. " Hegyi figyelmeztet a Fidesz két megszegett politikai igéretére: Közvetlenül a választások előtt kijelentették, hogy a Független Kisgazdapárttal semmilyen koalícióra sem lépnek. Miután Orbán Viktor a hatalom igézetében megszegte ezt az ígéretet, a soron következő ígéret arra vonatkozott, hogy az Antall-időszakból ismert kisgazda cirkuszok nem ismétlődhetnek meg." Ehhez képest a Fidesz a kisgazdáknak adta a magyar mezőgazdaságot és a környezetvédelmet és hagyta, hogy ezt a két területet tönkre tegyék. Bár, jegyzi meg Hegyi, a "kilencvenes évek elejét jellemző kisgazda puccsok és belháborúk emléke olyan mély nyomot hagyott a politikai elitben, hogy olykor még az ellenzék is türelemmel viselte az FKGP kezes báránnyá idomítására tett kísérleteket." Orbán azonban ennél tovább ment, "minden jel szerint már a ciklus elején elhatározta, hogy 2002-re meggyengíti és szétveri a Független Kisgazdapártot. Láthatóan nem akarta megérni, hogy még egyszer Torgyán doktor kegyétől és Cseh Mária főztjétől függjön a miniszterelnöki megbízatása."

Ezért alkották meg a kétéves költségvetést, amelyről "Torgyán Józsefen kívül mindenki tudta e hazában, hogy ha a koalíciós többség megszavazza a kétéves büdzsét és a Fidesz 2002-ig szabad kezet kap a kormányzásra, akkor megkezdődik a kisgazdák levadászása és egyenkénti megvásárlása. Furcsa fintora a sorsnak, hogy a kétéves költségvetést az a kisgazda Csúcs László utasította el bátor egyértelműséggel, akit Torgyán elsőként záratott ki a frakcióból." A politkai okokból megalkotott kétéves költségvetés azonban "súlyosan gyengítette a fiatal magyar parlamentarizmus rangját." A kisgazda belviszályok mostanra a mindennapi politikai működés stabilitását is kikezdték. A koalíciós többség pedig megszűnt a házban. "Áder János házelnöknek nem sikerült keresztülvinnie Bánk Attila parlamenti alelnökké választását. A koalíciós 'többség' ugyanazon a napon Kövér Lászlót sem tudta megválasztatni a nemzetbiztonsági bizottság alelnökévé." Bánk Attila parlamenti alelnök-jelöltségénél Áder nem egyeztetett a kisgazdákkal, hanem csoportjaik közül kiválasztott egyet és ezeknek kedvezett jelölésével. Ez elfogadhatatlan - állítja Hegyi. "Az új magyar demokrácia történetében még nem volt példa arra, hogy ilyen magas tisztre ne választotta volna meg a parlament a kormányzó többség (többség?) jelöltjét. Ez a bukás nem a kisgazdák belügye, hanem a kormány növekvő instabilitásának jele.

A számok szigorú nyelvén Áder János és a mögötte álló kabinet már csak 48 százaléknyi igen szavazatot tudott összekaparni úgy, hogy a kormánypárti képviselők külföldi útjaikat is lemondták, s a miniszterek és államtitkárok is a parlamentben rostokoltak. (...) 318 képviselő jelent meg." Az ország és a parlament stabilitása az ellenzék érdeke is. - mondja Hegyi, aki szerint ehhez az kell, hogy Áder János házelnök "visszatér az alkotmányos szokásokhoz, s előterjesztéseit a házbizottság egyhangú döntése alapján, annak hiányában pedig a demokratikus ellenzékkel történő egyeztetés után teszi meg. Imponáló kormányzati többség esetén is ez lenne az egyedül helyes módszer, de most ráadásul a kényszer is ezt diktálja. Minden ülésszakra betervezhető egy kisgazda botrány. De ha a házelnök a botránykeltők helyett a felelős ellenzéki erőkkel egyeztet, akkor méltósággal viheti végig ezt a parlamenti ciklust."

Gyémánt Mariann emlékeztet (Kézfogástól szakításig, 168 óra, 2001. október 4.) Kovács László szocialista pártelnök véleményére, mely szerint "csendben kimúlt a parlament kormánypárti többsége". Gyémánt szerint ezt jól bizonyítja, hogy a MIÉP támogatása nélkül a kormánypártiak nem tudják elfogadtatni a zárszámadási törvényt.
"Furcsa módon az a folyamat, amelynek egyrészt Torgyán József parlamenti kiszorítása, másrészt pedig a kormánytöbbség lassú elapadása lett a vége, éppen annak a Csúcs Lászlónak a frakcióból történő kizárásával kezdődött, aki óva intette az FKGP-t a kétéves költségvetés elfogadásától." Orbán a kisgazda kizárások kezdetekor éreztette, hogy a kizártak is a kormányt támogatók közé tartoznak, hozzátéve, hogy "Magyarországon nem működne a kisebbségi kormányzás." - emlékeztet Gyámánt, minthogy arra is, hogy Kövér László ugyanebben az időben már "kényszerkoalíciónak" nevezte a Fidesz-FKGP közös kormányzást. Ez mind 2001. februárjában történt. "Hosszú hónapokig axiómának tetszett, hogy mind Torgyán, mind a kisgazda-képviselőcsoport támogatja a kormányt." - idézi a múltat Gyémánt.

Az augusztus 13-i, ellenzék által életre hívott rendkivüli ülés mutatta meg először a kormánypártoknak, hogy veszélyben a többség: míg a Fidesz és az MDF nem szavazott a napirendről, addig a torgyánista, magukat kormánypártinak nevező kisgazdák ezt tették, "tizennégyen - s ez az arány az akkori képviselőcsoport 36 százalékát jelentette." - mondja Gyémánt. "Valószínű, hogy a kormánykoalíció komolyan gondolta, amit később Szájer József, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője mondott. Szájer számításai szerint ugyanis: a Fidesznek 142, az MDF-nek 16, a Független Kisgazdapártnak 34 képviselője ül az Országgyűlésben, négy független képviselővel (pontosabban öttel, de Csúcs László azóta visszatért a frakcióba - a szerk.) pedig korábban megállapodást kötöttek a kormánykoalíció támogatásáról. Szájer szerint így a szükséges 194-nél még kettővel többen is támogatják a koalíciót a parlamentben. Nos, itt van jelentősége az augusztus 13-i rendkívüli ülésen történteknek. Hiszen Szájer vagy nem számolt, vagy nem akart számolni azzal, hogy az akkori, 37 tagú frakcióból tizennégyen a koalíció ellen szavaztak. Különben nem tűzte volna napirendre a házelnök Bánk Attila alelnökké választását." - állítja Gyémánt, aki figyelmeztet arra is, hogy a közelgő zárszámadás eredményes megszavazása is kérdéses a kormánypártokra.

Mára, a poliitkai rendszer sajátosságaiból adódóan, nagy eséllyel vagy az MSZP, vagy a Fidesz abszolút többséget szerez és ezzel megoldódik a kisgazda probléma - sugallja Tölgyessy, a Fidesz frakció tagja, volt SZDSZ-elnök, akit Gyémánt idéz. Addig azonban, például a zárszámadás megszavazásakor, a kormány kénytelen a MIÉP szavazataira is számítani - fejezi be gondolatait Gyémánt.

Kis Tibor (Az elmagányosódó farkas, Népszabadság, 2001. október 8.) szerint "igaz ugyan, hogy a fő kormányzó erő népszerűségi indexe egyik napról a másikra látványosan megugrott az amerikai terrortámadás hatására - egyidejűleg azonban hirtelen megszaporodtak a párt koalíciókötési gondjai is." Kis szerint Torgyán ma már abból él, hogy ott tesz keresztbe Orbánnak, ahol csak tud. "Egyúttal az is világos, hogy a kisgazda vezér feltámadóban van poraiból, és esetleg képes is lehet összekuszálni a jobboldali térfélen a pár hónappal ezelőtt még szépen elrendeződni látszó szálakat. (...) az látszik a legvalószínűbbnek, hogy Torgyán végleg a torkán akad a Fidesznek. Ez azonban a Fidesznek még mindig a kisebbik rossz, mert "az amerikai terrortámadásnak a Fidesz számára megvolt az a rendkívül kellemetlen következménye, hogy a MIÉP-hez fűzött remények alaposan megcsappantak. Kiderült, hogy Ausztriát Orbán Viktor az adott körülmények között már semmiképp sem tekintheti párhuzamnak. Csurka István botrányos nyilatkozatai nyomán gyorsan elúszni látszanak a nyílt Fidesz-MIÉP-koalíciókötés esélyei." Ezt Kövér László pártelnök is megfogalmazta, amikot kijelentette, hogy Csurkáék "hátráltatják az ország európai uniós csatlakozását".

A kövéri logikából - állítja Kis - ugyanaz következik, ami eddig volt, a MIÉP ellenzékbe kerül "ami azért nem olyan rémes dolog Csurkáék szempontjából, hiszen a helyzetük ma a koalíciós csendestársi viszonnyal írható le legpontosabban. Az új fideszes metakommunikáció tehát nemcsak azzal nyugtatgatja Csurkáékat, hogy megőrizhetik a MIÉP mostani státusát. Ez nem hagy kétséget afelől sem, hogy Orbánék a szavazás második fordulójában változatlanul számítanak a MIÉP szavazótáborára a baloldal legyőzéséhez.(...) Azt pedig, hogy a Fidesz (...) valóban zárni szeretne a szélsőjobboldal irányában, csak akkor lehetne komolyan venni, ha Orbán a választások idején úgy járna el, mint Chirac tette a legutóbbi francia helyhatósági szavazás alkalmával. A francia államfő tudniillik a legnagyobb nyilvánosság előtt tiltotta meg a gaulle-ista megyei vezetőknek, hogy a közgyűlési többség megszerzéséhez elfogadják a lepenisták voksait. Aki ezt mégis megtette, azt Chirac azonnal kizáratta a jobbközép RPR-ből. Csak hát e példával az a bökkenő, hogy, mint tudjuk, Magyarország nem Franciaország. Orbán pedig Schüsselt tekinti példaképnek, nem pedig Chiracot." - fejezi be gondolatait Kis.