Medgyessy-Orbán: az elmaradt találkozó

Orbán Viktor visszautasította Medgyessy Péter kérését a közös találkozóra. Az MSZP miniszterelnök-jelöltje az amerikai terrorcselekményekkel kapcsolatos kérdéseket szerette volna megvitatni a kormányfővel. A kormányzati, illetve a kormányzatot támogató álláspont szerint azonban Medgyessy nem a megfelelő szinten kopogtat: az ő tárgyalópartnere Pokorni Zoltán, a Fidesz elnöke. A kormányzattal kritikus véleményformálók azonban éppen ezt az álláspontot tartják abszurdnak.

"A nemzeti egység és a demokrácia maradéktalan érvényesítésében" kínált partnerséget a kormánynak Medgyessy Péter, az MSZP miniszterelnök-jelöltje, aki ennek érdekében találkozót kezdeményezett Orbán Viktor miniszterelnökkel. Medgyessy szerint "a hosszabb távú megoldások keresésében közös gondolkodásra és cselekvésre van szükség". Orbán Viktor a kezdeményezésre úgy reagált: minden egyeztetést, partnerséget fontosnak tart, ugyanakkor az egyeztetések során az ő partnere a párt elnöke. Hozzáfűzte: ha a pártok egymás közt akarnak szót váltani, annak nincs akadálya. Ezért felkérte Pokorni Zoltánt, a Fidesz elnökét, hogy "legyen kedves és álljon Medgyessy úr rendelkezésére". Pokorni azt mondta, örömmel találkozik Medgyessyvel, amennyiben megbeszélésük hozzájárul a magyar családok biztonságérzetének és a nemzet biztonságának erősítéséhez. A Fidesz elnöke szerint fontos a pártok közötti partnerség, a közös hang megtalálása, hiszen a jelenlegi helyzetben nyugalomra, összefogásra és biztonságra van szükség. (Napirend, 2001. október 8.)

Mellette

Berényi Szabolcs szerint (Fogadóóra, Magyar Nemzet, 2001. október 10.) Medgyessy nem jól találta el a helyét a mai magyar politikai életben. Berényi idézi Orbánt, mely szerint neki "a hatpárti egyeztetéseken Kovács László a partnere, ő lévén az MSZP elnöke". Medgyessynek Pokorni. Berényi ironikus meghegyzése szerint Medgyessy teljesen feleslegesen volt "két napig felelős politikus, érző ember, megbízható partner és békeszerető polgár, aki aggodalommal figyeli az eseményeket, mert az egész projekt dugába dőlt".
Pilhál György (Szegény Medgyessy, Magyar Nemzet, 2001. október 11.) nem érti, hogy Medgyessy milyen alapon kezdeményezett találkozót Orbánnal. "Ilyen alapon az én szódás Sanyi barátom is kezdeményezhetne kétoldalú megbeszéléseket Kofi Annan ENSZ-főtitkárral ? amit utóbbi valószínűleg szintén elhárítana."

Egyébként - jegyzi meg Pilhál - meglepő "Medgyessy Péter hallatlan érdeklődése az utóbbi hetekben a magyarság sorsa iránt. Hol a munkanélküliekért aggódik, hol a bányászok sorsa foglalkoztatja, egyszer árvíz sújtotta kismamákért könnyezik, másszor lelencgyermekeket lovagoltat a térdén. (...) Az elmúlt évtizedben színét sem láttuk, hírét sem hallottuk a szociálisan érzékeny apostolnak - most váratlanul előjött belőle a humanizmus, meg a reneszánsz."


Kritikus

Aczél Endre példaként hozza fel (Amíg hagyják, amíg hagyjuk, Népszabadság, 2001. október 11.), hogy "Tony Blairnek körülbelül hat olyan törvénymódosítási témája volt az Amerikát ért terrortámadás után, amihez nyomban kikérte az ellenzék két pártjának (a "hivatalosnak" meg a kicsinek) a támogatását. A dologban csak az az érdekes, hogy a brit Munkáspárt vezérének erre a támogatásra forma szerint nem volt szüksége. Akkora a többsége a parlamentben, hogy ha törvényt akar módosítani vagy netán újat elfogadtatni, ezt minden baj, sőt horribile dictu, az ellenzék egyetértése nélkül is megteheti."

Aczél szerint Magyarországon a kormányt csak az alkotmányos kényszer szorítja rá, hogy az ellenzék támogatását kérje. "Minálunk nincs, nem is adódhat ugyanis olyan ügy, hogy a Fidesz - pestiesen szólva - önként, dalolva kooperálna a szocialistákkal." Aczél szerint Medgyesy politkája a "konszenzushiány, a túl sok kötekedés, a túl sok ellenségesség"-gel szembeni politika, amelybe illeszkedik az Orbán-találkozó igénye. "A felfogásbeli különbség az, ami kezelhetetlen. Ha a miniszterelnök úgy gondolja, hogy ő a nemzeti érdek legavatottabb, leghivatottabb képviselője, aki se leckét, se támogatást nem igényel a szükséges dolgok megtételéhez, akkor nincs miről beszélni. Ha a miniszterelnök úgy gondolja, hogy Medgyessy, aki mögött a magyar szavazók több mint 40 százaléka áll, e matematikailag is rögzíthető kisebbségi mivoltában az egyenletből kivonható személyiség, akkor tényleg nincs miről beszélni. Ha a miniszterelnök úgy gondolja továbbá, hogy a nemzeti egység ő maga, akkor végképp nincs. Ezen a ponton nemcsak a gondolkodás, Medgyessy is megfeneklik."

Aczél szerint nem illendő az ellenzék miniszterelnök-jelöltjét így kezelni, "Pokorni pártelnöknek átpasszolni, mint valamely Csurkát. Ezt csak olyan ember tudja megtenni, aki az elmúlt három évben soha, egyetlen alkalommal nem vállalt egyetlen komoly vitát se az ellenzékkel. Aki a parlamentet, az igazi demokráciák nagy debattőrjeinek porondját egyszerűen lenézi, aki ilyen fórumon nem - de semmilyen más fórumon sem - akarta megmérettetni magát. Aki darab ideje arra játszik, hogy az ő nagysága és a parlamenti kicsiség között olyan ellentét van, ami csak úgy feloldható, hogy ha nem őtőle, hanem a parlamenttől tekintünk el. El van tekintve. Ez faktum, amíg a választók hagyják."

Mészáros Tamás szerint (Egy visszautasítás tanulságai, Népszava, 2001.október 13.) egyértelműen ki lehetett számítani Orbán reakcióját. "Medgyessy Péter megtette ajánlatát, a miniszterelnök pedig élből elutasította. Pontosabban leosztotta a lapot Pokorni pártelnök úrnak, mondván, ha tetszik, vele lehet eszmét cserélni; és a kijelölt tárgyalófél rögvest meg is üzente az MSZP-nek, hogy küldhetnek, akit akarnak, ő - mármint a Fidesz elnöke - bárkit elfogad, akár még Medgyessyt is. Ez a gesztus nyilvánvalóan lekezelő szándékkal született: Orbán világossá akarta tenni, hogy nem megy bele a játékba, vagyis nem segít ellenlábasának, hogy az feltolhassa magát őmelléje, mintegy a közelgő választások egyenrangú kandidátusaként."

Mészáros szerint nem érthető, hogy miért találkozzon Medgyessy Pokornival, amikor Medgyessynek nincsen pártfunkciója, Pokorninak pedig nincsen kormányzati felelőssége. "Azt pedig Orbán - jó demokrataként - mégiscsak bajosan állíthatja, hogy ily nehéz időkben a legnagyobb ellenzéki párt semmiképp sem esélytelen jelöltje illetéktelen volna a közös gondolkodásra. Magyarán: a miniszterelnök meglehetősen ügyetlenül zárkózott el Medgyessy ajánlatától, mégpedig olyannyira ügyetlenül, hogy abból minden erőfeszítés nélkül a szocialistáknak kellett volna profitálniuk." De - Mészáros szerint - nem készültek fel az ajánlatuk elutasítására. "Ám amikor megtörtént, mégis némi zavart szünet következett, majd Pokorni szíves bejelentkezésére Medgyessy csak annyit mondott, hogy köszöni szépen, azért mégis Orbán Viktorral szeretett volna beszélni. Így aztán az egész epizód kínosan jelentéktelenre sikeredett. A közvélemény annyit konstatált a dologból, hogy Orbán lepöckölte ellenfelét és kész. (...) A szocialisták akciójának akkor lett volna értelme, ha kezdettől felkészülnek a kikosarazásra - hiszen Orbán ismeretében ez nem lehetett meglepetés -, és készen állnak egy részletesen kidolgozott nemzetbiztonsági-nemzetgazdasági intézkedéscsomaggal, amelyet Medgyessy Péter, amint a kormányfő visszautasította a kezdeményezését, nyomban nyilvánosság elé tár egy sajtótájékoztatón. (...) Ha Medgyessynek csakugyan lett volna ilyen tervezete és rögtön elő is áll vele, a miniszterelnök mindenképp lépéshátrányba kerül. Így viszont a szocialisták általánosságban maradó szemrehányásai leperegnek róla, mert az emberek nem látták bizonyítva, hogy Orbán hibát követett el, amikor nem volt hajlandó leülni az ellenzéki jelölttel."

Mészáros szerint azonban egy, fontos tanúlság leszűrhető már a kampányra: Orbán el fog zárkózni a vitáktól. Orbán a pártok felett lebegő vezető imázsát fogja megtartani, ameddig csak teheti. "Igen, Orbán még azt is nagyon megfontolja majd, érdemes-e kiállnia egy végső tévévitára, és ha a finis közvélemény-kutatási adatai azt mutatják, hogy a közös fellépéssel mindenképp csak segít Medgyessynek, akkor kitér előle. Nem fog kockáztatni. Ebből pedig egyenesen következik, nemsokára mindinkább az lesz a szocialisták jelöltjének a gondja, hogy csak azért is olyan helyzeteket teremtsen, amelyekben megmérkőzhet a hatalom jelenlegi birtokosával."

Mészáros szerint a jelöltek személyes vitája nélküli kampány mindenképpen a Fidesznek kedvez. "Őt ugyanis megtartaná a fellegek érinthetetlenségében, azaz ugyanabban a szerepben, amit már jó ideje játszik, amelyben otthon van, ami jól áll neki, amit megtanult kezelni. Medgyessy viszont mindenképp a kihívó fél - neki nincs magával hozott pozíciója, neki éppenséggel meg kell azt szereznie. Aktívnak kell lennie, kezdeményezőnek - és igenis támadónak. Támadnia kell a meglévőt, másképp nem kerülhet a helyére."