Lehetséges választási megállapodások a 2002-es országgyűlési választások előtt.
Háromrészes sorozatunkban azt vizsgáljuk, hogy a magyar választási rendszerből fakadóan milyen lehetséges választási megállapodásokat köthetnek a pártok, és azok milyen következményekkel járhatnak a jelenlegi pártpreferenciákat alapul véve. A harmadik részben az ellenzék lehetséges választási együttműködéseit elemezzük.Háromrészes sorozatunkban azt vizsgáljuk, hogy a magyar választási rendszerből fakadóan milyen lehetséges választási megállapodásokat köthetnek a pártok, és azok milyen következményekkel járhatnak a jelenlegi pártpreferenciákat alapul véve. A harmadik részben az ellenzék lehetséges választási együttműködéseit elemezzük.
Az MSZP és az SZDSZ között nem valószínű a megállapodás az első forduló előtt
A kormányt leváltani akaró jelenlegi ellenzéki pártok részéről nem várható, hogy átfogó választási megállapodást kötnek az első forduló előtt. Az SZDSZ vezetői az utóbbi időben ezt többször deklarálták. Amennyiben a liberális párt tartani tudja mai 5-6 százalékos népszerűségét, szavazat-maximalizálás szempontjából racionális, hogy a két párt nem köt előzetes megállapodást. A kisebbik ellenzéki pártnak az is érdeke, hogy minden körzetben önállóan indítson jelöltet. Ennek az az oka, hogy azokban a körzetekben, ahol egy párt nem indít jelöltet, a listán is kevesebb szavazatot kap, hiszen abban a körzetben az adott párt tulajdonképpen nem folytat kampányt, és ez meg is látszik majd az eredményén, valamint elveszti az abból a körzetből érkező, ráeső töredékszavazatokat. Az SZDSZ-nek viszont, a mai közvéleménykutatási eredményeket figyelembe véve, minden egyes listás szavazatra szüksége lesz, ezért valószínűleg olyan megállapodást sem fog kötni az MSZP-vel, amelynek következtében egyes körzetekben közös jelöltet indítanak.
Természetesen, olyan együttműködés elképzelhető a két ellenzéki párt között, hogy az egyik párt legmeghatározóbb jelöltjeivel szemben a másik párt eleve esélytelen jelölteket indít.
Lehetséges ellenzéki megállapodások a két forduló között
Függetlenül attól, hogy az MSZP vagy a Fidesz kap-e több szavazatot, az első forduló a következő eredményekkel végződhet:
1. Az SZDSZ listán több mint öt százalékot ér el, és legalább 80 egyéni körzetben harmadik helyen végez.
2. Az SZDSZ listán több mint öt százalékot ér el, de 80-nál kevesebb egyéni körzetben végez harmadik helyen.
3. Az SZDSZ listán nem ér el öt százalékot, de néhány fontos egyéni körzetben harmadik helyen végez.
4. Az SZDSZ listán nem ér el öt százalékot, és szinte semelyik egyéni körzetben nem végez harmadik helyen.
Az első eset kínálja a legnagyobb esélyt az ellenzéki pártoknak a kormányváltásra. Ezért ebben az esetben a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy az MSZP és az SZDSZ olyan megállapodást köt, melynek következtében az SZDSZ majdnem minden képviselőjelöltjét visszalépteti az MSZP javára, cserébe a szocialista párt visszalépteti néhány jelöltjét azokon a helyeken, ahol az SZDSZ a legtöbb szavazatot kapta, még akkor is, ha a második helyen áll a szocialista jelölt. Ennek a megállapodásnak része lehet a 2002-es önkormányzati választás is, amennyiben az SZDSZ a teljes körű visszaléptetésért cserébe Demszky Gábor főpolgármester támogatását kéri az MSZP-től. Az MSZP-t sokszor kritizáló Demszky Gábor szocialista támogatásának elérésére akkor a legnagyobb az esély, amennyiben az MSZP kormányra kerülése múlhat az SZDSZ-szel kötött két forduló közötti megállapodástól.
A második esetben az ellenzéki pártoknak azzal kell számolniuk, hogy a kormányváltás erősen kétséges. Ha nem az SZDSZ szerzi meg az első forduló után az egyéni körzetek majdnem felében a harmadik helyet, akkor ezt a MIÉP fogja megtenni. Az SZDSZ valószínűleg ebben az esetben is visszalépteti majd képviselőjelöltjeit, de sokkal kisebb árat kérhet cserébe az MSZP-től.
A harmadik esetben nem lesz jövőre kormányváltás, hiszen a legfrissebb közvélemény-kutatások és párttámogatási tendenciák alapján az MSZP-nek nincs esélye arra, hogy egyedül megnyerje a választást. Az SZDSZ ebben a helyzetben feltehetően arra fog törekedni, hogy legalább 15 jelöltjének támogatására megnyerje az MSZP-t, mert így annak ellenére képes lehet frakciót alakítani, hogy mint párt nem jutott be a parlamentbe. Az MSZP részéről meglepő szentimentalizmus lenne, ha az SZDSZ-t komolyabb ellentételezés nélkül bevinné a hátán a parlamentbe. Ugyanakkor, ebben a helyzetben az SZDSZ nem tudna semmit felkínálni, egyedül azt, hogy nem indítja el Demszky Gábort negyedszer a főpolgármesteri poszt megszerzéséért, és a szocialisták jelöltjét támogatja. Demszky azonban az elmúlt hetekben többször kijelentette, mindenképp indulni akar jövőre az önkormányzati választásokon függetlenül attól, hogy támogatják-e őt az ellenzéki pártok vagy nem. Ha Demszky elindul, akkor racionális alapon nincs miről tárgyalnia a két pártnak a két forduló között.
A negyedik esetben az SZDSZ olyan gyenge, hogy nincs miről megállapodást kötnie az MSZP-vel.
Természetesen az esetleges MSZP és SZDSZ közötti megállapodás sikeressége is azon múlik, hogy a két párt szavazói mennyire hajlandóak követni pártjaik felhívását a másik párt jelöltjének támogatására. Az előző választás tapasztalata, hogy az MSZP szavazói döntő többségükben támogatták az SZDSZ jelöltjeit azon a néhány helyen, ahol a liberálisok jobban szerepeltek, de fordítva korántsem működött ilyen egyértelműen az átszavazás. Az SZDSZ szimpatizánsainak jelentős része nem a szocialista jelöltre szavazott a második fordulóban, hanem a Fideszére, vagy otthon maradt. Ennek oka volt a liberális szavazókban meglévő utódpárt-ellenes identitás, amely a közös kormányzás ellenére fennmaradt, a Fidesszel kapcsolatos pozitív várakozás, illetve az SZDSZ akkori vezetőinek bizonytalansága, akik nem tudták eldönteni, hogy a visszalépésen túl, mennyire kommunikálják erősen a szocialisták támogatásáról szóló döntésüket.
A felmérések azt mutatják, hogy mostanra jelentősen megváltozott a helyzet. A másodlagos pártprefenciavizsgálatok szerint, az SZDSZ szavazóinak döntő többsége a liberális párt után ma már a szocialistákra szavazna. Az elmúlt években a közélet olyan mértékben megosztottá vált, hogy a kormányoldal és az ellenzék között szinte teljesen megszűnt az átjárás. Demszky Gábor SZDSZ-elnöki sikertelenségét is éppen ez a folyamat okozta: a liberális szavazóknak erősebb prioritásává vált a Fidesz-kormány leváltása, mint az SZDSZ támogatása, ezért a főpolgármester középutas politikájának meghirdetése után sokan mindenféle megállapodás nélkül is azt tervezték, hogy jövőre az MSZP-re szavaznak.
Ez a változás azt eredményezi, hogy a két párt között kötött választási megállapodás eredményesebb lehet, mint 1998-ban volt.
Lesz-e választási megállapodás az MSZP és a Munkáspárt között?
A MIÉP-pel szemben a Munkáspártnak nincs számottevő társadalmi támogatottsága, a szélsőbaloldali párt szinte biztosan nem jut be a parlamentbe. Ezért az MSZP több szavazatot veszítene el a mérsékelt szavazói közül, ha szövetséget köt a szélsőbaloldallal, mint amennyit nyerne. Így nem tehet mást, mint megpróbálja elhalászni a munkáspárti szavazókat anélkül, hogy hivatalos megállapodást kötne.
