Az MSZP-SZDSZ viszony alakulása
Az MSZP és az SZDSZ viszonya az 1998-as választások óta meglehetősen ellentmondásosan alakult. Az SZDSZ-ben a választási vereséget sokan a szocialistákkal 1994-ben megkötött koalíció túlzottan is hosszú ideig tartó fenntartásában jelölték meg.Az önálló szakmai elképzelések dacára az SZDSZ népszerűsége nem emelkedett. Nem változott ezen túl az a közvéleményben élő kép sem, amely a szabad demokratákat az MSZP állandó, "természetes" szövetségesének tartotta - dacára a párt vezetőinek minden ezzel ellentétes nyilatkozatára. 2000 őszére a párt válsága minden korábbinál mélyebbnek tűnt: az SZDSZ támogatottsága már az 5 százalékos parlamenti küszöböt is alig érte el, üzenetei pedig sorra elsikkadtak a kormányzati kommunikációs offenzíva következtében.
Ebben a helyzetben választotta meg 2000 decemberében az SZDSZ elnökének Demszky Gábor budapesti főpolgármestert, aki a két nagy párttól való egyenlő távolság politikáját hirdette meg. Demszky koncepcióját nagy vehemenciával, ám a szabad demokraták több régebbi vezetője szerint túlontúl erőszakos módszerekkel igyekezett érvényre juttatni. A belső támogatás hiányának, a szocialistákkal való konfrontáció káros hatásainak, valamint több fontos perben elszenvedett, előre nem látható vereségnek a következtében az SZDSZ támogatottsága a 2001 eleji emelkedés ellenére újra zuhanni kezdett. Ilyen körülmények között mondott le 2001 nyarának elején Demszky Gábor.
Az új elnök, Kuncze Gábor, nem ígért ugyan stratégiai fordulatot, de hangsúlyozta a szocialistákkal való "normális" viszony helyreállításának szükségességét. Kuncze ugyanakkor kitartott amellett, hogy az SZDSZ a 2002-es választások első fordulójában valamennyi egyéni körzetben önállóan állítson jelöltet. Bár a Kuncze-vezette SZDSZ láthatóan jobb viszonyt ápolt a szocialistákkal, mint korábban Demszky Gábor, az előzetes együttműködésre vonatkozó találgatásoktól az SZDSZ mindvégig elzárkózott.
2001 őszén azonban egyre több olyan információ látott napvilágot, amely szerint az MSZP és az SZDSZ hamarosan tárgyalóasztalhoz ülnek. A Medgyessy Péterrel való tárgyalás szükségességét már Demszky felvetette, Kuncze Gábor személyes jó viszonya a szocialista miniszterelnök-jelölttel pedig tovább valószínűsítette a formális találkozó létrejöttét. Ezzel egy időben az SZDSZ egyre élesebben bírálta a kormányt, a szocialistákkal pedig egyre több közös akciót kezdeményezett (parlament rendkívüli ülésének összehívása, parlamenti rész-bizottságok alakítása, közös szavazások, stb.)
Ezen a héten (október 7-14.) az MSZP-SZDSZ közeledés újabb állomása érkezett el, hiszen a két párt bejelentette: hamarosan hivatalos tárgyalásokat kezdenek. Ezzel együtt Kuncze Gábor október 11-i beszéde az SZDSZ stratégiai koncepciójának több olyan elemét is nyilvánosságra hozta, amely a korábbiakhoz képest új elem a szabad demokraták politizálásban.
Az első ilyen elem maga a szocialistákkal való tárgyalási hajlandóság. A második elem az SZDSZ kispárti szerepének elismerése. Kuncze Gábor szerint az MSZP-nek a Fideszt, az SZDSZ-nek pedig a MIÉP-et kell legyőznie 2002-ben. Ezzel a bejelentéssel Kuncze elismerte: az SZDSZ nincs egy szinten a két vezető párttal. Ugyanezen bejelentésből olvasható ki az SZDSZ stratégiai koncepciójának harmadik új eleme is: az MSZP-vel való viszony pozitív irányú változása. Az említett mondattal ugyanis az SZDSZ bejelentette: azt tartaná kedvezőnek, ha az MSZP legyőzné a Fideszt. Ezzel az SZDSZ azt kommunikálta: szerencsésnek tartaná, ha Magyarországon 2002 után szocialista, vagy szocialista vezetésű kormány alakulna. Az SZDSZ ezzel voltaképpen saját politikai céljává tette nem egyszerűen a kormány leváltását, de a kormány MSZP általi leváltását. Bár mindhárom említett elem felfogható úgy is, mint a realitások beismerése az SZDSZ részéről, az MSZP-hez való közeledés még ezzel együtt is egyértelműen kiolvasható Kuncze megnyilatkozásaiból.
