Az ombudsmanok megválasztásáról.
Még mielőtt azonban az új biztosok tekintetében bármiféle személyi kérdés egyáltalán szóba került volna, több részről is igen lényeges kifogásokat lehetett hallani az ombudsman, mint intézmény létjogosultságéval kapcsolatban. Pokol Béla már 2000 végén is arra tett javaslatot, hogy ha az új biztosok személyében esetlegesen nem tudnának megegyezni, akkor a szerepüket kiválthatná egy külön erre a célra felállított országgyűlési bizottság. Ezt azonban még - legalábbis nyilvánosan - párttársai sem támogatták.Még mielőtt azonban az új biztosok tekintetében bármiféle személyi kérdés egyáltalán szóba került volna, több részről is igen lényeges kifogásokat lehetett hallani az ombudsman, mint intézmény létjogosultságéval kapcsolatban. Pokol Béla már 2000 végén is arra tett javaslatot, hogy ha az új biztosok személyében esetlegesen nem tudnának megegyezni, akkor a szerepüket kiválthatná egy külön erre a célra felállított országgyűlési bizottság. Ezt azonban még - legalábbis nyilvánosan - párttársai sem támogatták.
Támadta a tisztséget a Fidesz is: Kövér László pártelnökké választásakor ugyan "még csak" beszélt a jogállami berendezkedés kiigazításáról, de az új ombudsmanok megválasztása kapcsán a Fidesz már akcióba is lépett. Szájer 2001 márciusában azt nyilatkozta, hogy "meg kell újítani ezt az intézményt, mert el kell kerülni annak megmerevedését". Indokul azt az érvet hozta fel, hogy Magyarországon "közjogi gyakorlattá vált, hogy nem választjuk újra a jogvédő intézmények vezetőjét". Ez az érv gyenge: Solt Pál 1996 óta már a második ciklusát tölti a Legfelsőbb Bíróság elnöki székében. Répássy Róbert, szintén FIDESZ-es képviselő szerint, az adatvédelmi biztosra egyáltalán nincs is szükség. E mögé a vélemény mögé felsorakozott a MIÉP is.
Az új biztosok személyét illetően a háttérben már az év elején is kemény csatározások folytak. A Fidesz érthető módon saját jelölteket akart, így minden posztra új személyt kívánt jelölni. Sietségükben elkövették azt a hibát, hogy adatvédelmi biztosként elhangzott náluk Lábady Tamás neve is, aki viszont volt alkotmánybíróként nem lehet e tisztség viselője.
Ezek után végül a Fidesz jelöltjei Margitán Éva (állampolgári jogok biztosa) és Molnár Miklós (adatvédelmi biztos) lettek. Molnár Miklóssal komoly probléma volt, hogy egyetlen az adatvédelem tárgykörébe tartozó szakirányú tanulmányt sem írt. A Fidesz a kevésbé fajsúlyosabb általános helyettesi jelölést, elképzelései szerint átengedte volna az ellenzéknek és a kisebbségi ombudsman jelölését is az ellenzékre bízta volna, amelynél a jelölt személye amúgy sem volt kérdéses. Az MSZP nem tartotta szerencsésnek a Fidesz jelöléseit, a helyettesi posztra pedig Takács Albertet ajánlotta. A feszült helyzetben végül a hatpárti egyeztetés sem vezetett eredményre, így csak a köztársasági elnök jelöléseiben lehetett bízni.
Mádl Ferenc szinte az utolsó pillanatban nevezte meg jelöltjeit. Lenkovics Barnabást az állampolgári jogok biztosának, Takács Albertet az általános helyettesének, Maczonkai Mihályt adatvédelmi, Kaltenbach Jenőt pedig kisebbségi biztosnak jelölte. Jelöltjei közül végül is az adatvédelmi ombudsmani tisztségre jelölt Maczonkain kívül az Országgyűlés 2001. június 19-i ülésnapján mindenkit elfogadott. Már akkor előrelátható volt, hogy 2001. szeptemberéig biztosan adatvédelmi biztos nélkül marad az ország, hiszen az előtt nem is volt lehetőség új biztost megválasztani. Ráadásul ezzel egy újabb, valószínűleg igen komoly belső problémákat okozó konfliktust alakítottak ki az éppen hivatalba lépő biztosok között. Nevezetesen az adatvédelmi helyettesítés megoldása tekintetében Lenkovics, illetve Takács még el sem foglalták hivatali széküket máris összevitatkoztak.
Az új biztosok 2001. július 2-án felvették hivatalukat és megkezdhették munkájukat. Az addigra már igen feszült helyettesítési vitát a korábbi ellenségesnek tűnő hangnem ellenére kultúrált módon, még a korábbi adatvédelmi biztos ajánlásait is figyelembe véve még július első hetében sikerült megegyezniük. A megállapodásuk alapján az adatvédelmi biztost Lenkovics Barnabás, tehát az állampolgári jogok országgyűlési biztosa helyettesíti, azzal a megszorítással, hogy az adatvédelmi biztos egyébként erős hatósági jellegű jogkörét nem gyakorolja. Lenkovics és Takács a későbbi vitákat elkerülendő megegyezett továbbá, hogy az általános biztos akadályoztatása esetén az általános biztos helyettese értelemszerűen ebbéli tevékenységében is helyettesíti.
Az új ombudsmanok választása után a hiányzó biztos megválasztására tett kísérletek kudarcba fulladtak. Mádl már július 18-án megnevezte új jelöltjét Berki Ádám ügyvéd személyében. Mádl egykori tanítványa az ajánlás szerint megfelelő tapasztalatot szerzett az adatvédelem területén, hiszen - mint hivatkoztak rá - Berki évekig dolgozott a Fővárosi Bíróság iparjogvédelemmel foglalkozó tanácsában. Ezt az érv azonban nem nagyon győzte meg a parlamenti ellenzéket az új jelölt szakmai felkészültségéről, az ellenzék ugyanis az országgyűlési bizottsági meghallgatások után sem támogatta Berkit. Ilyen körülmények között erősen kérdésessé vált, hogy a választások előtt sikerülhet-e megválasztani egyáltalán az adatvédelmi biztost.
Szeptemberben egyáltalán nem látszott valószínűnek egy új biztos megválasztása annak ellenére, hogy Mádl Ferenc kifejezetten e célból szeptember 3-án reggelire hívta a parlamenti pártok frakcióvezetőit. Az álláspontok ezután sem közeledtek, bár némileg elmozdultak a holtpontról, de amíg a kormánypártok továbbra is az ellenzéket okolják, és fordítva, addig érdemi előrelépés nem várható. Az SZDSZ kitart Majtényi László újraválasztása mellett, az MSZP (Vastagh Pál) október 3-án belátta, hogy nincsen sok esély a korábbi adatvédelmi ombudsman újraválasztására, így akár más - de hangsúlyozottan - megfelelő jelöltet is kész támogatni. Saját jelöltekkel azonban az MSZP sem kísérletezik, sőt saját véleményét illetően is bizonytalan. A státusztörvény elfogadásakor például még ellenezte egy határon túli magyarok érdekeit védő ombudsmani tisztség felállítását, de Medgyessy Péter, az MSZP miniszterelnök-jelöltje egy nyári nyilatkozatában mégis felvetette ennek szükségességét.
Az új biztosok megválasztásuk óta - különös tekintettel a nyári uborkaszezonra - nem sokszor bizonyíthatták rátermettségüket. Ilyen szempontból talán a legkedvezőbb helyzetben Kaltenbach volt, hiszen neki nem kellett törődnie a szereptanulással. Ennek ellenére ő is csak egyszer merészkedett ki a nyilvánosság elé, amikor augusztus közepén felszólalt a Magyar Nemzet egy cikke ellen melyben egy tömegverekedéssel kapcsolatban hangsúlyozottan szerepelt a résztvevők roma nemzetisége. Felhívta a figyelmet a megyei rendőrkapitányság jogellenes adatkezelésére is.
Kaltenbach mellett Lenkovics Barnabás, mint új általános ombudsman tevékenysége ad értékelésre alapot. Többször is nyilatkozott a különböző médiának és mindenhol egy, a morális alapoktól sem mentes biztosi munkát vetített előre, mely ismerői szerint korántsem áll messze tőle. (pl. harcos abortuszellenző) Egy augusztus 23-i konferencián például egyenesen a magyar jogrendszer hibájaként említette meg, hogy hiányoznak az etikai normák, túl sok a jogszabály, melynek következtében áttekinthetetlenné és követhetetlenné vált a magyar jogrendszer. A fő megoldás szerinte a civil társadalom erősítése lenne. Nem meglepő, hogy ennek hatására sorra fordulnak hozzá a nyilvánosság erejét is kihasználva a különböző (elsősorban mégis jobboldali) civil szervezetek.
A legélénkebb sajtónyilvánosságot a az 56-os Deportálások Tényfeltáró Bizottságának Lenkovicshoz írt levele kapott, melyben sérelmezik az ingyenes tulajdonjuttatásokat végző országgyűlési bizottság jegyzőkönyveinek nyilvánosságra hozatalát. Lenkovics persze, mint az adatvédelmi biztos átmeneti helyettese nem is reagált (nem is reagálhatott) erre a felvetésre.
Külön figyelmet érdemel Lenkovics első, érdemi jelentése (OBH 5432/2001), mely az új biztos habitusát jól tükrözve egy hivatalból indult eljárás végét jelentette. Az új általános biztos a nagy sajtóvisszhangot kiváltó Gyermekrák Alapítvány számára juttatott, majd az APEH által visszavont 1%-os személyi jövedelemadó felajánlások kérdését feszengette. Lenkovics saját és a társadalom rosszallását alapul véve komoly alkotmányjogi fejtegetést követően - nem kis mértékben azonban erkölcsi alapokra támaszkodva - arra jutott, hogy bár formálisan nem sértett jogot az APEH, mikor a támogatások összegét visszavonta, de ez a szabály komolyan sértheti a jogbiztonságot, így szinte felszólította az országgyűlést, hogy változtassa meg ezt az erkölcsi alapokon nem meg nem álló szabályt. Mindez jól mutatja, hogy az új biztos nem fog meghátrálni, ha érveit csak morális alapokon tudja bizonyítani.
A júniusban megválasztott biztosok tehát még csak most kezdték meg érdemi tevékenységüket. Az viszont körvonalazódni látszik, hogy a pártok és a köztársasági elnök a választásokat megelőzően már nem nagyon akarnak belemenni tekintélyromboló, meddő vitákba az adatvédelmi biztos megválasztása érdekében. Számos vélemény szerint a magyar demokratikus, alkotmányos berendezkedésnek nem tesz jót, hogy a politikai pártok inkább elfogadják ezt az alkotmányos hiányosságot, mintsem az elismert eredményekkel - és immár hagyományokkal is - rendelkező adatvédelmi biztos pozícióját betöltsék. Ezt nyilvánvalóan a különböző politikai erők is belátják és ezért mégis tesznek majd erőfeszítéseket az adatvédelmi ombudsman megválasztására. Amíg azonban az adatvédelmi biztos személyében nem tudnak megegyezni a pártok, addig is úton-útfélen felajánlanak egy-egy biztost a különböző szavazói csoportok számára.
Ilyen körülmények között csak a Köztársasági Elnök bölcsességében lehet bízni: talál olyan jelöltet, akinek szakmai felkészültségét nem vonja kétségbe az ellenzék (ilyen jelölteket az általános vélemény szerint lehet találni) és még politikailag is vállalható döntést jelentene, ha hozzájárulnának esetleges megválasztásához. A feladat kétségkívül nem egyszerű, de az utóbbi hetek történésiből többen arra következtetnek, hogy a háttérben már sikerült kiválasztani egy megfelelőnek tűnő jelöltet és most már csak az egyeztetési procedúra van hátra. Egy biztos: a megoldás kulcsa mostantól Mádl Ferenc kezében van.
