A kormány három éve

Politikai elemzők a választási kampány első jelentős összecsapásaként értékelték a 2001. október 18-án a a kormány három éves tevékenységéről tartott politikai vitanapot. Az SZDSZ által kezdeményezett és az MSZP képviselőinek aláírásával támogatott parlamenti vitanap a média jelentős érdeklődése mellett zajlott.Politikai elemzők a választási kampány első jelentős összecsapásaként értékelték a 2001. október 18-án a a kormány három éves tevékenységéről tartott politikai vitanapot. Az SZDSZ által kezdeményezett és az MSZP képviselőinek aláírásával támogatott parlamenti vitanap a média jelentős érdeklődése mellett zajlott, s a napirend nemzetközi orientációja ellenére is minden orgánum jelentős terjedelemben foglalkozott az eseményekkel. Elsősorban azért érdemel figyelmet a parlamenti esemény, mert feltételezhető, hogy az egyes pártok megszólalásai, érvelési sarokpontjai már a választási kampányban követett kommunikációs stratégiájukhoz illeszkedett.


A vitanap tartalma

A legtöbb hírmagyarázó a vitanap kapcsán azt tartotta a legfontosabbnak megjegyezni, hogy azon a pártok részéről új politikai, illetve tartalmi koncepció nem fogalmazódott meg; a pártok "elbeszéltek egymás mellett". Ezzel a megállapítással mi is egyetértünk. A vitanapon elhangozottak sokkal inkább az elmúlt hónapok politikai kezdeményezéseinek, az egyes pártok politikai törekvéseinek szintetizálásáról, mintsem megújításáról szóltak. A vitanapon valamennyi politikai szereplő az elmúlt hónapokban, netán években kialakított politikai koncepciójának összegzésére, továbbá a - vélt - szélesebb nyilvánosság számára való bemutatására törekedett. Éppen e szintetizáló jelleg teszi azonban a vitanapot alkalmassá a tartalmi elemzésre. Az alábbiakban az egyes pártok vezérszónokainak szavaiból igyekszünk meghatározni, hogy milyen kulcsgondolatokra épül az adott párt politikai koncepciója, illetve politikai retorikája. Az elemzés során a főbb politikai szereplők által mondottakból kiolvasható politikakép egyes elemeire is igyekszünk reflektálni.


Fidesz-MPP

Orbán Viktor hosszú expozéjából megítélésünk szerint két gondolat érdemel figyelmet. Az első a már sokat emlegetett "nemzeti egység" koncepciója. A nemzeti egység gondolata nem új keletű a Fidesz retorikájában. A miniszterelnök már ez év elején leszögezte, hogy a Fidesz a "polgárok" egységétől eljutott a "nemzeti" egység képviseletéig. A nemzeti egység gondolatának két igen fontos eleme van. Először, a nemzeti egység bizonyos fajta kompromisszum-készséget feltételez. Ez nem azt jelenti, hogy a Fidesz hajlandó lenne az ellenzéki javaslatokat komolyan megfontolni, vagy a konfliktusos területeken - média-kuratóriumok, közjogi intézmények működése stb. - engedni. A kompromisszum-készség elsősorban a politikai kommunikáció szintjén jelenik meg. A kompromisszum-készség ezen túlmenően nem két egyenrangú fél párbeszédét feltételezi. A Fidesz-kormány által demonstrált kompromisszum-készség sokkal inkább úgy jelenik meg, mint az országot irányító erő "hajlandósága" arra, hogy az irányításból kiszorultakat tájékoztassa és meghallgassa. Ennek oka egyszerű: a kompromisszum-készség demonstrálása nem az ellenzéki pártoknak, hanem a társadalomnak szól. Nem a valódi kompromisszumok kötése a cél, hanem a kompromisszum-készség látszatának a választópolgárok felé való kommunikálása. A valódi, politikai szempontból lényeges kompromisszumok kötése ellentétes lenne a Fidesz politikafelfogásával, amely a többségi demokrácia normatív modelljéhez áll közel. A kompromisszum-készség demonstrálása tehát a társadalmi támogatottság növelését célozza. Ezért hajlandó a Fidesz igen gyakran egyeztetésekre a legkülönbözőbb szocialista politikusokkal - lásd például a korábbi Szájér-Nagy vagy Orbán-Horn találkozókat. Ezt a politikai stratégiát felismerve nehezményezik igen gyakran egyes szocialista politikusok - főként Kovács László -, hogy saját pártjuk vezetői asszisztálnak a Fidesz törekvéseihez.

Azt, hogy a kompromisszum-készség a nemzeti egység kommunikálásának fontos eleme, nem csupán a Fidesz politikai kommunikációjában ragadható meg. Ugyanígy a kompromisszum-készség demonstrálására törekszik Medgyessy Péter, akinek politikai programjában szintén előkelő helyen szerepel a nemzeti egység megteremtésének az igénye. Medgyessy miniszterelnök-jelöltté választása óta folyamatosan tárgyal különböző politikai és közéleti szereplőkkel. Medgyessy leginkább olyan személyeket keres fel, akikkel a szocialisták hagyományosan rossz kapcsolatban vannak, ám akiknél ez a rossz kapcsolat nem lehetetleníti el a találkozót. Ilyen személyek például Demszky Gábor főpolgármester éppen úgy, mint Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök - hogy csak Medgyessy legutóbbi "partnereit" említsük. Az ilyen személyekkel való találkozások Medgyessy kompromisszum-készségének demonstrálását jobban biztosítják, mint akár a szövetségesekkel, akár a politikai ellenségekkel való párbeszédek.

A nemzeti egység politikai koncepciójának másik lényeges eleme a társadalmi támogatottságra való állandó hivatkozás. A társadalom támogatása ebben a kontextusban a "politikai", illetve a "pártpolitikai" törekvésekkel szemben fogalmazódik meg. Az Orbán Viktor által alkalmazott séma lényege a következő: bár a pártpolitikusok egy adott politikai döntést - a családtámogatási rendszert, a státustörvényt, stb. - vitatják, a lakosság nagy része a kormány mögött áll. A "néphez" fordulás olyan hagyományos populista eszköz, amellyel a pártokon felülemelkedni kívánó politikus - a politikai "vezér" - szokásszerűen él. Ezért szólt a kormányfő felszólalásában igen nagy terjedelemben arról, hogy a társadalom hány százaléka támogat egyes kormányzati intézkedéseket. A mondandó egyértelmű: hiába vitatják az ellenzéki szónokok a kormány döntéseit, azokat a "nép" úgyis támogatja. ("A parlamenti zsivaj senkit se tévesszen meg!" - mondta a kormányfő azok után, hogy kifejtette: a polgárok nagy része támogatja a kormány intézkedéseit.) Márpedig egy demokráciában, hangzik az érvelés további része, a "nép szava szent".

A nemzeti egység koncepcióján túl az orbáni beszéd másik fontos elemét a "család" , mint társadalmi alapegység ismételt felemlegetése képezte. A családok megszólítása, a család középpontba helyezése a Fidesz politikai koncepciójának tartalmi oldaláról igen sokat elárul. A Fidesz 1996 óta törekszik arra, hogy olyan integráló kategóriákat vigyen "be" a politikába, amelyek két jellemzővel bírnak: a lakosság többségét megszólítják és eltérnek a hagyományos politikai kategóriáktól. A modern politikában a társadalomhoz címzett üzenetekben a politikai elit hagyományosan az egyes egyéneket szólítja meg. A liberális politikafelfogás azon eleme, hogy a politika alanyai az egyes individuumok, a modern demokratikus politikai rendszerekben uralkodóvá vált. A nagyobb kollektívumok megszólítása - a "nemzet", az "osztály" - általában kirekesztéssel járt együtt, aminek folytán nem alkalmas az egész társadalom megszólítására. Az individuum megszólítására épülő politika azonban Magyarországon hagyományosan a liberális, illetve a baloldali-radikális erőkkel asszociálódott. A "hiteles" jobboldali pártok általában nagyobb kollektívákban, így például a "nemzetben" vagy a "népben" gondolkodtak. Ezen kategóriákkal azonban az állampolgárok jelentős része ma már nem tud azonosulni, nem kis mértékben éppen az elmúlt negyven év individualizáló hatásainak következtében. A Fidesznek, ha sikeres és hiteles jobboldali párt kívánt lenni, ki kellett "találnia" politikájának megszólítottjait. Az első ilyen kísérletet - 1998-ban - a "polgár" szó jelentette. A "polgár" kifejezés azonban egy idő után egyrészt túl általánossá vált, másrészt kétségkívül nem foglalt magában mindenkit, akinek szavazatára a Fidesz aspirált vagy aspirál - elegendő itt a fogyatkozó kisgazda bázisra utalni. A "család" kifejezés, a "családok kormánya" a "polgárok kormánya" kifejezést váltja egyre inkább fel.

A "család", mint politizált kategória bevezetése azért szerencsés, mert egyrészt egyértelműen pozitív érték kötődik hozzá, másrészt a legtöbb ember eleve a jobboldallal asszociálja, harmadrészt pedig mindenkit érint. A "családbarát" kormány, a "családokat támogató" politika tartalmilag tulajdonképpen tautológia: annyit tesz, mintha a kormány "embereket támogató" politikáról beszélne. A "család" kifejezésnek ebben az összefüggésben - szemben egyes ellenzéki véleményekkel - nincs köze a család és más együttélési formák közötti választáshoz, egyszerűen azért, mert a magyar lakosság többsége családokban él vagy szeretne élni. A "családok" középpontba helyezése a nemzeti egység megtestesítését, kommunikálását elősegítő, annak több szempontból tartalmat adó kategória.