Parlamenti vitanap a kormány 3 éves működéséről

A kormány három éves tevékenységét értékelő parlamenti ülésnappal kapcsolatban az ellenzéki újságírók inkább a kormányt, a kormánypártiak pedig az ellenzéket bírálták. A parlamentben ugyanez történt. Talán a legfontosabb tanúlságot a Népszava munkatársa szűrte le: legalább két különböző országkép él a törvényhozókban és a véleményformálókban.
Az elmúlt három évben hazánk a polgárok által megszabott irányban és az általuk kijelölt célok felé haladt, a nagy jelentőségű kormányzati döntések körül kialakulófélben van, illetve kialakult egy tartós összefogás, a nemzet egysége - mondta Orbán Viktor kormányfő az Országgyűlésben, a kabinet hároméves tevékenységéről szóló politikai vitanap kezdetén. A miniszterelnök szerint bizakodhatunk, hogy az előttünk álló évtized a polgárok összefogásának évtizede lesz. A Fidesz-kisgazda koalíció kiérdemelte az elmúlt tizenegy év legkorruptabb kormánya címet - ezt Kovács László, az MSZP vezérszónoka mondta a kormány hároméves tevékenységét értékelve. A politikus úgy fogalmazott, hogy a miniszterelnök Magyarország-képe vonzó, de ez egy olyan országkép, amiről a kormányfő álmodni szokott, az emberek többsége nem ilyen országban él. A miniszterelnök által felvázolt vonzó országképről az MSZP elnöke azt mondta: ahhoz, hogy az megvalósuljon, "önöknek menniük, nekünk jönnünk kell". Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke úgy látta: a kormány szembemegy mindazokkal az elvekkel, amelyekben a rendszerváltozáskor egyetértettek a pártok. Az ellenzéki képviselő véleménye szerint a parlament ma nem tudja ellátni ellenőrző szerepét a kormány felett, amely támadásokat intézett a független intézmények - a bíróságok, az ügyészség, az ombudsmani rendszer - ellen, átpolitizálta a rendőrség és az adóhatóság működését, valamint a kultúrát. (Napirend, 2001. október 18.)

A Magyar Hírlap (Kisdedóvó, 2001. október 19.) szerkesztőségi cikkében foglalkozott a parlamenti ülésszakkal. A Magyar Hírlap csalódásának adott hangott: "Akinek volt ideje és idege a tévéközvetítést végigkövetni, az leginkább egy kisdedóvóban érezhette magát, ahol a kisdedek két szemben álló csoportja egymásra öltögeti a nyelvét s azt hajtogatja, hogy beee!, mi vagyunk a jók, és ti vagytok a rosszak."

A Magyar Hírlap szerint nem is ezzel van a legfőbb gond, hasnem a vitakultúrával."Az a gyakorlat, hogy az utolsó három év miniszterelnöki feldicsérése után sem következett más, csak a hatalmon lévők öndicsérete és a kritikák kritikátlan elutasítása. Érvek helyett a folytonos ellenzékre mutogatás: ha valami az utóbbi három évben nem sikerült, ha valamivel adósok maradtunk, ha saját ígéreteinket sem váltottuk be, arról ti tehettek. A ti négy évetek, a ti minisztereitek, a ti vállalkozóitok. Sőt, a rendszerváltást megelőző negyven évetek." Ebben a legmesszebbre megint a Fidesz korábbi elnöke ment: "Szégyelljék magukat! - ismételgette a szocialisták felé fordulva, szinte minden tárgykört érintve Kövér László, akinek felszólalását, pártjának soraiban vastaps fogadta.

Holott az új magyar demokrácia tizenegyedik évében a legnagyobb kormányzópárt alelnökének már nem lenne szabad így, ilyen hangnemben, ilyen érvkészlettel megszólalnia." A Magyar Hírlap szerint ez nem polgári mentalitás és alapjaiban hitelteleníti el a kormányzati munkát. "Okok, következmények, szándékok és megvalósítások természetesen nem szabdalhatók szét négyéves ciklusokra."

Tanács István (A sulykolás napja, Népszabadság, 2001.október 19.) szerint a miniszterelnök beszéde tele volt ellentmondásokkal: "Azt mondta, megszűnt a születésszám csökkenése, és szerinte ennek az az oka, hogy a kormány támogatja a gyermeknevelés és a munkavállalás összhangját. Azt is mondta, hogy minél gazdagabb egy ország, annál kisebb az átlagos gyermekszám, meg azt is, hogy beteg és hanyatló az a társadalom és kultúra, amely nem képes önmaga reprodukciójára. Mi következik ebből? Hogy minél gazdagabb egy ország, annál betegebb és hanyatlóbb?"

Tanács szerint ez a nap a sulykolás napja volt: az "emberekről" és a "polgárokról" szóló közéletről beszélt Orbán. Orbán sajátosan értelmezte a társadalmi folyamatokat, amikor például a magyar munkanélküliségi mutatót dicsérte, amelyik jobb, mint az európai átlag. "Azt nem mondta, hogy a foglalkoztatási mutató meg sokkal rosszabb, egy aktív polgár errefelé két inaktívat tart el, és bár a minimálbér örvendetesen nő, a magyar bérszínvonal még attól is messze van, amit a magyar munka termelékenysége lehetővé tenne."

Tanács szerint "Orbántól legalább jó szót kapnak a vidéken élők", bár a "polgári kormány beéri azzal, hogy az üzletrészek árát karácsonyra oda lehet adni az unokának. Amúgy pedig nem kell kicsúfolni a nadrágszíjparcellát meg azokat a polgárokat sem, akik ott önellátják magukat, a polgári lét legfőbb ismérve, hogy az ember ne járjon segélyért."

Tanács szerint ez a vitanap sem volt más, mint a többi: "is lepereg minden érv". (..) Nem alakult ki eszmecsere semmiről." Pedig, Tanács szerint lett volna miről beszélni: "a közpénzek ma már nem elszivárognak, hanem csatornázva ömlenek bizonyos kivételezett helyekre."

Sebes György szerint (A buta nyúl, Népszava, 2001.október 19.) mindenki tudja, hogy milyen országban él, ezért külön parlamenti vitanapot nem érdemes tartani. A kormánypártiak és az ellenzékiek azonban két külön országban élnek: "kormánypárti és ellenzéki képviselők bizonyosan nem ugyanabban az országban élnek. S bár ők, 386-an elvileg mind a tízmillió állampolgárt képviselik, azért ha - feltéve, de meg nem engedve - azokat is megkérdeznék, akiknek a nevében beszélnek, könnyen világossá válna, hogy ezen a néhány ezer négyzetkilométeren még van egy harmadik, meg egy negyedik ország is."

Sebes szerint nem történt más, mint "sikerpropaganda az egyik oldalon, az elmarasztalás propagandája a másikon. Ki tehet itt igazságot? Gyaníthatóan senki. Lehet majd jövőre választani és akkor kiderül, marad-e - esetleg némi arányeltolódással - a jelenlegi koalíció vagy jön egy másik a másik oldalról, és ennek megfelelően változnak majd a hangsúlyok meg a fontossági sorrendek. De az ország ugyanaz marad." Sebes szerint ezt kellene a politkusoknak felismerniük. "Egyfajta nemzeti összefogásról - ami kétségkívül érdeke az országnak - csak akkor lehet szó, ha egyenlő feltételekkel és nem egyik vagy másik vezetésével valósul meg."

Balázsovics Lívia szerint (Partner nélkül, Magyar Nemzet, 2001. november 20.) szerint "a választási kampánysorozat első nyilvános politikai mérkőzése - a kormány tevékenységéről szóló parlamenti vitanap - az MSZP és az SZDSZ vereségével zárult. Nyilvánvalóvá vált, hogy az MSZP-nek nincs választási programja, a legnagyobb ellenzéki párt képtelen alternatívát felmutatni a kormányzati lépésekkel szemben. A két párt képviselői érdemi vita helyett a parlament falai között már megszokott politikai lózungokat ismételték, igaz, most némi humorral fűszerezve."

A szocialistsák - Balázsovics szerint - nem beszéltek arról, hogy mit tennének a családokért, ha kormányra kerülnének, miközben bírálták a kormány szociálpolitikai intézkedéseit. "Kovács László hiányolta a megígért adó- és járulékreformot, de arról már nem szólt: a szocialisták a hangzatos szólamokon túl tennének-e valamit az adók mérséklése érdekében. Azt sem tudjuk: hogyan gyógyítanák a szerintük haldokló egészségügyet. Az autópályákról is csak annyit hallhattunk: két és fél évig nem épültek. De vajon egy újabb szocialista kormány idején épülnének-e, s ha igen, mennyiért? Talán még ennél is fontosabb, hogy az autósoknak mennyibe kerülne az utak használata, és ki fölözné le a hasznot?"

Balázsovics kritizálja az SZDSZ-t is, amely párt korrupcióval vádolja a jelenlegi kormányt, miközben nem beszél a saját ügyeiről, a Tocsik-botrányról és az SZDSZ-székház eladása körüli pénzügyi panamákról.

"Összességében: egy ellenzéki kezdeményezésből ismételten a kormányzat húzott hasznot. Igaz, a kormányoldal képviselői sem mondtak új érveket, javaslatokat, de ez most nem is volt feladatuk. A labda a parlamenti patkó másik térfelén pattogott, ám a lecsapása elmaradt." - állítja Balázsovics, aki szerint az is nyilvánvalóvá vált, hogy "sem a a szocialisták, sem pedig a szabad demokraták képviselői között nincs olyan karizmatikus egyéniség, aki méltó vitapartnere lehetne a jelenlegi miniszterelnöknek. Medgyessy Péter képességei pedig nem törhettek felszínre, lévén ő parlamenten kívüli miniszterelnök-jelölt." Balázsovics szerint egyedül Horn Gyula, volt miniszterelnök lett volna alkalmas Orbán Viktor kihívójaként feltünni, de neki a szocialisták csak egy perces időkeretben adtak vélaménynyilvánítási lehetőséget.