A Szájer-Nagy találkozó
A legnagyobb kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki párt frakcióvezetője nem október 29-én folytatott először kétoldalú megbeszéléseket. A mostani tárgyalás eredményét tekintve nem sokban tért el a 2001 elején megtartott Szájer-Nagy találkozótól: a felek sem akkor, sem most nem kötöttek lényeges kompromisszumokat. Megítélésünk szerint ezért nem elsősorban a találkozó "eredményei", hanem annak előzményei, valamint a felvetett kérdésekre adott MSZP-s, illetve Fideszes válaszok érdemesek elemzésre.A legnagyobb kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki párt frakcióvezetője nem október 29-én folytatott először kétoldalú megbeszéléseket. A mostani tárgyalás eredményét tekintve nem sokban tért el a 2001 elején megtartott Szájer-Nagy találkozótól: a felek sem akkor, sem most nem kötöttek lényeges kompromisszumokat. Megítélésünk szerint ezért nem elsősorban a találkozó "eredményei", hanem annak előzményei, valamint a felvetett kérdésekre adott MSZP-s, illetve Fideszes válaszok érdemesek elemzésre.
A hétfői találkozó annak a politikai folyamatnak az eredményeként jött létre, amelyet Medgyessy Péter indított el, amikor bejelentette: találkozni kíván Orbán Viktorral, hogy az országot érintő legfontosabb kérdésekről konzultáljanak. Medgyessy Péter e bejelentését akkor tette meg, amikor az MSZP számára világossá vált: a szeptember 11-i terrortámadások után a hagyományos belpolitikai akcióik már nem érik el a politikai napirend ingerküszöbét.
A megváltozott helyzetre reagálva kezdeményezett a szocialista miniszterelnök-jelölt kétoldalú megbeszéléseket a kormányfővel. A kétoldalú tárgyalásokkal az MSZP azt kívánta bizonyítani, hogy első embere egyenrangú tárgyalópartnere Orbán Viktor miniszterelnöknek. A kormányfő azonban visszautasította Medgyessy tárgyalási javaslatát, és a szocialista politikus adekvát tárgyalópartneréül Pokorni Zoltán Fidesz-elnököt jelölte meg. Ezzel a miniszterelnök azt kommunikálta, hogy neki, mint az ország - politikai értelemben - első emberének, egyetlen politikus sem lehet egyenrangú tárgyalópartnere.
A Medgyessy és Orbán törekvései közötti eltérés lényege tehát abban ragadható meg, hogy míg Medgyessy az MSZP-t mint alternatív, kormányzóképes erőt igyekezett bemutatni, addig a miniszterelnök számára az MSZP "csak" egy párt, amelynek ebből kifolyólag az ország lényeges ügyeibe nincs beleszólása. Megítélésünk szerint a fenti koncepcionális ellentét határozta meg a későbbi szocialista és fideszes tárgyalási ajánlatokat éppen úgy, mint a mostani frakcióvezetői találkozót. A két fél a különböző tárgyalási ajánlatok megfogalmazásakor azt próbálta elérni, hogy a polgárok minél inkább az ő koncepcióját fogadják el.
A frakcióvezetői találkozó azért jöhetett létre, mert az mindkét félnek érdekében állt. A Fidesz egy ilyen találkozóval szimbolikusan is megjelenítheti a fentebb vázolt koncepcióját, melynek értelmében az MSZP és a Fidesz pártkérdésekről tárgyalhat ugyan, ám az ország ügyeit ténylegesen intéző kormány munkájába a szocialistáknak semmiféle beleszólásuk nincs. Ezt a képet erősíti meg a találkozó témáinak áttekintése. A megvitatott kérdések mind a parlament munkájához közvetlenül kapcsolódó témák voltak: ombudsman-választás, médiatörvény módosítása, az MSZP népszavazási akciójával kapcsolatos törvényjavaslatok, tavaszi ülésszak, stb. Látható, hogy a felvetett kérdések nem az ország aktuális problémáival kapcsolatos témákat érintették; még az MSZP népszavazási kezdeményezése is mint parlamentáris kérdés - mint az ezt elősegítendő MSZP-s törvényjavaslatok, illetve az ezzel kapcsolatos Fideszes határozati javaslat kérdése - jelent meg.
A találkozó létrejötte az MSZP érdekeit is szolgálta. Egyrészt, a szocialisták Medgyessy bejelentését követően tárgyalási kényszerben voltak; a tárgyalások teljes körű visszautasítása az MSZP hitelességét, kompromisszum-készségének látszatát rombolta volna le. Másrészt, a tárgyalások kiváló alkalmat biztosítottak a pártvezetésnek, és személy szerint Medgyessynek, hogy felállítsa a szocialista politikusok hierarchiáját. Megítélésünk szerint Medgyessy úgy véli: a választási győzelemnek elengedhetetlen feltétele, hogy ő az MSZP "első emberévé" váljon, akinek a szava mindenben döntő. Az MSZP "második embere" ezen elképzelés szerint Kovács László, aki Medgyessy szövetségesének számít a legtöbb stratégiai kérdésben. Az MSZP többi politikusa, így a frakcióvezető Nagy Sándor is, alárendelt a pártvezetésnek. Ez azért különösen lényeges, mert a párt több prominens politikusa - így többek között Nagy Sándor is - eredetileg nem Medgyessy miniszterelnök-jelöltté válását támogatta. Medgyessy számára ezért is kulcsfontosságú a pártegység - ami jelenleg saját pozícióinak párton belüli erősítését is jelenti - biztosítása, aminek a hierarchia-képzés az egyik legcélravezetőbb eszköze.
A hierarchia megléte egyébként a Fidesz esetén egyértelmű - az MSZP esetében azonban belső viták kísérték megteremtését. Ezt próbálta kihasználni Pokorni Zoltán is, amikor azt nyilatkozta: örül, hogy Kovács végre "engedi" Nagy Sándort, hogy találkozzon Szájerrel. (Ismeretes, hogy a frakcióvezetők közötti tárgyalás tényét is Kovács, nem pedig Nagy jelentette be.) Nagy Sándor indulatos reakciója ("Az MSZP frakcióvezetőjének senkitől sem kell engedélyt kérnie, hogy a Fidesz frakcióvezetőjével tárgyaljon" - szögezte le Nagy Sándor.) jól mutatta a frakcióvezető frusztrációját. A helyzet ugyanis - Nagy nyilatkozatával szemben - éppen az, hogy Nagynak ténylegesen engedélyt kell kérnie egy ilyen találkozóra - ahogyan Szájernek, vagy Pokorninak is. Az MSZP vezetése a frakcióvezetői tárgyalásokkal világosan megmutatta, hogy a párton belül érvényesíti hatalmát; centralizált és hierarchikus struktúra kialakítására törekszik.
A fentiek alapján tehát leszögezhető, hogy a találkozó létrejötte mindkét párt számára egyaránt hasznos volt. A találkozó eredményeinek - pontosabban eredménytelenségének - kommunikálásában azonban megítélésünk szerint az MSZP bizonyult sikeresebbnek. Az MSZP ugyanis minden bizonnyal már a találkozó előtt megkonstruált egy forgatókönyvet, amelynek keretében a találkozót utólagosan értékelte. Ez az "átadás-átvétel" forgatókönyve volt. Ezen értelmezés szerint a találkozóra azért került sor, mert az MSZP, a választási győzelem közeledtével, fontosnak tartotta figyelmeztetni a Fideszt: döntései ideiglenesek. Nagy Sándor sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, hogy megkérte Szájert: a kormány a továbbiakban már ne hozzon hosszú távú döntéseket ellenzéki beleegyezés nélkül. Ilyen kéréseket ellenzéki párt vagy választási győzelem után - ám új kormány beiktatása előtt -, vagy a győzelem biztos tudatában szokott tenni. A mostani helyzetben természetesen egyáltalán nem biztos, hogy 2002-ben az MSZP nyer, ám Nagy nyilatkozata hatékonyan erősítette ezt a látszatot. Nagy Sándor tehát nem csupán egy jól kommunikálható indokot szolgáltatott - utólag - a találkozóra, hanem ezzel együtt magabiztos, győzelemre és kormányra készülő pártként jelenítette meg az MSZP-t.
A Fidesz részéről hasonló stratégia nem jelent meg. Szájer a korábbi sémákhoz tartva magát azt hangsúlyozta, hogy a találkozó konstruktív légkörben zajlott. A Fidesz minden korábbi hasonló találkozón is ezt a toposzt ismételgette, abból az okból kifolyóan, hogy ezáltal kívánja a kompromisszum-készség látszatát kelteni - anélkül, hogy az ehhez hasonló találkozón valódi kompromisszumokra kerülne sor. A Fidesz által most is alkalmazott stratégia azonban, megítélésünk szerint, alulmaradt az MSZP "átadás-átvétel" koncepciójával szemben. Nem kétséges, hogy a Fidesz stratégái a közelgő Pokorni-Kovács találkozóra már valamilyen választ igyekeznek majd találni a szocialisták - tőlük korábban szokatlan - magabiztosságára.
