Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT)
A magyar-magyar kapcsolattartás területén kiemelkedő jelentőségű esemény volt 1999-ben a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) megalakulása, amely a határon túli magyarság és a magyarországi politikai erők konzultatív, ugyanakkor intézményes keretek között működő szervezete. A magyar-magyar kapcsolattartás területén kiemelkedő jelentőségű esemény volt 1999-ben a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) megalakulása, amely a határon túli magyarság és a magyarországi politikai erők konzultatív, ugyanakkor intézményes keretek között működő szervezete. A MÁÉRT előzményének a Horn-kormány alatt kezdeményezett, főként az alapszerződések (magyar-szlovák, ill. magyar-román) körüli egyeztetést szolgáló magyar-magyar csúcsok tekinthetők. Egybehangzó, határon túli magyar politikai körökből és mérvadó hazai szakértőktől származó vélekedések szerint a MÁÉRT-nek az elmúlt két és fél év alatt csak részben sikerült beváltania a hozzáfűzött reményeket. Eddigi legfontosabb célkitűzését, a 2002. január 1-től életbe lépő szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény előkészítését a kapkodás jellemezte. Jó példa erre, hogy a 2001. október 25-26-án tartott 4. MÁÉRT ülésről két héttel korábban még a határon túli pártok vezetőinek, ill. a magyar ellenzéki pártoknak semmilyen információ, meghívó nem állt rendelkezésére. Állandó kísérőjelensége a MÁÉRT-oknak a felfokozott, éles hangvétel, a konfrontálódó, érzelmekre ható vitastílus, főként az anyaország kormánypártjai és ellenzéke között.
A MÁÉRT felépítése
A Magyar Állandó Értekezlet megalakulása után a Kormány 1999. júliusi határozata alapján létrejöttek a MÁÉRT szakbizottságai, amelyek hat szakterületen - a jelenlegi helyzet áttekintése alapján - ajánlásokat dolgoznak ki, és ezeket a kormányhoz juttatják el. Jelenleg kulturális, oktatási, szociális- és egészségügyi, gazdasági, állampolgársági, illetve önkormányzati és EU integrációs szakbizottság működik a MÁÉRT tagok delegáltjainak részvételével. A szakbizottságokat a megfelelő minisztériumok különböző hatékonysággal működtetik, de a szervezési munka egy részét és a koordinációt a HTMH végzi. Talán a legpontosabb definíciót a MÁÉRT-ről Szabó Tibor HTMH elnök fogalmazta meg: Szerinte "a MÁÉRT a magyar-magyar kapcsolatok intézményesülésének keretében a határon túli és az anyaországi magyarság közös, érdemi ügyeinek, konkrét problémáinak és lehetőségeinek együttes megvitatására életre hívott, folyamatosan működő fórum."
A MÁÉRT tagjai
A MÁÉRT tagjai a Kormány képviselői: Orbán Viktor miniszterelnök, Martonyi János külügyminiszter, Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára és Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke. Tagjai továbbá a magyar parlamenti pártok képviselői (általában az adott párt vezetője, ill. határon túli magyarokkal foglalkozó politikusa, szakértője, így a Fidesz-MPP esetében Kövér László és Rogán Antal, FKgP: korábban Lányi Zsolt, idén Gyimóthy Géza, MDF: Dávid Ibolya, Hende Csaba, Csapody Miklós, MSZP: Kovács László és Tabajdi Csaba, SZDSZ: Fodor Gábor, Szent-Iványi István, Eörsi Mátyás, MIÉP: Csurka István és Bogdán Emil). A MÁÉRT állandó résztvevői a határon túli, parlamenti és tartományi képviselettel rendelkező magyar pártok vezetői, ill. a nyugati magyarság képviselői (Szlovákia: Magyar Koalíció Pártja (MKP) , Bugár Béla és Duray Miklós; Ukrajna: Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) : Kovács Miklós és Brenzovics László, vagy Milován Sándor; Románia: Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) , Markó Béla, Takács Csaba és Tőkés László; Jugoszlávia: Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) Kasza József és Józsa László; Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) Ágoston András; Horvátország: Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége (HMDK) , Jakab Sándor; Szlovénia: Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség (MMÖ) Tomka György; ill. a nyugati magyarság képviseletében, képviseleti jogkörrel a Magyarok Világszövetségének Nyugati Régiójának elnöke, Léh Tibor.)
A MÁÉRT és a kedvezménytörvény
A MÁÉRT 1999. novemberi ülésének zárónyilatkozatában - melyet az összes résztvevő elfogadott - fogalmazódott meg az az igény, hogy a Kormány vizsgálja meg egy, a határon túli magyarok magyarországi státusára vonatkozó törvényi szabályozás lehetőségét. A szakértői bizottságok 1999 novemberét követően többször megtárgyalták a törvény egyes területeinek szabályozási elképzeléseit, majd az ezek alapján készült koncepciót a HTMH és a Külügyminisztérium alakította szövegtervezetté. Ezt a tervezetet tárgyalta meg 2000. decemberében a MÁÉRT harmadik ülése, és az ott elhangzott javaslatokat beépítették a törvénytervezetbe.
Ez év januárban megkezdődött a tervezet közigazgatási egyeztetése. Ezen egyeztetést követően a törvénytervezet a Kormány 2001. március 20-i ülésének napirendjére került, amely azt elfogadta, és immár törvényjavaslatként továbbította az országgyűlési képviselőkhöz. A közkeletű néven státusztörvényként emlegetett, 2001. évi LXII. sz. "Szomszédos államokban élő magyarokról" szóló törvényt a Magyar Országgyűlés 94 százalékos többséggel fogadta el. A kormánypártok és a MIÉP fenntartások nélkül, az MSZP a módosító indítványainak elfogadása fejében támogatta a törvény elfogadását. A Szabad Demokraták Szövetsége elutasította a törvénytervezetet, mert szerintük az szemfényvesztés, és a határon túli magyarok szülőföldről való elvándorlását segíti elő. Az SZDSZ korábban, 2000. nyarán országgyűlési határozat tervezetet nyújtott be a határon túli magyarok oktatási és kulturális intézményeinek támogatásáról.
A MÁÉRT 4. ülése (2001. október 25-26.)
Ezen előzmények után jutott a törvény előkészítése abba a fázisba, ami szükségessé tette a MÁÉRT negyedik, plenáris ülésének összehívását, ahol a szakbizottságokban született eredményeket tekintették át a felek. Az ülést Orbán Viktor nyitotta meg, aki az elmúlt három év sikereként említette az Erdélyi Magyar Egyetem létrehozását, a párkányi híd újjáépítését, a szabadkai magyar konzulátus megnyitását, és a horvátországi templomok és közösségi házak rekonstrukcióját. A kormányfő utalt arra is, hogy a törvény meghozatalában nagy szerepet játszott az anyaországi parlamenti pártok és a határon túli magyar szervezetek akarata, és ezáltal valósulhat meg a határokat átívelő, nemzetegyesítő program.
Orbán nagy fegyverténynek tartotta, hogy a Velencei Bizottság elismerte az anyaországok jogát a határon túl élő kisebbségeik támogatására. Annál is inkább, mivel a magyar törvény a kilencedik ilyen jogszabály az európai gyakorlatban. Továbbá kijelentette, hogy a magyar fél a továbbiakban is folytatni kívánja a törvény végrehajtásával kapcsolatos megbeszéléseket a szomszédos államok képviselőivel, amennyiben azok ezt igénylik. Orbán megerősítette, hogy a magyar igazolványok kiadásáról magyar hatóságok fognak dönteni, de az ajánlásokat a határon túli magyar szervezeteknek kell megtenniük. Az ülésen és az azt követő sajtótájékoztatón is megfigyelhető volt a Fidesz-kormány vitákat kiváltó retorikája. Kövér László ügyvezető alelnök, beszédében például "kibékíthetetlen nemzeti érdekekről" beszélt a magyar-román viszony kapcsán.
A kétnapos találkozón számos kompromisszumos megoldás született a státusztörvény végrehajtása terén. A zárónyilatkozatnak első, általános részét valamennyi részvevő aláírta, míg a törvényre vonatkozó konkrét pontokat, és a mellékletet, mely a törvény jogalanyainak meghatározásánál figyelembe veendő szempontokról szól, az SZDSZ-t képviselő Eörsi Mátyás nem látta el kézjegyével. A melléklet szerint magyar igazolványt kaphat az a magát magyarnak valló személy, aki tud magyarul, illetve
a.) valamely bejegyzett magyar szervezet nyilvántartott tagja
b.) valamely egyházi nyilvántartásban magyarként tartják számon
c.) az állampolgársága szerinti állam magyarként tartja nyilván
d.) szülei közül az egyik magyar nemzetiségű
A MÁÉRT jövője
A MÁÉRT a 2002. január 1-től életbe lépő a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény végrehajtásával kapcsolatosan szakbizottsági és plenáris szinten továbbra is folytatja majd tevékenységét. Várhatóan a törvény adminisztratív teendői, a végrehajtási mechanizmus kidolgozatlansága még számos feladatot rónak majd a résztvevő felekre. A jövőre esedékes parlamenti választások után, kormányváltás esetén sem valószínűsíthető, hogy a magyar-magyar kapcsolatok ezen fóruma leértékelődne.
