A nagykoalíció esélyei
Politikai elemzők és politikusok is egyre többet foglalkoznak az utóbbi időben egy, a 2002-es választások után létrejövő Fidesz-MSZP nagykoalíció esélyeivel. Legutóbb, november 15-én Torgyán József, az FKGP elnöke jelentette ki, hogy véleménye szerint a pártja balra tolódásáról szóló rágalmak a Fidesz nagykoalíciós tárgyalásainak elleplezésére szolgálnak. Torgyán József azt mondta: Stumpf István kancelláriaminiszter apósával, Horváth István egykori belügyminiszterrel hónapok óta egyeztet a nagykoalíció ügyéről.Politikai elemzők és politikusok is egyre többet foglalkoznak az utóbbi időben egy, a 2002-es választások után létrejövő Fidesz-MSZP nagykoalíció esélyeivel. Legutóbb, november 15-én Torgyán József, az FKGP elnöke jelentette ki, hogy véleménye szerint a pártja balra tolódásáról szóló rágalmak a Fidesz nagykoalíciós tárgyalásainak elleplezésére szolgálnak. Torgyán József azt mondta: Stumpf István kancelláriaminiszter apósával, Horváth István egykori belügyminiszterrel hónapok óta egyeztet a nagykoalíció ügyéről.
Természetesen a kisgazda elnök állítását a maga konkrétságában sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudjuk, ám úgy véljük, hogy a nagykoalíció esélye ma minimálisnak nevezhető. Nem a parlamenti matematika miatt, hiszen a közvélemény-kutatási adatok azt mutatják, hogy egyáltalán nem zárható ki egy olyan helyzet 2002-ben, amelyben az egyedüli koalíciós alternatíva a két nagy párt közös kormányzása lenne.
Nem is az MSZP elutasító magatartásával indokoljuk állításunkat. A szocialisták több alkalommal kizárták már egy ilyen formáció lehetőségét, ám úgy véljük, hogy egy adott szituációban az MSZP hajlandó lenne arra, hogy megfontolja a Fidesz-MPP felkérését, illetve maga tegyen ajánlatot a jobbközép koalíció vezető erejének. A szocialisták pozícióit nem gyengítené meg az esetleges együtt kormányzás, számukra inkább előnyösnek, semmint hátrányosnak minősíthető egy ilyen politikai megoldás - ha nincs lehetőség tisztán szocialista vagy szocialista-liberális parlamenti többségre.
A politikai racionalitás alapján a nagykoalíció legádázabb ellensége a Fidesz-MPP. A párt 1993-1994-ben elindított jobboldali fordulata óta politikai létezésének központi eleme a múlttal és annak pártjaként definiált MSZP-vel való szembenállás. A Fidesz azért bélyegezte meg az SZDSZ-t, amely a rendszerváltás során éles antikommunizussal volt jellemezhető, mert 1994-ben koalícióra lépett az MSZP-vel. Orbán Viktor politikájának kiindulópontja a múlt rendszerhez való viszony állandó tisztázása, a Fidesz politikai stratégiája a múlt és jövő, a bal és jobboldal, azaz az MSZP és a Fidesz antagonisztikusnak nevezhető ellentétén nyugszik. A Fidesz szimbólumai, politikai nyelvezete, kommunikációja mind-mind erre az ellentétre épül, azt a célt kitűzve, hogy egy "múlt-jövő" ellentétre lecsupaszított választás esetén a bizonytalan szavazók nagy részét is begyűjthesse.
Ez a törésvonal nem csupán a politikai elit alkotása, nem csak egy "lebegő", a társadalomra "felülről" rákényszerített megosztottság. A múlt rendszerhez való viszony egy évtizeddel az átmenet után is meghatározó jelentőségű a politikai preferenciák kialakításakor. Empirikus felmérések bizonyítják, hogy mindkét oldalon a választási érvek első csoportjába tartozik - természetesen ellenkező előjellel - ez az elem.
A Fidesz-MPP tehát egy a társadalomban létező, ám elemzők szerint feltehetően gyengülő ellentét erősítésében, vagy legalábbis szinten tartásában érdekelt. A Fidesz duális politikai világképe helykijelölés, azaz tudatos és logikus politikai cselekvés. A párt 1993-1994 óta mindent annak a célnak rendel alá, hogy az MSZP első számú ellenfele, váltópártja legyen. A Fidesz stratégái azzal számoltak, hogy a szocialista párt a baloldalon számos okból legyőzhetetlennek tekinthető. Olyan pártnak, amelynek mindig helye lesz a politikai versenyben, amely a legrosszabb időkben is számíthat a lakosság körülbelül egyharmadának szavazatára. Ezért a Fidesz arra törekedett, hogy az MSZP alternatívájaként olyan pozícióba kerüljön, amely biztosítja számára azt, hogy minden a baloldallal szembeni "protest" szavazatot automatikusan megkapjon. A Fidesz a mai napig nem tett le arról, hogy ezt a látszatot erősítse, a párt számára az antikommunista retorika ma is kiemelkedő fontosságú. Természetesen a kormányzás során ehhez számos elem társult, ám azok többsége is illeszkedett a duális szerkezethez (például: Fidesz kormányoz - MSZP botránypolitikát folytat; Fidesz családbarát - MSZP a családok ellensége; Fidesz a tettre kész emberek pártja - MSZP a kiábrándult emberek pártja).
Amennyiben tehát elfogadjuk azt a tételt, hogy a Fidesz léte az MSZP-vel való szembenálláson alapul - vagy legalábbis annak fontos eleme -, akkor könnyen beláthatjuk, hogy a Fidesz számára végzetes lehetne egy közös kormányzás az MSZP-vel. A Fidesz számára természetesen a politikai rendszer alapeleme az MSZP, de csak mint a másik oldalon álló, egy másik, legyőzendő világot megjelenítő párt.
Az MSZP világlátásában nem tölt be a Fidesz ilyen kitüntetett szerepet. A szocialistákat nem hasonló politikai érzelmek és értékek kötik össze, a párt sokkal inkább nevezhető érdekközösségnek, alapvetően pragmatikus politikai csoportok konglomerátumának. Az MSZP számára tehát egy nagykoalíció semmiképpen sem lenne hátrányos, sőt, az ellenfél legfontosabb érvének annulálásával még nyernének is egy ilyen, bizonyára számos konfliktust és kompromisszumot eredményező politikai megoldásból. A Fidesz számára azonban akkor sem lenne jelentős kockázatok nélkül vállalható a nagykoalíció, ha más megoldás nem adódna. A Fidesz számára tehát egy ilyen esetben kisebb kockázata lenne új választások kiírását kezdeményezni, mint az MSZP-vel koalícióra lépni.
