Zárszámadás a sajtóban

Nagy várakozások előzték meg a zárszámadásról szóló törvényt. A szavazás után mindkét politikai oldalnak igaza lett. A kormánytöbbség nem volt veszélyben, amely megerősítette a kormányoldal érveit a biztos kormányzásról. Azonban a MIÉP a kormánnyal szavazott, amely az ellenzék érveit erősíti a rejtett, közös kormányzásról. A média azonban más oldalakra is rávilágított: ezzel a szavazással vagy a magyar választópolgárok jutottak nagy mennyiségű pénzhez, vagy éppen az ellenkezője történt: folytatódik a kormányzat gátlástalan pénzköltése.

Az Országgyűlés 207 igen szavazattal, 160 nem ellenében, 3 tartózkodás mellett elfogadta a központi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot. Az előterjesztést a teljes létszámban jelen lévő Fidesz- és MDF-frakció tagjai megszavazták, és egységesen igennel voksoltak az ülésteremben lévő MIÉP-es képviselők. Az FKGP képviselőcsoportjából 25-en szavaztak igennel, míg 8-an nemmel. Az MSZP-frakció tagjai közül 122-en utasították el a zárszámadást, 3-an - Bodzás Ferenc Árpád, Páva Zoltán és Szűrös Mátyás - igennel voksoltak, 3-an pedig tartózkodtak. Az SZDSZ képviselői egységesen nemmel szavaztak, a függetlenek között 8-6 arányban oszlott meg az igenek és a nemek száma. (Napirend, 2001. november 12.)

Krajczár Gyula szerint (Normál esetben, Népszabadság, 2001. november 13.) normál esetben a zárszámadás politikailag érdektelen, ám most veszélybe került a kormány parlamenti többsége. Zárszámadás nélkül pedig "nem lehet elkészíteni a költségvetést (...) Márpedig ha a zárszámadást visszadobják, az jogilag ugyan nem, de a legitimáció szempontjából mindenképpen azt jelenti, hogy megbukott a kormány. (...) Ez súlyos kockázatnak tűnt a kormányoldalon, s kacéran csillámló lehetőségnek a másikon. Szokatlan helyzet a laza tébláboláshoz szokott parlamentben."

Krajcsár szerint ezért "értesülhettünk arról, hogy aki ellene voksol, az rosszat akar a nyugdíjasoknak, a közalkalmazottaknak, az egészségügyi dolgozóknak, s tulajdonképpen mindenkinek. Megtudhattuk, hogy Torgyán József minősítési pontnak tekinti ezt a kérdést, s aki őt szereti, annak nemre áll az ujja." A kormány nem bízott semmit sem a véletlenre: a MIÉP-pel együtt megszavazták a zárszámadást, így érvényesült a "valós parlamenti többség" . Miközben az ellenzék megint ügyetlenkedett: "Persze, ha egy sorsdöntőnek beharangozott szavazáskor ketten véletlenül igent nyomtak nem helyett, egy pedig készakarva helyesel - ott azért nincs minden rendben."

Szerető Szabolcs szerint (Biztos többség, Magyar Nemzet, 2001. november 13.) azért követte kiemelt figyelem a 2000. évi zárszámadásról szóló szavazást, mert 285 milliárd forint elosztásáról döntöttek a képviselők, "ami megteremti a lehetőséget mások mellett a köztisztviselői és a közalkalmazotti bérek, valamint a nyugdíjak emelésére, a valóban nehéz helyzetben lévő egészségügy megerősítésére és a lakástámogatási rendszer kiterjesztésére. Olyan célok ezek, amelyekkel pártállásra való tekintet és az elvek feladása nélkül egyetérthetne minden parlamenti képviselő. Különösen igaz ez arra a magát konstruktívnak nevező ellenzéki erőre, amely nemzeti összefogást ajánl a legsúlyosabb társadalmi problémák megoldása céljából".

Szerető szerint azonban választások közelednek és ezért nem konszenzuskereső az MSZP, amely kudarcként könyvelhette el, hogy a kormánynak milyen biztos többsége van a Parlamentben. A kormány nem megbuktatható, így már csak egy "adu" maradt az ellenzék kezében, "a szélsőjobboldali 'veszéllyel' való riogatás, amelyet felerősít majd, hogy hosszas hezitálás után a MIÉP is támogatta a zárszámadást. Csakhogy a szavazási eredmények tanúsága szerint a MIÉP voksai nélkül is megvolt a többség, ráadásul Szűrös Mátyás mellett - tévedésből - további két szocialista képviselő is igennel szavazott."

A Magyar Hírlap álláspontja szerint (Lehet osztogatni, 2001, november 13.) "a költségvetés, ami gyakorlatilag az ország háztartásának következő évi kiadásait és bevételeit rögzíti, nehezen átlátható százmilliárdokról szól. Ha a kormány el tudja fogadtatni a parlamentben, akkor nyugodtan alhat, ha nem, akkor megbukott, illetve megbukik. Ugyanez a helyzet a zárszámadással is, amikor az előző évi költségvetés utólagos jóváhagyását szavazza meg a kormánytöbbség." A Magyar Hírlap szerint ma Magyarországon ez a szavazás azt is jelenti, hogy a kormány "nyugodtan és szinte gátlástalanul költekezhet tovább. (...) Mielőtt a gátlástalan kifejezés miatt bárki felkapná a fejét, gondoljuk végig, hogy mi is történt. Tavaly 107 milliárd forint többletbevétele lett a büdzsének, amiből 12 milliárdot még decemberben elköltött a kormány, azt a 95 milliárdot pedig, amelyet elígért különböző célokra, egy különszámlán helyezte el." Ez pedig törvénytelen, amelyet a Magyar Hírlap Kupa Mihály, a konzervatív Antall-kormány volt tagjának véleményével is megerősít: "Ez törvénytelen, s Európában nem illik ilyet tenni, mivel a kormánynak csak a tartalékok elköltésére van felhatalmazása. A törvénytelenséget a zárszámadási törvény megszavazásával kívánja legitimálni az Orbán-kormány."

A Magyar Hírlap szerint a "tegnapi szavazás törvényesítette azt is, hogy az idei kiadásokat csaknem 300 milliárddal fejelheti meg az Orbán-kabinet. Ebből az összegből 48 milliárddal feltöltheti házikasszáját, amelynek neve általános tartalék, kifizetheti az MTV, és a Malév adósságait, s futja például csekély egy milliárd forintos sípályépítésre is a Szalajka-völgyben, egy fideszes honatya szűkebb pátriájában. "

A Magyar Hírlap egy másikfajta pénzköltést ajánl: "Vajon miért nem fordult meg a kormánytöbbség fejében, hogy ebből a 300 milliárdos 'talált' pénzből, amely a bevételek alultervezése nyomán jön össze, az államadóságot, azaz a jövő (generációjának) terheit csökkentse? Bizonyára azért, mert ebben sem kívánta követni az előző kormány gyakorlatát. A Horn-kabinet ugyanis 1995-ben, a rendkívüli privatizációs bevételek nyomán nem osztott szét 200 milliárdot (ami ma 380 milliárdot érne), hanem ennyivel csökkentette az állam, azaz mindannyiunk adósságát. Többek között ezért lehet ma gond nélkül osztogatni."