Medgyessy lobbi-ügye
A Magyar Demokrata című hetilapra hivatkozva a Magyar Nemzet című lapban megjelent: 1998 őszén helyi szocialista képviselők befolyásolásáért cserébe összesen százezer dollárt ajánlott fel az MSZP jelenlegi miniszterelnök-jelöltje, Medgyessy Péter családi vállalkozásának a Roosevelt téri luxusszállót építő Gresco Rt., amelynek egy részét - a pozitív döntést követően - Medgyessy Péter szétosztotta a helyi MSZP-frakcióban. Az ügy a 46. hét vezető híre lett.A Magyar Demokrata című hetilapra hivatkozva a Magyar Nemzet című lapban megjelent: 1998 őszén helyi szocialista képviselők befolyásolásáért cserébe összesen százezer dollárt ajánlott fel az MSZP jelenlegi miniszterelnök-jelöltje, Medgyessy Péter családi vállalkozásának a Roosevelt téri luxusszállót építő Gresco Rt., amelynek egy részét - a pozitív döntést követően - Medgyessy Péter szétosztotta a helyi MSZP-frakcióban. Az ügy a 46. hét vezető híre lett.
A magyar politikában megszokottak a különböző korrupciós ügyek. A politikai erők mindegyike törekszik arra, hogy politikai ellenfeleit korrupció-gyanús ügyekkel hozza összefüggésbe. E magatartás alapja, hogy a politikai szereplők úgy vélik: az átlagpolgár igen nehezen tud különbséget tenni a vádaskodások és a ténylegesen törvényellenes cselekedetek között. A korrupció-gyanús ügyek politikai felhasználhatósága nem az ügy megalapozottságától, még kevésbé annak jogi megítélésétől függ. Sokkal inkább befolyásolja azt az ügy hihetősége és kommunikálhatósága. Ha jól előkészített, könnyen - azaz: egyszerűen - kommunikálható módon támadnak valakit, az Magyarországon politikailag akkor is hatásos, ha a vádakat a bíróság később megalapozatlannak találja. Megítélésünk szerint ezen megfontolások állnak a Medgyessy Péter ellen indított támadás mögött is.
A Medgyessy ellen indított támadások alapján kirajzolódó ügy - továbbiakban: lobbi-ügy - koreográfiája az 1996-ban kirobbant Tocsik-botránnyal analóg, mégpedig két okból. Egyrészt, az ügy jogi megítélése nem egyértelmű - még akkor sem, amennyiben a vádak nagy része igaznak bizonyul. A Medgyessy által végzett tevékenység, amennyiben nem foglalta magában a kapott pénz MSZP-politikusok közötti szétosztását, jogilag nem támadható. Ennyiben ez az ügy eltér a kormányzat ellen indított korrupciós ügyektől, ahol az ellenzék a kormányzati politikusokat, illetve a kormányhoz közel álló magánszemélyeket konkrét - ám könnyen azonosítható - jogszabályok megszegésével vádolta. A legjobb példa erre a Várhegyi-ügy, ahol a konkrét vád a sikkasztás és a hűtlen kezelés volt.
Ami a lobbi-ügyet - és a Tocsik-ügyet is - ezen ügyektől megkülönbözteti, az az, hogy ezekben az esetekben a támadók akkor is bizton reménykedhetnek a sikerben, ha a tevékenység a bíróság előtt nem minősülne törvényellenesnek. A lobbi-tevékenység társadalmi megítélése Magyarországon ugyanis meglehetősen negatív; a lobbizást sokan ab ovo rokonítják a korrupcióval. Ezáltal Medgyessy támadóinak elegendő bizonyítani a lobbizás tényét - nem szükséges, hogy e cselekedet jogsértő jellegét a bíróság kimondja. Ebből a szempontból a lobbi-ügy egyértelműbb ugyan a Tocsik-ügynél, ám rokon azzal: a bíróság, mint ismeretes, ez utóbbi ügyben sem találta a Tocsik Márta által felvett sikerdíj összegét és a felvétel módját jogellenesnek. Ennek ellenére nem szükséges bizonyítani, hogy a sikerdíj felvételének ténye önmagában hatalmas károkat okozott az érintetteknek.
A két ügy másik közös vonása, hogy mindkét esetben az átlagember számára hatalmas összegek felvételével vádolják az ügyek főszereplőit. Ráadásul, e vádakat a szereplők nem tagadják, hiszen azok igazak: mind Tocsik Márta, mind Medgyessy felvette az említett összeget. Ennyiben ezek az ügyek ismételten eltérnek a kormányt korrupcióval vádoló ügyektől. Ez utóbbi esetekben a vádak általában úgy szólnak, hogy a "kormány az adófizetők pénzét saját klientúrájának adja". Ám igen ritkán állítja az ellenzék, hogy valamely kormányzati politikus valamekkora összeget személyesen felvett volna.
Medgyessy számára éppen a "megszemélyesítés" a legkellemetlenebb vonása ennek az ügynek. Megítélésünk szerint az átlagpolgár a személyhez kötött "korrupciót" sokkal kedvezőtlenebbül ítéli meg, mint az "általában vett" korrupciót. Míg ugyanis a polgár nem tud mit kezdeni egy olyan adattal, hogy pl. az autópálya-építések kapcsán X milliárd forint "Fidesz-közeli" vállalkozókhoz került, az, hogy egy magánszemély 30 millió forinthoz jutott, megfogható adat a választó számára. Mivel pedig ez az összeg a legtöbb állampolgár számára hihetetlenül magasnak tűnik - különösen a nehezen kommunikálható "tanácsadó" tevékenységért -, az összeg felvételének bebizonyosodása önmagában rombolja Medgyessy megítélését.
A Medgyessyt ért korrupciós vádak tehát nem Medgyessy tevékenységének jogellenes voltát igyekeznek bizonyítani. A vádak célja, hogy a polgárok erkölcsileg ítéljék el a szocialista miniszterelnök-jelöltet. Hiszen, gondolkodhatnak Medgyessy támadói, ekkora összeg felvétele - a mai magyar viszonyok közepette - a legtöbb polgár erkölcsi érzéke szerint indokolatlan olyan tevékenységért, amely kimerül a "tanácsadásban".
A Medgyessy Péter elleni támadások annyiban is hasonlítanak az MSZP ellen indított korábbi támadásokhoz, hogy mintegy "beépítik" a támadott várható reakcióját. A támadók tisztában vannak vele, hogy az üzleti szférában a Medgyessy cége által felvett összeg nagyságrendje megszokottnak minősül. Ebből következően tudják, hogy abban Medgyessy nem talál kivetnivalót. Ennek megfelelően joggal számítanak arra, hogy Medgyessy nem fogja tagadni a pénz felvételét. Sőt: ecsetelni fogja, hogy ez az összeg megszokott díjazás egy ilyen munkáért.
Valóban, Medgyessy a vádakra adott válaszában elismerte a 30 millió felvételét, és igyekezett amellett érvelni, hogy ezt a pénz tanácsadó cége megérdemelte. Mint mondta, ezt a pénzt a vállalkozásánál dolgozó 10 ember félévi munkájával kereste. Medgyessy számára - aki a pénzügyi szektorból érkezett a politikába - ez a díjazás minden bizonnyal elfogadható. A magyar átlagpolgár számára azonban az, hogy valaki "tanácsadással" fél év alatt 3 millió, azaz havonta 500 ezer forintot keressen, egyáltalán nem "normális". Megítélésünk szerint Medgyessy támadóinak egyik célja éppen az volt, hogy a díjazás összegszerűsége és az átlagfizetést jelentősen meghaladó mértéke a választópolgárokban tudatosuljon. Ezek után ugyanis mindegy, hogy ez az összeg az üzleti szférában megszokott, illetve, hogy teljesen legális módon jutott Medgyessyhez. A lényeg, hogy a 30 millió forint a polgárok számára kirívóan magas. Az a tény pedig, hogy ezt az összeget Medgyessy "normális", megérdemelt díjnak tekinti, a támadók - de alighanem a polgárok jelentős része - számára Medgyessy szociális érzéketlenségéről, esetleg "gőgjéről" tanúskodik.
A fentiek okán a szocialista miniszterelnök-jelölt támadása megítélésünk szerint jól megkoreografált, és a támadók szempontjából sikeres akció volt. Óvakodni kell azonban attól, hogy e támadás jelentőségét eltúlozzuk. Véleményünk szerint Magyarországon az elmúlt években olyannyira sok korrupciós vád hangzott el mindkét oldalon, hogy az ilyen jellegű ügyek befolyása az állampolgárok döntésére mostanra meglehetősen csekély. Akit korrupciós üzenetekkel meg lehet győzni, vagyis aki hajlamos elhinni, hogy ez egyik vagy a másik oldal eredendően korrupt, annak mostanra már elég bizonyítékot szolgáltattak a politikai szereplők, hogy ezen álláspontját bizonyítottnak vélje. Aki pedig valamelyik oldalt a korábbi ügyek fényében nem találta korruptnak, azt alighanem az újonnan felmerülő botrányok sem lesznek képesek ezen álláspontjának megváltoztatására bírni. Másképpen fogalmazva: megítélésünk szerint az egyes korrupciós ügyek határhaszna egyre csökken. Véleményünk szerint most már sokkal inkább a pártpreferencia gyakorol hatást a korrupciós vádak megítélésére, mint viszont. Azaz: nem hisszük, hogy a Medgyessy ellen kipattant botrány a szocialista szavazók nagy részét eltávolítaná Medgyessytől. Inkább úgy véljük, hogy a korrupciós ügy megítélését - az információ "befogadását" - a már kialakult pártpreferencia befolyásolja; a szocialista szavazó alighanem Medgyessynek hisz majd, míg a jobboldal híve újabb "bizonyítékot" kap annak a már eleve meglévő álláspontjának alátámasztására, hogy a baloldal korrupt.
Amit e támadással el lehetett érni, az az, hogy a kormány "mindenki korrupt" üzenete minden korábbinál hihetőbbé vált. Az MSZP ezek után nem reménykedhet abban, hogy a korrupciós tematikát a választási kampány középpontjába állíthatja, hiszen ellene éppen úgy megjelennek a korrupciós vádak, mint a kormány ellen. Megítélésünk szerint a kormány "mindenki korrupt" üzenetével elérheti, hogy a korrupció ne váljon lényeges kérdéssé a majdani kampány során. Ha ugyanis az állampolgár elfogadja, hogy a korrupció minden pártra jellemző, akkor nem e kérdés alapján dönt - hiszen ez alapján nincs különbség a politikai erők között.
A Medgyessyt ért támadások biztosították, hogy az MSZP defenzívába szoruljon a korrupciós tematikában. Ezáltal elérték, hogy az MSZP a "tiszta" kormányzás ígéretét ne tehesse választási mondanivalójának központi üzenetévé. Ez viszont azt is jelenti, hogy az állampolgároknak más kérdések alapján kell majd a pártok között választaniuk. A Medgyessyt ért támadások ezen eredménye megítélésünk szerint eredendően a kormánypártoknak hasznos.
