Az önkényes lakásfoglalások hátteréről

Budapesten, és az ország egyes régióiban az utóbbi években növekedett az önkényes lakásfoglaló személyek és családok száma. Becslések szerint országosan mintegy 6-15 ezer, a fővárosban 2-6 ezer önkényes lakásfoglaló él. Ezek a számok persze vitatottak.

Budapesten, és az ország egyes régióiban az utóbbi években növekedett az önkényes lakásfoglaló személyek és családok száma. Becslések szerint országosan mintegy 6-15 ezer, a fővárosban 2-6 ezer önkényes lakásfoglaló él. Ezek a számok persze vitatottak. Az önkényes lakásfoglalók számát ugyanis szinte lehetetlen pontosan megmondani, hiszen sok esetben maguk a tulajdonos önkormányzatok sem tudják, melyik ingatlanukba költöztek be lakásfoglalók. Ennek oka, hogy a lakásfoglaló családok általában a legelhanyagoltabb lakásokat választják ki, amelyekre az önkormányzat esetleg csak akkor figyel fel, ha magát az épületet kívánja eladni, esetleg átalakítani valamilyen hasznosítási vagy rendezési terv következtében. A lakásfoglalók gyakran azért tudják elkerülni a lebukást, mert a közüzemi számlákat fizetik. Az önkényes lakásfoglalások problémája azóta lett a szélesebb közvélemény számára is ismert, hogy éles vita bontakozott ki a lakásfoglalókkal szemben szigorúbb fellépést követelő és lehetővé tevő politikai erők, illetve az őket védő emberi jogi szervezetek között. Ezek a viták különösen akkor kapnak nagyobb nyilvánosságot, amikor valamely önkormányzat kilakoltatja az önkényesen beköltöző családot. A legutóbbi ilyen eset ráadásul a rendszerváltás óta példátlan fejleményekkel is járt: a kilakoltatást ellenző, a kilakoltatottakkal szolidaritást vállaló neves értelmiségieket és jogvédőket a rendőrség megbilincselve állította elő.

Dési János szerint (Bilincs, kilakoltatás, politika, Népszava, 2001. november 16.) "egyrészt jó, ha a törvényeket mindenki megtartja, rend és kiszámíthatóság uralkodik. Másrészt valami biztosan nincs rendben akkor, ha rendőrök bilincsben visznek el tucatnyi szociológust, polgárjogi aktivistát."

Dési véleménye szerint "a politikusok egymással versengve beszélnek arról, milyen fontos is nekik a cigányok segítése. A jelenlegi kormánypárt elnöke egy egész integrációs hivatal létrehozását ígéri, miközben a jelenlegi legnagyobb ellenzéki párt kormányfőjelöltje a felzárkóztatás fontosságáról beszél. Szóban tehát már jók vagyunk. (...) Az egész Magyarország szégyene, ha a magyar állampolgárok egy jól körülhatárolható csoportjának - romák - a várható élettartalma tíz évvel rövidebb, mint a statisztikai átlag. Szóval tenni kellene valakinek valamit."

Dési cikke szerint Szabó Zoltán, a VII. kerület polgármestere egy korábbi interjújában a következőket mondta: "Az ország keleti feléből, ahol semmiféle munkalehetőséget nem találnak, azok az emberek, akik nem segélyből vagy lopásból akarnak megélni, hanem dolgozni szeretnek, kénytelenek ide jönni. Budapesten most sok az építkezés, ad munkát. De nincs hol lakniuk. Erre üres lakásokat keresnek, és azokat törik fel. Emberileg ezt megértem, de mint a tulajdonos képviselője mégsem törődhetek bele. Semmiképpen nem megoldás, hogy az üresen álló lakásokat feltörjék és elfoglalják. Ebbe már csak azért sem nyugodhatok bele, mert ha egyszer híre megy, hogy nem járunk el, hagyjuk ezt, akkor elindítunk egy egész áradatot ide Szabolcsból, Borsodból, máshonnan. És ez semmiképpen nem célunk. A cigányoknak éppúgy joguk lakni, mint másnak, de nem lenne jó gettót létrehozni. Egy kerületi önkormányzat nem tudja ezt a problémát megoldani. Erre a feladatra kormányt választanak, s kormányon most éppen nem mi vagyunk."

Szabó Zsolt szerint (Önkény. Magyar Nemzet, 2001. november 22.) "saját csapdájukba estek bele fővárosunk balliberális fura urai az önkényes lakásfoglalók folyamatos kilakoltatása kapcsán. Pedig sejthető volt a dolgok ilyetén alakulása tizenegy évvel ezelőtt is. (...) Ma már tisztán látjuk, hogy hova vezet a korlátlanul megengedő, "mindent szabad, ami nem tilos" politika. Az sem meglepő, hogy pont az kiabál a leghangosabban, akinek a háza ég."

Szabó Zsolt véleménye szerint "aki önkényesen lakást foglal, a törvények ellen vét. A VII. kerületi Garay utcában viszont önjelölt érdekvédők és exhibicionista művészek tiltakoztak a jog érvényesülése ellen." Szabó szerint "Szabó Zoltán MSZP-s polgármester és országgyűlési képviselő a kormányra mutogat annak ellenére, hogy a parlamentben vélhetően egyike volt azon politikusoknak, akik elutasították a fideszes javaslatot: a lakások 'eltulajdonítása' legyen bűncselekmény. Az önkényeskedés szabálysértési kategória maradt, azt azonban a józan többségnek mégiscsak sikerült kieszközölni, hogy a hosszadalmas bírósági procedúra helyett jegyzői határozattal is kipaterolhatják a más tulajdonát szabad prédának tekintő 'hívatlan vendégeket'".

Szabó Zsolt véleménye szerint "az intézkedések jogosságát kétségbe vonók látszólag az utcára kerülő családokért aggódnak, ám végső soron saját egyéni érvényesülésüket féltik. Le kell szögeznünk: a rend megteremtése és a szociális érzékenység nem ellentétes egymással. Vétlen gyermekek nem is kerülhetnek utcára, mert az ő jogaikat nem úgynevezett jogvédők, hanem az alkotmány és törvények védik." Szabó szerint "az önkéntes álhumanitáriusok inkább a lakásfoglalók felelősségére hívnák fel a figyelmet! Mert miféle családfő az, aki három-négy vagy akár több gyermekét veszélyezteti azzal, hogy más fészkébe költözik, miközben a magáét - ha egy jobb élet csalfa reményében is -, de elhagyta? Az önkényt pedig meg kell torolni, mert - ma még Budapesten kívül - ez a rend alapja a civilizált világ összes világvárosában."

Sümegi Noémi szerint (Bilincs és zuhogó eső, Heti Válasz, 2001. november 23.) "a múlt heti, nagy port kavart kilakoltatási ügyben látszólag mindenkinek igaza van. A tulajdonát és a többi kerületi lakó érdekeit is védő önkormányzatnak, a megkapaszkodni vágyó roma családnak és a hatósági személyeknek is, akik 'csak a munkájukat végzik'". A Heti Válasz cikke szerint Szabó Zoltán, a VII. kerület polgármestere attól tart, ha elterjedne, hogy a VII. kerületben büntetlenül lehet lakásokat feltörni, a migráció célállomásává válnának. Horváth Aladár (Roma Polgárjogi Alapítvány) szerint a polgármester nem megoldani, csak megúszni akarta az ügyet, s az önkormányzat félretájékoztatta a közvéleményt: a saját kötelezettségének elmulasztásából adódó felelősségét a bajbajutottakra akarta hárítani.

Horváth Aladár szerint "tudomásul kellene venniük (az önkormányzatnak), hogy csak annyi embert rakhatnak az utcára, amennyit átmeneti otthonokban el is tudnak helyezni. Nem lehet gyerekes családokkal labdázni, ezért az önkormányzati kötelezettségek elmulasztása miatt pert indítunk a kerület ellen". Dézsi Mihály, a BRFK szóvivője szerint "a rendőrség nem mérlegelheti, hogy ami törvényes, az egyben igazságos-e, neki kötelessége eljárni. Szükség esetén lehetőség van arra, hogy kényszerítő eszköz alkalmazásával juttassa érvényre akaratát (...) azt a 16 embert ki kellett hozni, s a megbilincselés mind az ő érdekükben, mind a kollégák érdekében jó megoldás volt, hiszen akkor már többen énekeltek és táncoltak a lakásban, s nem lehetett tudni, hová fajulnak az események". Az kilakoltatás ellen tiltakozók viszont embertelennek tartották a mintegy negyven rendőr eljárását. Az érintett Bársony János jogász szerint "a rendőrség részéről ez szükségtelen erőszak, tehát visszaélés volt. Móresre akarták tanítani a jelenlévőket. A Himnuszt énekeltük, amikor az első bilincs kattant".

Bőtös Botond cikke szerint (Strasbourghoz fordulnak, Magyar Nemzet, 2001. december 4.) meghatározatlan időre elnapolták a végrehajtók tegnap délután egy önkényes lakásfoglaló roma család kilakoltatását a Péterfy Sándor utcában, mivel Szabó Zoltán VII. kerületi polgármester, mint a tulajdonos képviselője, közbelépett.
A helyszínen a Roma Polgárjogi Alapítvány szolidaritási gyűlést hívott össze. Az Alapítvány kiáltványban tiltakozott az ellen, hogy a "közpénzekből működtetett önkormányzatok gyermekes családokat rakjanak utcára". Felhívták a civil szervezetek, egyházak, szakszervezetek és a magánemberek figyelmét, hogy tiltakozzanak az embertelen bánásmód ellen. A gyűlésen Halmai Gábor felszólalásában bírálta az Alkotmánybíróságot, amely egy határozatában kimondta, hogy a lakhatáshoz való jog nem tartozik a jogalkotás körébe.

Löffler Tibor véleménye szerint (A párthovatartozástól függő jogvédelem csődje, Magyar Nemzet, 2001 december 4.) ha a "Bognár László, (a MIÉP alelnöke), és a rendőrök az általa irányított kerületben bilincselnek meg ismert közéleti embereket, akik azért tiltakoznak, mert egy MIÉP által vezetett önkormányzat feljelentésének következtében lakoltatnak ki romákat (...) én csak valószínűsíteni merem, hogy az események nem abban az ideológiai mederben folytak volna, mint ahogy azt most megtapasztalhattuk. A lényeg: az MSZP-s Szabót és az ellenzéki többségű önkormányzatot nem vádolták rasszizmussal, uszítással és cigányellenességgel. Szabó Zoltánnak megadatott, hogy elmagyarázza és megértesse, hogy az önkormányzat tettét, a kilakoltatást miért nem lehet morálisan elítélni. Még abban a kiváltságban is részesült, hogy a Magyar ATV Dési János vezette műsorában Horváth Aladár is a legnagyobb higgadtságot és megértést tanúsította". Löffler Tibor szerint "két kérdés vethető fel. Egy szocialista polgármester miért engedi meg, hogy náci módszerekkel igazgassák a polgárokat? Ha viszont a hasonlat alaptalan, mivel magyarázható, hogy egy roma polgártársunk magától értetődően lenácizott egy szocialista vezetésű hivatalt? Talán azzal, hogy ha a baloldal arra szocializálja a romákat politikailag, hogy a kormány és a hatóságok fajgyűlölők és fasiszták, akkor egyszerű, iskolázatlan emberként nem tudnak politikailag korrekt módon differenciálni: számukra az a hatóság is fasiszta, amit a baloldal tart kézben."