Visszhangok az Európai Unió országjelentéséről

Az EU országjelentésének közzététele után a magyar politika a megszokott módon reagált. A kormányzat a tovább javítandó területeket nem, vagy csak minimális mértékben kommunikálta, míg az ellenzék csak kis mértékben ismerte el az ország vezetésének eredményeit. Ennek okai valószínűleg az amúgy is eléggé szembenálló közbeszédben keresendők, valamint fontos tényező a választások közeledte is. A magyar politikusok kommentárjaikban alig érintették az országjelentés egyik legfontosabb elemét, a romaügyekben tett bírálatot. Ezt pártállás nélkül mindenki elmulasztotta.Pár mondat az Országjelentésről

Az Európai Unió 1998 óta minden év őszén a csatlakozni vágyó közép-kelet európai országokról elkészíti jelentését. Ezek a jelentések fontos háttérelemzésként szolgálnak az Unió Bizottságának, valamint a főigazgatóságoknak, elsősorban a Bővítéssel Foglalkozó Főigazgatóságnak, [Directorate General on Enlargement] amely számára a legfontosabb hivatkozási alapnak számít a csatlakozási tárgyalásokon. Éppen ezért az Uniónak érdeke, hogy a lehető legobjektívebb képet fesse az országokról, és megemlítsen minden kritikus pontot az ország felkészültségében, egy általános, önmagában is értelmezhető átfogó vizsgálat keretein belül.

Az évenkénti rendszerességgel készített jelentések megvizsgálják az Uniós tagságra pályázó 12 ország felkészültségének aktuális állását. Az elemzés a közösségi joganyag - az acquis communautaire - átvételének mélységét veszi számba. Az írás ritkán minősít; csak a súlyos, régóta megoldatlan problémákra, valamint a kiugró sikerekre próbálja finom módon felhívni az olvasók, elemzők, politikusok figyelmét. A jelentés az "EU zsargont" használja: a politikusok akár különbözőképpen is értelmezhetik a technokrata jellegű értékelést, és talán éppen a jelentés kimért volta az, ami lehetőség ad a néha homlokegyenest más következtetések levonására.

Az EU bővítési főbiztosa, a német Günter Verheugen az országjelentéseket kommentálva elmondta: Ciprus és Málta már a gazdasági követelményeknek is megfelel. Magyarország, Csehország, Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia hamarosan eléri a versenyképesség szintjét, ha töretlenül folytatja a reformokat. Bulgária, Románia és Törökország egyelőre nem teljesíti a gazdasági feltételeket. Verheugen megjegyzéseiből kitűnik, hogy a bizottság továbbra is minél több ország együttes felvételét szorgalmazza, azonban több vezető Uniós politikus továbbra is az érdemek alapján történő elbírálás elvét hangoztatja. Közöttük egyértelműnek tűnik a szlovén-észt-magyar trió vezető helye. A bővítési főbiztos a jelentésnek a státustörvényre vonatkozó részét értelmezve köztes álláspontra helyezkedett, szerinte: "természetesen csak majd a törvény valós végrehajtása láttán lehet majd megállapítani, hogy ellentétes-e vagy sem az európai normákkal".


Nemzetközi reakciók

A német Jürgen Köppen, az EU budapesti delegációjának frissen kinevezett vezetője, bemutatkozó sajtótájékoztatóján kedvezőnek minősítette az országjelentést. A nagykövet szerint a jelentés nem tartalmaz leküzdhetetlen akadályokat. Szerinte a dokumentum optimistán értékeli a közigazgatás helyzetét, és méltatóan szól a jogrendszerről is, de kritikus a bírók minden szinten megmutatkozó túlterheltsége miatt. Külön kitért arra, hogy az EU-jelentés bírálta Magyarországot a közszolgálati kuratóriumokban kialakult helyzet miatt, valamint igen kritikusan szólt arról, hogy szükséges a korrupció elleni küzdelem és további erőfeszítéseket kell tenni a roma kisebbség helyzetének javítására érdekében.


Kormányzati reakciók

Az országjelentés komoly belpolitikai vitákat eredményezett. A vita lényegében a jelentés különböző interpretációján alapul, amelyre a jelentés különösen alapot ad a fentebb már jelzett okok miatt. Míg az ellenzék - néhány kivételtől eltekintve - csupán a negatív félmondatokat, addig a kormányoldal szinte kizárólag a pozitív félmondatokat emelte ki megszólalásaiban.

Egyes megközelítések szerint, Orbán Viktor miniszterelnök kommunikációs offenzívába kezdett, az állampolgárokban azt a képet építi, hogy "a Nyugat problémái egyre inkább hasonlítanak a mi problémáinkhoz". Más megközelítés szerint az orbáni gondolatok már az Uniós tagságra való felkészítés újabb állomásai, miszerint tudatosítani kell az állampolgárokban, hogy lassan Európa fejlett feléhez tartozunk.

Orbán az országjelentésekkel kapcsolatban úgy vélekedett, hogy azt a pártok igazolásként próbálják használni a saját politikai törekvésük érdekében, ami - a reakciókat elemezve - igaznak mondható az összes csatlakozó ország összes pártjára (közöttük természetesen a Fideszre is), de még a politika-közeli civil szervezetekre is, hiszen mi sem lehet jobb önigazolás, mint a 'felülről' és kívülről jövő értékelés.

A szokásos szerdai rádiónyilatkozatában Orbán a saját (és pártja) politikai törekvését igazolandó elmondta, hogy "Magyarország politikai és gazdasági téren megfelel az Uniós kívánalmaknak", ami nincs teljes átfedésben a jelentéssel, miszerint az ország "rövid távon ellent tud állni az Uniós gazdaság nyomásának".

Martonyi János külügyminiszter elmondta, hogy az országjelentésben megfogalmazott és a kormány által elismert kritikák ellenére az ország vezetése nem tervezi a státustörvény módosítását. Martonyi szerint az országjelentés nem fogalmazza meg egyértelműen, hogy a státustörvény ellenkezik közösségi joggal, s ezzel a kérdéssel ráér majd akkor foglalkozni, ha Magyarország valóban tagja lesz az EU-nak. A külügyminiszter a megfogalmazott kritikák ellenére az eddigi legkedvezőbb jelentésnek minősítette a tegnap közzétett dokumentumot. Mindemellett a külügyminiszter, a jelentés készítésében résztvevőket dicsérve megemlítette, hogy az országjelentés "rendkívül színvonalas, tárgyilagos és részletesebb a korábbiaknál".

Pokorni Zoltán a Fidesz elnöke lelkendező, romanticizáló képet festett a jelentésről. Szerinte: "a jelentés talán egy kicsit szebb képet is mutat hazánkról, mint amilyennek mi, akik itt élünk, és nap mint nap látjuk a változásokat, érzékeljük". A Fidesz elnöke szólt arról, hogy a dokumentum a kétéves költségvetést kifejezetten pozitívan minősíti. Azonban ez csak egyoldalúan láttatja a jelentést, ami ebben a kérdésben egyértelműen fogalmaz: "azon jogi kötelezettség hiánya, miszerint nem szükséges a többletbevételek elköltéséhez parlamenti hozzájárulás a kormánynak, lehetővé teszi, hogy saját belátása szerint költekezzen; a korábbi évek konszolidációja után Magyarország költségvetési politikája expanzív lett."


Ellenzéki vélemények

Az ellenzék másképp értelmezte a jelentést, legalábbis más elemeket tartott fontosnak kiemelni belőle. Úgy látjuk, hogy a negatív ellenzéki vélemények erőtlenebbek voltak, mint a Fidesz pozitív alapú kommunikációs offenzívája.

Míg a mérvadó európai lapok - Financial Times, a Frankfurter Allgemaine Zeitung, stb. -, a jelentés méltatása mellett mind megemlítették a korrupció magas fokát, addig a magyar politikában ezek a kemény kritikák hamar eltűntek a politikai napirendről.

Az EU országjelentései elsősorban - néhány kivételtől eltekintve - a politikai cselekmény végeredményével foglalkoznak és ritkán vizsgálják a folyamatot. Az ellenzék azonban, inkább a folyamatot kritizálta és ennek fényében ítélte meg a jelentés következményeit is.

Meglepő, hogy Medgyessy Péter, a szocialisták miniszterelnök-jelöltje nem exponálta magát az EU-jelentés ügyében. Párttársa, Kovács László elnök megemlítette az országjelentés gazdasági eredményeket pozitívan értékelő gondolatait is. Meglátása szerint azonban a jelentésben megfogalmazott bírálatok nagyrészt azonosak azokkal, amelyek az előző években szerepeltek a dokumentumban. A pártelnök emlékeztetett arra, hogy pártja minden évben felhívta a kormány figyelmét, hogy ezeket a bírálatokat komolyan kell venni, miközben ezzel valószínűleg a kormány is tisztában van, azonban érdekei szerint minél később (a választások után) rendezné a bírálatokat.

A szocialista vezető felsorolta a jelentés összes kritikai elemét, többek között a viszonylag magas inflációt, a költségvetés áttekinthetetlenségét, a közbeszerzési eljárásokkal összefüggő korrupciót, az egészségügy és a nyugdíjrendszer reformjának elmaradását, a szociális párbeszéd hiányát, a romakérdés megoldatlanságát, illetve az ezzel összefüggő, korábbinál nagyobb diszkriminációt, továbbá a közszolgálati rádió és televíziók egyoldalú kormányzati felügyeletét.

Az MSZP elnökének véleménye szerint a legkedvezőtlenebb fejlemény az, hogy míg Magyarországot négy évvel ezelőtt a legfelkészültebbek egyikének tartották - ezért az első csoportban kezdhette meg a csatlakozási tárgyalásokat az EU-val - most néhány olyan országgal is azonos szinten kezelik, amelyek csak két évvel később kezdtek el tárgyalni. A politikus úgy látja, hogy elveszett a négy évvel ezelőtti helyzeti előny, azonban ennek okát nem próbálja megkeresni kommentárjaiban.

A Fidesz reakcióját megjósolva, Kovács megjegyezte: "nincs kétségem afelől, hogy a kormány a megszokott módon győzelemnek fogja beállítani az országjelentést", illetve "ha jövőre az MSZP kormányra kerül, a győzelmi jelentések helyett pótolni fogja a mulasztásokat, hogy Magyarország ismét az élre kerüljön".

Szent-Iványi István az SZDSZ frakcióvezetője, a parlament külügyi bizottságának elnöke szerint pártja "már régen figyelmeztetett a kritikák tekintetében". Szent-Iványi a sajtónak elmondta, hogy "nem okoz számunkra örömet, hogy az országjelentés visszaigazolta azokat az aggodalmakat a státustörvénnyel kapcsolatban, amelyeket már a jogszabály elfogadása előtt megfogalmaztunk". Szerinte a magyar kormány helytelenül járt el, amikor azt állította, hogy a státustörvényben semmilyen módosítást nem kell végrehajtani.

Szent-Iványi a közmédiát ért bírálattal kapcsolatban megjegyezte: "érthetetlen a magyar kormány magatartása" , ugyanis a kritikai hangvételű megállapítás már harmadszor tér vissza a jelentésben; ami ugyan igaz, de a magyar politika szereplői között egyértelmű, hogy a Fidesz a 2002-es választásokig semmiképpen sem szándékszik rendezni a közmédiák helyzetét. Mindemellett azon véleménye miszerint: "az utolsó utáni pillanatban vagyunk, hogy változtassunk ezen a helyzeten" több Uniós politikus és sajtóelemzés végkövetkeztetésével összhangban van.

Annak ellenére, hogy az Unió jelentésével megpróbált objektív tükröt tartani az ország és a kormányzat egy éves teljesítménye elé, komoly vitákat generált, amely elsősorban a Jelentés diplomatikus sokoldalúságának köszönhető. Magyarországnak azonban - ahol a vitakultúra alacsony szintű és a "köznek" [public] sok témáról egyáltalán nincs véleménye - fontos, hogy éles viták is folyjanak a jövőnket mélyen érintő kérdésekről. A vita Magyarországon erősen polarizált volt, ellentétben néhány más csatlakozni vágyó országgal, ahol a vezetők inkább elismerték a hibákat, a továbblépési lehetőségeket pedig a jelentés segítségével jelölték meg.

A magyar politikai kommunikációban azonban a kormányzat a tovább javítandó területeket nem, vagy csak minimális mértékben kommunikálta, valamint az ellenzék is csak kis mértékben ismerte el az ország vezetésének eredményeit. Ennek okai valószínűleg az amúgy is eléggé szembenálló közbeszédben keresendők, valamit fontos faktor itt a választások közeledte is. A magyar politikusok kommentárjaikban alig érintették az országjelentés egyik legfontosabb elemét, a romaügyekben tett bírálatot. Ezt pedig pártállás nélkül mindenki elmulasztotta.