A lobbi-ügy és az MSZP válasza (2. rész)
Az alábbi elemzésben a lobbi-ügyről korábban írtak folytatásaként az MSZP és annak miniszterelnök-jelöltje kommunikációját elemezzük a 46. és 47. hét vezető témáját jelentő ügyben. Az alábbi elemzésben a lobbi-ügyről korábban írtak folytatásaként az MSZP és annak miniszterelnök-jelöltje kommunikációját elemezzük a 46. és 47. hét vezető témáját jelentő ügyben. Az MSZP válaszreakcióiban a jelentős fordulatot a november 23-i sajtótájékoztatóhoz kötjük, amelyben Medgyessy Péter a Fideszt és a kormányt nevezte meg, mint az ügyek kirobbantóját. "A miniszterelnök emberei hazug támadást indítottak ellenünk, mert zavarja őket, hogy van programunk, és zavarja őket, hogy elvesztik a hatalmukat" - közölte a sajtótájékoztatón Medgyessy Péter. A politikus véleménye szerint a félelem agressziót szül, ez pedig rossz tanácsadó. "Két hete dühödten lőnek rám, szakmai, emberi becsületemben próbálnak lejáratni. Eddig, és ne tovább!" - hangsúlyozta Medgyessy. A miniszterelnök-jelölt megjegyezte: ellenfeleiknek rossz a lelkiismerete, mert "cégeik adósságot adósságra halmoztak, kifizetetlen köztartozásokat hagytak hátra, eltűntek a magyar hatóságok szemei elől, és ehhez a kormányzat aktív segítséget nyújtott". "Emberiességi szempontok miatt a Fidesz nem kíván érdemben reagálni a szocialista miniszterelnök-jelölt vádaskodásaira" - közölte válaszképpen Farkas Attila, a Fidesz sajtófőnöke. Szavai szerint egy láthatóan nagy gondokkal küszködő, kimerült ember első indulatból megfogalmazott, kapkodó szavaira méltánytalan lenne válaszolni. "Úgy véljük, hogy elérkezik majd a nyugodt, értelmes párbeszéd ideje, ezt a Fidesz meg fogja várni" - fogalmazott Farkas Attila.
Az MSZP a Medgyessy Pétert ért vádakra ma nem ugyanazt mondja, mint amit ezen vádak kipattanásakor mondott; a lobbi-ügy felmerülése óta az MSZP kommunikációjában változás állt be. A lobbi-üggyel kapcsolatos szocialista kommunikációnak ugyanis két szakasza volt. A kommunikáció hatékonysága, a megfogalmazott üzenetek koherenciája - megítélésünk szerint - a második szakaszra az MSZP számára pozitív irányba változott.
A lobbi-ügy felmerülésekor Medgyessy egy ideig a "no comment" stratégiával próbálkozott, míg a Magyar Szocialista Párt ellentmondásos üzeneteket kommunikált. Az MSZP - pontosabban az V. kerületi MSZP-frakció - kezdetben azt állította, hogy Medgyessy nem kívánt rájuk semmiféle befolyást gyakorolni. Ezzel egy időben a szocialista miniszterelnök-jelölt az ügyet gazdasági és nem politikai tevékenysége részének tekintette, ezért azzal nem kívánt foglalkozni. Ugyanakkor kijelentette: a cégének működésével kapcsolatos legfontosabb adatok az interneten elérhetők, neki "nincs takargatnivalója". Miután Medgyessy cégének könyvelése - nagy vonalakban - valóban nyilvános, könnyen megállapíthatóvá vált, hogy a miniszterelnök-jelölt felvette a 100 ezer dolláros összeget. Ezt egyébként Medgyessy nem is igyekezett tagadni. Az összeg felvételének elismerése azonban így ellentmondásba került azzal az üzenettel, hogy Medgyessy nem próbálta befolyásolni az MSZP politikusait.
Az MSZP végül a fenti két, ellentmondásos üzenet közül Medgyessy állításának kommunikálását választotta. Az MSZP Országos Választmánya kiállt a miniszterelnök-jelölt mellett, és az ő verzióját fogadta el a történtekről. Kovács László pedig azzal, hogy kifejtette: a 100 ezer dollár felvétele és felhasználása során nem történt bűncselekmény, implicite elfogadta Medgyessy "verzióját".
Az MSZP azért tudott olyan könnyen azonosulni a miniszterelnök-jelölt álláspontjával, mert az feltehetően megfelel az igazságnak. Mint említettük, az MSZP éppen azért van kellemetlen helyzetben, mert a lobbizás tényével kapcsolatban álláspontja nem sokban különbözik Medgyessy támadóinak álláspontjától. Mind Medgyessy támadói, mind Medgyessy azt állítják, hogy a szocialista miniszterelnök-jelölt felvett 100 ezer dollárt, hogy meggyőzze az MSZP politikusait egy beruházás indokoltságáról. Mivel mindkét oldal álláspontja megegyezik e tény elismerésében, ezért megítélésünk szerint e tény igaznak fogadható el. Amiben a két oldal álláspontja eltért, az az ügy megítélése. Míg Medgyessy támadói szerint az ügy talán jogilag is, de erkölcsileg mindenképpen kifogásolható, addig Medgyessy szerint az ügy kapcsán sem jogi, sem erkölcsi problémák nem merülnek fel.
A magyar lakosság véleménye e kérdésben - vagyis a lobbizás tényének megítélése kapcsán - feltehetően Medgyessy támadóinak álláspontjához áll közelebb. Ez lehetett az egyik ok, amely Medgyessyt a kommunikációs stratégia megváltoztatására késztethette. A másik ok minden bizonnyal a pécsi ügy kirobbanása volt. A pécsi önkormányzattal kapcsolatos kommunikáció kezdetben analóg volt az első lobbi-üggyel: a pécsiek egy része cáfolta, Medgyessy elismerte, de nem kifogásolta a szerződés létrejöttét. Az ellentmondás látszatát növelte a pécsi ügyben az "elfelejtett" kommunikációs melléklet ténye.
A kommunikált üzenetek tarthatatlansága az ügyek napirenden maradásával egyre nyilvánvalóbb lett az MSZP-vezetés részére. Ezért elkerülhetetlen volt a stratégiai váltás. Ez a váltás november 23-án következett be, amikor Medgyessy kijelentette: "elég volt". A szocialista miniszterelnök-jelölt közölte: szembeszáll a kormányzat "rágalmaival", és harcolni fog igazáért. Az ellentmondásos üzeneteket és az esetleges kommunikációt tehát felváltotta a kormányt célzottan támadó, konfrontatív stratégia. E stratégiának megítélésünk szerint előnyei és hátrányai egyaránt akadnak.
A konfrontatív stratégia legnagyobb előnye, hogy megszünteti a korábbi ellentmondásokat. Medgyessy a továbbiakban feltehetően nem fog azzal foglalkozni, hogy részletesen elmagyarázza: mit, miért, kitől, hogyan kapott, és ezért cserébe milyen munkát tett le az asztalra. Ezzel egyúttal annak a lehetőségét is kiküszöböli, hogy párttársai az ő mondanivalójával aszinkron kommunikációs üzeneteket fogalmazzanak meg.
A konfrontációs stratégiával a kommunikáció középpontjába nem az ügy magyarázata, hanem a kormány támadása került. Ezzel a stratégiával Medgyessy sikeresen kettévágta azt a gordiuszi csomót, amelyet fentebb fejtegettünk. Mint említettük, az ügy magyarázata kapcsán bármilyen lehetséges válasz a kormányoldalnak kedvez. Ezt felismerve döntött Medgyessy úgy, hogy a továbbiakban nem magyarázza az ügyet.
Az ügy-magyarázat helyett Medgyessy most már az ügy kirobbanásának indítékait igyekszik magyarázni. A Medgyessy által alkalmazott üzenet a Fidesz három éves gyakorlatából ismert toposzt alkalmazza: "a vádak politikai indíttatásúak, ezért hamisak". Elemzéseink során többször leírtuk, hogy a Fidesz tudatosan rájátszik az állampolgárokban meglévő politikaellenes attitűdökre. Többek között a Fidesz retorikájának is köszönhető, hogy a "politikai vádak" szinonim fogalommá lettek a "hamis vádakkal". Amikor a Fidesz az őt ért támadásokra azt válaszolta, hogy a támadások "politikai" indíttatásúak, azt kommunikálta, hogy ebből következően megalapozatlanok is.
Medgyessy ugyanezt a toposzt veti most be. A valóságban az, hogy a vádak milyen indítékkal fogalmazódnak meg, még semmit nem mond a vádak igazságtartalmáról. A politikában azonban a látszat legalább olyan fontos, mint a valóság. A Fidesz által az elmúlt években sikeresen fenntartott látszat pedig az, hogy bizonyos vádak "politikai" indíttatásának bebizonyosodása egyben e vádak igazságtartalmának megkérdőjeleződéséhez is vezet. Ezt használja fel Medgyessy, amikor a vádakra úgy válaszol, hogy azt állítja: azok a kormányoldaltól érkeznek.
A kormányoldal támadása a fentieken túl azért is előnyös Medgyessy számára, mert koherens keretet ad az MSZP-szavazók számára a vádak értelmezéséhez. Amíg Medgyessy a vádak részleges tagadásával, illetve azok elismerésével és átminősítésével próbálkozott, az MSZP szavazói nem tudhatták: elhiggyék-e a 30 millió forint felvételének tényét, vagy ne. Említettük, hogy megítélésünk szerint a vádak "befogadását" a pártpreferencia befolyásolja - ám ehhez kell valamilyen koherens magyarázat, mindkét oldal részéről. Medgyessy most megadta e magyarázatot: a kormányoldal - és a miniszterelnök személyesen - le akarja őt járatni, ezért koholt vádakkal él. Mivel minden, amit a kormányoldal mond, eredendően hazugság - legalábbis szocialista szemszögből -, a leghelyesebb a vádak egyszerű figyelmen kívül hagyása.
A konfrontatív válasz tehát alkalmas arra, hogy az MSZP-szavazók számára egy egységes szemléleti keretet biztosítson, továbbá megoldást nyújt arra a dilemmára, hogy a szocialisták hogyan kezeljék a szerződések - tagadhatatlan - aláírását. A konfrontatív stratégiának azonban van egy buktatója is: nevezetesen, hogy "öncélúnak" tűnhet. A konfrontatív válasz azért tűnhet "öncélúnak", mert a kormányzati oldalról senki nem fogalmazott meg egyértelmű vádakat Medgyessy ellen. Bár aligha kétséges sokak számára, hogy a vádak forrása a Fidesz, ahogyan az is bizonyos, hogy a vádakból egyértelműen a Fidesz profitál, a Fidesz vezetői személyesen nem nyilatkoztak az ügy kapcsán. Medgyessy ezért úgy konfrontálódik a kormányoldallal, hogy ott őt személyesen senki nem támadta. Ez a magatartás a választók szemében igen könnyen kelthet visszatetszést. Sőt: erősítheti azt a Fidesz által sugallt látszatot, hogy míg a kormány "dolgozik", addig az ellenzék "politizál", sőt: vádaskodik. A kormánynak - szólhat az érvelés - nincs energiája arra, hogy Medgyessy cégügyeivel foglalkozzon, hiszen neki az országot kell irányítania. Medgyessy ezzel szemben egyszerű "politikus", aki "politikai" okokból támadja a kormányt. Ráadásul, záródik az érvelés, egy olyan pillanatban, amikor éppen Medgyessynek kellene múltját magyaráznia. Medgyessy vádjai ezért "öncélúak": egyrészt a kormány politikai indíttatású lejáratására törnek, másrészt igyekeznek elterelni a figyelmet a szocialista miniszterelnök-jelölt zavaros gazdasági ügyeiről.
Megítélésünk szerint mindazonáltal elkerülhetetlen volt, hogy Medgyessy valamilyen módon válaszoljon az őt ért támadásokra. A politikus az "előre menekülés" stratégiáját választotta, ami a lehetséges opciók közül korántsem a legrosszabb - sőt, az adott körülmények között talán az egyik legjobb megoldás volt. A lobbi-ügy mindezzel együtt azt látszik bizonyítani, hogy Medgyessy nem volt felkészülve a személye elleni támadásokra. Főképpen pedig arra nem, hogy e támadások nem közvetlenül a kormánytól, hanem a kormányhoz közel álló médiából zúdulnak majd rá. Medgyessy támadása ebből a szempontból is igen jól koreografált támadás volt. Nem úgy zajlottak e támadások, mint például a Tocsik-ügyben, vagy - a másik oldalon - az Orbán-bányák ügyében. A lobbi-ügyben ugyanis nem országgyűlési képviselők vádoltak sajtótájékoztatóikon: ezt a szerepet ezúttal a média töltötte be. Márpedig a média sokkal nehezebben vádolható direkt politikai célokkal, mint egy politikai párt, illetve annak egy képviselője. Habár nem kizárt, hogy a Magyar Nemzetben és a Demokratában indított támadások mögött a kormányoldal áll, ennek kommunikálása az MSZP számára meglehetősen nehéz.
Medgyessy dolga tehát nem volt könnyű, amikor az ellene megfogalmazott vádakra kellett válaszolnia. A körülmények ismeretében - megítélésünk szerint - a Medgyessy által adott válasz adekvátnak minősíthető. Ettől függetlenül az ügy kimenetele ma még nehezen megjósolható.
