A státusztörvény elemzése
A MÁÉRT 1999. novemberi ülésének - egyhangúlag elfogadott - zárónyilatkozatában megfogalmazódott az az igény, hogy a Kormány vizsgálja meg egy, a határon túli magyarok magyarországi státusára vonatkozó törvényi szabályozás lehetőségét. Eredetileg a tervezet az élet számos területén segítséget kívánt nyújtani a határon túli magyaroknak, így javaslatot tartalmazott a magyarországi munkavállalás megkönnyítésére, a széleskörű ingyenes egészségügyi ellátásokra, a magyar állampolgárság megadására, stb.A MÁÉRT 1999. novemberi ülésének - egyhangúlag elfogadott - zárónyilatkozatában megfogalmazódott az az igény, hogy a Kormány vizsgálja meg egy, a határon túli magyarok magyarországi státusára vonatkozó törvényi szabályozás lehetőségét. Eredetileg a tervezet az élet számos területén segítséget kívánt nyújtani a határon túli magyaroknak, így javaslatot tartalmazott a magyarországi munkavállalás megkönnyítésére, a széleskörű ingyenes egészségügyi ellátásokra, a magyar állampolgárság megadására, stb.
A Magyarország és szomszédai között - hamarosan - lezáruló "schengeni" határ, az ott élőkben drámai módon idézte fel az 1949-1989 közötti negyven esztendő rossz emlékeit. Habár a kommunista korszakban nem minden állam alkalmazott egyforma utazási korlátozásokat, de például a legnagyobb létszámú erdélyi magyarságnak 1989 előtt valóban alig volt alkalma szorosabb kapcsolattartásra az anyaországgal. Ezért is vált a státusztörvény körüli vita érzelmekkel telítetté.
A törvénytervezet a Kormány 2001. március 20-i ülésének napirendjére került, amely azt elfogadta, és immár törvényjavaslatként továbbította az országgyűlési képviselőkhöz. A nagy többség által csak státusztörvényként emlegetett, 2001. évi LXII. sz. szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényt 2001. június 19-i ülésnapján a Magyar Országgyűlés 94 százalékos többséggel fogadta el. A kormánypártok és a MIÉP fenntartások nélkül, az MSZP a módosító indítványainak elfogadása fejében támogatta a törvény elfogadását. Az SZDSZ elutasította a törvénytervezetet, amely szerintük a határon túli magyarok szülőföldről való elvándorlását segíti elő. Orbán Viktor a MÁÉRT negyedik ülésén kijelentette, hogy a törvény meghozatalában nagy szerepet játszott az anyaországi parlamenti pártok és a határon túli magyar szervezetek akarata, és ez által valósulhat meg a határokat átívelő, nemzetegyesítő program. A státusztörvény Európában, és főleg Közép-Európában egy elterjedt szabályozás. Szlovákia, Románia, Horvátország és Lengyelország is rendelkezik hasonló törvénnyel, míg Szlovéniában kidolgozás alatt van a jogszabály. Tágítva a horizontot hasonló megoldásokat alkalmazott Németország, Izrael, Finnország és Portugália is.
A 2001. évi LXII. Törvény a szomszédos államokban élő magyarokról
A 29 paragrafusból álló törvény komplex módon szabályozza a határon túli magyarok részére nyújtandó kedvezményeket. A törvény preambuluma hivatkozik az Alkotmány 6. § (3) bekezdésére, ami kimondja, hogy "A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását." Vitathatatlan, hogy a törvény megfelel az alkotmány ezen alapelvének. Az már viszont vitatott, hogy a törvény tekintettel van-e "a közép-európai térségen belüli két-és sokoldalú jószomszédi viszonyra, a regionális együttműködés fejlesztésére, és Magyarország stabilizáló szerepének erősítésére; ill. "hazánk európai integrációs törekvéseire, továbbá a nemzetközi szervezeteknek, különösen az Európa Tanácsnak, valamint az Európai Uniónak az emberi jogok tiszteletben tartásával, a kisebbségi jogok védelmével kapcsolatos alapelveire."
A törvény hatálya arra a Horvát Köztársaságban, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban, a Romániában, a Szlovén Köztársaságban, a Szlovák Köztársaságban vagy Ukrajnában lakóhellyel rendelkező nem magyar állampolgárságú, magát magyar nemzetiségűnek valló személyre terjed ki, aki magyar állampolgárságát nem önkéntes lemondással veszítette el, továbbá nem rendelkezik állandó magyarországi tartózkodásra jogosító engedéllyel. A törvény hatálya abban az esetben is kiterjed a fentebb meghatározott személy együtt élő házastársára és a közös háztartásukban nevelt kiskorú gyermekre, ha egyébként nem magyar nemzetiségűek. Ezen személyek a "Magyar igazolvány" és a "Magyar hozzátartozói igazolvány" alapján kedvezményekben és támogatásokban részesülnek, amelyek a művelődés, kultúra, tudomány; a kitüntetések és ösztöndíjak; a társadalombiztosítási ellátás és egészségügyi szolgáltatás; az utazási kedvezmények; az oktatás; a diákkedvezmények; a határon túli magyar pedagógusok továbbképzése; a határon túli kihelyezett képzés; a szülőföldön nyújtható oktatási támogatás; az egyik legneuralgikusabb pontnak bizonyult munkavállalás; a közszolgálati hírközlő szervek; ill. a határon túli magyar szervezetek terén és kapcsán nyújtanak előnyöket a határon túli magyarok számára.
Ami a törvényhez benyújtott módosító indítványokat illeti, bár időközben számos ilyet (MSZP által kezdeményezetteket is) elfogadott az Országgyűlés, ezek a szövegen érdemben nem módosítottak, inkább stilisztikai pontosítások voltak. Mindösszesen egyetlen érdemi módosítás akadt közöttük, ami Ausztriát kivette a kedvezményezett tényezők köréből. Nyilvánvalóan az Európai Unió fenntartásaira való tekintettel tették ezt, ugyanis a törvény több vonatkozásban is ellentétes az unió azon elvárásaival, hogy etnikai alapon nem lehet állampolgáraival szemben diszkriminációt alkalmazni.
A törvény elemzése
1. A törvény számos helyen keretjelleggel foglalja össze a határon túli magyarokra vonatkozó szabályokat, és ez nagy mozgásteret adhat abban, hogy milyen lesz a részletes és végleges szabályozása egyes kedvezményeknek.
2. A törvényben mellőztek minden korábbi irreális ígéretet (pl: kettős állampolgárság, magyar útlevél stb.). Ehhez kapcsolódóan a törvény figyelembe veszi a gazdasági realitásokat is, és nem terheli tovább az amúgy is lehetetlen helyzetben lévő magyarországi egészségügyi és társadalombiztosítási infrastruktúrát.
3. Sokáig vitatott volt az is, hogy kit tekint a törvény magyarnak, kiket illetnek meg ezek a kedvezmények. A hosszas vitára a MÁÉRT 2001. október 25-26-án tartott negyedik ülése tett pontot, ahol az SZDSZ kivételével elfogadott zárónyilatkozat melléklete szerint magyar igazolványt kaphat az a magát magyarnak valló személy, aki tud magyarul, illetve valamely bejegyzett magyar szervezet nyilvántartott tagja, vagy valamely egyházi nyilvántartásban magyarként tartják számon, vagy az állampolgársága szerinti állam magyarként tartja nyilván, vagy a szülei közül az egyik magyar nemzetiségű.
4. Az egyik homályos pontja a státusztörvénynek, hogy egyelőre még pontos becslések sem állnak arról rendelkezésre, hogy mennyibe fog kerülni a törvény végrehajtása. A kormányfő bejelentése, hogy majd a költségvetési tartalékokból fogják ezt fizetni egyáltalán nem jelent biztosítékot, hiszen ezeket a tartalékokat általában - kiindulva az elmúlt évek természeti csapásaiból - a kormány fel szokta használni az árvizek, belvizek következményeinek a felszámolására, és ez által ez az összeg nem tekinthető valóságos pénzügyi garanciának. Egyes kormányzati becslések szerint 8 milliárd forintra tehető a törvény beindításához szükséges összeg nagysága. Ellenzéki vélemények szerint ez az összeg korántsem lesz elegendő a törvény kivitelezéséhez, de pontos összeggel, reális költséghatás elemzéssel eddig senki sem tudott szolgálni.
5. Több elemző a törvény koncepciójával szemben fogalmazott meg kritikákat. Abban konszenzus van a magyar politikai élet véleményformáló erői között, hogy a határon túli magyarokat Magyarországnak támogatni kell. Olyan támogatásban kell részesíteni őket, amely megkönnyíti egyéni és kollektív életüket ott, ahol élnek a szülőföldjükön. Számosan azonban - főként az SZDSZ politikusai - kritikusan nyilatkoztak a törvény azon célkitűzésével kapcsolatban, hogy a törvény által biztosított előnyök biztosan a helyben maradást fogják-e szolgálni. Szerintük sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a törvény az elvándorlást fogja elősegíteni, hiszen aki munkavállalóként, vagy tanulmányi ösztöndíjjal huzamosabb ideig Magyarországon tartózkodik, azoknak túlnyomó része nem tér vissza szülőföldjére, hanem áttelepül, és magyar állampolgárságért folyamodik. A határon túli magyar szervezetek (Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja) vezetői többször jelezték ez irányú aggályaikat. Nem elhanyagolható tényező a törvénnyel kapcsolatosan Orbán Viktor azon bejelentése, miszerint Magyarország fejlődő gazdaságának előbb-utóbb több milliós munkaerőre lesz szüksége.
6. A munkavállalás kapcsán, mely a jelenlegi elképzelés szerint évente három hónapos magyarországi munkavállalást tenne lehetővé a határon túli magyarok számára (15. § ?"Az engedélyezési eljárás során a külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezésére vonatkozó általános szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az engedély naptári évenként összesen három hónap időtartamra a munkaerő-piaci helyzet vizsgálata nélkül adható ki. Külön jogszabály hosszabb időtartamra szóló engedély kiadását is lehetővé teheti ugyanilyen módon."), más jellegű súlyos probléma is felmerül. Ugyanis eddig sem az jelentette a fő dilemmát, hogy milyen jogi keretek között történhet egy határon túli magyar alkalmazása. Rengeteg magyarországi vállalkozó, gazdálkodó kizárólag illegálisan, feketemunkásként akarja alkalmazni a határon túli, zömmel ukrán és román állampolgárokat, mert sokkal olcsóbban juthat így munkaerőhöz, megspórolván a TB és egyéb, a munkaadókra kötelező terheket. A törvény életbe lépése nem fogja befolyásolni és legális keretek közé kényszeríteni a munkaadók döntő többségét.
7. A szomszédos országok közül elsősorban Romániával, kisebb részben Szlovákiával a törvény megalkotása előtti egyeztetés hiánya, vagy töredékessége, ill. a törvény jogalanyainak meghatározása, a törvény egyes paragrafusai miatt felélénkültek a viták, néhol vádaskodások. A sajtóban való üzengetések, a többféleképpen értelmezett döntések (ET velencei bizottság állásfoglalása pld.) és az érzelmi alapú kisebbségpolitika miatt várhatóan a törvény továbbra is meg fogja terhelni a bilaterális kapcsolatokat. Román relációban a legfrissebb fejlemény a bukaresti CEFTA-csúcs alkalmával megvalósult magyar-román kormányfői találkozó volt Orbán Viktor és Adrian Nastase között. A korábbiakhoz képest kifejezetten konstruktív, sőt baráti hangvételű találkozón, bár áttörést nem értek el a felek, végre konkrétumokról tudtak tárgyalni.
A román miniszterelnök átadta magyar partnerének a román kifogásokat tartalmazó listát, aki ígéretet tett, hogy erre hamarosan válaszolni fognak. Nastase elfogadhatónak nevezte a romániai magyarok identitásának megőrzését szolgáló magyar elképzeléseket, kulturális, vallási és nyelvi téren. Ellenben határozottan kifogásolta az általuk etnikai diszkriminációnak tekintett, határon túli magyaroknak nyújtandó gazdasági és szociális támogatásokat. Orbán Viktor ezt a vélekedést kissé erősnek találta, de megemlítette partnerének, hogy a magyar kormány meggondolja a három hónapos munkavállalás lehetőségét. Mindketten kifejezték a párbeszéd folytatásának szükségességét, hogy megtalálják a vitás kérdések megoldását. A státusztörvény kapcsán Szlovákia esetében sem sikerült egyelőre megoldást találni a két ország közti vitás kérdésekre. Jaroslav Chlebo, a szlovák külügyminisztérium államtitkára többször kijelentette, hogy nem fogják megakadályozni a Szlovákiában élő magyarokat abban, hogy éljenek a kedvezménytörvény nyújtotta lehetőségekkel, de csak abban az esetben, ha a jogi norma hatásköre nem terjed ki Szlovákiára. A státusztörvény végrehajtása lesz a fő téma Németh Zsolt politikai államtitkár és Chlebo 2001. november 22-i pozsonyi tárgyalásain.
8. Egyre inkább valószínűsíthető, hogy bár a törvény elvileg 2002. január 1-től hatályba lép, leghamarabb csak jövő áprilistól élhetnek majd a kedvezményekkel a törvény hatálya alá esők. A magyarigazolványok kiadása, az ehhez kapcsolódó adminisztratív teendők miatt hosszú hónapokig is elhúzódhatnak majd. Várhatóan a bürokratikus intézkedés, a logisztikai és technikai nehézségek miatt igazából csak a jövő év második felétől lesz működőképes a kedvezménytörvény.
