Az MSZP és a népszavazás
Az Alkotmánybíróság (AB) 2001. november 26-án a Magyar Szocialista Párt két népszavazási kezdeményezése tekintetében helybenhagyta az Országos Választási Bizottság (OVB) döntését, kettő esetében pedig megsemmisítette az OVB határozatát, és a testületet új eljárásra utasította. Az Alkotmánybíróság az évenkénti nyugdíjemelés módjának meghatározására vonatkozó, illetve a középfokú nyelvtudás megszerzésével összefüggő, népszavazásra bocsátandó kérdések kapcsán az OVB határozatát helybenhagyta. A Munka törvénykönyvével összefüggő, illetve a kötelező sorkatonai szolgálat megszüntetésére irányuló kérdés kapcsán viszont megsemmisítette az Országos Választási Bizottság határozatait. Az Alkotmánybíróság (AB) 2001. november 26-án a Magyar Szocialista Párt két népszavazási kezdeményezése tekintetében helybenhagyta az Országos Választási Bizottság (OVB) döntését, kettő esetében pedig megsemmisítette az OVB határozatát, és a testületet új eljárásra utasította. Az Alkotmánybíróság az évenkénti nyugdíjemelés módjának meghatározására vonatkozó, illetve a középfokú nyelvtudás megszerzésével összefüggő, népszavazásra bocsátandó kérdések kapcsán az OVB határozatát helybenhagyta. A Munka törvénykönyvével összefüggő, illetve a kötelező sorkatonai szolgálat megszüntetésére irányuló kérdés kapcsán viszont megsemmisítette az Országos Választási Bizottság határozatait. Nagy Sándor szocialista frakcióvezető szerint sajnálatos módon oly mértékben elhúzódtak a népszavazási kezdeményezésükkel kapcsolatos jogi eljárások, hogy a referendumot a 2002. évi választások előtt már nem lehet megtartani. Nagy felhívta a figyelmet: közvélemény-kutatás is igazolja, hogy az általuk felvetett négy ügy megoldását jelentős mértékben támogatja a társadalom, ezért kormányra kerülésük esetén megteszik a szükséges lépéseket.
Az MSZP a párt számára válságosnak nevezhető helyzetben, 2001 április közepén jelentette be, hogy népszavazást kezdeményez a Munka Törvénykönyvének módosítása ügyében. A szocialisták akkor csak annyit árultak el, hogy a népszavazási íven a nyugdíjrendszer megváltoztatásával kapcsolatban is lesz valamilyen kérdés. Később kiderült, hogy az MSZP négy kérdésben szeretné a polgárok véleményét kérni.
A népszavazási kezdeményezéssel az MSZP tavasszal két tematizációs sikert is elkönyvelhetett. Egyrészt, elérte, hogy a politikai szereplők az általa kezdeményezett ügyről beszéljenek, másrészt, részben elterelte a figyelmet a miniszterelnökjelölt-választás körüli problémákról.
Az a tény, hogy a szocialista párt kezdeményezőként jelent meg a napirenden, nem annyira az MSZP jó kommunikációjának, mint inkább a jól megválasztott akciónak volt köszönhető. A népszavazás nagy előnye, hogy hosszú időre kínál beszédtémát; az azt elindító párt hosszú ideig egy vezető téma ügygazdája lehet.
A kezdeményezés ténye tehát igen szerencsés volt az MSZP számára - a tartalmat illetően azonban megítélésünk szerint már nem mondható el ugyanez. A kérdések kapcsán a legfontosabb problémák az alábbiak voltak:
(1) A kérdések között nem volt összefüggés. Ez azt eredményezte, hogy az MSZP nem volt képes egy központi üzenetre, gondolatra felfuttatni kezdeményezését - legfeljebb a "4 igen" semmitmondó üzenetét fogalmazhatta meg. Az MSZP megítélésünk szerint nem mérte fel, hogy nem lesz elegendő lehetősége mind a négy kérdést részletesen magyarázni és indokolni - vagy csak az elsőről beszél, és annak rendeli alá a többit, vagy mindegyikről megpróbál, ami viszont azzal a kockázattal jár, hogy egyik üzenet sem lesz hatásos.
(2) A kérdések egyértelműen meghatározható, de kérdésenként különböző szavazói csoportoknak szóltak: az első a munkavállalóknak, a második a nyugdíjasoknak, a harmadik a fiataloknak, a negyedik a gyermeküket éppen iskolába járatóknak - azaz a 30-as, 40-es korosztálynak. Konkrétan meghatározható szavazói csoportok megszólítása kisebb pártok esetén szerencsés, hiszen egyértelmű üzenetet juttathat azoknak, ahonnan a párt támogatókat remél. Néppártoknál azonban nem feltétlenül célravezető. Néppártoknak a társadalom egészét kell megszólítaniuk, olyan kérdésekkel, amelyek önmagukban képesek a lakosság nagy részét mobilizálni. Ilyen volt az SZDSZ 1989-es kezdeményezése vagy a Fidesz 1997-es javaslata.
(3) A kérdések közül - mint ezt az Alkotmánybíróság döntése igazolta is - többnek a kapcsán felmerült az alkotmányossági probléma. Már tavasszal tudni lehetette, hogy ha az AB a kérdések valamelyikét alkotmányellenesnek találja - illetve ha az OVB nem engedélyezi a kiírást -, az komoly presztízs-veszteség lehet az MSZP-nek.
(4) Végül, a legfontosabb probléma: a kérdésekből láthatóan hiányzott az érzelmi többlet. Egy népszavazási kezdeményezés akkor lehet igazán hatékony, ha a társadalmat képes valamilyen közös cél érdekében mobilizálni (szintén hatékony, de kockázatosabb stratégia a társadalom egyik felét a másik ellen mobilizálni). Az MSZP javaslata esetében nem volt közös cél; a népszavazás kampányfogás-jellege túlzottan is nyilvánvalónak tűnt.
A kormányzati reakciót éppen a iv-nek említett probléma alapozta meg: a Fidesz a kezdetektől igyekezett érdektelenségbe taszítani az MSZP kezdeményezését. A kormány a kezdeményezést, mint felesleges kampányfogást mutatta be, és - régebbi stratégiájához híven - igyekezett "no comment" típusú választ adni, illetve Orbán Viktor miniszterelnök kijelentette, hogy támogatja az akciót, hiszen abban a kormányzat törekvései szerepelnek. A kormány célja ebben az esetben is az volt, hogy "a Fidesz kormányoz, az MSZP pedig érdektelen kezdeményezéseket tesz" üzenetet kommunikálja. Minderre, hangsúlyozzuk, éppen az MSZP kezdeményezése, illetve a kezdeményezés érzelmi többletének hiánya adott lehetőséget.
Az Országos Választási Bizottság május 21-i ülésén - a várakozásoknak némileg ellentmondva - hitelesítette az MSZP népszavazási akcióját. Az Alkotmánybíróság július 9-i döntésével megsemmisítette a hitelesítést, és új eljárás lefolytatására kötelezte az OVB-t. Az AB értelmezése szerint ugyanis a négy kérdést négy különböző aláírásgyűjtő íven kell szerepeltetni. Ezt követően az MSZP már négy ív mintapéldányát nyújtotta be hitelesítésre az OVB-hez, és a testület augusztus 21-én ismét hitelesítette a népszavazási akciót. Ezt követően került az ügy ismét az AB elé, és született meg a november 26-i döntés.
A szocialista párt nyáron kétféleképpen reagált az AB első döntésére. Nagy Sándor frakcióvezető azt hangsúlyozta, hogy a párt folytatja a kezdeményezést, s az AB által megszabott módon folytatják az akciót, míg Medgyessy Péter közleményében azt ígérte, hogy kormányra kerülésük esetén az első száz napban megvalósítják azokat a kérdéseket, amelyek a népszavazás témái lettek volna.
Azzal, hogy a népszavazás kérdése az AB elé került, már világossá vált, hogy az MSZP "kicsúszik az időből": a választásokig nem írható ki a népszavazás. Ettől a pillanattól kezdve a téma megítélése megváltozott, arról nem is beszélve, hogy közben a politikai helyzet és a kezdeményező párt belső állapota is átalakult.
Úgy véljük, hogy az új helyzet elsősorban a Fidesznek kedvez, hiszen a népszavazás, mint eszköz, elvesztésével - bármennyire is ellentmondásosnak értékeltük a kérdéseket - az MSZP a választások előtt egy fontos potenciális napirend-formáló eszköz használatától esett el. A kialakult helyzetben azonban úgy ítéljük meg, hogy az MSZP számára is hasznosabb - még akkor is, ha presztízsveszteséget szenved - befejezni az akciót. Medgyessy Péter júliusi nyilatkozata a leginkább hasznos "kimeneti lehetőség" lett volna az MSZP számára, hiszen egyben ígéretet jelentett, valamint a kormányzás lehetőségét fogalmazta meg. Az Alkotmánybíróság második döntése után november 26-i nyilatkozatában lényegében Nagy Sándor is Medgyessy álláspontját fogalmazta meg. Miután a népszavazás már nem írható ki a 2002-es választások előtt, egy tét nélküli aláírásgyűjtés sem a média, sem a közvélemény érdeklődését nem keltené fel, legfeljebb kampányeszközként - kvázi "kopogtatócédulaként" - lenne használható.
